Borzonti közös nyaralás

2016.09.10. | Keresztszülők

Idén 17 diószéni gyerek táborozott az erdélyi Borzonton, helybéli székely gyerekekkel együtt. Kísérőjük a diószéni tanárok mellett Willemse Jolanda falugazda volt, aki fáradhatatlanul dolgozik évek óta azért, hogy minél több diószéni gyerek részesülhessen a nyaralás örömeiben és gyakorolhassa az anyanyelvét Magyarországon vagy Erdélyben, magyar és székely kortársaik között. A táborban készült képek és egy kislány sorai beszédesen számolnak be az eseményekről:

 

Fejér Brigitta borzonti kislány beszámolója a táborról


Az idei évben lehetőségünk nyílt arra, hogy a moldvai csángó gyerekek mellett mi is részt vegyünk a falunkban szervezett táborban. Nagyon vártuk már, Borzontról összesen hatan voltunk, Moldvából tizenheten. Mivel az arány nem volt egyenlő, eleinte igen nehéz volt a kommunikáció, már az érkezésünkor tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, sem nekik, sem nekünk. Lassan is telt az első nap, némi kommunikáció-hiány és viselkedés szempontjából is eltértünk, míg ők hangosabbak, mi csendben figyeltük az eseményeket, és próbálkoztunk, hogy minél többet tanulhassanak tőlünk magyarul. Ismerkedéssel, csapatokra osztással, szoba és ágyak elfoglalásával el is telt a nap. Második nap szombaton már többet beszélgetünk, tudtuk egymás nevét, és hogy ki menyire beszéli a magyar nyelvet, esetleg menyit ért abból, amit mi mondunk. Fociztunk, kézimunkáztunk és segítettünk takarítani, ami véleményem szerint jó ötlet volt, hiszen a csapatmunkától rázódtunk össze.

Vasárnap reggeli tornával kezdtünk, mint minden nap, majd reggeli takarítás, és indultunk a borzonti templomba szentmisére. Örültünk ennek, a falubeli emberek is szívesen látták a táborosokat a misén, na meg annak is, hogy vásárolhatunk utána egy pár dolgot. Ebédeltünk, körül néztünk a templom udvarán. A nap további részében beszélgettünk és játszódtunk, ezáltal sok szót tanultak ők is magyarul, mi is románul. Akadt sok vicces helyzet, mikor azt hittük, hogy amit egymás között magyarul beszélünk, azt nem értik, persze a végén kiderült, hogy igen is értették.

Hétfőn elrepült hamar az idő, sétáltunk, majd megérkezett Jolanda néni és Tom bácsi, valamint a kicsi kutyájuk Jumbo, aki hamar a csapat része lett aranyos futásával és játékosságával.

Kedden Marosvásárhelyre látogattunk el az állatkertbe, jó volt a buszozás is, énekeltünk és beszélgettünk. Sok különleges állatot láttunk, körbenéztünk a játszótéren, fagyiztunk és csak utána indultunk haza.

Szerdán Parajdra mentünk, megnéztük a Trópusi élő lepke házat, majd a sóbányába látogattunk el, ami nem csak gyönyörű látványt nyújtott, de az egészségünkre is nagyon jótékony hatású volt. Jól telt ez a kirándulás is, de szomorúak is voltunk, hiszen tudtuk, hogy ez az utolsó napunk együtt. Visszaértünk a táborhelyre, ahol megköszöntünk mindent egy kis zenével és ünnepséggel, majd tábortüzet gyújtottunk és táncoltunk, valamint próbáltuk összehangolni a zenei ízlésünket is.

Csütörtökön reggel indultunk haza és nagyon sajnáltuk, hogy véget ért a tábor, de új barátságok is szövődtek, akár szavak nélkül is, vagy úgy is, hogy nem mindig értettük meg egymást.

 Véleményem szerint csodás hetet töltöttünk együtt, betekintést nyerhettünk a moldvai csángók életébe, míg ők is jobban megismerhették Erdélyt és a mi szokásainkat is. Rengeteget tanultunk egymástól és sokunkon látszott a fejlődés. Jó érzés volt hozzájárulni ahhoz, hogy a moldvai magyar gyerekek gyakorolhassák az anyanyelvünket, miközben mi is fejlődtünk.


Köszönünk szépen mindent!

Brigitta”

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók