Csángó Falu a Székely Fesztiválon

2016.05.26. | Keresztszülők

2016 május második hétvégéjén három napig lehetősége volt a moldvai csángómagyaroknak, hogy a másodízben megrendezett Székely Fesztiválon, a Millenárison bemutatkozzanak. Diósi Felicia, a Csángó Falu házigazdája volt. A lehetőséget a Székely Szeretetszolgálat a Csángó Közösségi Szeretetszolgálatnak ajánlotta fel. Igy igazzá vált a jelmondatunk: Mert együtt egyek vagyunk!

Majd 50 önkéntes segítő hozta létre a Falut és a programokat, mindenki önzetlenül, önkéntes munkában állt kalákába, hogy a viselet és szőttes gyűjtemények, a zenék, az előadások és a koncertek, vetítések és táncház létrejöhessen. Az összes csángó szervezet is jelen volt az eseményen és így valóban elmondható, hogy nem csak közel 30 000 ember látta rendezvényt, de maradandó élmény volt mindenki számára! Felicia beszámolóját az alábbiakban adjuk közzé.

Csángó falu

Vagy egy hónapja s egy hete lehetőséget kaptak. A csángók, hogy bemutatkozhassanak. Felkaptam a fejem. Jó lenne megmutatni kincseinket! Kérdések sokasága szinte megbénított.

Hogyan? Kivel? Miből?

Kázd scsak ál, Zistánká mágságét.

Elkezdtük. Telefonszámok, kutakodások, kérdések, feladatok, megkeresések. Nappal és éjjel lázasan terveztünk, szerveztünk.

Bátran néztünk előre, s jókedvvel csütörtökön reggel nekifogtunk. Ezernyi gombostű, szög és biztosítótűvel felfegyverkezve, úgy néztünk ki mi ott, a sok csángó szőttes között, mintha tényleg egy falut akarnánk feldíszíteni. Milyen sokszor cipeltük ki nagyházból, gyerekkoromba, valamelyik nővérem rangyáját, hozományát, a padescskára, a kapu elé, hogy édesanyám feldíszítse a kerítéseket. Mert éppen búcsú volt Bércen, vagy papot szenteltek, vagy meghalt valaki, akitől díszben köszöntünk el. Mámokám, csak nyújtotta a völötug lápádőket a kerítésre. Igazgatta vrösztát a vrösztához, csipentett egyet rajta, s a foga közül kivett szöggel rögzítette. A sok lápádőre, jöttek a kándezők, a szent képek, s még egy-e marék szép virág a kertből.

Most itt a Millenárison, ugyan ez lesz a dolgunk.  Anikót, az Isten küldte utolsó percben, hogy segítsen megtervezni. Barátnőm Elvira, pusztinai vérében is rögzült a kerítés díszítés technikája. Gábor álmodozása nélkül, bele sem kezdtem volna.

Neki fogtunk.

Kezeink között kezdett növekedni, szépülgetni, s már esteledett mikor készen lettünk. Fáradtan, zsibbadt karral, tudtam. Ez így jó lesz.

A lápádők keresztbe futnak, a kándezők es jó domboskán díszelegnek. Van asztalka a sarokba, nagymámám régi abroszával. Van még e dulápescska is, tele bernécekkel, Péterem díszes kalapjával. Van sok servát, vászon és selyem kerpa, ünnepi és hétköznapi csángó ruhák. Anikó, Mária gyűjteménye.

A színességük, betölti a teret. Elhozzák ide Csángóföld egy részét.

A mezeinket látom a folyó lápádőken, ahogy a búza sárgul. Ahogy a huruzsánkórók, várják, hogy dolgos kezek learassák. Ahogy a patak befagy sötétkéken télen a két domb között. Látom az ébredést tavasszal, a sárig melegeket nyáron, az őszi erdeinket, s a jókedvű téli estéket. Itt van a mámokám, a kersztanyám, a szomszédom a lápádőkben, a katrincákban, a fotákban, a kozsok melegében, a servátek vidámságában.

Itt van az otthonom. Mennyi munka van ezekben. Mennyi könnycsepp, s mennyi öröm szövődött beléjük. És mennyi történetet hordozz mindegyik magában.

 

Muszáj volt őket előhozni. Kitenni a tekintetek elé.

Pénteken reggel, bizakodva, széles mosollyal megnyitottunk. Először ismerősök jöttek néhányan, és volt ki be-benézett hozzánk. A földszint kezdett megtelni a székelyes vásáron. Remélem ránk is kíváncsiak. Délután volt már, és egyre többen jöttek, majd este alig tudtunk haza menni, annyian jöttek hozzánk. Szombaton özönlöttek, reggeltől-estig, s az emberáradat kíváncsi volt. Ránk. A kultúránkra. A vetítéseinkre. A kiállításunkra. A szőtteseinkre. Az énekeseinkre. Minden megtervezett program, többször ment le egymásután. Mert mire egyszer véget ért, már újabb csapat állt össze. A látogatók között voltak olyan csángók vagy népdalénekesek, kiket helyben kértünk fel, hogy énekeljenek, meséljenek. Kapcsolódjanak be. A programok folyamatosak voltak, megszakítás nélkül. Mert volt kinek.

Vasárnap, nem csak a mi kis falucskánkba voltunk, a nagyszínpadon is helyet kaptunk több ízben is. A neves énekeseink ott is felléptek, s könnyes szemmel hallgattam őket végig. A zsúfolt közönség, vastapssal jutalmazta őket. S amikor utolsó fellépőink is már ott voltak, megkönnyebbülve, fellélegezve, magamban megtapsoltam én is magunkat. Anikót, férjét Imrét, Gábort, s jómagamat.

Hálás vagyok, minden előadónak, és segítőnek kik részt vettek a faluban. Istán fizássá jóságukat, káttszer kapjátok vissza, ahogyan Kalagorban mondanám.

Boldog vagyok, hogy belekezdtem. Hogy faluvá öltözve, levetkőzhettünk egy kicsit a székelyek, s a magyarok előtt.

Boldog vagyok, hogy belenézhettem az emberek szemébe, és elmondhattam:

Vajunk még nük es magyarok, ottálé kifálé, a Szeret martokon!

 

Kik azok a magyarok mám?

Azok mámokám, kik magyarosan bászélnák. Ott hedráfálé Kovászna fálé, s a hegyeken túl es mind magyarok vannak. Ámá ulyan jó féléjék. Dolgossak. Csendessák. Azt modgyák többát ér nákik a lovuk, sa marhájuk mind az uraság szava.

Nük nám vajunk ulyanak mám? Azok leszünk lesz, nám mondom, dá nám bászéljünk ulyan tisztescskán a nyálvát, mát nákünk kiscsiscská vót fiam a tanyítás, s a magyar iskola. E trimesztruscskát tanultam magyarul, dá soha ál nám fálájtem lesz azt, mit akkor mágtanyíttak. Az ulyan szép vót, dá ulyan szépen magyarosan mondtuk, hoj kiscsafarta bálőlünk az álkorscsiltakat.

 

Szómagyarázat:

Zistánká - az Istenke

nagyház - tisztaszoba

rangya - hozomány

padescska - pad a kapu előtt

völötug - egy szőttes teljes hosszában, ahogy leszőtték. Nem szabták, hanem egészében, összehajtva rakták a hozományba.

vröszta - csík

lápádő - általános neve a szőttesnek, később függően attól mire

használták fel, lett padravaló, falravaló, ágyravaló, födrevaló

kándező - díszkendő

domboskán - felpúpozva

dulápescska - kis szekrény, polc

bernéc - öv

servát - diszzsebkendő

huruzsánkoró - kukoricaszár

fota - nyári lepel szknya

kozsok - bunda

nük - mi

ottálé - ottvalahol

kifálé - kifelé

mám, mámokám - anyám

hedráfálé - fölfele

ámá ulyan - hasonloak

leszünk lesz - vagyunk

kiscsiscská - kevéske

trimesztruscskát - szemeszter

kiscsafarta - kifacsarta

álkorcsiltakat - elgörbülteket

 

Gábor Felicia

2016. 05. 10.

 

Forrás: FB, Kelemen Gábriell fotóival. Ld. még a felvételét az eseményről ide kattintva.

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók