Nunta Lábnyikban, élménybeszámoló egy mai esküvőről

2015.10.26.

Első keresztlányunk Boot Daniela, aki most 20 éves, 2015. augusztus elsején feleségül ment Cristi Lotcu, 26 éves, szintén lábnyiki fiatalemberhez. A nagy napra mi, keresztszülők is hivatalosak voltunk, erről a nem mindennapi eseményről számolok most be.

Dánát 10 éves korában ismertük meg, akkor egy kicsi vékony lányka volt virító kék szemekkel, akivel szinte csak mutogatással értettük meg egymást, magyarul alig tudott pár szót, de nagyon hamar közel kerültünk egymáshoz (a képen, bal oldalunkon Dáná 10 évesen, jobb oldalt Kamélia, Dáná nővére. Kapcsolatunk attól a naptól kezdve, hogy Alsóőrsön a táborban meglátogattuk, egyre intenzívebb lett. Évente mentünk Lábnyikba és minden nyáron jött a táborokba. Egyre szebben beszélt magyarul, és lelkesen járt a magyar órákra. A 8. osztály elvégzése után felvették a csíkszeredai Kászoni József Középiskolába, így a csángó bentlakásba került. A 9. elvégzése után Dáné vakációra haza utazott és a búcsúban szemet vetett rá egy fiú, aki már 5 éve Spanyolországban dolgozott, de minden nyáron hazalátogatott szeretett falujába, többek között azzal a nem titkolt szándékkal, hogy csángó menyecskét válasszon magának. Rögtön megvolt a szimpátia, de hamarosan el kellet búcsúzniuk, hisz kezdődött az iskola. Majd egy év telt el a következő találkozásig, de ők minden nap beszéltek telefonon és kitartottak egymás mellett. Eljött a várva várt találkozás és ők úgy döntöttek együtt folytatják életüket. Nagy bánatunkra Dáné a 10. osztály elvégzése után abbahagyta az iskolát és kiment Cristivel Spanyolországba. Mivel még nem volt 18 éves, többnyire otthon takarított, főzött és vigyázott a kis rokon gyerekekre.

Cristi hamarosan megkérte Dáná kezét és ki is tűzték az esküvő időpontját 2015. augusztus elsejére. Mi már 2 nappal az esküvő előtt megérkezünk Lábnyikba, utunk rögtön a lányos házhoz vezetett, ahol a férfiak már ácsolták a tetőt az udvar fölé, hiszen a polgári esküvő után itt vendégelték meg a násznépet. A tetőre ponyvát helyeztek, ha esne az eső. Az udvar két szélére hosszú asztal- és padsorokat helyeztek el, melyeket szintén falécekből tákoltak össze. A padok mögé még falvédő is került, az ifjú pár a keresztapával és keresztanyával, a bejárattal szemben egy díszes sátorban foglalt helyet. Itt a tanúkat így hívják, még akkor is, ha nem ők keresztelték meg őket.(Ez a románból való szó szerinti fordítás.) A nők az ételek előkészítésével voltak elfoglalva, készült a galuska (nálunk töltött káposzta), a káposztasaláta. A bejárat fölé fenyőgallyakat tettek és egy feliratot melyen ez állt: „bine ati venit”. Dánának 3 lánytestvére van, ők szépítkeztek, frizurát készítettek egymásnak és megmutatták nekünk a gyönyörű ruhácskákat, amit az esküvőn fognak viselni. Természetesen külön ruha a polgárira és egy másik a templomira. Minden ruhához más-más cipellő. Ezeket „gúnyákat”, ahogy ők mondják,mind Cristi a gavallér vőlegény vásárolta a leánykáknak. Az ifjú pár pedig ingajáratban volt Bákó  és Lábnyik között, hiszen ezer elintéznivalójuk volt: manikűr, kozmetikus, fodrász, torták, ételek, kitűzők, virágcsokor, zenekar és még ami ilyenkor kell. A „faluházban” egy bákói csapat díszített; ezek a nők abból a „lepukkant” teremből 4 csillagos éttermet varázsoltak. Minden szék kék bevonatot és masnit kapott, az ifjú pár mögött kék fehér függöny, melyben égősor futott, ugyanígy a bejáratnál elhelyezett kapuban.

Eljött a nagy nap:

Mi már 10-re ott voltunk a Boot családnál, hisz a mi autónkkal vittük a menyasszonyt Porinceaba ahol a polgári esküvő volt. A kocsit virágokkal, lufikkal díszítették fel, majd elindult a menet. Mögöttünk jött egy olyan autó, melynek a tetejére egy egész diszkó fel volt rögzítve és az végig nyomta a Manelet, vagy valami ahhoz hasonlót. A dudát megállás nélkül nyomni kellett, így visszafele a mi dudánk ki is lehelte a lelkét, egyszerűen nem szólt többé. A polgári esküvő számomra rettenetes csalódás volt, úgy gondolom, itt ennek semmi jelentőséget nem tulajdonítanak. A terem szörnyű volt, alig fért be 10 ember, de nem azért mert kicsi volt, hanem mert középen állt egy kb. 20 személyes kerekasztal székekkel, azt kellett kerülgetnünk. Se egy bevonuló zene, se egy koccintás, a násznép hangosan végigdumálta az egészet, a titkár, aki összeadta őket egy mogorva rosszarcú vénember volt, aki valamit motyorgott és néha nagy nevetés tört ki. Kifelé kardvirágokat tartottak az ifjú pár fölé, majd következett a fényképezkedés. A két fényképész non stop fényképezett, sőt felvételt is készítettek. Profi felszerelésük volt.

Ahogy a faluba értünk egy autó tolatott elénk, mire Cristi azt mondja: „elkötötték az utat” Ez azt jelenti, hogy ahhoz hogy tovább engedjenek, a vőlegénynek fizetnie kell. Előtte azonban óriási mulatás volt, énekeltek és táncoltak ott az út közepén. A menet Bootékhoz vette az irányt, ahol megkezdődött a trakta. Az élő zenekar, akiket Vulceaból fogadtak, már nagyban játszott. Egy szakszis, egy szintetizátoros egy gitáros és egy énekesnő. Volt előétel, szalámi, kolbász, uborka, paprika, majd a sült csirke káposztasalátával végül kalács. Az asztalon ezernyi üdítőital és Gyuri (az örömapa) noha bora. A tánc már itt megkezdődött, kicsi és nagy ropta a szerbát. A legények elmentek „hívogatásra”, ami azt jelenti, hogy vagy 10 liter borral végigjárták a falut és az embereket borral és kaláccsal kínálták majd hívták a nuntára. 5 óra körül megjelent a menyasszony immár a fehér menyasszonyi ruhában a vőlegény is fehér ingben és elegáns fekete öltönyben virágkitűzővel a bal melle fölött. Elindult a menet a templom felé. Útközben kisleányok és fiúk a menyasszony lába elé öntöttek egy-egy vödör vizet, melyben virágszirmok úszkáltak. A vőlegény minden alkalommal kellett fizessen pár lejt az öntözőknek.A rokonlányok olyan csinos ruhákban és oly magassarkú topánkákban vonultak végig a poros, itt-ott tehénlepénnyel borított utcán, hogy az csuda.

A templomba érve a násznép előre ment és mindenki elfoglalta a helyét. A férfiak a karzaton, a nők lent, a család elől. A gyerekek a kántornő körül, mert ők énekeltek. A ceremóniából egy kukkot sem értettünk, de azért lehetett követni az eseményeket. Az esketés része nagyon rövid volt, szinte csak a kötelező részre korlátozódott, személyes tartalma nem volt, mint itt nálunk szokás. Amikor a pár kijött a templomból, a kicsik mind odasereglettek, mert a vőlegény aprópénzt, a menyasszony cukorkát szórt nekik, amit ügyesen felkapkodtak. Innen a fiús házba vonult a nép, elől a diszkós kocsival. Ott is ugyanaz a berendezés fogadott minket, mint Dánáéknál.  Felirat köszöntötte a vendégeket és volt kalács, bor és más italok. Itt is pörögtek a szoknyák rendesen, volt egy öregúr, aki addig rángatott, míg én is kénytelen voltam vele táncolni. A sok vonulás után végre megérkeztünk a „faluházba”, a lagzi helyszínére. Ott persze még egy lélek sem volt. Mint kiderült, ilyenkor mindenki hazamegy, átöltözik, és volt, aki már a 3. „rend” ruháját öltötte magára ezen a napon. Mi csak egyet vittünk, így nem mentünk sehova. Úgy este 10 óra körül kezdtek szivárogni a vendégek.  Az ifjú pár az ajtóban fogadta az érkezőket, mindenkivel koccintottak majd elhelyezték a ruháikon az ünnepi kitűzőt és megmutatták kinek hol a helye. Közel 120 fő vett részt ezen az ünnepi alkalmon. Az előételt úgy 23 óra körül kezdték el hozni, majd folyamatosan jött a többi étel. Volt puliszka galuskával, sült csirke pityókával, sült áréval és kb. hajnali 3-4 körül szolgálták fel a menyasszonyi tortát, ami 5 emeletes volt és nagyon finom. A násznép megállás nélkül táncolt, szinte csak mi ültünk és a 90 éves nagymama. Óriási hangulat volt, többnyire körben táncoltak az emberek, de akadtak, akik párosával ropták.  A zenészek szinte egy percet sem pihentek. Az éjszaka egyik fénypontja a tűzijáték volt, amire a faluház udvarán került sor. Ilyen tűzijátékot sok magyar városban augusztus 20-án sem látni. A kicsikék csak úgy tátották a szájukat. Tényleg nagyon látványos volt.

Ami nekem az egész esküvőn a legfurcsább dolog volt, az az ajándékozás: itt „kirikoltják”, ki mennyi pénzt szán az ifjú párnak. Ez úgy néz ki, hogy a zenekar vezetője, mintegy vőfély mikrofonnal a kezében és a pár a 2 tanúval mindenkihez egyenként odamegy és be kell mondani ki vagy, milyen kapcsolatban vagy a párral és le kell számolni a pénzt, amit adsz. Hangosan a mikrofonba, hogy mindenki hallja. Ezt én elég aggályosnak tartottam, de azt mesélték ez azért van így, mert korábban előfordult, hogy valaki üres borítékot tett a ládikába, így viszont nem lehet ezt megkerülni. Nos, ez azért elég sokáig eltartott, és óriási különbségek voltak az összegek között. A gazdag báty, akinek Spanyolországban saját étterme van, 2000 Eurót adott, de persze a falubeli rokonok, szomszédok 200 Lei körüli összeget szántak az alkalomra. Ami hasonló a mi szokásainkhoz, az a menyasszonyrablás, a cipő ellopása, és a menyasszonytánc. Szegény vőlegény egész nap csak fizetett és fizetett…

Mi hajnali 6-ig bírtuk, de másnap megtudtuk, hogy nem sokkal utána véget is ért a dáridó és haza mentek a legények, s leányok. Összességében elmondható, hogy itt egy esküvőn a család erején felül költekezik, óriási a kontraszt, mindenki meg akarja mutatni, hogy „szegények vagyunk, de jól élünk”. Mi nagyon jól éreztük magunkat és az volt a benyomásunk, hogy nekik is megtiszteltetés volt, hogy eljöttünk életük legnagyobb eseményére. Nagy örömünk, hogy Danával és férjével a nagy távolság ellenére nagyon jó a kapcsolatunk, nincs olyan hét, hogy ne írnánk egymásnak, vagy ne beszélnénk telefonon. Ha Spanyolországból mennek haza, oda is és vissza is megállnak nálunk és egy-két éjszakát itt töltenek.

A Boot családdal úgyszintén tartjuk a kapcsolatot, hiszen azóta, hogy Dáná elutazott, már a 2 kistestvére, Laura és Ramóna is a keresztgyerekünk lett.

 

Csongor Attila,
lábnyiki falugazda

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók