Zarándoklattól az Aranymiatyánkig

2017.05.22. | Keresztszülők

A közgyűlésen, 2017. május 19-én Albertné Révay Rita vallási felelős beszámolt a Vallási csoportunk első tíz éves tevékenységéről, valamint bejelentette az utódját, Szentes László keresztszülőtársunkat, aki vállalta a csoport további vezetését, a közgyűlés hozzájárulásával, aki idő hiányában a terveiről majd csak a következő klubdélutánon tud majd beszámolni, saját rövidfilmjének bemutatása mellett.

 

 

Zarándoklattól az Aranymiatyánkig

 

Számadás vallási csoportunk első évtizedéről, a Közgyűlés előtt


Megnéztem a honlapunk „Vallás, hagyományőrzés”-rovatát. A legfrissebb cikkek tükrözik az elmúlt évünk eseményeit: Kallós Zoltán méltán megérdemelt díjairól, aki sokat tett a moldvai magyarok kincseinek megőrzéséért is, Paulináék „Aranymiatyánk”-versenyéről, a hagyományos közös keresztutunkról, Nyisztor Tinka előadásairól, a csíkfalui szokásokról, Adrián és Márti emlékezetéről, és sok másról.

Hogyan kezdődött? Az emlékezetemben a kezdetekig próbálok visszatekinteni: a keresztszülő-mozgalom meghirdetésétől (2004), és a biciklis zarándoklattól, amely folytatásaként alakult meg a vallási és szociális csoportunk (2007).

TÍZ ÉV!

Ünnepélyes keretek között szerettem volna ezt az időszakot áttekinteni a zarándoklat akkori résztvevőivel, Nyisztor Tinkával és Ferkó Zoltánnal, egy közös beszélgetéssel a 10. évfordulón, de sajnos erre nem nyílt lehetőség. Ember tervez, Isten végez! – szokták mondani. Megpróbálom a lehetetlent: egy rövid összegzést adni az első tíz évünkről.

A jelenlegi honlap 2010-től él csak, ez most nem segít a kezdetek felidézésében. Az első honlapunk 2007-2009 között az „Év honlapja” volt, ha jól emlékszem, de sajnos már nem hozzáférhető. Nagyon szerettük. Marad tehát az emlékezetem.

Tíz év nagy idő egy ember és egy civil szervezet életében is. Számadást próbálok most adni egy önzetlen civil vállalkozásról, a Keresztszülők Egyesületéről, amely talán a történelemben először próbál a moldvai magyarokért dolgozni, viszonzásvárás nélkül, hűségesen, a végletekig szánt kitartással, amelynek sokakkal együtt én is a kezdetektől a részese lehettem: vallási, szociális és hagyományőrzési területeken. A honlapunkon olvashatók a cikkek és az éves beszámolók a munkánkról. (A legutóbbi: a 2016-os.) Visszatekintésre, összegzésre ad alkalmat az első tíz évünk lezárása, és remélhetően folytatásra és megújulásra is.

A kezdet: Ferkó Zoltán különleges, Vatikánig és Jászvásárig eljutó biciklis zarándoklata volt, 2007 áprilisában. Az indulásakor a Szent István Bazilika előtt állt Nyisztor Tinka, az MCsMSz vallási felelőse és azt kérte, hogy imádkozzunk a moldvai csángómagyarokért, hogy magyar anyanyelvükön imádkozhassanak a templomaikban, és megerősítette a kérését az érkezéskor, júniusban is. A kérését teljesítjük azóta is. Regőczi István atya több szentmisét mutatott be erre a szándékra, és vele együtt imádkoztunk mi keresztszülők is a Kútvölgyi engesztelő kápolnában. A zarándoklat során örömmel olvastam Zoli blogján a naponta megélt élményeit, és ennek alapján rögzítettem egy táblázatban, kikkel találkozott: a 4000 kilométeres úton, 1000 emberrel. Az ő javaslatára és elnöki felkérésre szeptemberben megalakult a vallási és szociális csoportunk, amely az MCsMSz-szel és az AMMOA-val szoros együttműködésben kezdte meg a munkáját. Tinkával azóta is erős a kapcsolatunk.

És most: Tinka imádkozik a pusztinai asszonyokkal gyakran ugyanebben a templomban, az atya sírjánál, különböző alkalmakkor, az általa összeállított imafüzetből.

Mi az eredmény? Apró lépésekkel kicsit előbbre jutottunk. Legutóbb például Berszán Lajos atya mondott magyarul szentmisét Pusztinán, és ez nem az első ilyen esemény volt. Benke Paulináék pedig Somoskán rendezték meg az archaikus imádságok vetélkedőjét „Aranymiatyánk Virágszombaton” címmel, ahol sok gyerek vett részt, több faluból, amihez a KEMCSE is adott hozzájárulást a díjak és a rendezvény lebonyolításához.

Közben mi történt? A Vallási csoport mit tett? Egy vetített-képes rövid előadással készültem ennek bemutatására, de sajnos technikai okok miatt nem tudtuk levetíteni a közgyűlést követően, de most talán itt, ebben a formában  láthatjuk. Sok dokumentum gyűlt össze az idők során, amelyek közül pár tárgyat elvittem a közgyűlésre, megtekintésre, egy kis kiállítás keretében.

Csendes imaháttér: a tevékenységeink során egyre nőtt a moldvai magyarokért imádkozók száma is, mára közel 50-en vagyunk. Az imádságnak nagy ereje van! Ezt is megtanultam a moldvai magyaroktól, az imatársaktól, csoportunk aktív tagjaitól is. Sok mást is: hitet, kitartást, hűséget. Egy fénykép jut eszembe, amit azon a bizonyos úton, 2006 nyarán készítettem Külsőrekecsinben: egy asszony sző rajta.... Számomra ő egy példakép. Bármi történik is körülöttem, a munkámat végezzem hűséggel, kitartással, alaposan, ahogyan ő tette akkor, a zajos nyüzsgés közepette. Kétnyelvű szentmisék , konferenciák és imádságok is eszembe jutnak...

És ami engem illet: fantasztikus, hiteles embereket ismerhettem meg közelebbről Moldvában és itthon is, akiket tisztelhetek és szerethetek. Közülük néhányan az égi közbenjáróink is lettek, a hitem szerint: Teodóz atya, Regőczi atya, Erdélyi Zsuzsanna, Bajtai Erzsébet, Ferencz Éva... A tíz esztendő alatt sokat tanultam a moldvai magyaroktól, művészeiktől (Iancu Laurától és a többiektől), az előadóinktól (Csaba testvértől és másoktól) és az imatársainktól. A csoport tagjaként továbbra is számíthattok rám a jövőben is, bármiben segítek, amire képes vagyok.

Végezetül hálásan megköszönök mindent ezúton is, Mindenkinek! Legfőképpen a csoportunk aktív tagjainak, különösen Nagy Erzsikének, aki az első jelentkező tag volt a csoport megalakulásakor. Megemlékezem Gyöngyösssy Lajosról is, akinek a szívében fogalmazódott meg a KEMCSE gondolata, és aki aztán az első elnöke is lett, majd évekig a vallási ügyek képviseletével megbízott alelnöke is. Visszatekintve erre az időszakra hálát érzek a szívemben. Sok csodát is megéltem, mélypontokat, de megmaradást is. Leginkább egy Szeretet-hidat akartunk együtt létrehozni és megerősíteni a moldvai magyarokkal, tanárokkal, támogatókkal, közvetítőként a jóakaratú emberek között, a moldvai magyar gyerekek oktatásáért.

A munka megy tovább, az emlékek pedig a szívünkben megmaradnak. Tevékenységünk eredményei pedig, ha láthatatlanul is, de tovább élnek.

Istennek legyen hála mindenért!

 

Albertné Révay Rita,
vallási felelős
(2007-2017 között)


 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók