A kosteleki keresztszülők ismét Moldvába látogattak

2013.05.30. | Keresztszülők
Most, amikor az összefoglaló levelet írjuk a május eleji kosteleki kirándulásunkról, éppen három hete a Húsvéti Bál előkészületei tartottak a faluban. Már túl voltunk a Magyar Házban – a „Csűrben” a gyerekek ajándékozásán, meghallgattuk énekeiket, amit Levente Tanár bácsi „vezényletével” adtak elő – köszönetképpen felénk. A kisiskolások izgalommal készültek a Művelődési Házba, esti bál főpróbájára.

De azért ne szaladjunk annyira előre. Mi is volt a tavalyi látogatásunk összefoglalójának utolsó mondata?

„2013-ban újra szervezhetünk utazást. Akkor a katolikus húsvét március 31-re, az ortodoxé május 5-re fog esni. Majd időben jelentkezünk...”

Igen. Jelentkeztünk is és nálunk is jelentkeztek utastársak: végül 12 fővel indultunk. Két gajdári keresztszülő is csatlakozott hozzánk, felkeltette érdeklődésüket a Gyimes vidéke, a kirándulás tervezett programjai, a kosteleki magyar oktatás, a falu sajátossága és talán az elmúlt évben a tánccsoport sikeres szereplése is.

Az 5 napos kirándulás most is az előző évnek megfelelően péntek hajnalban kezdődött és kedden, késő este/éjjel végződött: május 3-7-ig.

2013. május 3. péntek

Most is Terényből indultunk (öten) hajnali 4-kor. Szandai utasunk felvétel után Budapesten, a Hősök terén még hatan csatlakoztak a csoporthoz.

Heten már nem először utaztunk együtt – így természetszerű volt a kölcsönös bemutatkozás, üdvözlés. A busz utánfutójába jutott hely a csomagjainknak és az adományoknak is.

               bemutatkozás és üdvözlés                       a csomagok már bepakolva, indulásra készen

Berettyóújfaluban volt egy hosszabb megálló: még vásároltunk gyümölcsöt, édességet. Romániai területen Királyhágónál volt hosszabb tartózkodásunk. Utána az idegenvezető sofőrünk javasolta megtekintésre a Rubin Panzót, a Bucsin hegy lábánál. Az épület vonzereje az öles rönkökből való látvány. És milyen kicsi a világ! A fogadó felszolgálójával beszédbe elegyedve – mondtuk, Kostelekbe tartunk. Kiderült, hogy a már negyedik éve minket fogadó kosteleki család házigazdájának az unokaöccsével beszélünk. (Milyen jó volt, hogy itt is megálltunk!)

                   látkép a Királyhágón                                          a „rönkös” Rubin Fogadó

Innen már csak 20 km volt a szárhegyi, Csaba Testvér által alapított Kájoni János Gyermekvédelmi Központ. Itt már várt bennünket Ferencz Béla, András édesapja. Ő pityókapálinkával fogadott; Csergő József, a gyermekotthon vezetője és a konyha dolgozói meleg vacsorával vártak bennünket. Hogy hogyan is készül a csíki pityóka pálinka? El kell menni Szárhegyre és az ottani szakavatott mesterembert kérdezni.

Átadtuk adományainkat az otthon vezetőjének – hozzájárulásunkat a kislakók élelmezéséhez.

           a gyermekotthon üzemeltetői          a csoportunk (háttérben Ferencz Béla és Csergő József)

Megint nem csalatkoztunk a sofőrünk által javasolt szálláshelyen. A kellemes esti beszélgetés, finom vacsora, a hosszú utazás után jó volt álomba hajtani fejünket.

május 4. szombat

Bőséges reggeli után a szárhegyi Lázár kastélyt kerestük fel – Béla bátyánk kísért az úton, szakavatott, helyi vezetőként. Köszönjük!

           a Szárhegyi Lázár kastély kívülről                                  és a Lovagterem

Egyenlőre, Szárhegyre ennyi bepillantást tettünk. Majd legközelebb! Igyekeztünk, hogy még világosban eljussunk Kostelekbe. Még a Gyilkos-tó és a Békás-szorost is meg szerettük volna nézni. (És még hátravolt a Csíkszépvíz után kb. 60 km, melynek az utolsó harmada gyönyörűen viszontagságos.)

                     Gyilkos tó két felvételen                                                          és a Békás szoros

Gyimesbükkön a Böjte Csaba által üzemeltetett Gyermekotthonnál is megálltunk. Két gajdári utastársunk, Katalin és Erzsi átadta adományát az otthon üzemeltetőjének. Gyimesbükkön: az Ezeréves határnál, a Rákóczi várnál, a Kontumáci kápolnánál, a 30-as vasúti őrháznál tisztelegtünk elődeinknek. (Itt már jeleztünk Ferencz Andrásnak, hogy közeledünk.)

                    adományok átadása                                                 gyimesbükki látkép

Világosban tettük meg a buszt és a sofőrt is próbára tévő kb. 15 km-t. (Előző két évben is sötétben értünk Kostelekbe. 2011-ben éjfél körül, tavaly este 9 óra tájékában.) Most világosban csodáltuk az utat. El sem tudtuk képzelni: mi történik, ha két autó ezen az úton szembe találkozik. Balra a Tatros folyó, jobbra a meredek sziklafal.)

Szerencsésen célba értünk. Kölcsönösen megörültünk egymásnak, örömmel üdvözöltük Évát, hiszen vele egy éve találkoztunk. Marcikával akkor még várandós volt. A kisfiút még csak átküldött képen láthattuk Most sem tudtuk még üdvözölni; a kisfiú éppen aludt.

András, Levente és a keresztszülőket fogadó családok képviselői jófajta pálinkával koccintottak velünk - kölcsönösen örültünk, hogy idén is sikerült megszerveznünk a kirándulást. Másnap a 11-es misére beszéltünk találkozót, utána Salamon Atyánál terveztük a látogatást. Délutánra a „csűrben”/ az udvaron a gyerekekkel való találkozás majd a Húsvéti Bál a program. De most szétváltunk. Az estét a keresztgyermekeink családjánál/fogadó családokkal töltöttük, már szinte barátként üdvözölve egymást.

május 5. vasárnap

Délelőtt Andráséktól indultunk a templomba, Marcikával is találkozhattunk. Csoportunk közösen vett részt a misén. Salamon Atya most is megköszönte, hogy segítséget nyújtunk a keresztgyerekeken keresztül a falunak.

   Marcika és édesanyja           Salamon Atya és a kis ministránsok           a keresztszülők egy része

A mise után lakásában fogadott egy kis beszélgetésre. Itt átadtuk - az egyik keresztszülő társunk jóvoltából – a tartós élelmiszer adományt, melyet majd Salamon Atya oszt széjjel a rászoruló családok között.

     a keresztszülők másik csoportja        az élelmiszer adomány            beszélgetünk az Atyával

Visszamentünk a fogadó családjainkhoz, ebédre. Délután a tanári lakás udvarára hívták Andrásék a gyerekeket, hogy alkalmunk legyen átadni részükre a csokit és a gyümölcsöket.

                      ajándékra várva                                            nekem is ugyanolyan jut?

Könyv és csokoládét kaptak a tanulmányi és szavaló versenyeken résztvevő gyermekek. Átadtuk azokat a csomagokat is, melyeket keresztszüleik küldtek keresztgyermekeiknek.

                            a tanulmányi és szavaló versenyeken indulókat jutalmaztuk

A gyerekek Levente tanár bácsi vezetésével helyi dalok éneklésével köszönték meg az ajándékokat.

               daloló kosteleki „pacsirták”                                    közben Marcika is ügyködik

A gyerekek a fellépés előtti izgalomban igyekeztek a főpróbára, a Művelődési Házba. Visszamentünk a vendéglátó családokhoz, velük együtt indultunk az este 8-kor kezdődő bálra.

A nézőtér zsúfolásig megtelt. Ferencz András köszöntötte a vendégeket, külön a keresztszülői csoportunkat. A gyerekek részünkre az első két sort foglalták le a nézőtéren, hogy jobban figyelhessük tánclépéseiket.

A műsort az alsó tagozatos énekesek, táncosok kezdték. Majd a felsős gyerekek előadása következett. A talpalávalót a két hatodikos fiú hegedű és Levente ütőgardon játéka adta.

Ezután következett a „nagyok”, a Szellő Néptánccsoport Gyimesi Lakodalmasa, amit már néhányunknak alkalma volt az április elejei Hagyományok Háza műsorban, Budapesten látni. De itt Kosteleken talán felszabadultabban, még élvezhetőbben, új elemekkel cifrázva adták elő. adták elő.

         Kérjük a menyasszonyt!          - Itt van. Na, ő nem kell!  Itt az igazi menyasszony és a vőlegény!

               menyecskének öltöztetés                                             a násznép búcsúzik

Persze, ezek a kiragadott képkockák nem adják vissza a tánc lüktetését, a lakodalmas hangulatát és a zenei talpalávalót, amit a Zerkula zenekar biztosított. Örülünk, hogy személyesen, a helyszínen átélhettük ezt. Utána kis helyszínrendezés és következett a bál – kinek, meddig. (Azaz, ki meddig bírta.)

Táncoltak a kisebbek, nagyobbak; fiatalok és idősebbek egyaránt. Párban és táncházi forgatagban is. Mi éjfél után távoztunk – de a mulatság kivilágos virradatig tartott.

május 6. hétfő És eltelt egy nap Kosteleken (és a levélírás közben is)

Erre a napra kirándulós programot terveztünk: szekérrel a Szellő hegyei közé vagy kisebb túrát Gyepecére. Mivel az internetes időjárás előrejelzés aznapra a hosszú szárazság után – a falu örömére/nekünk bánatunkra - esőt jósolt, a szekerezésről lemondva inkább a gyepecei kirándulást választottuk. Indulás előtt a „csűrben” találkoztunk a vissza útra kész moldvai magyar tanárokkal, önkéntes segítőkkel, akik Andrásék meghívására rész vettek a bálon is. Moldvában oktató tanárok Szitásról, Dumbravénből, Külsőrekecsinből, Lujzikalagorból, Bahanából, Diószénből, Újfaluból érkeztek. (Ez utóbbi faluban az induló magyar oktatás kialakítása a feladata az önkéntes segítőnek.)

Sajnos, Márton Attila, a lészpedi tanító bácsi és egyben a csángó oktatási program koorditátora – bár még szombaton is ígéretet tett, hogy Kosteleken vele is találkozunk – közbejött technikai akadály miatt nem tudott eljönni. Így maradt el egy beszélgetés a moldvai tanári csoport és mi, a kosteleki keresztszülők kis csoportja között. Pedig jó lett volna ott, helyszínen hallani, mi az, amiben a tanárok további segítséget kérnének, mi mennyit tudunk tenni és mit tudunk ígérni a közeljövőben, tovább tolmácsolva kéréseiket is.

Gyepecei kísérőnek András Leventét kérte meg, aki vállalta is ezt a feladatot.

   2005-től 2009-ig ez volt a kosteleki tanári ház               még nem teljes a túrázók csapata

Rupert Mayer Atya, I. világháborús, kosteleki hadikórházban ápolt tábori lelkész emlékoszlopa, Gyepece felé

Útba ejtettük a valamikor szebb időket, gyerekeket is látott gyepecei iskolát. Mára már 4-5 család lakja csak Kostelek ezen részét. (Két gyermek jár innen a „lenti” iskolába.) Az egyik családhoz tartunk éppen, Görög Erikáék keresztfia a család gyermeke. Bár nem üzentük meg, hogy meglátogatjuk a családot, Malvinka azt sem tudta, mivel kedveskedjen nekünk. A túra közben jól esett a szabadban a házi sajt – természetesen a saját sütésű kenyérrel, lila hagymával és a friss forrásvíz utána. (Útközben a nyírfa csapolását is lefényképeztük.)

  Ez volt a gyepecei iskola       Megéhezve jól esik a kedves vendéglátás           nyírfa csapolás

Elbúcsúzva kedves vendéglátóinktól visszaindultunk a faluba.

Délutánra kötetlen, baráti találkozón a tanév hátralévő eseményeiről, a nyári programokról terveztünk beszélgetést Andrással, Leventével – keresztszülői körben.

2009-2012. között a kosteleki tanári lakás felújítása, a tanterem, a csűr, mint közösségi terem létrehozása, majd a tetőtéri szobák, a központi fűtés létrehozása a Szegedi Rotary Klub, a Soproni Lions Klub és adományozó alapítványok, magánszemélyek adakozásából jött létre. Múlt év októberében lett átadva, felszentelve a tábla az adományozók nevével. Még kialakítás alatt van a konyhapult – mely még komfortosabbá teszi a közösségi termet. (Terveik szerint két hét múlva, a pünkösdi búcsúra ez az egység is üzemelni fog. Reméljük, meg is valósult.)

                                                           a közösségi teremben

a köszönetet továbbító tábla az adományozóknak             a beüzemelésre váró konyhapult

Ez a közösségi terem méltó színhelyet ad a tanév közbeni események, egy-egy családi rendezvény lebonyolítására, vendégek/keresztszülők fogadására. Megérkezésünkkor és azon a hétfő délutánon is itt jöttünk össze egy kis eszmecserére.

A tanév hátralévő heteinek eseményei András és Levente tolmácsolásában kitekintés a következő tanévre is:

- május közepe: a Csíksomlyói Búcsú kapcsán átutazó és Kostelekbe látogató vendégek fogadása

- május 30. Sopron, Lions Bál. A Szellő Néptáncegyüttes részvételével

- június közepe, a tanév vége. A két végzős nyolcadikos fiú közül a magyar tantárgyversenyen is indult Ambrus Adrián Csíkszeredában, magyar középiskolában szándékozik továbbtanulni.

- Június utolsó napjaiban kerül megrendezésre Terényben a négynapos rendezvénysorozat. Erre meghívott vendég a Táncegyüttes.

- Július utolsó dekádjában egyhetes tábor Terényben, Hajdúszoboszlón – kisdiákok és a Néptáncegyüttes tagjainak részvételével.

- Augusztusban táboroztatás

- Szeptember közepén várható az új tanév kezdete – remélve új elsősöket is

- Szeptember vége, október eleje a Kosaras/Szüreti Bál.

                  a keresztszülői csoport; Évike, András és Levente is rajta van a felvételeken

András külön kiemelte a keresztszülői kapcsolattartás, támogatás fontosságát, annak erősítését. Ehhez mi továbbra is megtesszük, amit tudunk – de részünkre fontos, hogy a még számunkra ismeretlen keresztszülőkkel felvehessük a kapcsolatot. Hiszen így nemcsak új információkkal szolgálhatunk a keresztszülő felé Kostelek és a csángó keresztszülői mozgalom tekintetében, hanem nekik is segítségükre lehetünk. És továbbra is valljuk, hogy egy jól működő csoport akár hegyeket is mozgathat.

Köszönetet mondtunk áldozatos munkájukhoz, hogy a néptánc/népzene kapcsán talán a kisdiákok még nagyobb kedvvel járnak majd magyar órára. Most drukkolunk az öt végzős lányért, akik a Néptánccsoport oszlopos tagjai. (Négyen Csíkszeredában magyar középiskolában érettségiznek.)

Brozsóné Editke, a terényi polgármesterasszony a júniusi négynapos rendezvénysorozatról, míg mi a júliusi terényi/szoboszlói táborról szóltunk. Ezeket majd egy újabb levélben (remélhetően már a táborozók névsorával is kiegészítve) fogjuk megírni.

Egyeztetve a reggeli indulást, az utastársak Zoltán sofőrünk tiszteletkörös keresztszülőtárs összeszedését, az aznap estét a vendéglátó családokkal vacsora melletti beszélgetéssel fejeztük be. Bizakodva, talán 2014-ben, tavasszal újra eljövünk.

május 7. kedd Reggel ötkor indultunk. Mindenkit vendéglátó gazdáink kikísértek, érzékenyen búcsúztunk: „Majd jövünk még!”

Első tervezett megállóhelyünk visszaútban Gyimesfelsőlokon az Árpádházi Szent Erzsébet Líceum volt. Odaútban az iskolát a többnapos iskolai szünet miatt zárva találtuk. Most sikerrel jártunk: Berszán Lajos Atya fogadott bennünket. Pár mondatban beszélt az iskola alapításáról, a régi/mostani diákok létszámáról, összetételéről, örömökről, nehézségekről.

                             Berszán Atya előadását hallgattuk az Intézmény alapításáról

               a Líceum épülete kívülről                    és                          belülről

Csíksomlyón, a Kegytemplomnál egy ima erejéig megálltunk. Utána Székelyudvarhelyen Katalin utastársunk – jelenleg a férjével ott tartózkodó, egyébként Norvégiában élő – barátnője kávéval, kaláccsal várt bennünket.

            Csíksomlyón, a Kegytemplomban                      Székelyudvarhelyen, Katalin barátnőjénél

Ezután rövid korondi megállás utá n Körösfőn időztünk hosszabban. Előző útjainkon a kazettás mennyezetű templomba nem tudtunk ellátogatni – most ez is sikerült.

                  a körösfői templom és kazettás mennyezete                          Vasvári Pál kopjafája

Ezen egy emléktábla felirat olvasható magyarul – és románul is:

„A nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni nem pedig egymás romjain.”

Még talán két helyen álltunk meg, hosszabb időre. Fél 10 tájékában értünk Budapestre, a Hősök terére. A pesti utastársaktól búcsút vettünk. Vácon volt egy célba érő utastárs. Utána Szanda, majd részünkre Terény, a végcél. (Ekkor éjfél körül járt.) Zoltán sofőrünk még ment haza a családjához. Másnap reggel nyugtáztuk: ő is épségben hazaért.

Köszönet kirándulótársainknak, Zoltánnak - a sofőrünknek, Évának, Andrásnak, Leventének, vendégfogadó házigazdáinknak, Béla Bátyánknak - a szárhegyi idegenvezetőnknek és mindazoknak, akik hozzásegítettek, hogy ilyen szép utazáson, ilyen kellemes emlékekkel térhettünk haza.

                                            a keresztszülői, 12 fős csoportunk

Jövőre, ha újra szervezünk kosteleki Húsvéti Bálos kirándulást, időben jelentkezünk. (2014-ben a nyugati kereszténység, a katolikus egyház és a keleti kereszténység, az ortodox egyház húsvét időpontja megegyezik: Húsvétvasárnap április 20-án. lesz.)

Szeretettel küldjük minden kedves keresztszülőnek, kiránduló társnak (talán jövendő utastársnak), a csángó magyar oktatás támogatójának, rokonoknak üdvözletünket, ismerősnek és még személyesen nem találkozottnak is.

Zsuzsa és Miklós
a kosteleki falugazdák

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók