A madéfalvaik egy része Csángóföldre menekült

2014.01.07. | Keresztszülők
2014. január 7-én emlékezünk meg a Madéfalván 250 évvel ezelőtt történt tömegmészárlásról. Ez az esemény a történelemben a madéfalvi veszedelem vagy madéfalvi vérengzés néven ismeretes.

A Mária Terézia királynő uralkodása alatt a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosságot – latinul – Siculicidium-nak nevezzük, és nagybetűkkel ez a szó van felírva a Madéfalván 1899-ben felállított turulmadaras emlékmű lábazatára, a következő formában: SICVLICIDIVM. Azért érdemes ezt megemlíteni, mert ez – a sors különleges rejtélye folytán – egy kronogrammának nevezett szójáték: ha a betűket római számoknak tekintjük, egymás alá írjuk őket, és – az S betűt figyelmen kívül hagyva – számértékeiket összadjuk, éppen a madéfalvi vérengzés évszámát, 1764-et kapjuk!

S
I        1
C    100
V       5
L      50
I        1
C   100
I        1
D   500
I        1
V       5
M  1000
    1764

De mi is történt azon a bizonyos 1764 január 7-i reggelen? Ennek megvilágítására időbenn vissza kell mennünk.

Amikor az Árpád-házi királyok berendezkedtek a Kárpát-medencében, a tatárjárás (1241-42) után, hogy a keletről jövő veszélyeket elhárítsák, a Kárpátokon kívül és belül létrehoztak egy-egy gyepűvonalat (védekezés céljából kialakított területsávot), ahova székelyeket telepítettek. A székelyek a Keleti Kárpátok külső és belső oldalán Magyarországot a keletről fenyegető támadások ellen védelmezték, és ezért ők az Árpád-házi királyoktól kapott kiváltságaik értelmében mentesültek bizonyos kötelezettségek alól.

A székelyek kiváltságai megmaradtak azután is, hogy az Árpád-házi királyok kihaltak.

Amikor a törökök kiűzése után az osztrákok kezébe került Erdély, ezek a kiváltságok fenntartása egyre nehezebb lett. A kiváltságoknak a végső döfést Mária Terézia királynő (1717-1780) uralkodása alatt akarták megadni. A székelyek 1764 január 6-7-én gyűltek össze Madéfalván, hogy a Bécsből jövő királyi küldöttekkel tárgyaljanak. Tárgyalás helyett azonban az osztrák hadsereg január 7-én hajnalban vad ágyútűzzel indított támadásban többszáz embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészárolt le.

A szörnyű tettek következtében, és az ezt követő események kapcsán a székelyek ezrei menekült ki Moldvába. A menekültek egy részét az itt élő magyarok fogadták be, de sok új települést is alapítottak Bákó környékén, míg a menekültek jó része 10-20 évi keserves hányódtatás után Bukovinába került. (Bukovinát Moldva észak-nyugati szegleténél találjuk; a történelmi Bukovina kb. fele van Romániában, az északi fele pedig Ukrajnához tartozik.) A Bukovinába került székelyek öt falut alapítottak: Istensegíts (Ţibeni), Fogadjisten (Iacobeşti), Józseffalva (Vornicenii Mari), Hadikfalva (Dorneşti) és Andrásfalva (Măneuţi).

Az 1764 január 7-i madéfalvi veszedelem messze túlmutat Madéfalva határán: természetszerűleg érinti az egész székely közösséget, és a mai napig szomorú részvéttel adózunk az ártatlanul megölt nemzettársaink emlékének, de ugyanakkor ezen tragikus esemény következtében a moldvai magyarság esélyt kapott a túlélésre: megmaradt a csángóság, és született egy másik népcsoport is, a bukovinai székelyek.

A Csángó Rádióban Halász Péter néprajzkutató, a Magyar Művelődési Intézet nyugalmazott főtanácsosa beszél az 1764-es madéfalvi vérengzés következményeképpen Moldvába menekült székelyek sorsának alakulásáról.

csangoradio.ro

Forrás: http://www.erdely.ma/multidezo.php?id=155978&cim=verengzes_es_szuletesnap_a_madefalvi_veszedelem_audio

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók