A Petrás Incze János Díj idei kitüntetettje: Pákozdi Judit

2017.02.22. | Keresztszülők
A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány 2014-ben hozta létre a Petrás Incze János Díjat azzal a céllal, hogy egyrészt tisztelegjen a csángó minorita pap szerzetes és néprajzkutató életműve előtt, másrészt évente egy alkalommal elismerje ezzel egy kiemelkedő személyiség munkásságát, melyet az alapítvány célkitűzése, a moldvai csángóság megmaradásának érdekében fejtett ki.

A díjat elsőként Borbáth Erzsébet tanárnő kapta, a csángómagyar diákok csíkszeredai oktatásának megszervezőjeként és mentoraként, majd Kallós Zoltán Kossuth díjas néprajzkutató, a csángók körében végzett kiemelkedő néprajzkutatói és népzenegyűjtői munkásságáért. Ezt követően Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke lett a díjazott, aki kezdetektől fogva a moldvai magyar oktatásért munkálkodott.

2017-ben a díjat az AMMOA kuratóriuma egyhangúan Pákozdi Juditnak a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alapító tagjának és tiszteletbeli elnökének ítélte oda

Az oklevelet és a velejáró jutalmat ünnepélyes keretek között az idei Keresztszülő-tanár találkozón dr. Legeza László az AMMOA elnöke nyújtotta át. A díjhoz tartozó kerámiát pedig a művész: Petrás Mária személyesen adta át a kitüntetettnek

Pákozdi Judit ez alkalommal még az RMPSZ-díj arany fokozatát is átvehette a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökétől Burus-Siklódi Botondtól.

Egyesületbéli munkásságát a KEMCSE alelnöke Willemse Jolanda, életútját pedig a pusztinai dr.Nyisztor Tinka néprajzkutató, etnográfus méltatta és az alábbiakban közre is adjuk.

Willemse Jolanda, a KEMCSE alelnöke

„A keresztszülő mozgalom a legnemesebb, legtisztább ügy, amit csak ismerek. Civil emberek önkéntes anyagi és szellemi vállalkozása ez arra, hogy segítsék a moldvai csángómagyar gyermekek magyar taníttatását, és annak az elképzelhetetlenül nehéz célnak az elérését, hogy megőrizhessék anyanyelvüket, őseik kultúráját.

Megismerkedésem, első találkozásom ezzel a különleges asszonnyal, sok évvel ezelőtt, egy zajos vásárló központban történt. Többen azon dolgoztunk hogyan lehetne ezt a nemrég alakult, helyét kereső szervezetet egy jól működő csapattá formálni. Akkor Judit felvállalta, hogy elnökként, és az Egyesület egyik alapító tagjaként megpróbálja a lehetetlent. S sikerült neki, egy remek elnökséggel működő erős közösségünk lett, ami sok-sokévi elkötelezett munka után jutott el idáig, hogy, ma itt együtt ünnepelhet

Judit közel egy évtizedig szolgálta ezt a mozgalmat, összetartotta a keresztszülőket, szervezte az egyesület ügyeit, megszámlálhatatlan irányban tartotta a kapcsolatokat, sokféle ember segítő szándékát igyekezett egy cél: a moldvai magyar oktatás támogatása irányába terelni. Szerényen, határozottan, nagy munkabírással végezte a dolgát. Tagadhatatlanul nagy része van abban, hogy Egyesület ma is jól működik, a keresztszülő mozgalom él, és sok ezer moldvai magyar kisgyermek tanulásához járul hozzá. Ennek a munkának az elismerése a Petrás Incze díj

Mi mindent értünk el Judit vezetésével eltelt idő alatt? Lett irodánk, rendszeresen jól szervetett klubdélutánjaink, rengeteg jótékonysági koncertünk és évente több száz gyerek nyaral szervezésünkben, rendszeres gyűjtünk és küldünk csomagokat Moldvába. Az ő nevéhez fűződik a falugazda rendszer kialakítása is. Évente megszerkeszti a Naputánjáró újságunkat, havonta hírlevelet, (ami újságíró lévén, az ő ötletéből született.) Van tartalmas, színes honlapunk. Minden évben tartunk keresztszülő-tanár találkozókat, és egy olyan csapatunk van, amelyben olyan fantasztikus keresztszülők vannak, akik több millió forintot gyűjtenek össze néhány nap alatt, ha egy bajbajutott ember vagy család megsegítésére kérjük őket.

Judit mindig megtalálta a kompromisszumot a problémák megoldására, amiből ennyi idő alatt akadt bőven. Konfliktuskerülő volt, s sokszor ő volt az, aki engem is csitítgatott, ha időnként elveszítettem a türelmemet. Talán ezért is tudtunk ilyen hosszú ideig, ilyen remekül együtt dolgozni. A karitatív társadalmi munka nem csak azért jó, mert segítünk másokon, hanem azért is, mert barátokra tehetünk szert, és én azt hiszem, Juditban mi ilyen jó barátra leltünk.

Juditnak nem csak az emberi értékeit, nyitottságát, a közösség érdekében mindig szívesen mozgósított erejét, munkáját díjazzuk ma, hanem a moldvai csángómagyarok nyelvük és kultúrájuk megtartásáért vívott, sokszor kilátástalan harcának támogatását is. Hosszú időn át lehetne sorolgatni mindazt, amit Judit vezetése alatt elért az Egyesület. A KEMCSE feladatai talán nem hoznak rögtön olyan látványos eredményeket, mint más segítő szervezeteké, de mi nemcsak a jelenért, hanem a jövőért is dolgozunk, azért, hogy a következő generáció is ismerje és ápolja a moldvai magyar kultúrát. Hogy beszéljék szép nyelvünket, s tovább tudják adni majd azt a gyermekeiknek is.

Tíz év a történelemben egy pillanat, de egy ember életében, Judit életében egy hosszú szakasz, amit végig dolgozott egy nemes ügyért, nem győzöm hangsúlyozni: önkéntesként.

Kedves Judit, köszönjük ezt neked, s most nem búcsúzunk csak köszöntünk, s próbáljuk elismerni a sok-sokévi munkádat. Reméljük, hogy tiszteletbeli elnökként továbbra velünk maradsz és segítesz nekünk.

Mindig szeretettel fogok a sok órás telefonbeszélgetéseinkre gondolni. Arra, amikor együtt sírtunk vagy nevettünk a sikereinken vagy éppen a kudarcokon. De te sohasem veszítetted el a hitedet az ügy iránt, s ez nekem sokszor segített abban, hogy ne adjam fel. A KEMCSE vezetősége és a keresztszülők nevében kívánunk neked továbbra is sok sikert és örömet az életben, de leginkább jó egészséget és azt, hogy sok-sok boldog napot tölthess unokáiddal és a szeretteiddel.”

Dr. Nyisztor Tinka néprajzkutató, etnográfus_

„Olyan emberről kell most beszélnem, akinek hosszú és termékeny életútja szinte sorsszerűen a moldvai magyarsághoz vezetett. Nem szokványos, sőt kifejezetten egyedi út az övé. Jól ismerem, hiszen Judit nemcsak barátom, hanem alkotótársam is.

De ki is ez tősgyökeres budapesti Pákozdi Judit, és hogyan szegődött a moldvai cságómagyarság nyomába? Újságíróként szinte megjelenésétől kezdve 30 éven át a Magyar Konyhánál, Közép Kelet-Európa első gasztronómiai magazinjánál dolgozott, amelynek munkatársa, majd 14 évig főszerkesztője volt. A lapnál évtizedekig a magyar konyha hagyományainak megőrzéséért, értékeinek elismeréséért, családösszefogó, nemzetmegtartó erejének tudatosításáért dolgozott. Gyűjtötte és publikálta a határainkon kívül és belül fellelhető, feledésre ítélt magyar recepteket. (Zárójelben elmondom, hogy eddig 13 szakácskönyvet ír, hatot fordított, tizennyolcat szerkesztett, 2002 óta állandó szereplője az InfoRádió Tálaló című gasztronómiai műsorának, és működtet egy kis könyvkiadót is. A civil mozgalmak elkötelezettjeként évekig részt vett a Rák Ellen az Emberérét a Holnapért Alapítvány munkájában.)

Meghatározó, és sorsfordító volt életében az az időszak, amikor eljutott Kárpátaljára és évekig faluról falura járva, feledésre ítélt helyi recepteket gyűjtött. Ezek 1992-ben Kárpátaljai kóstoló címmel meg is jelentek egy kötetben. Judit ekkor már teljes odaadással kereste azokat a magyarlakta helyeket, ahol még a helybéliek őrzik a régi étkezési szokásokat, recepteket. Így jutott el először a Gyimesekbe, majd a moldvai csángómagyarok közé, oda ahol addig soha senki le nem írt recepteket, kézzel írott feljegyzések sem forognak az asszonyok között, minden konyhai tudományt csak az emlékezetük őrzött. (Hiszen nagy részük írni, olvasni sem tudott.) Amikor elhatározta, hogy az összegyűjtött recepteket könyvbe foglalja, akkor keresett meg engem, hogy segítségül hívjon a könyv néprajzi néprajzi bevezetőjének megírásához, a receptek átnézéséhez, és ahhoz, hogy a kötet szerkezete a helybéliek szokását tükrözze. Sokat dolgoztunk együtt, jókedvűen, szeretettel és eredményesen, mert a Csángó galuska címmel a könyv nemcsak, hogy megjelent, de immár négy kiadást megért. Nélküle soha eszembe nem jutott volna szakácskönyvírásba részt venni.

Az írás, a könyvkészítés öröme végigkísérte eddigi életét, hiszen az Egyesület Csángómagyar legendák című könyvének kiadása is a nevéhez fűződik.

Judit szerencsés ember, mert egész életében azzal foglalkozhatott, amit szeretett, s fontosnak tartott. Megőrizhetett múltunkból valamit, ami nélküle talán nyom nélkül eltűnt volna.

Örülök, hogy megismertem, hogy együtt letehettünk valami maradandót a csángómagyarok asztalára. Remélem, hogy munkánk, barátságunk még hosszú ideig összeköt minket.”

 

.

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók