A tücsökciripelés felhallatszik az égig

2017.10.22. | Keresztszülők
Beszámoló az októberi klubról
Csodálatos őszi időben került sor az októberi klubunkra, amelyen a rákosszentmihályi Kovász Egyesület elnökétől gondolatébresztő értékelést hallottunk a nyári táborokról, majd a moldvai magyar oktatás képviseletében Márton Attila koordinátor és Petőfi ösztöndíjas segítői tartottak részletes beszámolót munkájukról. A hangulat jó volt, a kérdések pedig záporoztak…

Klubösszejövetelünket dr. Horváth Sándor, az AMMOA kurátora is megtisztelt jelenlétével. László Ildikó éneke után Petrovics Sándor elnök úr tartotta meg beszámolóját a 14. moldvai gyerektáborról, melyet a rákosszentmihályi Kovász Egyesület rendez évről évre.

A gyerekek befogadó családoknál laknak, és az egyesület szervezi a programot, melynek kezdetektől része az augusztus 20-ai Szent Jobb körmeneten való részvétel. A csángó gyerekekkel való foglalkozás hasznosságával kapcsolatban Arany János szavaival válaszolt (akinek születésének 200. évfordulóját ünnepeljük az idén), Mindvégig című versének egyik gondolatát idézve:

„…Van hallgatód, nincsen? Te csak mondd, amit Isten adta mondanod.

Bár puszta kopáron, mint tücsöké nyáron vész is ki dalod.”

A csángó testvéreinkkel való törődés is ilyen tücsökciripelésnek hallatszik? Mi értelme van az ő segítésüknek? Érdemes-e ezzel törődni? Sándor beszámolójában igennel válaszolt ezekre a gyakran felmerülő kérdésekre. A csángókkal kapcsolatos civil munkánk elismerését mutatja, hogy Pákozdi Judit Petrás Ince díjban, a KEMCSE  tavasszal Civil díjban részesült, Willemse Jolanda Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapott a nyáron. Ezek az elismerések továbbá Kallós Zoltán csángó kutató néprajzos kitüntetései (tavasszal kapta meg a Kossuth Nagydíjat és az Európa Nostra Díjat) olyan elismerések,melyek  újabb lendületet adnak munkánknak.

Kaszap Johanna, egyetemi előkészítős, Pusztináról érkezett. Egy moldvai énekekből álló népdalcsokrot nyújtott át a jelenlévőknek. Külön köszönjük, hogy faluja népviseletében énekelte a szép dalokat.

Ezt követően Petőfi ösztöndíjas moldvai vendégeink számoltak be feladataikról: Hoffmann Ferenc bárhol bármilyen munkát elvégez: ha kell, fát vág, mosógépet javít, gyerekeket szállít rendezvényekre. Ő már 3. éve dolgozik Moldvában, pedig nem is ide kérte magát, hanem szülőföldjére, a Délvidékre. Nagyon megtetszett neki az itt folyó munka, a közösség, ezért lelkesen vállalta az újabb évet. Hermann Bianka most érkezett Lészpedre, ahol az idén induló bölcsődei programban vesz részt.  Vidám egyénisége biztosan átsegíti őt a kezdeti nehézségeken.

(A Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett Petőfi Sándor Program a szórványban élő magyarokat támogatja magyar identitásuk megőrzésében, megerősítésében ösztöndíjasok segítségével.)

A Petőfi ösztöndíjasokat követte régi kedves barátunknak, Márton Attilának, a moldvai magyar oktatási program koordinátorának a 2017-18-as tanév aktuális helyzetéről szóló beszámolója. Vetített képes  előadása részletesen kitért az új tanárok sokoldalú feladataira: be kell kapcsolódniuk az iskolai munkába, meg kell nyerniük a szülők bizalmát a faluban, mert csak így tudnak újabb tanítványokat szerezni. Gyakran kell hétvégi programokról is gondoskodniuk tanítványaik számára. A sokféle versenyre is fel kell készíteni a gyerekeket, és el is kell kísérni őket a versenyekre. A mélyen katolikus moldvai magyarok örülnek, ha tanítóikat látják a vasárnapi miséken. Fontos ezeknek a feltételeknek megfelelni, mert a magyar tanító a magyarság követe Moldvában. Vannak, akik nem tudnak eleget tenni ezeknek a kihívásoknak. Tavasszal 8-an elköszöntek az oktatási programtól. Jelenleg is hiányzik 4 tanár a szükséges létszámból. Megpróbálják helyettesítéssel pótolni őket, és továbbra is keresik az újabb jelentkezőket. A nagy fluktuáció amellett, hogy nagyon megnehezíti a gyerekek és a falu megismerését, gátolja a következetes munkát és nagyon költséges is.

Régóta folyó vitára került pont az évnyitó képzés alkalmával. Bodó Csanád és Heltai János Imre, az ELTE nyelvész professzorai egyértelművé tették, hogy az irodalmi magyar nyelvet kell az iskolai órákon tanítani. A román szavakkal tűzdelt csángó nyelvet a hagyományőrző foglalkozásokon használják a gyerekek.          

Az előadás végén felmerülő számos  kérdésre Attila pontos válaszokat adott. Megtudtuk, hogy Duma András a programon belül krónikásként folytatja a munkáját. Gyurka Valentin pedig a Külsőrekecsinért alapítványt működteti, és ennek keretében végzi hagyományőrző munkáját. Szó esett a frumószai  magyar oktatás jelenlegi helyzetéről is.

Összejövetelünket egy újabb népdal tanulásával zártuk. Felmerült az igény, hogy ismételjük át az eddig tanult énekeket.

Lejegyezte

Büttner Sarolta
programfelelős

A fotókat készítette
Prekrit Judit

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók