Barátságok és érzelmek kereszttüzében

Harmadik alkalommal nyaralhattak diószéni gyerekek a XII. kerületi Önkormányzat balatonszántódi táborában díjmentesen, idén szám szerint húszan."Isten fizesse mindenkinek, aki hozzájárult a tábor megszervezéséhez…" - írta levelében a diószéni tanárnő, Csákány Zsuzsanna, aki egyúttal elköszönt az oktatási programtól. Hazatér családjához a Kézdivásárhely melletti  Szentkatolnára.  Búcsúzóul megosztotta velünk tapasztalatait, érzéseit, gondolatait, melyek Csángóföldön születtek.

Kedves Keresztszülők és Támogatóink!

Búcsúzni szeretnék és egyben megköszönni mindent, jómagam és a csángó-magyar gyermekek nevében.  Köszönet a keresztszülőknek, a XII. kerületi Önkormányzatnak, a Németvölgyi Általános Iskola kísérő pedagógusainak és nem utolsó sorban  Jolanda Willemse diószéni falugazdának a tábor szervezőjének, és évek óta odaadó támogatónknak.

A tábor ideje alatt tartalmas és szórakoztató programokban volt részünk. Napi rendszerességgel látogattak meg régi és új keresztszülők. Minden nap egy új kihívás várta a gyermekeket: sportolhattak, kézimunkázhattak és anyanyelvi vetélkedőkön is fitogtathatták tudásukat. Szerintem úgy a csángó, mint az anyaországi gyermekek örültek annak, hogy egymástól tanulhattak csángós és magyaros kifejezéseket, amit majd biztos vagyok benne, hogy más gyermekeknek is tovább fognak adni. A tábor hagyományőrző csángóestje sem maradhatott el, ahol a gyermekek népdalokat, meséket, verseket és néptáncot adtak elő. Végül csángó táncházzal és énektanulással tértünk nyugovóra.

A tábor fénypontja a záróest volt, ahol nemcsak a tábortűz lángolt, hanem a sok apró gyermekszív is, hiszen barátságok és érzelmek kereszttűzében érezni lehetett, hogy egyek vagyunk, elénekelve a magyar és a csángó himnuszt.

Egy nagyon érdekes és sorsszerű találkozásnak is voltunk szemtanúi. Van egy román kisfiú a csapatunkban, aki az idén keresztszülőket kapott, mert nagyon jó eredményeket ért el a magyar anyanyelvi órákon,  meg is látogatták a táborban, és nem tévedek, ha azt mondom, hogy szerelem volt első látásra. Úgy érzem, hogy példa lehet mindenki számára ennek a kisfiúnak a gondolkodásmódja, aki vállalta mindenáron, hogy nem csak az állami iskolában, hanem a Magyar Házban is rendszeresen és következetesen jár magyar nyelvet tanulni, nem törődve azzal, hogy román,  szeretettel tanult magyarul. Kedves felnőttek ez az európai gondolkodás, ami elemi-ösztön szintjén benne van a gyermekeinkben, és mi felnőttek elrontjuk azzal, hogy megkérdezzük a csángó gyermeket, hogy miért nem vallod magad magyarnak, a románt meg, hogy miért mondasz ellent a magyar oktatásnak. Nem szabad a csángókérdést identitás szintjén boncolgatni. Amit elrontottak a századok, azt nem lehet másképp, csakis emberség szintjén latolgatni. A moldvai csángóknak első sorban megértésre, szeretetre és együttérzésre van szükségük. Ha elnyerjük a bizalmukat, akkor örök barátai leszünk egymásnak.

A diószéni gyermekek állandó védelmezője Jolanda Willemse, akire a gyermekek szeretettel gondolnak és felcsillan a szemük, ha a nevét hallják, mert tudják, aki jól tanul, azt Jolanda megjutalmazza. Én, bár egy iskolai év erejéig voltam a diószéni csángó gyermekek közt, mégis örökre megváltoztatták az életemet, mert megmutatták, hogyan kell méltósággal viselni a sorsunkat.

Ha valami elkezdődik, akkor véget is kell érjen... szeretném megköszönni a sorsnak, hogy Csángóföldre vezérelt és megismerhettelek benneteket! Semmi sem véletlen. Minden kis apró mozzanat, amit veletek éltem meg, örökre nyomot hagy a szívembe és állandóan formál. Nektek köszönhetően más lettem, másként tekintek a „Nagy Világra” és bátran mondhatom, hogy életem  legörökebb élményét okoztátok nekem. Mindig is érdekelt a csángó kultúra, talán azért, mert ott van a gyökereimben, talán azért, mert egy az anyanyelvünk, talán azért, mert testvérek vagyunk, hiszen tudat alatt közös érdekeink vannak: mindannyian egy óriásfenyő árnyékában nőttünk egyedivé.

Egy szó, mint száz…Soha nem bánom meg, hogy felvállaltam egy évet Csángóföldön, mert átlépve a Szeret folyón megérkeztem egy olyan világba, ahol gyermekorom tekintett vissza rám a maga kis egyszerűségével és magától értetődöttségével. Ne rontsuk el, csak annyit tegyünk értük, amennyi éppen elég, hogy megmaradjanak az ő eredeti mivoltukban.

Isten áldjon mindannyiunkat!

Csákány Zsuzsanna,
diószéni tanárnő