Toroczkay Katalin Gajdár falugazdája

2013.04.08. | Keresztszülők

Toroczkay Katalin vagyok, ezt a szép leánykori nevemet házasságomban sem akartam elveszíteni, mivel családom mindkét ágon erdélyi származású. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem diplomát, műanyagszakos vegyész üzemmérnökként és a mai napig ebben a szakmában dolgozom, most már nyugdíjasként, a férjemmel közösen alapított cégünk keretein belül.

A moldvai magyar oktatásról és a keresztszülővé válás lehetőségeiről akkor szereztem tudomást, amikor egy alkalommal a férjemmel, Kard Aladárral Kolozsváron jártunk, egy intenzív gyermekosztály felszerelését nemzetközi összefogással több külföldi és magyar rotary klub egy ottani gyermekkorháznak adományozott. Mikor visszajöttünk Kolozsvárról rögtön felvettem a kapcsolatot a miskolci rotary klubbal, akik már korábban a külsőrekecsini magyar ház létrejöttét is támogatták és így kerestem meg az akkoriban még Gyöngyösi Lajos által vezetett  KEMCSÉ-t.

Első keresztgyermekük egy gajdári kislány lett és mi hamarosan kiutaztunk csángó földre, hogy személyesen megismerjük őt. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy, milyen mostoha körülmények között zajlik a kicsi, MCSMSZ által bérelt házban, a tanítás és az élet, ahol a tanárok laknak és tanítanak. Látva ezt az áldozatos munkát és azt, hogy milyen fontos küldetést teljesítenek a fiatal tanító nénik, elhatároztam, hogy a lehetőségeimhez mérten a keresztülői vállalásomon túl próbálok segíteni a Gajdárban tanítóknak és az ott tanuló csángó gyerekeknek.  Közel 100 gyermek látogatta akkoriban az iskolán kívüli magyar oktatást. Örömmel tapasztaltuk, hogy már jóval az óra megkezdése előtt milyen izgatottan, türelmetlenül gyülekeztek a gyerekek a ház körül és sürgették a tanító néniket, hogy kezdődjön el végre az óra. Meggyőződtem arról, milyen fontos a gyermekek életében ez a napi néhány óra a magyar iskolában nemcsak azért, hogy megtanulják, visszakapják a sajnos lassan-lassan elkopó csángó-magyar nyelvismeretet és kultúrát – Gajdárban elég rossz a nyelvi állapot – de azért is, mert itt a gyerekek megtanulnak sok más, az életben elengedhetetlen dolgot is, amit otthonaikban nem biztos, hogy megismernek. És mindezt úgy, hogy interaktív játékokban, kézműves foglalkozásokkal, énekkel, verstanulással fejlesztve képességeiket és tudásukat, felszabadult örömben és szeretetben van részük. A sok csillogó, kíváncsi tekintet és mosolygós gyermekarc bizonysága volt annak, hogy a magyar órák megváltoztatják a moldvai csángó-magyar gyermekek életét, gyermekkorát, szebbé és tartalmasabbá teszik azt.

Ha csak erre gondolok ez már önmagában sem kevés, és ha még azt is hozzáteszem, hogy egy-egy tehetséges gyermek eljuthat magyar egyetemekre és diplomát szerezhet a magyar felsőoktatásban mi is gazdagabbak leszünk általuk, függetlenül attól, hogy Magyarországon folytatja életét vagy visszatér szülőföldjére.

És még valami: még akkor is, ha minden segítség ellenére, a magyar iskolában eltöltött nyolc év után a gyermekek nem magyar, hanem román iskolákban tanulnak tovább és román nyelven szereznek szakmát vagy diplomát, ha nem is fejlesztik tovább magyar nyelvtudásukat és magyar nyelven szerzett ismereteiket más emberekké válnak és általuk szaporodik és erősödik a magyarokat tisztelő, ismerő és remélhetőleg szerető romániai emberek száma.

Szívvel, lélekkel fogom a továbbiakban is segíteni a gajdári gyerekeket és tanárokat, mostantól az itteni keresztszülőket is, ezentúl, mint falugazda.

Toroczkay Kata                                       

Telefon: 00 36 30 9481355

Email: toroczkay.katalin@kardco.hu

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók