Beszámoló a márciusi klubról

Márciusi klubunkat a húsvéti előkészületek jegyében rendeztük. Vendégünk volt a Csík faluból származó Szilágy Angelika, aki most a szentendrei Skanzenben dolgozik, ahol sokat mesél a látogatóknak a régi moldvai szokásokról. Énekét a Sültü zenekar kísérte. S a közös énekléssel fűszerezett délutánt jó ízű kóstoló zárta.

A klubot a budapesti Németvölgyi Általános Iskolában tartottuk, amit a keresztszülők és barátaink, támogatóink már a keresztszülő tanár találkozókról jól ismernek. Összejövetelünket,

László Ildikó egy nagyböjti énekkel, „Siralmas ez világ” indította, amely figyelmeztet bennünket:

Ifjak, s öregek,
Térjetek a jóra,
Menjetek gyakrabban
Az Isten házába!

Ezt követően elnökünk, Horváthné Zsuzsa felidézte a február 18-ai hétvége eseményeit, amikor a moldvai oktatási programunk pedagógusait üdvözöltük nagy szeretettel Budapesten (erről a Beszámoló a 2017 évi Keresztszülő-tanár találkozóról című cikkünkben, itt a honlapon részletesen írtunk).

Klubunkon örömmel gratuláltunk László Leonard István pusztinai fiatalembernek abból az alkalomból, hogy végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, mint mérnök informatikus. Kezdetektől oktatási rendszerünk tanulója volt. Bilibók Jenő tanár úr indította el a kis diákot a magyar nyelv jobb megismerésének útján. Leo megköszönte, hogy a keresztszülők támogatták végig őt ebben a hosszú tanulási folyamatban, amit egyedül nem tudott volna ilyen sikeresen végig járni. Kérte, hogy továbbra is támogassuk a tanulni vágyó csángó fiatalokat!

Ezt követően Tündik Tamás bemutatta vendégeinket: a moldvai zenét játszó Sültü zenekart, akikkel 20 éve dolgozik együtt a táncházaiban és a Csík faluból származó Szilágyi Angelika népdalénekest, aki 15 éve csatlakozott az együtteshez. A furulyával, kobozzal és dobbal kísért énekek mellett Angelika megismertetett bennünket az 1995 előtti nagyböjti szokásokkal. Szerinte eddig tartott a „középkor”, amikor még híven őrizték a régi szokásokat. Mivel Angelika 1999-ben jött át Magyarországra, így 7 testvérével együtt még résztvevője volt a nagyböjti hagyományoknak. Húshagyatkor (húshagyó kedden) és azt megelőző 3 napon nagy mulatást rendeztek, sok húst ettek, hogy így készüljenek fel a hamvas szerdán (hamvazó szerdán) kezdődő 40 napos böjtre. Náluk a böjt nemcsak a húsételek elhagyását jelentette, nem hordtak színes ruhákat sem, és a vidámságtól is tartózkodtak. Még a gyerekekre is rászóltak, ha túl hangosan játszottak. Március 19-én, Szent József napján, enyhébb böjtöt tartottak. Húsvét előtt 2 héttel kívül-belül kitakarították a házakat. Nagycsütörtökön be kellett fejezni a takarítást, mert nagypéntek a sütés ideje volt. Náluk 12 kg lisztből készültek a finomságok: az édes kenyér, a pitán, a béles, a lipes-lapos. A fehér vasárnap, a húsvét előtti utolsó vasárnap, egyben a mátkázó vasárnap. Ekkor zajlik a tojásírás, és a lányok 1 évre mátkát, barátnőt választanak maguknak. A nagyböjtöt használták fel az észre (stafírung) szövéséhez. Angelika szép emlékei közé tartozik, mikor a húsvéti vasárnapokon a misét megelőzően a templom előtti téren a lányok körbeállva énekeltek és lopva a fiúkat lesték, de csak óvatosan, mert „néz a világ”!

Angelika lelkes előadása után a Sültü együttes zenéjére még tanultunk egy éneket is, melyet Ildikó mutatott be a klub elején, és megkóstoltuk az egyik böjti süteményt, az édes diós és mákos lipes-lapost. Tündik Tamás különösen finom áfonya pálinkája még fokozta a jó hangulatot. 

Lejegyezte:

Büttner Sarolta
programfelelős

A fotókat készítette:

Prekrit Judit