Borbáth Erzsébet Petrás Incze János Díjat kapott

2014.02.24. | Keresztszülők
A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány ez év februárjában létrehozta a Petrás Incze János Díjat, egyrészt tisztelegve a 200 éve született csángó minorita pap szerzetes és néprajzkutató életműve előtt, másrészt évente egy alkalommal elismerve ezzel egy személy munkásságát, melyet az alapítvány célkitűzése érdekében kifejtett.

Az első Petrás Incze János Díjat a kuratórium egyhangú döntése alapján a Csíkszeredában élő Borbáth Erzsébet tanárnő kapta, aki elsők közt karolta fel a csángó gyermekek magyar nyelven történő tanulásának ügyét, s akinek kezei közül kikerült egy új csángó-magyar értelmiség. A díjat amely pénzjutalommal is járt a VIII, Csángó Bálon dr. Legeza László A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke adta át. Petrás Mária az alapítvány egyik alapítója pedig egy gyönyörű kerámiát ajándékozott Borbáth Erzsébetnek. Mivel ő betegség miatt nem tudott Budapestre utazni, a díjazó megbízásából az RMPSZ elnöke Burus Siklódi Botond adta át szerdán Csíkszeredában neki díjat.

A laudációt Iancu Laura költő, a tanárnő egykori tanítványa monda el a Csángó bál színpadán.

Iancu Laura laudációja:

Jó estét kívánok! Szokás mondani: mindenkinek van keresztje, de mintha a moldvai magyarok keresztje – ahogy a népi mondás fogalmaz – bokros is, csokros is volna. Azt az utat például, amit Petrás Incze János nyitott meg, másfél évszázaddal később, Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán, Perka Mihály nyomában Borbáth Erzsébet kövezett tovább, mi több: célba is juttatta. Nem mellesleg annak is köszönhetően, hogy a Gondviselő a moldvai magyarokat Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán, Perka Mihály révén egyik elnyomásból másik elnyomásba mentette át, két tenyerén. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy Borbáth Erzsébet életművében Petrás legfőbb vágyát látjuk beteljesülni. Ez pedig a moldvai magyar értelmiség megszületése.

Borbáth Erzsébet élete nagy döntésének a meghozatalához nem hívhatta egybe a nép elöljáróit és bölcseit, nem kapott gondolkodási időt, a Gondviselő kész tények elé állította. Sem választani, sem menekülni nem tudott a feladat elől. Nem tehette, mert nem feladatot, hanem három – az éjszakai vonatozásban erősen megfáradt – csángó asszonyt és tucat gyermeket látott maga előtt azon a rendszerváltás utáni őszi reggelen, amikor talán az ő élete is, de a moldvai magyarok története mindenképp új fordulatot vett. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az az erő, aminek a segítségével Borbáth Erzsébet igent tudott mondani az iskolájába érkező csángó asszonyok abbéli kérésére, hogy biztosítsa gyermekeik számára a magyar nyelvű iskoláztatást, nem emberi erő volt. Emberileg, természetes módon megmagyarázhatatlan az a bátorság, az a fáradhatatlanság, ami a ’90-es évek elejétől folyamatosan érkező moldvai magyar diákok csíkszeredai befogadásához, oktatásához, eltartásához szükségeltetett. Nem csoda, hogy sem a több száz csángó gyermek oktatásán és nevelésén fáradozó Borbáth Erzsébet és munkatársai, sem az általuk végzett, másfél évtizeden át tartó munka nem keltett visszhangot. Nem azért, mert abban az időben még nem volt divatban a marketing és a menedzsment, hanem azért, mert munkatársaival egyetemben Borbáth Erzsébet semmi rendkívülit nem látott abban, hogy állapotbeli, azaz pedagógusi, nevelői, nemzettestvéri kötelezettségét teljesíti. A mindennapok temérdek gondjai között aligha ámíthatták magukat azzal, hogy munkájukkal – a történelemben elsőkként! – megnyitják a moldvai magyarok előtt a tudományba, a művészetbe és a nemzethez vezető utat.

Most, amikor – a Petrás Incze János díjjal – ennek a munkának a történeti jelentőségét ismerjük el, és mondjuk ki, Erzsike nénivel együtt mi is a Gondviselőnek mondunk hálát azért, hogy terve volt, s hitünk szerint terve van a moldvai magyar közösséggel. Erzsike néninek pedig azért mondunk köszönetet, mert nem rettent meg attól a bizonyos csokros-bokros kereszttől, és azért, hogy nem a kereszt legyőzésére és levetésére tanított, hanem a megszeretésére. Köszönjük, hogy megszerettette velünk azt, ami a miénk

Kedves Erzsike néni, Isten éltesse sokáig!

Méltó kezekbe került a díj

Meghitt ünnepség keretében vette át adíjat Borbáth Erzsébet Csíkszeredában. Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke kiemelte, jó választás volt első alkalommal Borbáth Erzsébetnek adni a Petrás Incze Jánosról elnevezett díjat, hisz a kezdetektől részt vállalt a csángó fiatalság oktatásában. Önzetlenül végzett úttörő tevékenységének köszönhetően számos csángó gyerek tanulhatott tovább, megalapozva a csángó értelmiségi réteg kialakulását – mondta az RMPSZ elnöke, hozzátéve, Borbáth Erzsébet jelenleg is tagja az RMPSZ irányításával működtetett Csángómagyar Oktatási Program felügyelőbizottságának, és munkájára továbbra is számítanak.

Az oklevélből, Petrás Mária egy kerámiájából és pénzdíjból álló díj átadása után Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke idézte fel, Borbáth Erzsébet a csángók számára olyan volt, mint egy tyúkanyó, összegyűjtötte, védelmezte, nevelte a csibéket, és a csángó közösség tagjai, idősek és fiatalok egyaránt nagy szeretettel beszélnek róla. Lászlófy Pál rámutatott, Borbáth Erzsébet az elsők között vállalta fel a csángó gyerekek székelyföldi oktatását, amelynek nyomán később elindulhatott a szakszerű magyar nyelvoktatás Moldvában.

A köszönet szavai

Borbáth Erzsébet megtiszteltetésnek nevezte, hogy az általa a legnagyobb moldvai magyarnak tartott, lelkipásztorként, néprajzi gyűjtőként, tudósítóként népét szolgáló Petrás Incze János nevével fémjelzett díjat vehetett át. Örült ugyanakkor annak, hogy – mint megtudta – a csángómagyar közösség képviselői javasolták az elismerésre. Hangsúlyozta, egy pedagógus számára nem a díjak a fontosak, hanem az jelenti az örömet, ha munkája nyomán kivirágzanak a tehetségek. Ezekről szólva több volt tanítványa - köztük a Csángó Bálon a méltatását elvégző Iancu Laura - nevét felsorolta, és rámutatott, olyanok kerültek ki a '89-es változás után beindult oktatás első generációiból, akik jelenleg a moldvai csángómagyar értelmiség derékhadát képviselik.

Munkája kapcsán Borbáth Erzsébet köszönettel emlegette az RMPSZ-t, kiemelte Beder Tibor volt főtanfelügyelő nevét, aki kezdeményezte a csángó gyerekek székelyföldi oktatását, és a József Attila Általános Iskola akkori munkaközösségét is, amely vele együtt felvállalta a csángó gyerekek tanítását, kezdve a magyar ábécétől egészen a középiskolai felvételire való felkészítésig.

Borbáth Erzsébet intézményvezetőként és magyartanárként 1990-től vállalta fel a moldvai csángó gyerekek oktatását a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában, ahol 2000-ig, a szakszerű moldvai magyar oktatás beindulásáig az iskola felső tagozatán minden évben egy osztálynyi csángó fiatal kezdhette el a magyarul tanulást. A fakultatív magyarórák moldvai elindítása után, 2000-től 2004-ig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megbízásából szakirányítója volt a programnak, 2011-től pedig, mióta ismét az RMPSZ irányítja a Csángómagyar Oktatási Programot, a felügyelőbiztosság tagja.

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók