„Csángó magyart el ne veszítsd!”

2013.10.21. | Keresztszülők
Jótékonysági koncert után…
Szentendrén 2013. október 12.-én a Pest Megyei Könyvtár színháztermében a „Moldvai Csángó Magyar Gyermekek Támogatásáért” jótékonysági koncert valósult meg. Ez a nyers, informatív leírása az estnek, ám aki ott volt és megtapasztalta a csodát, az pontosan tudja mennyire üresek eme puszta szavak és mondatok.

Éppen ezért helyzetem rendkívül nehéz, hogyha csak a töredékét is el akarom mesélni mindannak, amit átéltünk. A főszervezők Willemse Jolanda a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület alelnöke, no és maga az egyesület voltak. Ez a szervezet hosszú évek óta teremti meg a csángó gyermekek magyar oktatásának lehetőségét. A messzi Csángóföldön immáron több mint két tucat településen van lehetőség ősi anyanyelvük és kultúrájuk tanulására, ápolására, megőrzésére a helyi csángó gyermekeknek. Persze erről külön cikket, sőt könyvet is lehetne írni, ám röviden szólva olyan munkát visz véghez az egyesület, mely nemcsak országosan vagy régiós szinten, de európai szinten is példaértékű és becses. Az oktatás mellett ezek a gyerekek – akik olykor szélsőségesen szegény és nehéz körülmények között élnek – nem „csak” tanulnak, hanem példának okáért táborba is járnak, aminek lehetőségét szintén az egyesület teremti meg, nem kis pénzösszeg és szervezés árán. Nos, ez a koncert, egy ilyen tábor költségeire volt hivatott gyűjteni, hogy nagyon sok gyerek életre szóló élményekben részesülhessen, viszont arra kevesen gondoltak, hogy eközben bizony, mi is életre szóló élményekre lelünk.

Hisz adni mentünk oda, ám végül mi kaptunk többet…

Az est házigazdája Willemse Jolnada volt, fővédnöke pedig Dr. Dietz Ferenc polgármester úr. A megnyitó után egyből a világhírű Rajkó zenekar kezdett. Persze „ismertem” őket, tudtam, hogy kik is ők, viszont amit és ahogy előadtak, az minden várakozásomat felülmúlta. Csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni a zenés kezdésről és a folytatásról is. Kiderült, hogy a Rajkó zenekart Jolanda még Mauritiusról ismeri, és hogy bármikor szól nekik, ők azonnal jönnek jótékonykodni.

Ezután a Magyar Táncművészeti Főiskola Néptánc Tagozata Rábaközi és Szilágysági Táncokat adott elő.

Vastaps…

Következtek a szentendrei Bimbó utcai óvoda csöppségei, Szigethy Ildikó vezetésével. Ők nem „csak édesek voltak” a színpadon, hanem komplett kis műsort is előadtak.

Majd következett a napokban 30 éves Opanke Szerb Néptánc Együttes Pomázról, illetve csak következett volna. Lehet, hogy nem helyénvaló egy úgymond „hibát” leírni egy méltató cikkben, ám külön szeretném érzékeltetni ezzel azt a profizmust és jóérzést, amit én látok mindebben. Történt ugyanis hogy a cd, mely szólt volna a tánc alatt elkezdett akadni. Kis ijedséget éreztem, s az arcokról le lehetett olvasni a kérdést; - Most mi lesz?

Ám az ijedség még rendesen hatalmába sem tudott keríteni, már bent is volt a színpadon a Rajkó zenekar, és azonnal elfeledtette velünk tán még a nevünket is, nemhogy az imént felmerült kérdést. Ezalatt – mint utóbb kiderült –a zenét azonnal átkonvertálták és számítógépről lejátszva csodálatos táncot láthattunk. Mindenki azonnal cselekedett, mindenki tudta a dolgát és számomra ez nem hiba lett, hanem olyan példa, ami önmagában is jó érzést keltett bennem.

A következő fellépők Orbán Borbála és Szabó Soma voltak. Előbbi népdallal, utóbbi – aki egyébként a szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola növendéke – mesemondással okozott szép és mosolygós perceket a vendégeknek.

Rozner Éva és Karsai Noémi csángó népdal csokorral folytatta a műsort, tanáruk Násztorné Réczey Éva igazán büszke lehet rájuk.

Később egy félig családi produkciónak lehettünk szem és fültanúi, Násztor Péter és Tamás Tímea táncoltak, miközben Násztor Eszter énekelt. Emlékszem kissé csalódottan tapsoltam nekik, mivel úgy éreztem reggelig el tudnám nézni és hallgatni őket, és hogy nem volt elég az élményből.

A színpadra ekkor Csoma Gergely szobrász és fotóművész, illetve Benke Veronika csángó hujjogató érkezett és meséltek a szokásokról, bemutatva, előadva azokat. A közönség soraiban nem lehetett hallani evést, ivást – annak ellenére, hogy kiváló büfé üzemelt a bejárat mellett – ugyanis mindenki szinte elvarázsolva hallgatta az előadást. Egyáltalán nem protokolláris kényszerből ültek néma csöndben az emberek, hanem őszintén lenyűgözve.

A világhírű keramikus és népdal énekes Petrás Mária is fellépett, aki egyéb iránt diószéni születésű, és aki betegen is vállalta a szereplést, ami mellé gyönyörű intelmeket is megfogalmazott.

A távoli Diószénből gyerekek is érkeztek fellépni, hogy megköszönjék személyesen is a segítséget. Nagyon izgultak, hisz soha ennyi ember elé nem álltak még ki, ám mégis képesek voltak meglepetést okozni, amikor is a produkciójuk után közölték, hogy készültek egy plusz énekkel, amit „Jolanda néninek” ajánlanának köszönetképpen, amiért az idei táborukat kifizette és megajándékozta őket ezzel a nyárral. Megható gyönyörűséges pillanat volt, „Jolanda néni” is nehezen tudta folytatni a konferálást.

Két olyan fellépő is volt, akiknek a (felső)oktatásukat is a keresztszülő program biztosította. Mátyás Mónika Lili énekelt, ő már kész tanár és a gyakorlatát tölti, Kovács Krisztián pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatójaként furulyázott.

A virágokat és köszöneteket követően zárásként több százan együtt felállva énekeltük el a Csángó Himnuszt megkoronázva az estét, sok szembe könnyeket csalva.

A két felvonásos előadáson hihetetlen feltöltődést kaptam és fantasztikus élményekkel gazdagodtam, de bátran állíthatom, hogy nem csak én. Volt, aki azt mondta, hogy ilyen szeretetet, ami áradt a színpadról nagyon ritkán érzett, azt is csak templomban. Volt, aki pedig azt fogalmazta meg, hogy jó volt végre politikamentesen (!) magyarnak lenni. Én azt is különlegesnek és figyelemreméltónak tartom, hogy bár ez kimondottan „csángó estként” került a köztudatba és nekik is szólt elsősorban, a fellépők összeállítása nem csak csángó vagy hozzájuk köthető volt. Más nemzet tánca és öltözete is bemutatásra került. Ezzel igazán méltó és nemes mód megmutatva azt az összefogást, lehetőséget, szeretetet, ami a kisebbségkérdésben és a nemzetek egymás melletti kulturális együttélésében igen fontos. Bármely oldalról közelítem meg ezt a jótékonysági estet, csakis a jóságot, a szeretetet látom sok-sok alázattal, kemény munkával. Ez tette hitelessé, ami a mai világban az egyik legfontosabb dolog ezen a téren.

Köszönet illeti a segítségért Dr. Dietz Ferenc polgármester urat és Zakar Ágnest az Oktatási és Kulturális Bizottság Elnökét, illetve a szentendrei önkormányzatot, akik az ajándékokat, virágokat és a gyerekek útiköltségét is állták. Nincsevics Klárát a Pest Megyei Könyvtár igazgatóját, aki a termet jutányos áron adta oda. Herczeg Ábrist és kollégáját a technikáért, Juhász Zoltánt a fotókért, a Szamos Marcipán Cukrászdát az édességekért. Klinyenc Zsuzsát, a pismányi virágbolt tulajdonosát és kedves lányát, Zsófiát. Király Lajost és családját a vendéglátásért és Kriszbainé Szabó Évát az adminisztrációs munkákért. Molnár Ferencet a plakátok tervezéséért és Nagy Gábort a Technova Digital nyomda vezetőjét az ingyenes jegynyomtatásért. Illetve köszönet illeti Trombitás Titániát, aki Jolanda jobb keze volt a szervezésben, és Ton Willemset, aki Jolanda szavaival élve; - Rendkívül türelmes és kitartó volt.

Immáron, mikor ezeket a sorokat írom, lassan egy héttel vagyunk a koncert után, de nem a csoda után! A csoda ugyanis folyamatosan tart, amikor azt hallom, hogy még most is vesznek jegyeket, többek között az akkor fellépő ovisok szülei, akik csak a gyerekek miatt jöttek, s rögtön menni is akartak haza, ám nem tudtak, ottmaradtak és végigtapsolták a kicsikkel együtt az estet. Vagy említhetném azt, amikor arról hallok, hogy egy hölgy a fodrásznál értesült minderről és két órán belül ismeretlenül is egy nagy adag ruhát és egyéb felajánlást hozott a csángó gyerekek részére. Esetleg Somával a mesemondó fellépővel is példálózhatnék, aki a fellépői ajándékát ajánlotta fel egyből, vagy azt a szentendrei boltost, aki a bámészkodó diószéni gyerekeknek ajándékokat adott a kirakatából.

Hölgyeim és Uraim! Még az is lehet, hogy a csoda nem csak pillanatnyi tünemény, hanem folyamatosan jelen van életünkben, csupán észre kell vennünk. S ha észrevesszük, máris részeseivé válunk s olyan szellemi táplálékot kapunk, mely ugyanúgy létszüksége az embernek, mint a fizikai étel, a falat kenyér, a korty bor.

Legutóbb, mikor írtam a moldvai utamról, a csángókról, s mindarról, aminek a jótékonysági koncertje volt, úgy zártam soraimat, hogy „…s habár csak pislákol a remény fénye, még nem aludt ki. Rakjunk a tűzre barátaim!”

Nos, jelentem mindenkinek, hogy a tűz lobog! Raktunk rá, köszönet érte mindenkinek!

– Kellár F. János Immánuel –

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók