A székelyektől különvált népcsoportok összefoglaló neve. A szó valószínűleg egy már elenyészett ’elvándorol’, ’elszakad’ jelentésű ige származéka. Csángóknak nevezik elsosorban a moldvai magyarokat. Így hívják a Csíkszékbol a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat (gyimesi csángók); a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit (hétfalusi csángók). Gyakran helytelenül így emlegetik a bukovinai székelyeket is, és a közülük kiszakadt al-dunai székelyeket. A ’csángó’ név általában gúnynévnek számít. Nem maguk a csángók, hanem a környezetükben vagy a távolabb lakó székelyek használják. Kivételt képeznek az ugyancsak bukovinai eredetű dévai csángók, akik nem érzik sértőnek a megnevezést.
Asszimiláció - szűnő önazonosság Csángóföldön
Elveszíthetik nemzeti identitásukat a romániai csángók és tatárok. Erre figyelmeztet a többnemzetiségű közösségeket elemző romániai kutatás.
A Marius Cosmeanu szociológus vezette kutatás négy romániai etnikai közösséget hasonlított össze. A klézsei csángókat, a bukovinai Cacica településen élő lengyeleket, a Máramaros megyei Koltón lakó romákat és a dobrudzsai tatárokat.
A felmérésből kiderült: a legnagyobb moldvai katolikus búcsújáróhely, Cacica lengyel közösségének megmaradását a település nehézkes megközelítése miatti elszigetelődés segíti.
A koltói romák közössége erőteljesen fejlődik és nemzeti identitásuk őrzése sem ütközik akadályokba. A Fekete-tenger közelében élő tatár közösséget viszont a térségbe telepedők miatt, a nemzeti többségbe olvadás veszélye fenyegeti.
A Bákó várostól délre lévő Klézse község szegény sorban élő csángóinak alig van fejlesztési tervük, nincs jövőképük. Közösségi tevékenységeik szervezését hátrányos anyagi helyzetük nehezíti. A jobb megélhetés reménye miatt sokan külföldre mennek munkát vállalni. Nemzeti identitásuk megőrzése is veszélybe került – áll a tanulmányban.