Egy kalapra való boldogság Kőrispatakról!

2010.07.08.

Egy tábor, ami nem volt más, mint egy kis hétköznapi csoda,  sok-sok nevetéssel, néha egy kis sírással, tanulással és új barátok szerzésével.

Az idén is táborozhatott 25 diószéni csángó gyermek Willemse Jolanda és a szentendreiek segítségével. Bár nem jutottak el a Dunakanyar gyöngyéig, csak Erdély egyik legszebb részéig, Kőrispatakig. Hogy miért? Nagyon egyszerű a válasz, az útlevelekre Jolandának már nem jutott pénze. De talán ez így volt jó, mert a csángó gyerekek ezúttal lehetőséget kaptak arra, hogy megismerkedjenek erdélyi gyerekekkel. A táborozás alatt az égiek nem voltak kegyesek hozzájuk, hiszen minden nap esett az eső, de a kedvüket még ez sem tudta elvenni.

Kőrispatak szalmakalap múzeumáról híres, ami szinte egyedül álló a világon. 2001-ben Szőcs Lajos és családja hívta életre. A diószéni gyerekek megtanulták tőlük a szalmakalap készítés fortélyait, azt, hogyan kell szalmából gyűrűt, karkötőt, angyalkákat és még sok-sok más szép dolgot készíteni. A múzeum udvarán megcsodálhatták a kőgyűjteményt, a sok különleges követ, abban az állapotban, ahogy a természet sok évtizeden át csiszolta faragta őket az utókor számára.

 

Igaz, a búzaőrlő malom már nem működik, de a kézzel tekerhető, régi fafelvonót mindenki kipróbálhatta. Azt is látták milyen nehéz a faszén égetése, de az eső miatt a gombaszedés sajnos elmaradt. Volt naponta játék, szellemi vetélkedő magyar nyelvből, szemétgyűjtés, ének- és táncverseny. A nyertesek sok szép ajándékkal térhettek haza Király Lajos, Siklósi Adrienn, Albertné Révay Rita jóvoltából. A focibajnokságot Lovász Mátyás vezette, nem volt egyszerű a helyzete, mert csak egyetlen fiú volt a táborban, de szerinte a lányok is remekeltek. Száz Erzsébet és Katalin tanár nénik egész idő alatt mérhetetlen szeretettel és türelemmel foglalkoztak a gyerekekkel. Egy hétig élvezhették Magdi néni finom ételeit, a túróspuliszka még Jolanda férjének, Ton bácsinak is ízlett.

Ellátogattak Bözödújfaluba, az elárasztott faluba is, s megcsodálták a vízből kiálló templomtornyot. Tiszteletüket tették az emlékhelyen, s Szőcs Lajos bácsi fia elmesélte, hogy az emberek minden évben visszatérnek ide, hogy emlékezzenek régi otthonukra.

Ez a tábor nem jöhetett volna létre a keresztszülő program nélkül, ­bár Jolanda az idén olyan gyerekeket választott ki a táborozásra, akiknek még nincs fogadott keresztszülője, de egész évben szorgalmasan jártak magyar órákra­, s ezért idén is szükség volt olyan emberek anyag támogatására, akik segítik ezt a nemes ügyet, s időt s pénzt nem sajnálva minden évben megpróbálják a lehetetlent. Bizony ebben a nehéz gazdasági helyzetben egyre nehezebb a táboroztatásra pénzt szerezni, de valahogy ez Jolanda Willemsének évek óta mindig sikerül. Talán azért, mert mindig megtalálja azokat, akik hiszik, hogy adni jó s a kis hétköznapi csodákat csak együtt, karöltve tudjuk megvalósítani. Cserében a gyerekek szeretete a jutalmuk, s ez erőt ad mindenkinek a következő feladathoz, hiszen ezeknek a csángó lányoknak s fiúknak ez jelenti az egyetlen nyaralási lehetőséget.

Diószéni csángó táborozók

Támogatók:

Ton és Jolanda Willemse, Szentendre
Király Lajos, Szentendre
Dr. Dragon Pál,
Szentendre
Diószéni keresztszülők
Szőcs család Kőrispatak