Az egyesület céljai

A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület szoros együttműködésben dolgozik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal. Alapvető célunknak tekintjük a „Legyen Ön is keresztapa, keresztanya” program népszerűsítését, a támogatók körének bővítését.

Segítséget kívánunk nyújtani a keresztszülők egymás közti kapcsolattartásában, célunk erősíteni a csángómagyar gyerekek és a keresztszülők közötti kapcsolatokat. A keresztgyerekek és családjuk szociális és egészségügyi támogatása mellett kiemelt fontosságúnak tartuk, hogy segítséget nyújtsunk a moldvai magyar nyelvoktatás feltételeinek javításához, valamint, hogy minél szélesebb körben megismertessük a moldvai csángómagyar kultúrát a bel- és külhoni magyarsággal.

KEMCSE logó Logónk

A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület logója

Tervezte és készítette: Albert Zoltán Máté (19 éves diák)
Időpontja: 2006. november 8.

Az egyesület elnöksége
Az alábbiakban bemutatkoznak a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület 2016-ban választott elnökségének tagjai

Horváth Zoltánné Horrváth Zsuzsa elnök
Willemse Jolanda alelnök és szociális felelős
Lázárné Sereg Borbála gazdasági felelős és Csángó palánta program szervezője
Felföldi Elek moldvai kapcsolattartó
Büttner Sarolta klubprogram koordinátor
Toroczkay Katalin a továbbtanulókat támogató csoport vezetője
Dimanopulosz Andrea honlap, facebook, média kapcsolatok felelőse

Pákozdi Judit Tiszteletbeli elnök

Pákozdi Judit Horváth Zoltánné Horváth Zsuzsa | elnök hsisi0074@gmail.com Életemben ez a mai nap igazi mérföldkő, sőt, talán nem túlzok, ha azt mondom, igazi fordulópont. Mostantól az elhívásom olyan felelősséggel párosul, amely csakis bizalomra épülhet. Engedjétek meg, hogy e három pont köré gyűjtsem a bemutatkozásomat.

Az elhívásommal kezdem. Aki régebb óta ismer engem, vagy munkakapcsolatban, barátságban volt vagy van velem, tudja, hogy már a felsőfokú képzettségem (fogyatékosok együttnevelési pedagógiája, illetve szociálpedagógia) azon a mély meggyőződésen alapult, hogy engem a gyengék, a sérültek, a kiszolgáltatottak segítésére rendelt a sors. Időközben persze más munkával, más beosztásban töltöttem hosszú éveket, amikor képviselő, illetve államtitkár munkatársa lehettem, és lehetek a mai napig. Öröm volt számomra, amikor a Moldvai Csángómagyarokért Egyesült tagja, majd kedves Tamás Tünde tanító néni kérésére Csík falu gazdája lehettem és most az Egyesület elnöki tisztségével tiszteltek meg.( Magyar lévén azt hiszem, nemzetiségi szinten nincs a csángómagyaroknál gyengébb, kiszolgáltatottabb népcsoport. S ki más érdemel és vár el tőlünk, joggal, több odaadást, támaszt, segítséget, ha nem ők, akik hátuk mögött könyörtelen évszázadokkal még ma is, most is magyarok akarnak maradni… igen, akarnak, de csak akkor, ha mi tudatosítjuk bennük ennek a világon egyedüli kitüntetésnek a jelentőségét, hogy mit jelent az, magyarnak lenni.)

Az elhívásom, s veletek együtt hadd mondjam: az elhívásunk most ezt a súlyos felelősséget helyezi a vállunkra. Nem lehet habozni, nem lehet elkenni az éles körvonalakat, hogy milyen kellemes és finom dolog magyarnak lenni, nem. A felelősséget a csángómagyarokban is tudatosítani kell – és ehhez elengedhetetlen a mi felelősségünk napi szinten való megélése -, mégpedig annak a felelősségét, hogy minden egyes magyarral, aki beolvad, aki kivándorol a szülőföldjéről, aki nem magyarul számolja meg a kevéske pénzét, aki csak románul érti meg a krisztusi Igét, szóval minden csángómagyar elvesztésével a magyar nemzet jövőjébe verünk egy koporsószöget.

Ma, úgy érzem, jó irányba mennek a dolgok, nem maradunk egyedül ezzel a felelősséggel. Kell is kérnünk, sőt, ha kell, térden állva kell könyörögnünk első renden a Jóistennek, aztán azoknak, akik az egész nemzet felelősségét a vállukra vették, hogy szüntelenül és fáradhatatlanul figyeljenek oda, támogassák a mi szeretett csángóinkat. Rajtunk keresztül is, de másképp is…

Végül a bizalomról pár gondolatot. A szüleink, nagyszüleink nemzedéke még természetesnek vette, hogy ha valaki megígért valamit, azt meg kellett tartania. Ha valaki azt mondta, hogy én ezt megcsinálom, akkor megcsinálta. Ha nem, akkor elveszítette a bizalmat, ami egyenlő volt azzal, hogy elveszítette a becsületét. Ilyen nagy dolog a bizalom. Fontosnak tartom, hogy tudjam, hogy számíthatok rátok, hogy tudjátok, hogy számíthattok rám. Ha elhívást kaptunk a csángómagyarok megsegítésére, akkor ez a felelősség nem hagy minket nyugodni, nem lanyhul a lelkesedésünk, s egyszer majd Pál apostol szavaival mi is elmondhatjuk, hogy „ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül pedig eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megad nékem az Úr, az igaz Bíró…” (2 Timóteus 4, 8.). Úgy legyen.

Pákozdi Judit Willemse Jolanda | alelnök, szociális felelős willemse.jolanda@keresztszulok.hu Kilenc éve dolgozom a keresztszülő egyesületben először diószéni keresztszülőként majd hetedik éve már, mint a KEMCSE alelnöke és szociális felelőse. Miután megtiszteltek a bizalmukkal, s engem választottak ismét alelnöknek és szociális felelősnek szeretnék bemutatkozni azoknak, akikkel még nem találkoztam.

Jolanda Willemse vagyok. Tudom, nem hangzik magyarnak, de holland férjem van s attól kaptam ezt a nehezen megjegyezhető nevet, bár a környezetemben egyszerűen mindenki csak Jolandának hív. Egészségügyi Főiskolát végeztem, majd intenzív koraszülött osztályon dolgoztam.

1975 végén mentem el Líbiába dolgozni, az ottani magyar kórházba. Ott ismertem meg a férjemet, s a gyermekem is ott született. Soha nem gondoltam volna, hogy minden fontos dolog az életemben, Afrikában és Ázsiában fog történni. 30 évet töltöttem külföldön miután a férjemet a Siemens cég vezetőjeként 3 évente más országba helyezték. Mellette megengedhettem magamnak, hogy a fizetésem nagy részét karitatív munkára költsem. Szinte a megszállottságig elköteleztem magam a szegény afrikai és ázsiai gyerekek megsegítéséért. Sok szenvedést és szomorúságot láttam, de ez még jobban ösztönzött, hogy többet és jobban dolgozzak.

Tagja voltam s vagyok több karitatív szervezetnek. Szerveztem bazárokat a Vöröskereszt Kenyai kirendeltségén, s az általunk elkészített termékeket az Angol Követségen adtuk el. Az így megszerzett pénzt szintén a rászorult és éhező gyermekekre fordítottuk. Ugandában és Nairobiban úszóbajnokságokat rendeztünk iskoláknak, lehetőséget adva a kevésbé tehetséges gyerekek számára is. Ezzel a munkámmal elnyertem a Brisbane trófeát, amely annak jár, aki a legtöbbet tesz a fiatalok sportéletéért. Mauritiuson az angol Corona Society karitatív szervezetén belül gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak nyújtottunk segítséget. Nyolc évet töltöttem Kuwaitban, s még az ilyen gazdag országban is vannak rászorultak. Kitört a háború, s menekülni kellett a családommal. Ez a szomorú tapasztalat arra is jó volt, hogy jobban értékeljem a békét és szeretetet. Az utolsó állomás Bangladesh volt, ahol nagyon nehéz az élet. Sok szegény ember él a világ e részén, s nagyon nehéz támogatókat találni. A vándorló élet lehetőséget adott arra, hogy elsajátítsam a több évszázados múltra visszatekintő angolszász civil karitatív munkát. Beszélek tökéletesen angolul, felsőfokon németül s arabul, és hollandul is megértetem magam.

Tíz éve költöztünk vissza Magyarországra, s a felnőtt fiam is itt él. Bár ő sohasem járt magyar iskolába, mégis tökéletesen beszél magyarul. Hazatérésem után szerettem volna itthon is folytatni ezt a munkát, s így kerültem kapcsolatban fogyatékos és speciális nevelési igényű gyerekekkel Jászberényben. Külföldi adományokból sikerült belülről az egész iskolát felújítani. Látogatóba elvittem ide a Diószéni gyerekeket is. Elindítottam Magyarországon az Esélyteremtő Születésnap Programot is, amely segítette a csángó gyerekek táboroztatását.

Kilenc éve vagyok keresztszülő, s két keresztgyermekem van Diószénben. Többször jártam Moldvában, s próbáltam megismeri az ottani kultúrát, az emberek gondolkodását. Láttam a Salus Ortopédtechnika Kft. ortopédszűrését, s Tóth Marianna dentálhigiénikus előadásait. Köszönet Király Lajos, s az egész csapat munkájának, amit a csángó gyerekek egészségéért tettek. Szerveztem táborokat, Nyíregyházán, s a Dunakanyarban, Csángó Advent estét Szentendrén. A Balatonnál immár negyedik alkalommal táboroztatok diószéni gyerekeket a XII, kerületi önkormányzat közreműködésével.

Szociális felelősként szeretném ezt a munkát tovább folytatni. Ehhez szeretném a segítségüket kérni. Kérem, jelezzék felém ötleteiket, amivel hozzá tudnának járulni ehhez a nemes ügyhöz, de azt is, ha valakinek segítségre lenne szüksége. Azt is szeretném tudni ki, mit, hogyan és hol tett a csángó gyerekekért, hogy egyetlen jótett se maradjon köszönet nélkül. Kedves Keresztszülők! Bármikor bárki rendelkezésére állok, s erőm és tehetségemtől telhetően megpróbálok segíteni. Köszönöm a bizalmukat, s munkámmal próbálom önöknek meghálálni.

Pákozdi Judit Lázárné Sereg Borbála | a Csángó palánta program felelőse lazarne.sereg.borbala@keresztszulok.hu "Egy lángot adok, ápold, add tovább …." (Reményik Sándor)

Lázárné Sereg Borbála vagyok, Borsod megyében, Mezőkövesden élek. Férjemmel tizenhat éve családi vállalkozást működtetünk, s mellette mérlegképes könyvelőként vállalkozások könyvelését végzem. Lányunk 36 éves, férjnél van, három kis unokával ajándékoztak meg. Fiunk 25 éves, a BME elvégzése után pályakezdőként dolgozik. A “Keresztapa program”a-ról Böjte Csaba atyától rádióból értesültem 2005-ben. Akkor egy kisfiút fogadtunk, aki már elvégezte az általános iskolát, majd Csurály Alinának, egy külsőrekecsini leánynak lettünk a keresztszülei. Alina életét tíz évig végigkísértük, szorgalmas, jól tanul, szépen beszél magyarul, melyhez családjától is sok biztatást kapott. Jelenleg Csíkszeredában tanul, készül az érettségire.

Külsőrekecsini falugazda vagyok, s több éven át a falugazda mozgalom keretében a falugazdákat próbáltam összefogni. Jelenleg az elnökségben a csángópalánta-program felelőseként végzek munkát. Az egyesületben szeretném átadni tapasztalataimat, észrevételeimet. Szeretném, ha a most induló csángó-palánta program kapcsán egyre több keresztszülő és gyerek kapcsolata elmélyülne, többet tudnánk segíteni a tovább tanulásukhoz, későbbi életükhöz, hogy mi felnőttek minél többen átérezhessük, hogy adni jobb, mint kapni.

Pákozdi Judit Büttner Sarolta | magyarországi program koordinátor buttner.sarolta@gmail.com Nyolc éve a KEMCSE elnökségének tagja vagyok ebből három éve a klubdélutánok programjainak szervezői feladatát kaptam, a jövőben igyekszem megőrizni a szombati keresztszülő összejöveteleink eddigi változatosságát, színvonalát. Remélem, munkám eredményeként tovább bővülnek majd ismereteink a moldvai csángók életéről.

Kémia –biológia szakos középiskolai tanár vagyok, férjem geofizikus. Két fiunk és két lány unokánk van. Gödöllőn, családi házban élünk immár huszonöt éve.

A moldvai csángók nehéz helyzetéről a szégyenletes december 5-ei népszavazás után hallottunk Böjte Csaba és Hegyeli Attila gödöllői látogatása alkalmával. Férjemmel rögtön elhatároztuk, hogy megpróbálunk tenni valamit a teljesen elhagyatott csángókért a magunk erejéből. Barátok, rokonok segítségével összegyűjtöttünk könyveket, számítógépeket, oktatási segédanyagokat, és kisebbik fiunkkal elindultunk Lészpedre, ahol Márton Attila vendégszeretetében részesültünk. Megismerkedtünk Puskás Anna nénivel, élveztük szép énekét. Sajnos ezt már soha többé nem tehetjük.

Hazatérve, biztosak voltunk abban, hogy ezt a munkát folytatni kell, de szervezettebb körülmények között. Felkerestem Szűcs Józsefné, Zsókát, a Damjanich Általános iskola igazgatóját, és ő felajánlotta, hogy az éppen alakuló Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület keretén belül végezzük ezt a valóban értékvédő és -mentő munkát, a moldvai csángók magyar oktatásának támogatását. Az első nyári jutalomtábort követően eddig hét további nyári tábort szerveztem, melyeken 20-25 lészpedi kisdiák vett részt kísérőjükkel, Márton Attilával. A gödöllői programot balatoni nyaralás is kiegészítette. A táborok költségeit országosan meghirdetett pályázatokból, önkormányzati és egyéni támogatásokból fedezzük.

Több alkalommal szerveztem magyarországi továbbképzést a moldvai pedagógusoknak Évek óta szervezem a gödöllői iskolák karácsonyi csomagküldését a moldvai gyerekek számára. Ezeket a feladataimat továbbra is vállalom.

Pákozdi Judit Felföldi Elek | elnökségi tag, moldvai kapcsolattartó felek@freemail.hu Budapesten lakom. Villamos mérnök vagyok, felségemmel együtt a csángó gyermekek magyar oktatásának elkötelezett támogatója.

Három gyermekünk és tizenegy unokánk van. A moldvai csángó keresztszülő programmal 2006-ban találkoztam az unokaöcsém révén, aki már akkor keresztszülő volt. Nagyon megtetszett a program, és gyorsan keresztszülővé váltam én is a feleségemmel együtt. Hamarosan kaptam egy lészpedi és egy budai keresztgyereket. Az utóbbi 10-20 évben gyakran megfordultunk Erdélyben, Bánságban, Vajdaságban, Kárpátalján és az elmúlt néhány évben Moldvában is.2011-ben két alkalommal is jártam Csángóföldön. A múlt évben 40 klézsei. budai, pokolpataki és somoskai csángó gyerekeknek és 5 fő kísérő pedagógusnak szerveztünk közösen 8 napos nyári nyaraltatást a Karcag melletti Berekfürdőn Erős Ildikóval, Makkainé Icával. A csángóföldi pedagógusok közül többel jó kapcsolatot ápolok. 2010 óta vagyok a budai falugazda.

Toroczkay Katalin Toroczkay Katalin | a továbbtanulókat támogató csoport vezetője torockay.katalin@kardco.hu Toroczkay Katalin vagyok, ezt a szép leánykori nevemet házasságomban is megőriztem, azért is, mivel családom mindkét ágon erdélyi származású. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem diplomát, műanyagszakos vegyész üzemmérnökként és a mai napig ebben a szakmában dolgozom, most már nyugdíjasként, a férjemmel közösen alapított cégünk keretein belül

Az évek során egyre jobban megismertem a KEMCSE keretei között folyó munkát és a gajdári falugazdai teendők mellett elvállaltam a Magyarországon tanuló csángó egyetemisták patronálását, egyebek között kulturális programjaik szervezését a magyar örökség megismertetése érdekében.

Ha egy-egy tehetséges gyermek eljuthat magyar egyetemekre és diplomát szerezhet a magyar felsőoktatásban mi is gazdagabbak leszünk általuk akár Magyarországon maradnak, akár visszatérnek szülőföldjükre.

Meggyőződésem, hogy a magyar oktatási és keresztszülő program még akkor is sikeres vállalkozás, ha a magyar iskolában eltöltött nyolc év után a gyermekek nem magyar nyelven folytatják tanulmányaikat és kikerülnek a látókörünkből, mert olyan felnőttekké válnak, akik ellenséges indulat nélkül romániai barátaink lesznek, lelkükben tisztelettel őrzik a megismert magyar kulturális értékeket.

Dimanopulosz Andrea Dimanopulosz Andrea | honlap, facebook, média kapcsolatok felelőse dimanopuloszandre@gmail.com Dimanopulosz Andrea vagyok, Budapesten élünk görög származású férjemmel és három gimnazista gyermekünkkel. Pedagógusként dolgozom a XII. kerületben, immár 24. éve. A Németvölgyi Általános Iskolának vagyok az igazgatóhelyettese és emellett angol nyelvet is tanítok az iskolában.

A Keresztszülő programmal, négy évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Együtt táboroztunk diószéni csángómagyar gyerekkel a Balaton mellett, a Hegyvidék Önkormányzat gyerektáborában. Itt találkoztam Jolanda Willemsével, akinek elhivatottsága és szeretete a gyerekek felé, azonnal magával ragadott. Azóta is közösen szervezzük a balatoni táborokat és az egyéb közös programokat. Az idén negyedszerre fogunk együtt táborozni. A keresztszülő program szellemisége és tevékenysége csodálattal tölt el, az első találkozás óta, már én is keresztszülő vagyok. 2016-ban kaptam lehetőséget arra, hogy közelebbről is megismerjem az Egyesület áldozatos munkáját, amiben feladatot is kaptam. A honlap, facebook, és a média kapcsolatok felelőse lettem.

Pákozdi Judit Pákozdi Judit | tiszteletbeli elnök pakozdijudit@gmail.com Nyolcévnyi elnöki munka után elérkezettnek láttam az időt, hogy átadjam ezt a megtisztelő, de roppant felelősségteljes feladatot egy, a csángó ügy iránt elkötelezett, fiatal, rátermett utódnak. Olyannak, aki mindnyájunk bizalmát élvezi. Jómagam szeretettel gondolok arra a hosszú időre, amit az Egyesület munkatársai, a keresztszülők, a csángó emberek, tanárok, gyerekek között tölthettem. Tiszta szívvel igyekeztem tenni értük, s ugyan nem voltak gond nélküliek az elmúlt évek, az örömök mindig felülírták a nehézségeket. Tapasztaltam, hogy lassan, sok-sok buktatón keresztül vezet az út, de mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a csángók sorsa és moldvai magyar oktatás ügye jó irányban halad

Nem búcsúzom, csak a háttérbe vonulok, mert munkatársaim megbízásából, mint tiszteletbeli elnök, továbbra is részt veszek majd az Egyesület munkájában

Hálás vagyok a sorsnak, hogy 30 éve, mint újságíró találkozhattam a Baranya megyei Egyházaskozáron élő csángókkal, majd bejárhattam Gyimes és Moldva falvait, ott és akkor érintett meg a csángómagyar lét karizmája, s a felismerés, hogy e népcsoport fogyása, elvándorlása, asszimilációja felgyorsult. Újságíróként, lapszerkesztőként több évtizedig a magyar hagyományok, szokások, többek között konyhánk megőrzéséért, értékeinek elismeréséért, családösszetartó, nemzetmegtartó erejének tudatosításáért dolgoztam. Így mikor közel kerültem a csángókhoz kötelességemnek éreztem, hogy a magam eszközeivel, megmaradásukat, hagyományaik megőrzését segítsem, Alkotótársammal a pusztinai Nyisztor Tinkával összegyűjtöttem a még fellelhető moldvai csángó étkezési hagyományokat és recepteket. Ezeket Csángó galuska címmel könyv alakban meg is jelentette az a kis kiadó, amelyet magánvállalkozásban működtetek. De hasonló módon bejártam Kárpátalja falvait is, és ezeknek a gyűjtő utaknak az eredményeként látott napvilágot a Kárpátaljai kóstoló című receptkötet.

Több évtizedig a Magyar Konyha, Közép- Európa első gasztronómia magazinjának munkatársa, majd főszerkesztője voltam, és három évig részt vettem „a rák ellen, az emberért, a holnapért!” Kiemelkedően közhasznú Társadalmi Alapítvány munkájában, ahol módom volt megismerkedni a civil szervezetek működésével. Okleveles üzemgazdász és újságíró vagyok, tősgyökeres budapesti és katolikus. Két diplomás gyermekem van, egy leány és egy fiú, akik eddig már öt kisunokával ajándékoztak meg. Életemet ők és szerteágazó munkám határozzák meg. Boldog ember vagyok, mert van kikért és mit tennem.

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók