Az egyesület céljai

A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület szoros együttműködésben dolgozik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal. Alapvető célunknak tekintjük a „Legyen Ön is keresztapa, keresztanya” program népszerűsítését, a támogatók körének bővítését.

Segítséget kívánunk nyújtani a keresztszülők egymás közti kapcsolattartásában, célunk erősíteni a csángómagyar gyerekek és a keresztszülők közötti kapcsolatokat. A keresztgyerekek és családjuk szociális és egészségügyi támogatása mellett kiemelt fontosságúnak tartuk, hogy segítséget nyújtsunk a moldvai magyar nyelvoktatás feltételeinek javításához, valamint, hogy minél szélesebb körben megismertessük a moldvai csángómagyar kultúrát a bel- és külhoni magyarsággal.

KEMCSE logó Logónk

A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület logója

Tervezte és készítette: Albert Zoltán Máté (19 éves diák)
Időpontja: 2006. november 8.

Az egyesület elnöksége
Az alábbiakban bemutatkoznak a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület 2016-ban választott elnökségének tagjai

Jolanda Willemse elnök és szociális felelős
Toroczkay Katalin alelnök és a továbbtanulókat támogató csoport vezetője
Lázárné Sereg Borbála falugazda felelős
Felföldi Elek moldvai kapcsolattartó
Büttner Sarolta klubprogram koordinátor
Horváth Zoltánné Horváth Zsuzsa
Dimanopulosz Andrea helyett megbízottként Lászó Ildikó

Tiszteletbeli elnök Pákozdi Judit

Pákozdi Judit Jolanda Willemse | elnök, szociális felelős, diószéni falugazda willemse.jolanda@keresztszulok.hu 2007 óta dolgozom az Egyesületben, kezdetben diószéni keresztszülőként; majd 2017-ig alelnökként és szociális felelősként. Ekkor, Horváth Zoltánné lemondása után, az elnökség engem választott elnöknek. E tisztségem mellett, amelyet a következő tisztújításig vállaltam, továbbra is ellátom a sok munkával járó szociális felelősi teendőket. Ezúttal szeretnék bemutatkozni azoknak, akik még nem ismernek közelről.

A nevem, tudom, nem hangzik magyarnak, de holland férjem van, s attól kaptam ezt a nehezen megjegyezhető nevet, bár a környezetemben egyszerűen mindenki csak Jolandának hív. Egészségügyi Főiskolát végeztem, majd intenzív koraszülött osztályon dolgoztam.

1975 végén mentem el Líbiába dolgozni az ottani magyar kórházba. Ott ismertem meg a férjemet, s a gyermekem is ott született. Soha nem gondoltam volna, hogy minden fontos dolog az életemben Afrikában és Ázsiában fog történni. 30 évet töltöttem külföldön, miután a férjemet a Siemens cég vezetőjeként 3 évente más országba helyezték. Mellette megengedhettem magamnak, hogy a fizetésem nagy részét karitatív munkára költsem. Szinte a megszállottságig elköteleztem magam a szegény afrikai és ázsiai gyerekek megsegítéséért. Sok szenvedést és szomorúságot láttam, de ez még jobban ösztönzött, hogy többet és jobban dolgozzak.

Tagja voltam s vagyok több karitatív szervezetnek. Szerveztem bazárokat a Vöröskereszt Kenyai Kirendeltségén, s az általunk elkészített termékeket az Angol Követségen adtuk el. Az így megszerzett pénzt szintén a rászorult és éhező gyermekekre fordítottuk. Ugandában és Nairobiban úszóbajnokságokat rendeztünk iskoláknak, lehetőséget adva a kevésbé tehetséges gyerekek számára is. Ezzel a munkámmal elnyertem a Brisbane trófeát, amely annak jár, aki a legtöbbet tesz a fiatalok sportéletéért. Mauritiuson az angol Corona Society karitatív szervezetén belül gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak nyújtottunk segítséget. Nyolc évet töltöttem Kuwaitban, s még az ilyen gazdag országban is vannak rászorultak. Kitört a háború, s menekülni kellett a családommal. Ez a szomorú tapasztalat arra is jó volt, hogy jobban értékeljem a békét és a szeretetet. Az utolsó állomás Bangladesh volt, ahol nagyon nehéz az élet. Sok szegény ember él a világ e részén, s nagyon nehéz támogatókat találni. A vándorló élet lehetőséget adott arra, hogy elsajátítsam a több évszázados múltra visszatekintő angolszász civil karitatív munkát. Beszélek tökéletesen angolul, felsőfokon németül s arabul, és hollandul is megértetem magam.

Tíz éve költöztünk vissza Magyarországra, s a felnőtt fiam is itt él. Bár ő sohasem járt magyar iskolába, mégis tökéletesen beszél magyarul. Hazatérésem után szerettem volna itthon is folytatni ezt a munkát, s így kerültem kapcsolatban fogyatékos és speciális nevelési igényű gyerekekkel Jászberényben. Külföldi adományokból sikerült belülről az egész iskolát felújítani. Látogatóba elvittem ide a diószéni gyerekeket is. Elindítottam Magyarországon az Esélyteremtő Születésnap Programot is, amely segítette a csángó gyerekek táboroztatását.

Kilenc éve vagyok keresztszülő, s két keresztgyermekem van Diószénben. Többször jártam Moldvában, s próbáltam megismeri az ottani kultúrát, az emberek gondolkodását. Láttam a Salus Ortopédtechnika Kft. ortopédszűrését, s Tóth Marianna dentálhigiénikus előadásait. Köszönet Király Lajosnak, s az egész csapat munkájának, amit a csángó gyerekek egészségéért tettek. Szerveztem táborokat Nyíregyházán, s a Dunakanyarban, Csángó Advent estét Szentendrén. A Balatonnál immár negyedik alkalommal táboroztatok diószéni gyerekeket a XII, kerületi önkormányzat közreműködésével.

Szociális felelősként szeretném ezt a munkát tovább folytatni. Ehhez szeretném a segítségüket kérni. Kérem, jelezzék felém ötleteiket, amivel hozzá tudnának járulni ehhez a nemes ügyhöz, de azt is, ha valakinek segítségre lenne szüksége. Azt is szeretném tudni, ki, mit, hogyan és hol tett a csángó gyerekekért, hogy egyetlen jótett se maradjon köszönet nélkül. Kedves Keresztszülők! Bármikor bárki rendelkezésére állok, s erőm és tehetségemtől telhetően megpróbálok segíteni. Köszönöm a bizalmukat, s munkámmal próbálom önöknek meghálálni.

Toroczkay Katalin Toroczkay Katalin | alelnök, a továbbtanulókat támogató csoport vezetője, gajdári falugazda torockay.katalin@kardco.hu Toroczkay Katalin vagyok, ezt a szép leánykori nevemet házasságomban is megőriztem, azért is, mivel családom mindkét ágon erdélyi származású. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem diplomát, műanyagszakos vegyész üzemmérnökként és a mai napig ebben a szakmában dolgozom, most már nyugdíjasként, a férjemmel közösen alapított cégünk keretein belül

Az évek során egyre jobban megismertem a KEMCSE keretei között folyó munkát és a gajdári falugazdai teendők mellett elvállaltam a Magyarországon tanuló csángó egyetemisták patronálását, egyebek között kulturális programjaik szervezését a magyar örökség megismertetése érdekében.

Ha egy-egy tehetséges gyermek eljuthat magyar egyetemekre és diplomát szerezhet a magyar felsőoktatásban, mi is gazdagabbak leszünk általuk akár Magyarországon maradnak, akár visszatérnek szülőföldjükre.

Meggyőződésem, hogy a magyar oktatási és keresztszülő program még akkor is sikeres vállalkozás, ha a magyar iskolában eltöltött nyolc év után a gyermekek nem magyar nyelven folytatják tanulmányaikat és kikerülnek a látókörünkből, mert olyan felnőttekké válnak, akik ellenséges indulat nélkül romániai barátaink lesznek, lelkükben tisztelettel őrzik a megismert magyar kulturális értékeket.

Pákozdi Judit Büttner Sarolta | magyarországi program koordinátor buttner.sarolta@gmail.com Nyolc éve a KEMCSE elnökségének tagja vagyok ebből három éve a klubdélutánok programjainak szervezői feladatát kaptam, a jövőben igyekszem megőrizni a szombati keresztszülő összejöveteleink eddigi változatosságát, színvonalát. Remélem, munkám eredményeként tovább bővülnek majd ismereteink a moldvai csángók életéről.

Kémia –biológia szakos középiskolai tanár vagyok, férjem geofizikus. Két fiunk és két lány unokánk van. Gödöllőn, családi házban élünk immár huszonöt éve.

A moldvai csángók nehéz helyzetéről a szégyenletes december 5-ei népszavazás után hallottunk Böjte Csaba és Hegyeli Attila gödöllői látogatása alkalmával. Férjemmel rögtön elhatároztuk, hogy megpróbálunk tenni valamit a teljesen elhagyatott csángókért a magunk erejéből. Barátok, rokonok segítségével összegyűjtöttünk könyveket, számítógépeket, oktatási segédanyagokat, és kisebbik fiunkkal elindultunk Lészpedre, ahol Márton Attila vendégszeretetében részesültünk. Megismerkedtünk Puskás Anna nénivel, élveztük szép énekét. Sajnos ezt már soha többé nem tehetjük.

Hazatérve, biztosak voltunk abban, hogy ezt a munkát folytatni kell, de szervezettebb körülmények között. Felkerestem Szűcs Józsefné, Zsókát, a Damjanich Általános iskola igazgatóját, és ő felajánlotta, hogy az éppen alakuló Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület keretén belül végezzük ezt a valóban értékvédő és -mentő munkát, a moldvai csángók magyar oktatásának támogatását. Az első nyári jutalomtábort követően eddig hét további nyári tábort szerveztem, melyeken 20-25 lészpedi kisdiák vett részt kísérőjükkel, Márton Attilával. A gödöllői programot balatoni nyaralás is kiegészítette. A táborok költségeit országosan meghirdetett pályázatokból, önkormányzati és egyéni támogatásokból fedezzük.

Több alkalommal szerveztem magyarországi továbbképzést a moldvai pedagógusoknak Évek óta szervezem a gödöllői iskolák karácsonyi csomagküldését a moldvai gyerekek számára. Ezeket a feladataimat továbbra is vállalom.

Pákozdi Judit Lázárné Sereg Borbála | a Csángó palánta program felelőse lazarne.sereg.borbala@keresztszulok.hu "Egy lángot adok, ápold, add tovább …." (Reményik Sándor)

Lázárné Sereg Borbála vagyok, Borsod megyében, Mezőkövesden élek. Férjemmel családi vállalkozást működtetünk, s mellette mérlegképes könyvelőként vállalkozások könyvelését végzem. Lányunk 38 éves, férjnél van, három kis unokával ajándékozott meg minket. Fiunk, 27 éves, a BME elvégzése után mint fejlesztő mérnök, Budapesten dolgozik. A “Keresztapa program”-ról Böjte Csaba atyától rádióból értesültem 2005-ben. Akkor egy kisfiút fogadtunk keresztgyermeknek, aki már elvégezte az általános iskolát, majd Csurály Alinának, egy külsőrekecsini leánynak lettünk a keresztszülei. Alina életét tizenkét évig kísértük végig, Csíkszeredában közgazdasági líceumban érettségizett, szépen beszél magyarul, jelenleg Budapesten él, szakmájában dolgozik. Terveim szerint a jövőben még egy keresztgyermek tanulmányait szeretnénk támogatni.

Külsőrekecsini falugazda vagyok, s több éven át a mozgalom keretében a falugazdákat próbáltam összefogni. Jelenleg is ezt a munkát végzem. Szeretném átadni a tapasztalataimat másoknak, és elérni, hogy egyre több keresztszülő és gyerek kapcsolata elmélyüljön, többet tudjanak segíteni a gyerekek tovább tanulásában, későbbi életében, és hogy mi felnőttek minél többen átérezhessük, hogy adni jobb, mint kapni.

Pákozdi Judit Felföldi Elek | moldvai kapcsolattartó, budai falugazda felek@freemail.hu Budapesten lakom. Villamos mérnök vagyok, felségemmel együtt a csángó gyermekek magyar oktatásának elkötelezett támogatója.

Három gyermekünk és tizenegy unokánk van. A moldvai csángó keresztszülő programmal 2006-ban találkoztam az unokaöcsém révén, aki már akkor keresztszülő volt. Nagyon megtetszett a program, és gyorsan keresztszülővé váltam én is a feleségemmel együtt. Hamarosan kaptam egy lészpedi és egy budai keresztgyereket. Az utóbbi 10-20 évben gyakran megfordultunk Erdélyben, Bánságban, Vajdaságban, Kárpátalján és az elmúlt néhány évben Moldvában is.2011-ben két alkalommal is jártam Csángóföldön. A múlt évben 40 klézsei,. budai, pokolpataki és somoskai csángó gyerekeknek és 5 fő kísérő pedagógusnak szerveztünk közösen 8 napos nyári nyaraltatást a Karcag melletti Berekfürdőn Erős Ildikóval, Makkainé Icával. A csángóföldi pedagógusok közül többel jó kapcsolatot ápolok. 2010 óta vagyok a budai falugazda. A korábban itt tanult csángó egyetemisták közül többeket rendszeres anyagi támogatásban részesítettük, tekintettel arra, hogy az ösztöndíjuk rendkívül alacsony volt. Gyakran mozgósítottam őket a KEMCSE rendezvényeire illetve a jótékonysági estjeinkre, keresztútra, stb. Többször hoztam, vittem őket Moldvába és vissza.

A csángóföldi idősebb pedagógusokkal tartok folyamatosan jó kapcsolatot. Botezatu Viktorival nagyon szoros a kapcsolatom. Törekszem arra, hogy az oktatáshoz szükséges különféle eszközökkel és anyagokkal segítsem a munkáját, és lobbizok, hogy minél több keresztszülőt kapcsoljak be a mozgalomba. Az elmúlt években 3-4 keresztszülőt sikerült hoznom Budára.

Pákozdi Judit Pákozdi Judit | tiszteletbeli elnök pakozdijudit@gmail.com Nyolcévnyi elnöki munka után elérkezettnek láttam az időt, hogy átadjam ezt a megtisztelő, de roppant felelősségteljes feladatot egy, a csángó ügy iránt elkötelezett, fiatal, rátermett utódnak. Olyannak, aki mindnyájunk bizalmát élvezi. Jómagam szeretettel gondolok arra a hosszú időre, amit az Egyesület munkatársai, a keresztszülők, a csángó emberek, tanárok, gyerekek között tölthettem. Tiszta szívvel igyekeztem tenni értük, s ugyan nem voltak gond nélküliek az elmúlt évek, az örömök mindig felülírták a nehézségeket. Tapasztaltam, hogy lassan, sok-sok buktatón keresztül vezet az út, de mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a csángók sorsa és moldvai magyar oktatás ügye jó irányban halad

Több mint 30 éve, mint újságíró, találkoztam a Baranya megyei Egyházaskozáron élő csángókkal, majd bejártam Gyimes és Moldva falvait, ott és akkor érintett meg a csángómagyar lét karizmája, s a felismerés, hogy e népcsoport fogyása, elvándorlása, asszimilációja felgyorsult. Újságíróként, lapszerkesztőként több évtizedig a magyar hagyományok, szokások, többek között konyhánk megőrzéséért, értékeinek elismeréséért, családösszetartó, nemzetmegtartó erejének tudatosításáért dolgoztam. Így amikor közel kerültem a csángókhoz, kötelességemnek éreztem, hogy a magam eszközeivel megmaradásukat, hagyományaik megőrzését segítsem. Alkotótársammal, a pusztinai Nyisztor Tinkával, összegyűjtöttem a még fellelhető moldvai csángó étkezési hagyományokat és recepteket. Ezeket „Csángó galuska” címmel könyv alakban meg is jelentette az a kis kiadó, amelyet magánvállalkozásban működtetek. De hasonló módon bejártam Kárpátalja falvait is, és ezeknek a gyűjtő utaknak az eredményeként látott napvilágot a „Kárpátaljai kóstoló” című receptkötet.

Több évtizedig a Magyar Konyha, Közép- Európa első gasztronómia magazinjának munkatársa, majd főszerkesztője voltam, és három évig részt vettem „a rák ellen, az emberért, a holnapért!” Kiemelkedően közhasznú Társadalmi Alapítvány munkájában, ahol módom volt megismerkedni a civil szervezetek működésével. Okleveles üzemgazdász és újságíró vagyok, tősgyökeres budapesti és katolikus. Két diplomás gyermekem van, egy leány és egy fiú, akik eddig már öt kisunokával ajándékoztak meg. Életemet ők és szerteágazó munkám határozzák meg. Boldog ember vagyok, mert van kikért és mit tennem.

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók