Egyre több kisgyerek jár Diószénben a magyar iskolába

2017.03.20. | Keresztszülők
Az idén is, mint már több éve mindig, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy Szentendre képviseletében koszorúzhattam Kézdivásárhelyen, a testvérvárosunkban a március 15-i ünnepségen. A hosszú útra a férjemmel indultam el, s miután már a nyár óta nem láttam a diószéni gyerekeket, és Kézdivásárhely nem esik olyan messze Diószéntől, elhatároztam, hogy meglátogatom őket.

A közelgő Húsvétra gondolva vittem nekik csokoládé nyuszikat, tojásokat, tanszereket és mesekazettákat. Meglepetésnek szántam, s az öröm nem is maradt el.

A gyerekek meglepetésénél azonban nagyobb volt az enyém, mert belépve legalább 30 óvodás korú gyermeket találtam a zsúfolt kis osztályteremben, akik éppen magyar népdalokat tanultak. Nagyon megörültem, és el is csodálkoztam, hogy ilyen sok apró gyerek jár magyar órára, a legkisebb alig múlt hároméves. Azt hiszem ez óriási eredmény, és a tanító nénik kitartó és odaadó munkájának köszönhető. Ez lenne a cél, mert minél hamarabb kezdik el a gyerekek a magyar tanulást, annál eredményesebbek lesznek a jövőben

Később azután megérkeztek a nagyobbak is, akik már írni, olvasni is tanulnak. Az utóbbi időben, Diószénben sok pozitív változás történt. Az elmaradozó gyerekek lassan visszajöttek az iskolába, mert szeretik és megbecsülik a tanító néniket a faluban. Ennek köszönhető a sok-sok új kis diák. Amikor kiosztották az édességet, volt, aki már ott helyben elfogyasztotta, de néhányan a testvérüknek is vittek haza.

Szomorúan búcsúztam el tőlük, de előtte még Anna tanár néni egy finom ebéddel vendégelt meg bennünket. Abban a reményben köszöntem el, hogy nyerünk a pályázaton, s újra táborozhatunk a nyáron.

Ezután meglátogattam az első keresztlányomat, aki mióta kikerült az oktatási programból már két kislány büszke édesanyja. Engem nagy boldogsággal töltött el, hogy a gyermekeihez is beszél magyarul. Így nem volt hiába a négy éves magyar nyelvtanulás.

Egy ilyen látogatás megerősít abban, hogy ha néha el is keseredünk, soha nem szabad feladni, hiszen ha a szülők már az ilyen kicsi a gyermekeiket is elküldik a magyar iskolába, akkor ez azt jelenti, hogy a munkánkra igen is szükség van, és van jövője annak, amit csinálunk.

Köszönöm diószéni tanító nénik, nélkületek ez nem lenne lehetséges!

Jolanda Willemse
diószéni- falugazda

 

.

 

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók