Előadás a moldvai magyar oktatási program működéséről

2011.04.22. | Keresztszülők
Az MCSMSZ kezdeményezésére Külsőrekecsinben és Pusztinán A CSÁNGÓ MEGMARADÁSÉRT tartott konferenciáról és a nyomán született állásfoglalásról már hírt adtunk. Most az ígéretünkhöz a híven elkezdjük az elhangzott előadások közreadását. Elsőnek a konferencia egyik előadójának, Borbáth Erzsébetnek a munkáját kaptuk meg, és tesszük közé hozzájárulásával. Beszámolója a Moldvai Magyarság című lap következő számában is meg fog jelenni.

Borbáth Erzsébet az 1990-es évektől kezdve hiteles pedagógusként nevelte a moldvai csángó-magyar gyermekeket, akik közül ma sokan meghatározó értelmiségiként képviselik a moldvai csángó-magyarok ügyét, értő és érző szívvel tevékenykedik értük azóta is. Ld. róla még írások és riport vele az Erdély Ma honlapján:

 

PROGRAM ÉS MEGVALÓSÍTÁS

Beszámoló az iskolai és az iskolán kívüli magyar oktatási program működéséről a moldvai csángó falvakban

„… az igazat mondd, ne csak a csak a valódit”
(József Attila)

 

1. A csángó oktatási program indulása

Kilenc évvel ezelőtt pontosabban 2002. április 10.-én írt, a jelenlegivel azonos című beszámolómat is a fenti József Attila verssorral indítottam. Akkor a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége felkérésére, a moldvai csángó oktatási program szakirányítójaként számoltam be a 2001-2002-es tanévben beindított csángó oktatási program nehézségeiről, eredményeiről. Az akkori beszámolóból, amely megjelent a Moldvai Magyarság című folyóirat 2002. júliusi számában is, fontosnak tartok kiemelni három megállapítást.

.1. "Az iskolán kívüli magyar nyelvoktatási program kidolgozása és a 2001-2002-es tanévtől történő beindítása a moldvai csángó falvakban, annak a folyamatnak az eredménye, amely 1990-ben kezdődött, és 2000. november 5.-én Klézsén (a Szeret-Klézse Alapítvány székházában szerk. megj.) kidolgozott átfogó Cselekvési tervben összegződött."

 

(Ezen tényállás következetes elhallgatása több, mint elgondolkodtató.)

1.2. "2001. szeptemberétől 7 helységben (Pusztina, Klézse, Buda, Somoska, Külsőrekecsin, Diószén, Trunk) 12 pedagógus (Bârnat Simona, Bilibok Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Farkas Mónika, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Mihálydeák Adél, Nistor Ilona, Róka Silvia, Sarca Felicia, Ségercz Ferenc) közülük 7-en szülőfalujukba hazatért moldvai csángó értelmiségi fiatalok (szerk. megj.) irányításával elkezdődött az immár szakmailag is szervezett iskolán kívüli magyar nyelvtanítás"”

(A fiatal moldvai csángó értelmiség feladatvállalása tehát már a program indításakor nyilvánvaló volt. Tanulságos lenne egy tanulmányban feldolgozni, miért keseredtek bele, távolodtak el a Csángószövetségtől a kezdetben hittel és bizakodással feladatot vállaló csángó fiatalok. Kapnak-e kellő megértést, segítséget, elismerést azok, akik tehetségükkel, munkájukkal kibocsátó közösségüket is szolgálják, és mintát adnak az utánuk jövők számára?)

1.3. "Moldvai látogatásom méginkább megerősített abban, hogy az anyagi támogatás mellett, a szakmai felkészültség, elhivatottság, az adott közösség ismeretén, tiszteletén, szeretetén alapuló következetes, tisztességes munka visz sikerre egy programot."

"A szovátai tábor volt hivatott felkészíteni minket, új tanárokat a tanításra egy kicsit, éppen ezért módszertani tábor a neve. Ez egy hét kedélyes kockázást és italozást jelentett a beköszönő és leköszönő kollegák körében, megspékelve némi fejtágítással, ami a munkáról szólt. (125.o.) „50 évet repültem vissza a múltba. A házi bácsi és kollegáim megmutatták a házat, ahol legalább egy esztendeig élni és dolgozni fogok. (…) Közben a főbérlő egyfolytában beszélt, amiből én alig értettem valamit, de még ha el is csíptem egy-két szót, válaszolni sehogy sem sikerült számára is értékelhető módon." (192.o.) olvasható a Tíz év Moldvában című könyvben.

3.7 A helyszíni tapasztalataink is azt igazolják, hogy a moldvai Csángó Oktatási Program tökéletes átvilágítását valósította meg ez a könyv. A program írányítói nagyobb figyelmet kellene hogy fordítsanak a tanári visszajelzésekre, hogy a nagyon jól körvonalazható eredményekre építve, de a hiányosságokból is tanulva a moldvai csángómagyarok érdekében hatékonyabban cselekedhessenek.

3.8. A nagyszabású tanártalálkozók, módszertani táborok, tanfolyamok szervezése mellett fontosnak tartjuk a moldvai oktatási helyszíneken kisebb csoportoknak szervezett bemutató foglalkozások, magyarórák tartását, a magyar nyelv és irodalom-tanítás, idegennyelv-tanítás módszereinek megbeszélését, az eredményesen dolgozó, tapasztaltabb kollegákkal szervezett tapasztalatcseréket. Megítélésünk szerint elsősorban nem magyar szakos tanfelügyelőre, hanem egy önzetlenül segítő, jól képzett, konfliktuskezelésre is alkalmas főállású módszertani szakirányítóra lenne szükség, aki, hogy függetlenségét megőrizze, az RMPSZ alkalmazásában is dolgozhatna (természetesen moldvai lakhellyel és a Csángószövetség messzemenő támogatásával).

3.9. A fenti szervezési, szakmai hiányosságok ellenére azt tapasztaltuk, hogy a programban dolgozó tanárok, bárhonnan, bármilyen képzettséggel is érkeztek a felkészültségüknek, rátermettségüknek, tehetségüknek, felelősségérzetüknek megfelelően igyekeztek tudásuk legjavát adni, mindent megtenni azért, hogy az óvodás és kisiskolás csoportokban a magyart, mint második nyelvet tanítsák, lévén, hogy a gyerekek szülei a román tannyelvű oktatás miatt, első nyelvként a románt tanítják meg gyerekeiknek, a 4 – 8. osztályosok körében pedig a gyerekek passzív anyanyelvjárására is alapozva tanítsák a köznyelvet. A 10 – 12 éves gyerekek szüleik, nagyszüleik tájnyelven folyó beszélgetéseit hallva „felszedik” a helyi csángó dialektust. Arra a kérdésre, hogy miért jársz magyarórára, az egyik trunki kislány azt válaszolta: ca să înţeleg ce vorbesc părinţii (hogy értsem mit beszélnek a szüleim).

Öröm volt hallani a mondat és szövegalkotási, beszédkészség-fejlesztő gyakorlatok során a köznyelvi és tájnyelvi megnyilvánulások ötvözetét:

"Kérem szépen, adj pislenyt"
"A cinka mosott a patakban"
"Én menek szekérvel a malamba, és őrölök pujt"
"A szűr veres""A méhek serínyek voltak"
"Mámam menen a miszére"
"Veszünk ünőt, fetekét"
"Apámnak vót egy macskája, verekedett a féregvel, és így bújdoskálódtak."

 

A csíkszeredai József Attila Általános Iskolában szervezett tapasztalatok, eredmények alapján tanúsítható, hogy a helyi csángó dialektus jó ismeret megkönnyíti a magyar köznyelv tanítását, a kétnyelvűvé válás folyamatát.

Ezt kellene a szülőkben is tudatosítani! Óralátogatásaink során nagyon sok szépen, céltudatosan felépített tanórát, foglalkozást láttunk, ahol a tanárok ötletes gyakorlatokkal, játékokkal, jól összeállított feladatlapokkal, a gyerekek életkori sajátosságainak, nyelvismeretének megfelelő népköltészeti és irodalmi szövegekkel dolgozva, a helyi csángó dialektusra is alapozva tanítottak.

 

2. A program átvilágításának célja, lebonyolításának módja
 

Meg kell vallanom őszintén, hogy váratlanul ért a Csángószövetség felkérése, hogy a szovátai (Románia) Teleki Oktatási Központ és a Csángószövetség közös „minőségbiztosítási programjában” résztvegyek. (A Csángószövetség minőségi oktatásra vonatkozó elképzelései miatt szakmai kapcsolatunk 2004. szeptemberétől megszakadt.) Mindezek ellenére megtisztelő, felelősségteljes feladatként vállaltam el, hogy a Teleki Oktatási Központ igazgatójával és egy fiatal történelem-filozófia szakos tanárral együtt „szakmai segítséget nyújtsunk, átvilágítsuk a moldvai csángó oktatási programot, véleményezzük a Csángószövetség munkáját”. (Így szólt a felkérés.)

A feladat súlyának megfelelően 2011. jan. 24. és márc. 23. között 6 alkalommal 2 – 3 napra, egy alkalommal egy teljes hétre utaztunk be Moldvába, hogy a lehetőségek szintjén mind a 24 oktatási helyszínre eljussunk, mind a 41 pedagógus munkájába betekintsünk. Összesen 62 magyarórán illetve hagyományőrző foglalkozáson vettünk részt, összesen 592 gyermekkel találkoztunk. Ugyanakkor alkalmunk volt résztvenni a Bákóban tartott magyar tantárgyverseny megyei szakaszán, és Magyarfaluban, a szavalóverseny helyi szakaszán, ahol 37 I – VIII. osztályos gyermek mondott magyarul, szépen verset.

Bár a felkérésnek megfelelően egy átfogó kép bemutatására törekedtünk, ezt csak részben tudtuk teljesíteni. Nem jutottunk el a Bákó megyében lévő a gyimesi tájegységhez tartozó oktatási helyszínre, Kostelekre, nem volt alkalmunk alaposabban elbeszélgetni a különböző falvak közvélemény-formáló személyeivel, elöljáróival, a csángó civilszervezetek vezetőivel, mélyebben tájékozódni a helyi tájnyelv használatáról, nemzedékek szerinti megoszlásáról, a faluközösség viszonyulásáról az oktatási programhoz. Ezirányú próbálkozásaink kimerültek az alkalmi utcai szóbaállásokban, érdeklődésekben, vendéglátóinkkal folytatott beszélgetésekben, a Csíkfaluban működő Csángó-rádió szerkesztőjénél tett rövid látogatásban, a Pusztinai Házért Egyesület programvezetőjével, a Szent István Egyesület, a Szeret-Klézse Alapítvány elnökével folytatott telefonbeszélgetésekben. Tevékenységünk során elsősorban a programban dolgozó 38 fiatal pedagógus tanóráin, foglalkozásain vettünk részt, akik kevés kivétellel kívülről jött személyekként, magányosan élnek és dolgoznak a csángó falvakban.

A Csángószövetség mindent megtett, hogy megkönnyítse munkánkat. Egy alaposan összeállított, minden részletre kiterjedő iratcsomót bocsátott a rendelkezésünkre, amely tartalmazott rövid beszámolót az oktatási program történetéről, működéséről, költségvetést, elszámolást, kimutatást az oktatási helyszínekről, a programban résztvevő tanárokról, gyermekekről, tantervet, munkaköri leírást, a támogatókat tájékoztató kiadványokat, félévi tanári beszámolókat, megajándékoztak a Tíz év Moldvában című könyvvel is (Zelegor Kiadó. Kézdivásárhely. 2010.)

ól szervezett, nagyon sokrétű, felelősségteljes munkáról tanúskodtak a dokumentumok, kiadványok.

 

3. Megállapításaink
 

3.1 Az elmúlt 10 évben a sok-sok nehézség, külső és belső viszálykodások, támadások ellenére a Csángószövetségben és annak oktatási programjában dolgozó moldvai csángó, erdélyi, székelyföldi és magyarországi értelmiségi fiatalok munkájának köszönhetően, Hegyeli Attila néprajz-magyar szakos tanár, ügyvezető irányításával 23 Bákó megyei csángó faluban kiépült és működik egy kívülről jövő személyekkel, módszerekkel megvalósított, költséges oktatási rendszer.

3.2 Ez az oktatási rendszer, amely „az óvodától az egyetemig átfogja a moldvai csángó diákok magyar nyelvű oktatását, segítését”, bár a román kormány jóváhagyásával működik a 2010-es naptári évben is túlnyomó részt a magyarországi állami támogatásoknak (76 426 626,56 Ft), a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványnak – Keresztszülő programnak (62 784 111,49 Ft) és egyéb romániai és más külföldi támogatásoknak (9 662 099,60 Ft), összesen 148 872 834,55 Ft anyagi támogatásnak köszönheti működését. (A 2000-ben kidolgozott Cselekvési tervben foglalt költségcsökkentés, miszerint „70 gyermek székelyföldi magyar nyelvű alapképzésének költségeiből Moldvában több mint ezer diákot tudunk magyar nyelvi előképzésben részesíteni”, a valóságtól nagyon elrugaszkodott ígéret volt. )

A román kormányban lévő RMDSZ az erkölcsi, politikai támogatáson kívül, amelynek jelentősége elvitathatatlan, a Csángószövetségnek nagyon kevés más konkrét segítséget nyújtott.

3.3 Az oktatási program szervezése és működtetése a beindításától fogva a Csángószövetség vezetőinek, a bákói alkalmazottainak majdnem teljes szellemi és anyagi erőforrásait leköti. Az oktatási helyszínek számának folyamatos emelkedésével egyenes arányban nőtt a szervezési, programmenedzselési, szakirányítói, oktatáspolitikai stb. feladatok száma, ezáltal a bákói iroda személyzetének túlterheltsége, és mindezek fordított arányban hatottak az oktatási program működtetésére, minőségére.

3.4 A szövetségnek nem sikerült ernyőszervezetként koordinálnia, összefognia, képviselnie a többi moldvai csángó civilszervezetet, együttműködni a közös ügy érdekében: a moldvai csángók hagyományos népi kultúrájának, hitéletének, tájnyelvének megőrzéséért átörökítéséért a magyar nemzetbe történő integrálásáért. A képzett csángó értelmiségi fiatalok külső és belső erők általi megosztása, bizalmatlanság, széthúzás, viszálykodás forgácsolja szét az erőket. „Megtanultam, hogy vannak olyanok, akik hatalmi pozícióban vannak, és minden eszközt képesek arra felhasználni, hogy ezt meg is őrizzék. Sőt azt is, hogy a csángók „mint olyanok” bizniszcikkek lettek” – olvasható a Csángó Oktatási Programról szóló Tíz év Moldvában című könyvben (97. o.)

3.5 Nem épült ki a szövetség kapcsolata a csángó falvak népével, közvélemény formáló tagjaival, akik szerepet kellene, hogy vállaljanak az adott helyszínen a magyarórák, hagyományőrző tevékenységek tartásának előkészítésében, támogatásában. Az új oktatási helyszíneken a program beindítását nem a Csángószövetség képviselői és a faluközösség tájékozottabb tagjai készítették elő, hanem a programba felvételt nyert, tapasztalatlan erdélyi, magyarországi tanárok járták a falut, hogy a lakhatási, oktatási körülményeiket megszervezzék, a tanítást elkezdhessék.

"Nagyon nagy bizonytalanságba érkeztem. (…) Azt sem tudtam, hova megyek, hol fogok megszállni, ki fogad majd be." (59.o.)

"Az járt a fejembe, hogy a legfontosabb megbeszélni, hogyan lehetne megoldani a szállást…" (137.o.)

"Csángóföldre érkezésünk után kiderült, hogy új helyszínre megyünk, amit teljes egészében fel kell térképeznünk, házat kell szereznünk, és elindítanunk az oktatást." (189.o.)

És még sorolhatnánk a tanárok nagyon tanulságos, irodalmi élményt is nyújtó beszámolóit a már idézett Tíz év Moldvában című könyvből. De ezt tapasztaltuk mi is a bahánai új oktatási helyszín előkészítésénél, annyi különbséggel, hogy itt, nem a tanév második félévében odahelyezett pedagógus, hanem a frissen alkalmazott székelyföldi mérnökadminisztrátor kapta az előkészítő feladatot.

3.6 Az elképesztő hiányosságok mellé társul a legtöbb tanár esetében a szakirányú végzettség hiánya, a programot kezdő tanárok szakmai tájékozatlansága, módszertani felkészítésük felületessége. A Magyarországról jövő tanárok egy részénél ezt még súlyosbítja a helyi tájnyelv nem értése és az ebből fakadó nehézségek kezelése a foglalkozások megszervezésében és a szülőkkel történő kapcsolattartásban.

"A szovátai tábor volt hivatott felkészíteni minket, új tanárokat a tanításra egy kicsit, éppen ezért módszertani tábor a neve. Ez egy hét kedélyes kockázást és italozást jelentett a beköszönő és leköszönő kollegák körében, megspékelve némi fejtágítással, ami a munkáról szólt. (125.o.) „50 évet repültem vissza a múltba. A házi bácsi és kollegáim megmutatták a házat, ahol legalább egy esztendeig élni és dolgozni fogok. (…) Közben a főbérlő egyfolytában beszélt, amiből én alig értettem valamit, de még ha el is csíptem egy-két szót, válaszolni sehogy sem sikerült számára is értékelhető módon." (192.o.) olvasható a Tíz év Moldvában című könyvben.

3.7 A helyszíni tapasztalataink is azt igazolják, hogy a moldvai Csángó Oktatási Program tökéletes átvilágítását valósította meg ez a könyv. A program írányítói nagyobb figyelmet kellene hogy fordítsanak a tanári visszajelzésekre, hogy a nagyon jól körvonalazható eredményekre építve, de a hiányosságokból is tanulva a moldvai csángómagyarok érdekében hatékonyabban cselekedhessenek.

3.8. A nagyszabású tanártalálkozók, módszertani táborok, tanfolyamok szervezése mellett fontosnak tartjuk a moldvai oktatási helyszíneken kisebb csoportoknak szervezett bemutató foglalkozások, magyarórák tartását, a magyar nyelv és irodalom-tanítás, idegennyelv-tanítás módszereinek megbeszélését, az eredményesen dolgozó, tapasztaltabb kollegákkal szervezett tapasztalatcseréket. Megítélésünk szerint elsősorban nem magyar szakos tanfelügyelőre, hanem egy önzetlenül segítő, jól képzett, konfliktuskezelésre is alkalmas főállású módszertani szakirányítóra lenne szükség, aki, hogy függetlenségét megőrizze, az RMPSZ alkalmazásában is dolgozhatna (természetesen moldvai lakhellyel és a Csángószövetség messzemenő támogatásával).

3.9. A fenti szervezési, szakmai hiányosságok ellenére azt tapasztaltuk, hogy a programban dolgozó tanárok, bárhonnan, bármilyen képzettséggel is érkeztek a felkészültségüknek, rátermettségüknek, tehetségüknek, felelősségérzetüknek megfelelően igyekeztek tudásuk legjavát adni, mindent megtenni azért, hogy az óvodás és kisiskolás csoportokban a magyart, mint második nyelvet tanítsák, lévén, hogy a gyerekek szülei a román tannyelvű oktatás miatt, első nyelvként a románt tanítják meg gyerekeiknek, a 4 – 8. osztályosok körében pedig a gyerekek passzív anyanyelvjárására is alapozva tanítsák a köznyelvet. A 10 – 12 éves gyerekek szüleik, nagyszüleik tájnyelven folyó beszélgetéseit hallva „felszedik” a helyi csángó dialektust. Arra a kérdésre, hogy miért jársz magyarórára, az egyik trunki kislány azt válaszolta: ca să înţeleg ce vorbesc părinţii (hogy értsem mit beszélnek a szüleim).

Öröm volt hallani a mondat és szövegalkotási, beszédkészség-fejlesztő gyakorlatok során a köznyelvi és tájnyelvi megnyilvánulások ötvözetét:

Kérem szépen, adj pislenyt"
"A cinka mosott a patakban"
"Én menek szekérvel a malamba, és őrölök pujt"
"A szűr veres""A méhek serínyek voltak"
"Mámam menen a miszére"
"Veszünk ünőt, fetekét"
"Apámnak vót egy macskája, verekedett a féregvel, és így bújdoskálódtak."

A csíkszeredai József Attila Általános Iskolában szervezett tapasztalatok, eredmények alapján tanúsítható, hogy a helyi csángó dialektus jó ismeret megkönnyíti a magyar köznyelv tanítását, a kétnyelvűvé válás folyamatát.

Ezt kellene a szülőkben is tudatosítani!

Óralátogatásaink során nagyon sok szépen, céltudatosan felépített tanórát, foglalkozást láttunk, ahol a tanárok ötletes gyakorlatokkal, játékokkal, jól összeállított feladatlapokkal, a gyerekek életkori sajátosságainak, nyelvismeretének megfelelő népköltészeti és irodalmi szövegekkel dolgozva, a helyi csángó dialektusra is alapozva tanítottak.

Általános érvényű javaslatként a tanításra kiválasztott szövegek érdeklődést keltő előkészítését (ha szükséges román nyelven is), élményt nyújtó bemutatását, alapos megbeszélését, értelmezését, a szövegolvasás (hangos, néma, válogató, szerepenkénti) gyakoroltatását, olvasási verseny rendezését, a szavakban a hosszú és rövid hangok ejtésének sok-sok gyakoroltatását, jelentés megkülönböztető szerepüknek tudatosítását, a beszédhallás fejlesztését ajánljuk. (Helyesírásunk egyik alapelvének a kiejtés szerinti írásnak megtanítását könnyítjük meg azáltal: óra – orra, öröm – őröm, szál – száll, megy – meggy stb.). Szép bemutató órákat tudnának mindezekről tartani többek között a Külsőrekecsinyben tanító Kovács Melánia, szakképzett magyartanárnő és a pedagógiai tehetséggel megáldott Gál Veronika mérnöknő Magyarfaluban.

Bebizonyosodott, hogy kellő hozzáértéssel, a tananyag rugalmas átcsoportosításával, kiválasztásával a magyarórákon a Romániában érvényes tankönyvek is használhatók, főként az iskolában, kiegészítve a csángó gyermekek számára összeállított szöveggyűjteményekkel, feladatgyűjteménnyel. Szép példáit láttuk az ezirányú törekvésnek Pusztinán, Frumószán, Diószénben.

3.11 El kell ismernünk, hogy a pedagógiai tehetség, rátermettség, a tanórákra, foglalkozásokra történő alapos felkészülés, a gyerekek iránti felelősségérzet pótolta, a szakirányú végzettség hiányát; a szakirányú végzettség pedig a fentiek hiányában nem elég az eredményes, hatékony tanításhoz.

Az igazat írta, nemcsak a valódit Kosztándi Tímea Ildikó, volt moldvai tanár, a Tíz év Moldvában című könyv szerkesztője, amikor a Buli volt beszédes című élménybeszámolójában megállapította: „a falvakba kikerülő tanárok lelkesedése és hivatástudata az, amely élteti és működteti a programot (58.o.).

3.12 A moldvai Csángó Oktatási Program három egymásra épülő oktatási formában működik:

  • a. Iskolán kívüli magyarórák, foglalkozások formájában, bérelt házakban (Drumbrăveni és Ferdinánd falu kivételével) a tanárok lakószobái mellett berendezett tantermekben illetve a közösségi házakban
  • b. A helyi román tannyelvű állami iskolában választott tantárgyként tartott magyarórák (anyanyelvórák) formájában
  • c. Székelyföld, erdélyi középiskolai, egyetemi képzés formájában, kiegészítve a magyarországi egyetemi, doktori képzéssel.

 

4. Összegzés


4.1. Moldvai tapasztalataink arról győztek meg, a moldvai csángó oktatási rendszer kiépítése és működtetése 2000-es évi Cselekvési terv legsikeresebb megvalósítása. Bár a rendszer működtetésének költségei messze meghaladják annak hatékonyságát, további támogatását, fejlesztését elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk.

Éppen ezért úgy véljük, hogy a hangsúlyt elsősorban a tapasztalt hiányosságok kiküszöbölésére a jelenlegi oktatási helyszíneknek a valóságos igények, célok, lehetőségek alapján történő átszervezésére, illetve megerősítésére, a szakmai segítésnyújtás, irányítás, ellenőrzés következetes biztosítására, a civilszervezetekkel történő együttműködésére, a párhuzamosságok kiküszöbölésére az „Exempla trahunt”( a példa meggyőz) latin bölcsességre alapozva a belülről, a centrumból jövő kezdeményezések bátorítására, megvalósítására kellene fektetni, ahogyan az például legutóbb Diószegben történt.

4.2.A Szeret – Klézse Alapítvány által javasolt Csángó Tanács létrehozása, amely konzultatív szervként működhetne minden moldvai csángókat érintő kérdésben, sokat segítene a közös ügy szolgálatában.

4.3.Nagyon jó gondolatnak tartjuk és támogatásra javasoljuk a Csángószövetség további terveiben szereplő Kulturális Központ létrehozását Bákóban, amelyet Lakatos Demeter csángó költőről is el lehetne nevezni, méltó tisztelgésül a 100 évvel ezelőtt született költő emléke előtt, de el lehetne nevezni Regina Pacis Kulturális Központnak is, Lakatos Demeterről elnevezett konferencia teremmel. A szórványkollégiumra vonatkozó tervvel kapcsolatosan kérjük a Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok számára 1993-ban létrehozott, a Márton Áron kollégiumi láchoz tartozó székely-csángó szórványkollégium helyzetének rendeltetésszerű működtetésének kivizsgálását. Ez a kollégium 2003-tól megszűnt a moldvai csángó diákok számára.

4.4.Befejezésül, Tánczos Vilmos jeles néprajzkutató csángószakértő „Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez” c. iránymutató tanulmányában (Moldvai Magyarság, 2008 június) feltett zárókérdésre szeretnénk egy lehetséges választ adni. A kérdés a következő: „…hagyjunk működni egy mítoszt, vagy pedig próbáljunk reálisan és hosszútávon, akár a nyelvvesztés utáni stádiumig előretekintve, megalapozni egy programot, miközben tudjuk, hogy ezzel a „megalapozással”esetleg végleg meg is semmisítjük azt”?

Válaszunk a következő: Ne tévesszenek meg a hangzatos jelszavak, de ismerjük el, és hajtsunk fejet a moldvai csángókért közvetve vagy közvetlenül feladatot vállaló fiatal csángó értelmiség előtt, a csángó kultúra nagykövetei előtt, mindazok előtt, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ma vannak olyan csángó falvak (Magyarfalu, Külsőrekecsin, Pusztina, Csíkfalu, Lábnyik), ahol az elért eredményekre alapozva a hagyományos népi kultúra átörökítésével a minőségi oktatás további fejlesztésével, illetve a megalapozásával még a kétnyelvű oktatás bevezetése sem kizárható. Végre 20 év után egy pedagógiai, módszertani, nyelvszociológiai, néprajzi, oktatáspolitikai szakértékből álló csoport a felgyűlt tapasztalatok alapján dolgozzon ki egy olyan konkrét ajánlásokat is tartalmazó keretprogramot, amelyet következetes, hosszú távú, politikai anyagi támogatással, a helyi adottságoknak megfelelően tartalommal megtöltve, hatékonyan működtetni lehet nem csak Moldvában, hanem más szórványtelepülésen is. (Tánczos Vilmos néprajzi szakértő moldvai csángó magyarokra vonatkozó ajánlásai már készen vannak)

Beszámolónkat Iancu Laura kortárs költő kérdésével zárjuk: „Lehetséges, hogy ez a fajta (külső, tudósi, laikusi) „ügymegszállottság” és (belső) „identitás – krízis” két ellentétes szálon fut, és csak nagy – nagy áldozat árán köthető össze?” (Moldvai Magyarság, 2007. február).

Még szerencse, hogy a csángó emberek élik a maguk természetes, békés, Istentől vezérelt mindennapjaikat, és nem tudják mi történik a fejük fölött.

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók