"Kik vagyunk mi csángók?" előadás-sorozat a Csíkszeredai Csángó Bentlakásban

2012.11.12. | Keresztszülők
A moldvai magyar oktatási program keretében fontos kezdeményezésről olvashatunk a tanárok és a diákok alábbi írásaiból, amelyeket örömmel adunk közre.

"Kik vagyunk mi csángók?" címmel indítottunk előadás-sorozatot a Bentlakás Diákjainak. Olyan csángó származású embereket szeretnénk meghívni,akik életükkel,hivatásukkal, munkásságukkal példaként állíthatóak a fiatalok elé. Ugyanakkor terveink szerint időről-időre olyan személyiségeket is meghallgathatunk, akik a csángósággal, a csángók életével, kultúrájával nem csángóként foglalkoznak. Célunk a gondolatébresztés, az identitás erősítése, hogy a gyermekek lássák, csángóként is van lehetőség alkotni, karriert építeni. Első alkalommal Salamon József gyimesbükki plébánost fogadtuk a Bentlakásban. Sok érdekes történetet hallhattunk tőle a '80-as évek Csángóföldjéről, a magyar nyelv megőrzésének nehézségeiről. A plébános úr számos személyes élményt osztott meg velünk szülőfalujáról, Lujzikalagorról és a papi hivatásig vezető nem egyszer nehézségekkel teli útjáról. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat! A jövőben terveink szerint havi rendszerességgel folytatódik az előadás-sorozat.

Farkas Endre
nevelőtanár

Ld. még: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.303470343100056.71221.100003112791022&type=1¬if_t=like

Kik vagyunk mi csángók?

A 2012-2013-as tanévben a bentlakásba meg lesznek híva neves csángók vagy olyan személyiségek, akik a csángók életéről, kultúrájáról, szokásairól beszél nekünk, csángó diákoknak. Mi az ott élő diákok tudjuk, ismerjük saját kultúránkat, szokásainkat, hagyományainkat, de ugyanakkor az időre visszanézve olyan dolgok vetődnek fel, amiről nem tudunk, nem hallottunk. Első meghívottunk Salamon József atya volt, aki a gyimesbükki plébánia lelkipásztora. Ő elmesélte azt, hogy Lujzikalagorban született, hogy a tanulmányai Kézdivásárhelyen és Gyulafehérváron végezte és azt is, hogy néha meg kellett szenvednie azért, hogy magyarul beszélt. Megtudtuk azt is, hogy az Ő gyerekkorában Lujzikalagorban mindenki magyarul beszélt, ma pedig nagyon kevés az az ember, aki ezt gyakorolja. Tennünk kell azért, hogy ez velünk ne történjen meg, fontos a nyelvet megtartani és, hogy büszkén vállaljuk identitásunkat. Aki, aminek vallja magát az is legyen. Hallgatván az atyát, sok tanulságot levonhattunk és magabiztosabbak lettünk. Felemelt fejjel kell végigcsináljunk mindent, amit elkezdtünk. Véleményem szerint sok jó dolgot tanulhattunk az atya történeteiből és a többi ilyen előadás során újabb tanulságos dolgokkal, találkozunk, ismerkedünk.

Györgyice Lívia
Kostelek Diákbizottság tag

Gyertyagyújtás

November elsejére kevés diákunk tudott hazamenni, hogy családja körében emlékezhessen elhunyt hozzátartozóira. Ezt pótolandó szerveztünk a bentlakókkal együtt egy közös megemlékezést. Délután öt órától Sándor atya jött el hozzánk, így, aki gyónni akart megtehette, mi pedig egy termet beterítettünk sárga levelekkel, megteremtve azt a csendes kis zugot, ahol mindenki gyertyát gyújthatott, csendben emlékezhetett szeretteire, akik már nincsenek velünk. Később Sándor Atya közös imára hívott bennünket. Jól esett a csend, az ima. Jól esett, hogy együtt lehettünk és méltóságteljesen emlékezhettünk. Bennünket ezek a csendes alkalmak kovácsolnak erős közösséggé, egymást szeretni és tisztelni tudó fiatalokká.

Ferencz Gabriella

Ld.még: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.301992529914504.70724.100003112791022&type=3

Együtt

November elseje mindenszentek ünnepe. Ilyenkor a családdal, rokonokkal vagy barátokkal elmegyünk a temetőbe, és gyertyát gyújtunk elhunyt családtagjainkért, barátainkért. Mivel bentlakásunkat olyan diákok lakják, akik távolról érkeztek és a tanítás miatt nem tudnak hazamenni erre az ünnepre, szerveztünk gyertyagyújtást. A levelekkel telerakott szoba, a csend és a gyertyák fénye azt az érzést keltette bennünk mintha kint a temetőben világítottunk volna. Minden bentlakó meggyújtott egy - két gyertyát elhunyt hozzátartozójáért aztán leült és csendben imádkozott. Eközben gyónási lehetőség is volt, Sándor atya gyóntatott egy másik teremben. Később közös imára gyűltünk össze, amelyet az elhunytakért és egymásért ajánlottunk fel. Nagyon jó volt csendben imádkozni, együtt lenni.

Gertui Nikoletta
Kostelek, Kulturális felelős

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók