Erdélyi Zsuzsanna emlékezete

2015.03.03. | Keresztszülők
(Komárom, 1921 január 10 – Budapest, 2015 február 13)
Megrendítő a hír: elhunyt Dr. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, a Nemzet Művésze, a magyar néprajz történetének egyik legnagyobb alakja, életének 95. esztendejében. Mély tisztelettel búcsúzunk tőle a keresztszülők nevében is. Temetése: 2015. március 12-én 14,30 órakor lesz a Farkasréti temetőben, a gyászmise pedig 2015. március 11-én 18 órakor az Egyetemi templomban.

„Mélységes embersége, tudása, felelősségvállalása örök példa marad a számunkra” – olvashatjuk a gyászjelentésén, amely nem csak a gyerekei, hanem mindannyiunk számára igaz: egész nemzetünknek, nekünk keresztszülőknek is. Erdélyi Zsuzsanna hihetetlenül mély tudása, világlátása és munkabírása is példakép előttünk. Kétszer is a vendégünk volt a klubdélutánunkon a Háló Központban, az egyesületünk megalakulását követően: 2007 decemberében és 2008 júniusában. Magnetofon-készülékén bemutatott eredeti hangfelvételeket is nekünk, amelyeket ő gyűjtött. Többször találkozhattunk vele tudományos ülésszakokon, sőt a lakásán is fogadott bennünket, ahol kijavíthattuk a sajtóhibákat a nekünk szánt könyveiben. Fontos volt neki, hogy a keresztszülőkhöz és a vendégeinkhez hibátlan kötetek kerüljenek. A 90. születésnapján rendezett ünnepségen is ott lehettünk. Őrzöm a szívemben megható búcsúztató szavait is, amit Ferencz Éva temetésén felvételről hallottam 2013 novemberében a Farkasréti temetőben. Mária csalogányának nevezte őt. (Éva az egyik közvetlen munkatársa volt, aki hitelesen szólaltatta meg a legszebb gyűjtéseit.)

Mivel is búcsúzhatnánk méltóképpen, mi keresztszülők Erdélyi Zsuzsannától, Zsuzsa nénitől, mint azokkal az ismeretekkel, amiket tőle hallhattunk. Amellett, hogy beavatott bennünket az archaikus imádságok és a moldvai magyarok hitének világába, és közvetítette felénk az imádságok erejét, még a „szent asszonyai” lelkét is felvillantotta előttünk. Sőt, négygyerekes családanyaként és néprajztudósként felhívta még arra is a figyelmünket, hogy mi a nők legszebb és legfontosabb hivatása: a gyerekek vállalása! „Csak szervezés kérdése az egész, kedveseim” – mondta mosolyogva 2007 decemberében.

Emlékszem a meghitt légkörre, ami az előadásai alatt kialakult a teremben: egy különleges világnak a képe, az archaikus imádságokról és a megőrzőikről. A titok, amely a moldvai magyarok megmaradását, a hitben való hűségüket és a kitartásukat, vonzóan gazdag kultúrájukat és a derűjüket is megmagyarázza nekünk, fokozatosan megvilágosodott előttünk. A misztikus és a mágikus szféra adja meg a választ rá, amely az archaikus imádságokból árad. Ezek a szavak őrzik az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd szavaihoz hasonló szavakat is. Hittek és bíztak a szó misztikus erejében mindig. Égi eredetű ígéretek ezek az imádságok, amelyek megőrzésével és elmondásával az évszázadok során, az elődökkel együtt, mindannyian átélték Jézus kínszenvedését, amely az üdvözülésükhöz vezetett. A meleg burkot megőrizték, amely körülvette ezeket a szavakat. Érdekes volt például hallani, hogy többször el kellett indítania elölről a magnetofonját, mert mindig ugyanott elsírta magát az idős adatközlője. A miértre pedig azt válaszolta, hogy „a mámikám is itt sírta el magát”. „Nagyon gazdag ez az ország hűségben és hagyományban” - hallottuk Erdélyi Zsuzsannától. Az archaikus imádságok gyűjtése során a 895. előtti időkbe, a XIII. századi szövegközlésekhez is, a reformáció előtti időkbe is elvezettek a kutatása szálai, amelyek azonos gyökereket mutattak fel szerte Európában. Nálunk szerencsésebb nemzetek írásban is megőrizhették ezeket az imádságokat a könyvtáraikban, de itt a Kárpát-medencében csak szóbeliségben maradhattak fenn, a történelem viharai miatt. Ezeknek a kincseknek az őrzői és átadói a református székieknek az ősei is, akik a Csíksomlyói Búcsún rendszeresen részt vesznek, gyönyörű virágcsokorként megjelenve napjainkban is. Az archaikus imádságok megvilágítják népünk lelkének az egységes, közös gyökerét.

Búsuló Krisztus

„Hegyet hágék, Lőtőt lépék
Kő káplonicskát láték
Bellől arannyas Küel irgalmas
Szent Világ Úrjézus Krisztus benne lakik vala.
Aran(y) hajával leeresztvel,
Aran könyveivel kicsordulval,
És aran szakellával kitépvel.
Eljöve Szent Világ Úristen és megkérdeztén:
Mié’t ülsz itt Szent Világ Úrjézus Krisztus
Aran hajadval leeresztvel,
Aran könyveidvel kicsordulval,
És aran szekálladval kitépvel?
Azé(r) ülök itt Szent Világ Úristen
Várom a harangokat megkonduljanak,
A bűnösök ide folyamoggyanak,
Bűnbánatot tarcsanak,
Szent asztalomról táplálkoggyanak,
Hogy örök életet éljenek.
Aki eztet elmongya eszte lefektibe,
Reggel felkeltibe, Testye beteg
Lelke készül, Boldog mennyország ajtaja nyitul áment.”

Szárász (Tolna m.), 1970. jan. 20.
Benke Jánosné Benedek Rozália sz. 1906 Diószén (Moldva)
(In: Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. 2.kd. Magvető K. 1976. 353.l.) 

Drága Zsuzsa néni! Milyen a Boldog Mennyország?

Szeretettel búcsúzom mindannyiunk nevében,

Albertné Révay Rita, a KEMCSE vallási felelőse

2015. február 25.

Megjegyzés:
A „Hegyet hágék” teljes anyaga megtalálható ezen a linken:

http://mek.oszk.hu/05200/05255/html/

Ld. még megemlékezések Erdélyi Zsuzsannáról:

http://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/elhunyt-erdelyi-zsuzsanna-neprajztudos

http://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-erdelyi-zsuzsanna-neprajztudos-nemzet-muvesze

http://nol.hu/kultura/a-legnagyobb-es-legszerencsesebb-1516115?frommobile=1

http://vallasikultura.u-szeged.hu/index.php/11-hirek/81-erdelyi-zsuzsanna-emlekere

Én lefekszek én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsóba,
Három angyal őriz engem,
Őrizzetek, angyalok, éjfélig,
Szűz Mária, virrattig,
Föltekintek magos mennybe,
Nyitva látom mennyország kapuját,
Kívül kárpitos,
Bellű aranyos,
Trónusán ül szép Szűz Mária,
Ölében Szent Fia meghalva,
Három csöpp vére elcsöppent,
Az angyalok fölszették,
Cintányérra tették,
Az Úrjézushoz vitték,
Nem szólok, sem felelek,
Ki ezt az imádságot este elmondja, reggel,
Halálos bűn nélkül hal meg,
Halála óráján igenyesen a mennyországba megy. Ámen.

Archaikus népi imádság Mélykútról (Bács-Kiskun megye), 1975. febr. 2.
Elmondta: Csorba Mihályné Turcsányi Anna (81 éves).
In: Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. 187.
(Ölében Szent Fia meghalva)

Fotó: Kovács Tamás / MTI

Díjai

Népművészeti Európa-díj (Hamburg, 1983), Somogy megyei Alkotói Díj (1984), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1991), Magyar Köztársaság Emlékérem (1992), Március 15. Emlékérem Oklevél (1993), Stephanus-díj (1993), Bethlen Gábor-díj (1996), Pitré-Salomone-díj (nemzetközi folklorisztikai díj, Palermo, 1996), Magyar Örökség díj (1998), Kossuth-díj (2001), Pápai Levél (2001), a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2001), Prima díj (2005), Hazám Díj (2009), Pro Cultura Christiana-díj (2011), Magyar Kultúra Lovagja (2011), Budapest V. kerület és több szlovákiai település díszpolgára, Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal (2013), Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja (2014), Nemzet Művésze (2014)

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók