Gödöllőtől a Csángó Bálig, ahogyan a tanárok látták

2013.02.19. | Keresztszülők

A moldvai oktatási program majdnem teljes tanári kara, 36 pedagógus három, programokkal teli napot töltött Magyarországon. A gödöllői iskola szakmai továbbképzést, minisztériumi látogatás, tanár-keresztszülőtalálkozó követte és a báli este zárta. Minden nap színes, kedves beszámolót írtak élményeikről. Ezeket sorra itt olvashatják.

Első nap az iskolában

Hogy-hogy melyik iskolában? Hát a gödöllői Damjanich János általános iskolában. Ez az iskola ad helyet már évek óta azoknak a februári szakmai képzéseknek, melyet a moldvai magyar oktatási programban dolgozó oktatóknak szervez, Gödöllő város önkormányzata, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KeMCsE) és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége.

Folyó év február 6.-án, miután minden moldvai magyar oktató megtartotta a szerdai foglalkozásait, Bákóba siettünk, hogy az éjszaka leple alatt autóbusszal közelítsük meg Gödöllő városát. A 43 fős csapat csütörtök reggel érkezett meg Gödöllőre, fáradtságot nem kímélve azonnal testületileg a Damjanich János iskolába mentünk, hogy a betervezett foglalkozásokon részt vegyünk.

Szűcs Józsefné Zsóka néni, az intézmény igazgatónője fogadott az iskola könyvtárában, finomságokkal megterített asztalkák mellett, egy gyors eligazítás után mindenki érdeklődésének megfelelően választott a látogatható foglalkozások közül. A csapat egy része magyar irodalom órán, a másik része néptánc foglalkozáson, a többiek pedig angol nyelvórán vettek részt, asszisztáltak, ahogyan mondják nálunk felé.

Hogy a Némethné Seres Zsuzsanna magyar órája és a Zsomborné Festő Boglárka angol nyelvórája mennyire volt sikeres, azt érdemben elmondani nem tudom, azonban a néptánc az kiugrasztotta az álmot a szemekből, Benedek Krisztina vezetésével egy ritmusos, mozgalmas és szívderítő foglalkozásnak lehettünk szem- és fültanúi.

A foglalkozások végeztével elfoglaltuk máriabesnyői szálláshelyeinket a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferencia Központban, majd egy kurta pihenő után újra a Damjanich János iskolába siettünk, hogy Bene Zsuzsanna vezetésével csapatépítő játékokban leljük örömünket, felszabadult hangulatban töltsük a délutánt. Szűcs Józsefné Zsóka néni röviden ismertette az iskola történetét, amiből kiemelte, hogy a kilátástalan helyzetekben sem szabad feladni, bízni és nagyon kell hinni az elkezdett dolgok sikerében. Szavai még sokáig a fülünkben csengtek és egy életen keresztül nem fogja elfelejteni az, aki Moldvában magyar oktatásra adja a fejét.

Forrás:

http://www.rmpsz.ro/web2/index.php/oktatas/tanarok/267-elso-nap-az-iskolaban

 

 

Második nap

2013. február 8-án a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban fogadta a moldvai magyar oktatási program pedagógusait Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony. Egy év telt el azóta, hogy utoljára találkozott a moldvai magyar oktatókkal, érdeklődéssel fogadta az eltelt egy év tapasztalatait, észrevételeit.

A helyettes államtitkár asszony köszöntője után, Lászlóffi Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke vette át a szót, aki arra kérte a jelenlevőket, hogy mindjárt az elején tisztázzák a moldvai magyar oktatási programban bekövetkezett változások okait.

(Nekem az jutott eszembe, amit Böjte Csaba testvér szokott emlegetni: ha úgy biciklizünk, hogy közben folyton hátrafele nézünk, akkor előbb-utóbb esünk egy jó nagyot. Éppen ezért nem is kell boncolgatni a múltat, a mindenkori jelenből kell a legígéretesebb jövőt kovácsolni.)

A program megmaradását az oktatók biztosították, és mindenki azt szeretné, ha továbbra is az oktatási programban dolgozó pedagógusoknak jutna a főszerep, a kulcsemberek továbbra is a helyszínen dolgozó oktatók maradnának. A minőségi változások hívének kell lenni, a működési rendszeren folyamatosan lehet javítani, tervezni kell, számonkérni és jutalmazni, mint minden oktatási rendszerben.

Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony a probléma kezdeteiről, ennek terebélyesedéséről tájékoztatta dióhéjban a jelenlévőket.

Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke köszönetet mondott a támogatások naprakész folyósításáért, az oktatási folyamatban az értékelés fontosságát hangsúlyozta, és egy bákói magyar oktatási központ létrehozását szorgalmazta.

Gyurka Valentin az oktatási program kezdeteiről mesélt, elismerte a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének fontosságát az oktatás megszervezésében, de hálátlanság lenne a kezdeti időszakról nem beszélni, megfeledkezni, hisz a Szeret-Klézse Alapítványnak is alapító szerepe volt a moldvai magyar oktatás elindításában.

Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke is szót emelt a bákói központ fontossága mellett, reményét fejezte ki, hogy most már megérett a moldvai magyar oktatási program ennek létrehozására, megalapítására.

Ferencz András kosteleki magyar tanár, a pedagógusok egyik képviselője vette át a szót, ő az újonnan alakuló alapítványokról, ezek fontosságáról szólt, az oktatási központ fontosságát ő is megerősítette, ugyanakkor a szervezetek összefogását szorgalmazta.

Budapestről Gödöllőre sietett a csapat, ahol a Damjanich iskolában újra felszabadult hangulatban telt el a délután. Bea „néni” vezetésével fokozatosan melegedtünk bele a drámapedagógiai foglalkozásba, rövid időn belül már nem csak résztvevői, hanem főszereplőivé váltunk a „beugró”-s rögtönzéseknek, színpadra álltunk és rövid jelenetekben nevetettük meg a nézőtéren „rajongó” kollégákat. Gál Zsófika, Csík falusi tanító néni a homár elkészítésének módjáról érdeklődött, Márton Attila lészpedi tanító bácsi pedig egy befutott popsztár bőrébe bújt a jelenet kedvéért. A hangulat azonban még csak most kezdett a tetőpontjára hágni, táncház következett, ahol Farkas Endre fújta a talpalávalót, László István meg verte a ritmust. Az iskola terülj-terülj asztalkája most sem volt üres, finom hagymás zsíroskenyeret majszoltunk, és forralt vörösbort ittunk.

Megköszöntük a Damjanich János iskola igazgatónőjének, Szűcs Józsefné Zsóka néninek a szíves vendéglátást, mindazoknak, akik ebben neki segítettek és nem feledkeztünk meg a gödöllői támogatások mozgatórugójáról sem. Büttner Sarolta, mindenki Saci nénije, először Lészpeden ismerkedett meg a moldvai magyar oktatási programmal, majd a Csíkszeredai Csángó Kollégium patronálását vállalta fel, mostanra már a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KeMCsE) oszlopos tagja. Ő az, aki a lészpedi gyerekek nyaralását minden évben megszervezi, és ez a 44 pedagógusnak leszervezett gödöllői képzés sem jött volna létre, ha ő nem mozgósítja gödöllői támogatóinkat. Ahogyan Csaba testvér szokta mondani:

,,Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja milyen sokan odaállnak mellé.”

Forrás:

http://www.rmpsz.ro/web2/index.php/oktatas/tanarok/270-masodik-nap

 

Harmadik nap

Vagyis a nagy nap, hisz ma lesz a Csángó Bál! Korán ébredt a csapat, egy korai reggeli után már izgatottan ültünk fel az autóbuszra, hogy minél hamarabb találkozzunk azokkal a lelkes civil támogatókkal, akiknek megtakarított pénzükből összeáll a moldvai magyar oktatási program anyagi összköltségeinek másik fele, melyből az oktatók lakhatási juttatása, a helyszín biztosítása van megoldva, így egységesen részesül mindenki a közös számlaszámra befizetett javakból.

A Németvölgyi úti iskolában már mindenki ott volt, kevés késéssel futott be az autóbuszunk. Pákozdi Judit elnök asszony rövid köszöntője után az intézmény igazgatója bemutatta az iskola rövid történelmét, Burus Siklódi Botond a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke köszöntötte és köszönte meg az egybegyűlt keresztszülőknek a támogatását, Márton Attila az oktatási program koordinátora ismertette az eltelt év pozitív változtatásait, az egységes bérezést, az egységes lakhatósági és helyszín fenntartási juttatást, a Jáki Sándor Teodóz ösztöndíj létrejöttét és egy új csángó gyermeklap megszületését. Anghel Năstase, Bákó megyei kisebbségi tanfelügyelő egyenesen példaértékű és soha nem tapasztalt élményként értékelte a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és A Moldvai Magyar Oktatási Program szerveződését.

Ezután minden pedagógus a falvanként csoportosított osztálytermekben mesélhetett az összegyűlt keresztszülőknek a gyerekekről, leveleket hoztak a gyerekektől a keresztanyjuknak, igazi apró örömhíreket. Gyorsan elröpült az erre szánt másfél óra, így az Oktogon Bisztróban landolt a csapat egy kiadós ebédre, ahol szabadon és korlátlanul hódolhatott mindenki a szakácstudomány remekműveinek. Ezt az igazi bőséges étkezést kellett aztán megsétáltatni este hat óráig, amikor már a Petőfi Csarnokban találkoztunk, hogy a Csángó Bált megnyitó Lászlófi Pali bácsi beszédét meghallgassuk. Ám előtte megnyitottuk a Biri Elvira, gajdári falugazda(sszony) kezdeményezésére létrehozott kiállítást, mely a moldvai magyar oktatási programról szólt.

Igazán szép műsort nézhettünk végig Diószegi László rendezésében a Csángó Bál alkalmával, hangulatunk a tetőfokára hágott, majd amikor lankadni kezdett, gyorsan átszerveztük magunkat és már két órakor elindultunk hazafele a messzi Moldvába.

Köszönjük szépen a meghívóknak, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony által képviselt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, a Csángó Bál szervezőinek, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványnak (AMMOA), a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületnek (KeMCsE), a Damjanich János iskola munkaközösségének és nem utolsósorban Büttner Sarolta (Saci) néninek, aki az egésznek a megálmodója és jelenlegi mozgatórugója is volt.

Köszönjük szépen, Isten áldja Kendteket és Isten fizesse!

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók