Iancu Laura levelei

2015.08.11. | Keresztszülők

"Útra keltem, mert akinek semmije nincs, az a Mindenségre kapott hivatást." Magyarfalu szülötte, Iancu Laura néprajzkutató és író leveleiből a Moldvai Magyarság hasábjain folytatólagosan olvashatunk. Most az Erdély ma honlapján megjelent egy a levelek közül, amelyet teljes terjedelmében, szíves olvasásra az alábbiakban közlünk mi is. Reméljük, hogy keresztgyerekeink közül is lesznek egyre többen, akik követik Laura példáját szorgalomban, tanulásban, hűségben.

 

Kedves Erzsike néni!

Itthon vagyok még, de már nem érkezem: az indulás iránya színezi paraszti hétköznapjaim. A fecskék is irányvesztetten repkednek, mintha a tér is útjukban állna. Az az érzés ragadott el, mely világgá eresztett évekkel ezelőtt. Oly természetes volt saját vonulásom, mint a madarak kényszere a vándorláshoz.
A küszöbre ültem, hűvös, őszülő est volt. Akkor is.

Kopogtató szél motoszkált a ház körül, mintha vihar környékezné a falut. Anyóm kiabált: vigyem be kint feledt faedényeit, ne marja meg őket az eső. Úgy is tettem, mert amióta észrevettem magam ezen az udvaron, a kiabálások megvalósítója voltam. Bocskorába lépett, „így ni!” mondta, és a kancsóra mutatott, öntöttem egy csöbör bort. Egyszer halott vizet ivott, azóta szomját csak a gyümölcslével bírja nyugalomra venni. Olyannal, amivel, az oltáron a papok is, Krisztus vérivel. A szél egyre hűvösebb, háborgóbb volt. A csűrön egy szögre fölcsavart kötél állt, húzott, bomlott le a földre. Majd odébb néztem, a konyha ajtajára, anyám éppen kihajította a „megrégült” puliszkát a csirkéknek, azok egymást marva csipegették a saras ételt.

Talpam alatt terjeszkedtek a tócsák, meztelen vállaim verték az esőcseppek, megeredt a felhő, elnémult a szél. Hallottam a szomszédok veszekedő hangoskodását, hirtelen gyűlölet futkosott torkomban, mint egy méregfalat az egész hely és helyzet miatt. Már elég nagy voltam a bátorsághoz, irányba vettem a konyhát, de mezítlábas lépteimben olyat feküdtem a földre, mintha egyesülni akartam volna véle. Anyám karjaiban ébredtem fel.

Kihasználtam édesanyám könnyben fuldokló szemeinek irgalmát, és előálltam a fenyegetéseimmel. Olyan sokan voltak bennem: akaratok, vágyak, a sebek, kényszer erejű küldő belső hangok. „Anyám! Vagy elengedtek, vagy eltemettek, vagy holtomiglan kötélen éltettek! Én Csíkszeredába akarok menni!” „Hagyj békén! – és repedt tenyerecskéjével letörölte verejtékező homlokáról a vizet – te értetlen galagonya!” Ismét egyedül maradtam. Villám szikrázott a füstölt függönyön át, és azt kívántam, hogy belém hasítson. Vagy a földet vágja ketté, hogy az igazság oldalát szakadék válassza el a rossztól. Sírástól dagadt szemem félig fölnyitottam, apám ment be a házba aludni. Hangos beszélgetés szellőjében elszenderültem. Valami ősiségbe ébredtem, megkövesedett levegő fullasztott. Már úgy virrasztottam át az „Olajfák hegyét”, hogy a busz zaját imádkoztam. És a júdáscsók, a sors elárultatott, az események a sötétben botladoztak, s most, hogy fölidézni vágyom: most sem mutatkoznak.

Elmozdult apránként a sírkő, a vágyak kitörtek, mint a forrásvíz a kiszáradt talajra. Hajnalt ütött a harang, édesanyám átlépte a küszöböt, egy tarisznyát hozott ölében, mellém tette. „Esős idő volt a napokban, apáddal elmegyünk gombászni.” Nem nézett rám, csak, mint egy lebénult élet, rozogán elandalgott. Már indulását égette motorjában a szeredai busz, amikor futva odaértem a templomhoz. Anyák szavai szőtték a hajnal balladáit, Magyarfalu nagy történelmi eseményét a busz körül. Tarisznyámmal elfoglaltam egy ülést, zsebkendőért nyúltam, és pénzt vettem elő az aljáról. Egyik szemem sírt, a másik ujjongott.

Útra keltem, mert akinek semmije nincs, az a Mindenségre kapott hivatást. S ez az elhívás úgy akarja, hogy az igazságot és ne a magam igazát keressem ezen a világon. Még nem értünk partot, még homályosan látunk, de mindig a harangokkal vándorolunk.

Szeretettel,

Iancu Laura

2004 augusztus

Moldvai Magyarság

 

Forrás: http://erdely.ma/publicisztika.php?id=190334&cim=iancu_laura_levelei_elmozdult_sirko

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók