In memoriam Petrás Incze János

2013.02.05. | Keresztszülők
Diósi Felicia:
Mesélnék a múltról. Magamnak.
Mesélnék a múltról. A gyermekeimnek.
Bárcsak felütném a csángósság történelemkönyvet, és olvasgatnák belőle.
Régen a tűz körül odaültek. Elmesélték, elénekelték, bánatukat. Örömüket. Megosztották egymással. Feldolgozták élményeiket. Legendákat szőttek. Élő történelmet fontak szavaikkal…

Pattogott a tűz. És az est fényeiben, megelevenedett őseik útja. Az idő telt-múlt. Ahogy egyre többen lettek, kisebb csapatokat alkottak. A történetek ismétlődtek. Az új tüzek megvilágosításába. Hol a pujt saválták, hol szalonnát sütöttek, hol fontak. Az évszázados mesék, énekek a saját táncukat járták. Volt, hogy lassan keringtek az emberek között, volt, hogy futó tűzként terjedt. Míg közösségekbe vergődni tudtak, a tánc közöttük maradt. Ám az idő lemorzsolta történetünk. De ő, akiért ma este, egy tucaton összeültünk felismerte az elmúlás némaságát. Korlátait túllépve megharcolt magával, megharcolt kora némaságával.

A csángók életéről leírt formák felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Elsősorban saját magunk részére. Hogy kitöltse az űrt a múltunkba. Hogy erőt adjon a fennmaradási harcba.
Nagyapám egy imakönyv utolsó két oldalára jegyzetelt. Melyik gyermeke mikor született. Mikor volt a nagy szárazság, vagy mikor volt a legkeményebb tél. Vagy áradás. Vagy az a nagy mennydörgés, amitől a templom harangja megrepedt. Mikor ment harcolni a frontra. És mikor érkezett meg. Rövid mondatok.
Dátumok. Nem sok. És mégis segít helyrerakni a családi múltat.
Petrás Incze János lejegyzeteli korát. Ott ahol él. A csángók között. Ő maga is egyként közülük.
Hírt ad a világnak a létünkről. Életünkről.
Okot adott a tűz gyújtásnak. Nekünk. Hogy ujjra összejöjjünk, megismerjük azt a korszakot, annak az életérzését, a bajait, a dalain, a nyelvezetén át.
Távol a szülőföldünktől. Az otthonunktól. A csángósságunk mivoltunkba temetkezve, többen. Több csángó faluból, felismerjük. Elismerjük. Petrás Incze János nagyságát.
Múltmegmentő szerepét.
Felcsendül Mária éneke a Magyarság Házába. Csángók Diószénből, Pusztinából, Kalagorból, Klézséből, Somoskárol, Magyarfaluból, Egyházaskozárról összejöttek. Ezúttal nem a tűz körül ülünk, hanem a mikrofon mögött. Elmondjunk örömünk, és bánatunk.
Mária énekel. Bele-bele borzongunk a mesterien szépen ívelt csángó dallamba. Petrás Incze gyűjtése. Szinte átrepít oda, abba a korba, százötven évre visszafele. Az akkori Csángliába. Látom, amint fürge ujjak felvetik a szövőket.
Asszonyok a bordák mögött, akik még este is a gyertyafénynél szövik a lápádőket, padravalokat, kándezőket. Vajon akkor is így hívták ezeket? Itt előttem a földön, Mária kinyújtott szőttesei vannak. Petrás Incze korából valók. Látom az asszonyokat, akik beleszőtték fáradságukat. Izzadság cseppjeiket. Ujjaik tapasztalatát. Zsupa-zsupa. Várték a szövőt. Hogy meglegyen a meleg takaró a sok gyereknek. A párnahuzat, a lepedő. Amit aztán heteken át áztatták, szappanozták a hideg patakokba. Hogy jól kifehéredjenek. A leterített szőttesek előttem. Mennyi mindent mesélnek. Ahogy az ívek Mária énekébe. Ahogy a fiúk mesteri zenéjük az ős régi csángó hangszereken. Ahogy a lábunk szinte önálló életért kiált, hogy táncra perdülhessen.
Petrás Incze felismerte ezt a gazdagságot. És le is írta.
Olvasunk tőle. Bepillantunk életébe. Ha köztünk lenne, talán elmondaná, hogy tegyétek ugyanazt, amit én. Beszéljetek magatokról, családotokról, Körülményeitekről. Mondjátok el fiaitoknak, leányitoknak mi van most hazátokba. Hogyan beszélnek. Hogy élnek most az emberek. Hogyan sírtatjátok el holtjaikat, hogyan búcsúztatjátok el házasodó testvéreiteket. Daloljatok, táncoljatok.
Gyújtsatok tüzet. Üljetek köre. Hadd íródjon tovább létetek.
A műsor az ő emlékére forog.
Felhevült nóták tetőfokán, lángra kapnak a gondolataink.
Kimondva szívekbe törnek. És tovább kis tüzeket gyújtanak.
Petrás Incze János született ezernyolcszáztizenháromban, és meghalt ezernyolcszázhatvanhatba.
Láthatatlan történelemkönyvünk sok-sok oldalán, az általa leírt korszak tovább él.

U.i.: A szerző csángó írónő, Lujzikalagor szülötte. Róla olvasható néhány írás bővebben az alábbi helyeken:

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=104696&cim=beszelgetes_diosi_feliciaval_a_csango_vagyok_cimu_konyv_szerzojevel

http://www.magyarnakszulettunk.org/irodalom/gyermekkent

http://irodalom.elender.hu/erdely/gaborfelicia.htm

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók