Adventi beszélgetés a mozgalmunkról egy üllői lapban

2017.12.16. | Keresztszülők

Adventi időben egy kis visszaemlékezésre kapott felkérést az egyik alapító tagunk, amelynek keretében a mozgalmunkról is beszélhetett. Bayer Erika cikke megjelent az üllői Laudate Dominum 2017. (XV.évf.). 4. számában, a 6-8. oldalon.

Teljes terjedelmében alább közreadjuk abban a reményben, hogy a keresztszülők mozgalma követésre, kibővülésre érdemes. Jót tenni jó!

Áldott Adventet kívánunk Mindenkinek!

KEMCSE Elnöksége

 

 

 

Beszélgetés Albertné Révay Ritával,

a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

egyik alapító tagjával

 

Mikor és hogyan, milyen céllal alakult meg a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület?

Ez egy önzetlen civil egyesület, amely a történelemben talán először próbál viszonzásvárás nélkül, hűségesen és a végletekig szánt kitartással dolgozni a világ legárvábbjaiért, a moldvai magyarokért. Sokakkal együtt én is részese lehetek a keresztszülő-mozgalomnak a kezdetektől fogva. Vallási, szociális és hagyományőrzési területeken tevékenykedtem. Amikor megalakultunk, leginkább egy szeretethidat akartunk együtt létrehozni és megerősíteni a moldvai magyarokkal, tanárokkal, támogatókkal, közvetítőként a jóakaratú emberek között, a csángómagyar gyerekekért.

Hogyan kezdődött? Szeretetből, önzetlen jóakaratból alakult minden. A szégyenteljes 2004. december 5-i szavazás után Böjte Csaba atya hirdette meg a keresztszülő-mozgalmat. Azt mondta, hogy fogjuk meg egymás kezét, és segítsük együtt a legárvább magyarokat, a moldvai csángómagyarokat, akik máig nem imádkozhatnak anyanyelvükön a templomaikban. A Bosnyák téri Páduai Szent Antal templomunkban tartott triduuma (háromnapos beszéd-, illetve ájtatosság-sorozat) keretében hallottuk ezt tőle személyesen 2005 tavaszán. Hozott egy gyönyörű viseletbe öltözött kislányt is, aki zengő hangon, bátran énekelt el egy csodálatos moldvai népdalt a zsúfolásig megtelt templomban. A családommal, két gyerekemmel rögtön elhatároztuk, hogy keresztszülők leszünk mi is. Hamarosan levelet kaptunk Lucától Külsőrekecsinből, aki szép rajzos levélben bemutatta a családját, nyolc testvérét.

Többször is jártál Moldvában. Mi volt a legmeghatározóbb élményed, legemlékezetesebb találkozásod?

Különleges volt minden találkozásom a moldvai csángómagyarokkal és az őket szeretőkkel. Talán az első utam volt a legemlékezetesebb a számomra, ez 2006 nyarán történt. Keresztszülőkkel együtt, mi is négyen elmentünk Moldvába, és találkoztunk Luca családjával. Mintha mindig ismertük volna egymást, rögtön rokoni érzéssel öleltük meg egymást. Még ezen az úton elhatároztuk többen, hogy egyesület keretében szeretnénk még teljesebb módon segíteni a tőlünk ezer kilométerre élő népcsoport gyermekeit. Az akkor 18 éves fiam még a buszon megrajzolta a „naputánjárót”, amely az egyesület logója lett. A napraforgót nevezik így a somoskaiak. Az egyesület hírlevelének is a Naputánjáró nevet adtuk, valamint az általunk létrehozott első csángó társasjátéknak is.

Ezen az úton sok különleges élményem volt: hallhattuk a viseletben éneklő szép gyerekeket, majd megkóstolhattuk Puskás Anna néni lészpedi hatalmas kalácsát, aztán Nyisztor Ilonka és édesanyja énekében gyönyörködhettünk. A tanítványok között ott furulyált a kis Kovács Krisztián is, aki most a Zeneakadémia mesterszakán tanul és a Servet Együttes tagjaként szerepel a Fölszállott a páva vetélkedőben is. A legkülönlegesebb élményemet azonban Klézsén kaptam, amit néne Linának köszönhetek. A tisztaszobában lehettünk a vendégei. Mintha egy múzeumban aludtunk volna! Az unszolására felvehettük a gyönyörű viseletüket is. Ahogyan rám került a hímzett ing, a katrinca, a bernyéc, a kendő, egyre jobban kihúztam magamat. Ezt a ruhát csak egyenes derékkal lehet viselni! Kicsit megérezhettem az ősök keze-munkáját magamon, és a hitüket, szellemiségüket a szívemben, amely tartást adott nekem is. Soha nem felejtem el! Ez vezérel azóta is, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt, hogy a saját kincseiket a moldvai gyerekek megtalálják, megőrizzék és továbbadják majd a gyermekeiknek is.

A maroknyi csapat pár hónappal az utazásunk után, 2006 novemberében aztán megalakította a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületet. Ennek keretében éppen tíz esztendeje, 2007-ben alakult meg a Vallási csoportunk is, a moldvai magyarok anyanyelvi vallásgyakorlásáért folytatott több száz éves küzdelmének erkölcsi támogatásával, sok imádsággal, és 2008-tól évente közös keresztutakkal. A megmaradásukat a csoportunk aktív részvételével készített ismeretterjesztő kiadványainkkal is próbáltuk elősegíteni, hogy a gyerekek a gyökereiket megtalálhassák, és a világ is jobban megismerhesse őket: 2007-2008-ban jelent meg a román-magyar nyelvű szentmisefüzet, a rózsafüzérrel és az alapimádságokkal, 2011-ben a Naputánjáró társasjáték, amelyet a fiam talált ki és sokak közreműködésével valósítottunk meg, 2015-ben pedig a Csángómagyar legendák. Ennek folytatásaként most tervezzük Iancu Laura legújabb néprajzi kötetének megjelentetését, amelynek szereplőjét-szerzőjét, Jankó Antalt az áprilisi klubdélutánunkon ismerhettük meg.

Hogyan válhat valaki keresztszülővé? Az egyes gyerekek támogatásán kívül hogyan próbálja az egyesület segíteni a csángómagyarokat?

Havi 4.000 forint befizetésével válhatunk jelképes keresztszülővé, amely lehetővé teheti egy általános iskoláskorú gyermek számára az anyanyelvi oktatást. Az így összegyűlt összegből tudunk hozzájárulni a tanári fizetésekhez, az oktatási helyszínek fenntartásához, stb. Ha szorosabb kapcsolatot akarunk létesíteni a gyerekkel, akkor levélváltásra is van lehetőség. Csomagokat küldünk ki minden karácsonyra, húsvétra, iskolakezdésre. A családjaik szociális gondjait is igyekszünk orvosolni, általában a jóakaratú adományozók felkutatásával. Sok szervezet, egyesület támogatja őket, igyekszünk velük is kapcsolatot kiépíteni a közös cél érdekében. Fogorvosi székek, varrógépek kijuttatásától kezdve leégett házak újjáépítéséig sok mindenben segítettünk már.

Mi a feladata az egyesület Vallási Munkacsoportjának, amelynek tíz éven át vezetője voltál? Milyen eredményeket sikerült elérni az elmúlt években?

Látszólag semmi sem történt: a munkánk csak cseppnek tűnik a tengerben. Civil szervezetként, amit lehetett, megtettük. Mik az eredményeink? Jelentős találkozások, mosolyok, könnycseppek, szeretet és megmaradás! Imádsággal segítettük őket legfőképpen... Néhány mozzanatot megemlítek: 2007 áprilisában Ferkó Zoltán a Vatikánig és Jászvásárig eljutó biciklis zarándoklata során ezer emberrel találkozott, püspökökkel is, támogatást és imát kérve a csángómagyarokért. Nyisztor Tinka, az Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vallási felelőse akkor azt kérte, hogy imádkozzunk értük, hogy magyar anyanyelvükön imádkozhassanak a templomaikban. A kérését teljesítjük azóta is. Regőczi István atya több szentmisét mutatott be erre a szándékra a Kútvölgyi engesztelő kápolnában. Most Tinka imádkozik a pusztinai asszonyokkal gyakran az atya sírjánál, különböző alkalmakkor, az általa összeállított imafüzetből, legutóbb pedig a Szentkorona-szertartáson a Normafánál. Szeretetmisszióban is jártunk Moldvában 2008-ban, amiről a Moldvai Magyarság c. folyóirat számolt be, több számában. Jelen voltunk a csángó-konferencián és a lábnyiki szentmisén 2009-ben, ahol Petru Gherghel püspök magyar szavait is hallhattuk... Keresztszülőtársaimmal együtt láthattam, ahogyan egy frumószai fiatalembernek, Mihoc Valeriannak az álma, hogy pap lehessen – akkori alelnökünk, Gyöngyössy Lajos közbenjárásának köszönhetően – megvalósult: diakónus, majd 2011-ben pap lett. Ha jól tudom, Valerian atyát a kedves üllői hívek is jól ismerik.

Az egyesület együttműködött a néhány éve elhunyt Jáki Teodóz atyával, akit a moldvai csángómagyarok apostolaként is szoktak emlegetni. Hogyan emlékszel vissza rá?

Jáki Sándor Teodóz bencés atya éveken át járt Moldvába. Nagy tisztelettel gondolok rá. Egy vonatállomáson találkoztam vele először 2007 őszén, a frissen megalakult vallási csoportunk tagjaival együtt. Csak a mondását ismertük addig: „Senki ne kezdjen el a csángókkal foglalkozni, mert nem bírja abbahagyni, annyira megszereti őket. Én is így jártam.” Kerestük tehát vele a kapcsolatot, mert nekünk is ez volt a célunk. Hófehér hajával, délceg testtartásával, a kis kerekes bőröndjével azonnal felismertük őt. Imájával, tanácsaival mindvégig segített bennünket. Derűvel, humorral, reménnyel és hittel teli kép él bennem Teodóz atyáról, aki tudást, örömöt, mosolyt adott mindenkinek, akivel csak találkozott az élete során, ami örökre megmarad. Maradandó kincs ő maga is. Hiszem, hogy továbbra is imádkozik a vallási csoportunkkal együtt a moldvai magyarokért, papjaikért, vezetőikért, tanáraikért és a támogatóikért, hiszen ő szavahihető ember. Őrzöm a tőle kapott rózsafüzért, ő pedig a karjára erősítette a halálos ágyán a tőlem kapottat, ami vele van most is. Pannonhalmán együtt gyászoltuk őt a temetésén 2013. január 12-én Nyisztor Ilonkáékkal, akik gyönyörű halottsiratók éneklésével búcsúztak tőle. Mi mindannyian összetartozunk!

Hogyan áll napjainkban a magyar nyelvű misézés helyzete?

Pusztinában volt többször magyar szentmise, amit Berszán Lajos atya celebrált, ahogyan az idei hagyományos csángó szentmisét is, ahol az olvasmányokat Mátyás Mónika és tanítványai, a keresztgyerekeink olvasták fel. Benke Paulináék pedig Somoskán rendezték meg idén az archaikus imádságok vetélkedőjét „Aranymiatyánk Virágszombaton” címmel, sok gyerekkel, több faluból. Csupa csoda! Még élnek idős asszonyok, akiktől tanulhatnak a gyerekek, rájuk mély tisztelettel gondolok. Leélik az életüket hűséggel a vallásunk iránt úgy, hogy a templomukban idegen nyelvű szentmiséken kell imádkozniuk és gyónniuk, nem az anyanyelvükön. A gyerekeket már sokan román anyanyelvűnek nevelik, hogy könnyebb legyen az életük. A kicsik a magyar nyelvet választott, második nyelvként tanulhatják az iskolában vagy iskolán kívüli formában. Ebben a nehéz történelmi helyzetben a mi kis vallási csoportunk csendes imahátteret ad.

Fél emberöltő, 13 év telt el eddig. Felnőttek közben a keresztgyerekeink is. Próbáltuk minél szélesebb körben megismertetni a moldvai magyarok kultúrájukat itthon is és szerte a világban, már amennyire a szűk kereteink, lehetőségeink megengedték. Azért dolgoztunk, hogy ne legyen ránk szükség, és a moldvai magyar értelmiség egyre nagyobb számban vezesse az övéit. Többen itt tanulnak tovább, őket is segíti az egyesületünk. Mátyás Mónika a nagy büszkeségünk: Egerben tanult, és most otthon tanít, Pusztinán. Még sok a tennivaló! Várjuk a mozgalom új, fiatal keresztszülőit a sorainkba, akik folytathatják a munkánkat. Önöket is! Jót tenni jó!

Mondanál pár szót a saját keresztgyerekedről? Milyen kapcsolat alakult ki közöttetek?

Luca keresztlányom szép felnőtt hölgy lett az idők folyamán. Most Londonban él, várja első gyermekét a szíve alatt. Örülök a boldogságának. Ezer kilométerről nem lehet beleszólni a keresztgyerekeink sorsába, választásába. A facebookon románul ír a barátainak, de velem magyarul vált pár szót. Őrizzük a közös élményeket, fényképeket, ő is, mi is. Részesei vagyunk egymás életének valamilyen formában. Az ő névnapján osztunk mindig búzát a karácsonyi klubdélutánunkon, amely már hagyományunkká vált.

Mit adott Neked, milyen hatással volt a csángómagyarokért végzett munka, illetve a velük való találkozás az életedre, hitéletedre?

Mélyebb lett a hitem. Istennek legyen hála mindenért! Az imádságnak nagy ereje van, ezt többször megtapasztaltam. Tanultam a moldvai magyaroktól: hitet, kitartást, hűséget. Hálás vagyok azért, hogy fantasztikus, hiteles embereket ismerhettem meg közelebbről Moldvában és itthon is, akiket tisztelhetek és szerethetek.

A családodban és az egyesületben hogyan készültök a karácsonyra?

A gyerekeim is már felnőttek, 30 és 24 évesek, de az ünnepeket közösen üljük meg. Van még néhány oblatkánk (különleges, mintás ostya), amit Teodóz atyától kaptunk. Nehéz bőröndökkel cipelte haza minden évben a Felvidékről és osztotta szét közöttünk az oblatka-csomagokat. Karácsonykor a tőle tanult szép szokást átvettük. A családfő kézbe veszi az ostyát, és a felesége szemébe néz. Bocsánatot kér az év során ellene elkövetett bűnökért, bosszúságokért. A feleség kimondja: „Megbocsátok!” Letör egy darabot az ostyából és elfogyasztja. Aztán ő veszi kezébe az ostyát és ő kér ebben a formában bocsánatot tőle és a többiektől. Majd sorban a családtagok így engesztelődnek ki egymással, az ostyatörés hangja mellett, mindenki mindenkivel.

Az egyesületben már most csomaggyűjtéssel készülünk a karácsonyra. Kiküldjük a szép csomagokat Moldvába a gyerekeknek. December második hetében pedig hagyományos ünnepi klubdélutánt tartunk, jeles meghívott vendégelőadóval, az itt élő moldvai egyetemistákkal, keresztszülőkkel, érdeklődőkkel együtt. Sok sütemény és meglepetés lesz. A műsor végén kiosztjuk a „Luca-napi” búzaszemeket, hogy otthonainkban december 13-án elültethessük. Szép karácsonyi hagyományunk, hogy a frissen kikelt búzáinkat otthon a karácsonyfa alá tesszük, hogy erősítse az összetartozásunk érzését, bárhol is élünk.

Mindenkit szeretettel invitálok a klubdélutánunkra, a kedves üllői olvasókat is, legyenek a vendégeink! A pontos időpontot a honlapunkon (www.keresztszulok.hu ) tesszük majd közzé a meghívónkban. A honlapon a munkánkról, örömeinkről, eredményeinkről is olvashatnak.

Várjuk Önöket is a sorainkba! Nagyon jó együtt jót tenni! Talán teljesül Csokonai Vitéz Mihály kívánsága, amelyet 1798-ban írt a Marosvásárhelyi gondolatok című versében: „Vajha Moldvának is kies parlagjai, / Ameddig terjednek a Pontus habjai, / Magyar Koronánknak árnyékába menne, / S a csángó magyar is polgártársunk lenne!”

Köszönetképpen a kérdésekért és a megtisztelő figyelemért az alábbi szép imát szeretném megosztani a kedves üllői hívekkel, hogy megérezzék a moldvai közösségnek azt a gyönyörű archaikus nyelvezetét, amelyet évszázadokon keresztül őriztek, és ma már sajnos csak egyre kevesebben beszélnek. Gyönyörű fohász van benne: „Jézus, Jézus, királyom, legyél nekem gyámolóm!” A történelem során igen elszigetelt közösséghez nem jutott el többek között az 1848/49-es forradalom és szabadságharc híre, a Kazinczy-féle nyelvújítás se. A kérdésre, hogy minek tartják magukat, azt mondják: katolik. A katolikus hitük tartotta meg őket minden körülmények között! Minden tiszteletet megérdemelnek. Először talán nehéz megérteni a beszédüket, de hamar ráérzünk, és csodálhatjuk ezeket a kincseket, amelyeket az ősi szavak rejtenek. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató „Gyöngyökkel gyökereztél” c. filmjében hangzik el ez az imádság 1991-ben.

Sengitének menyországbo, / sengitének menyországbo, / kidzsülének ez andzsalok, / kihallgaták e szentmiszét, / kimenének e Kálvári hedre. / Uljan szip dzsümülcsvel fa leveledzik, / arandzs virvel felvirágăzvă, / Krisztusz urunkval megdzsümülsözve. / Elmenének e Krisztusz házáhaz, / Krisztusz háza arangyasz! / Krisztusz bémenen e Gicimán kercsibe, / leüle z aran székibe, / szent kezeivel felfogvă, / szent hajá leereszve, / uljan szumurudotand ész megszírva! / Eltálále Szent Szép Szűzmárija. / Métt ülsz uljan szumurudottan, szent fijam? / Hodne üljek e Szentanyám? / Súf jiduk nagypinteken nagy irászt küldinek, / rittam nadzsond akarnak súfalkadni! / Brátfát keresztbe tedzsik, / vasz kironokval1 felszegezzenek, / tüzesz osztorokval ingemet osztorozzanak, / tüzesz kestyükvel z én testemet szabdalják, / rút nyálăkvăl töpdösszönök! / Menj el, Szent Anyám, / z Ádámnak a fioihaz, / vidd le ezt e két-hárum szút, / ki elmondzsa e régvel e felkelésszinél, / ösztö lefekisszinél, / szüzzi válik, mind e Szent Szűz!

Jézusz, Jézusz kerálom, / lejék nekem dzsomolom, / dzsalo testem nyugodzsik, / szüvem el ne aladzsik, / Z apasztal ez ablakba, / boldogszág ez ejtóba, / kerül[d] kereszt házomot, / őrőzd andzsal lelkemet!

Bayer Erika

 

A teljes cikk ide kattintva megtekinthető a Laudate Dominum 2017.4. számának 6-8. oldalán.

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók