Keresztszülők látogatása a Váci püspökségen
2010.03.17.Akit szíven ütött a nagymamája kérdése…
Már rég óta készültünk, hogy meglátogassuk a moldvai Frumószából Magyarországra jött a papnövendéket Mihoc Valeriánt, Valit – ahogy őt szólítjuk Február 21.-én vasárnap a reggeli órákban egy 4 fős csapat indult el vonattal Budapestről Vácra a látogatásra. A Váci Székesegyház bejáratánál Vali már várta a csoportot. Barátságos üdvözlés és bemutatkozások után elsietett a sekrestyébe, hogy ministráns öltözetét felvegye. A 10 órai szentmisét Kocsis Imre a szeminárium rektora mutatta be, ahol Vali több papnövendék társaival ministrált. A szentmise prédikációjának fő gondolata a nagyböjti időszakról szólt. Mottója: „A böjtöléssel a jócselekedeteinknek adunk irányt az Istennel való kapcsolatunkban.”
A szentmise és a fényképezkedés után Vali elkísérte a közben 10 főre növekedett csoportot a Püspöki Palotába. Aki még nem volt benne, csodálattal nézte a szép festményeket, bútorokat, berendezési tárgyakat, a palota gyönyörű építészeti kialakítását. A csodálatos látnivalók megtekintése után a tanácsteremben foglalhattunk helyet, ahol Vali mesélt az életéről, majd a kíváncsi kérdésekre adott válasz a látogatóinak.
Így mesélt a papi pályájáról.
A jászvásári (Iasi) Papi szemináriumban 4+1 évfolyamot végeztem el. Az ezután következő egy évi gyakorlati időt nehéz „terep munkával” töltöttem. Dolgoztam a karitász-ban, segítettem a plébániai munkába és gyakori volt számomra a nehéz fizikai munka a kerítésépítés, betonozás stb. amelyeket lelkiismeretesen végeztem. Mivel a gyakorlati idő végén hiába kérelmeztem, vártam, hogy a szemináriumba visszahívjanak, kijelentkeztem onnan, és ezután több országban próbálkoztam folytatni papi tanulmányaimat. A sok próbálkozás után a Magyarországon élő leánytestvéremet kerestem fel, akinek segítségével munkát vállaltam a megélhetésemhez. Innen próbáltam segítséget keresni, hogy elhatározásomat véghezvigyem és pap legyek. Az internetes levelek és telefonok sokaságával és sok személyes utánjárással kerestem a lehetőséget a papi tanulmányaim folytatásához. Néhány hónapja még a helyet kerestük a papi szemináriumokban Lajossal.
Több próbálkozás és segítséget adó közbenjárás után Beer Miklós úrhoz a váci püspökhöz is eljutottunk, aki meghallgatott és több beszélgetés majd vizsga és orvosi vizsgálat után felvett a szeminárium előkészítő évfolyamára. Ezzel párhuzamosan a Balassi Intézetben tanulok heti három napon magyar nyelv és irodalmat, történelmet, társadalmi ismereteket. A félévi vizsgáim jól sikerültek, majdnem osztályzatom jeles lett. A hét további napjait itt töltöm a szemináriumba. Nagyon kevés a szabad időm, hiszen a Balassi mellett a szemináriumi tanulmányaimat is végeznem kell. Az eddigi Jászvásáron szerzett tudásomból most magyarul is le kellett vizsgáznom és még más tárgyakból is. A hétvégén is sok kötött foglalkozásom van, melyek nem elsősorban szellemiek, hanem közösségi kirándulások, sport, kötelező foglakozások, szentmiséken ministrálások. Mindezek után a késő esti órákban tanulás, felkészülés a következő hét tanóráira.
A tanulmányaim elvégzéséhez a püspökségtől segítségül a fennálló lehetőségekből a maximumot; ingyenes szállást, ellátást, tandíj mentességet és más kisebb támogatást, míg a Balassi intézettől tandíj mentesség mellett 18 500 forint ösztöndíjat kapok Ezzel a pénzösszeggel nagyon szűkösen vagyok meg, hiszen ebből kell fedeznem az utazási, a ruházkodási, a szakkönyv vásárlási, a telefon és más napi szükségletem költségeit. Nagy szükségem lenne további anyagi támogatásra vagy magasabb ösztöndíjra, hogy ne legyenek filléres gondjaim. Sajnos a minket moldvai csángókat képviselő szervezetektől eddig a tanulmányaimhoz támogatást nem kaptam, ösztöndíj pályázati lehetőségről pedig nem tudok
Hogyan lettem pap? Nehéz családi körülmények között éltünk. Szüleim erős katolikusok, mindenért erősen megdolgoztak és ezt elvárták a gyerekeiktől így tőlem is. Iskola előtt még nem tudtam románul csak magyarul, úgy csángósan.
Egy alkalommal a családi munkából kivéve a részemet mamókámmal (nagymamámmal) a földünkön kapáltunk, amikor megkérdezet tőlem: „Fiam, te miért nem leszel pap? Szíven ütött a kérdés, egy éjjen keresztül gondolkodtam rajta., és döntöttem. (Vali döntését pedig elfogadta az Úr!) Mint látjátok, itt vagyok és minden erőmmel készülők a hivatásomra.
A falujára vonatkozó kérdésekről Vali elmondta, hogy (a Pusztinához nem messze lévő) Frumoszán mintegy 700 család, azaz 3 000 ember él. Sajnos manapság sokan külföldre mennek dolgozni, emiatt a népszokások is kezdenek eltűnni, melyek Karácsonykor, a falubúcsú napján és más alkalmakkor voltak szokásosak. Jellemző, hogy ma nem a hagyományos szórakozás, néptánc megy, hanem a gyerekek, fiatalok inkább a diszkóba mennek.
A helyi plébános és a magyar oktatást végző tanárok között különösebb jó vagy rossz kapcsolatról nem tudok mondta, nekem viszont nem javasolta a kapcsolatot velük. Mivel a továbbtanulásom ettől a javaslattól is függött nem kerestem meg a tanárokat, ezért nem tudok mondani róluk semmit.
Hat évvel ezelőtt a falumból 20 kispap tanult a szemináriumban tavaly már csak 6-an tanultak Iasiban (Jászvásáron) – most már nélkülem.
A beszélgetés után elbúcsúztunk Valitól és a közvetítésével rövid időre módunkban volt találkozni Beer Miklós püspök úrral, majd Varga Lajos segédpüspök úrral. A vele folytatott hosszabb megbeszélésen a segédpüspök úr vezetésével váci hívek részére meghirdetett, Vácról induló július 5-10.-e közötti moldvai (csángóföldi) autóbuszos útról tanácskoztunk.
Az utat a szentmisék végén és a február 21.-i Székesegyházi Harangszó hírlevélben is meghirdették. A jelentkezések megkezdődtek. A kapott tájékoztatás szerint a még meglévő helyekre a Vác alsóvárosi plébánián személyesen vagy telefonon a 27/814-184 és a KEMCSE-nél a 200 3369 és 20/804 3508 telefonszámain vagy személyesen a klubdélutánokon a váci és Vác környéki keresztszülők is jelentkezhetnek.
Budapest, 2010. február 22.
Gyöngyössy Lajos
alelnök
