Keresztszülők Kósteleken ortodox húsvét idején

2012.05.24. | Keresztszülők

 

Kedves Keresztszülő Társak!

A tavaly áprilisi kosteleki keresztszülői látogatásról az összefoglalót azzal zártam, hogy a jövő évi látogatásunkat az ortodox húsvét idejére tervezzük, melybe Kosteleken a húsvéti bálozás, a tánccsoport műsorának megtekintése is beleférhet. És talán egyéjszakás erdélyi megalvással az erdélyi táj egy szegletébe tehetnénk mélyebb bepillantást – és ezzel a hosszú odafelé utat is megkönnyítenénk.

Örömmel írjuk, hogy a tervezett kosteleki út április 13-17-ig megvalósulhatott. Végül 15-en vállalkoztunk az útra. A sofőr-idegenvezetőnk most is Vass Zoltán volt. Bár előre kiterveltük az utazás célpontjait, de a folyamatos esőzések miatt több program elmaradt. Viszont Zoltán olyan plusz megállókat javasolt, melyek lehet, hogy kimaradtak volna, ha nem vele utazunk.

De kezdjük sorban:

április 13. péntek

Ismét Terény volt az indulópont, hajnali 4 óra. Zoli a kis terényi házunkban aludt, így hatan már előző nap bepakolhattunk a busz utánfutójába: a saját csomagjainkon kívül az egyik keresztszülő jóvoltából ismét többféle tartós élelmiszert vittünk – aminek szétosztását újra Salamon Atyára bízunk. Ausztriai adományozók kosteleki családoknak gyerekruhákat, játékokat küldtek. Az egyik terényi csoporthoz tartozó segítőnk budapesti ismerőse jóvoltából vetőmag egységcsomagokat állíttatott össze olyan növényekből, melyek Kosteleken is megteremnek, a hidegebb éghajlatban is. Egy kombinált babakocsit, gyerekeknek húsvéti csokoládét, felnőtt méretű pelenkát, egy fogyatékos kisfiúnak pelenkát, testápoló kenőcsöket, a volt munkahelyünkről cukor adományt is vittünk. Éváékkal való egyeztetés után telefonjuk mellé fax gépet, a számítógépükhöz nyomtatót és másoló papírt tudtak keresztszülő társak beszerezni.

Szandán, majd Budapesten, a Hősök terén szálltak fel utastársak: egy illetve hat fő. Utána Szolnokon, a Cora parkolójában még ketten csatlakoztak. Folyamatosan utaztunk a Kolozsvártól 26 km-re lévő Válaszútig. Itt szakítottuk meg utunkat, a Kallos Alapítvány által működtetett kollégiumban. Feledhetetlen fogadtatásban volt részünk: a Néprajzi Gyűjteményt Kallos Zoli bácsi mutatta meg, Bartha Magdolna alapítványi dolgozó segítségével. Este Zoli bácsival nagyon kellemes beszélgetésünk volt: bepillantást kaptunk a mezőségi szórvány magyar oktatásról, kiegészítve a csángó-magyar oktatás sajátságaival. Magdolna és a többi dolgozó is nagyon kedves emléket hagyott bennünk.

De a vacsora előtt Vass Zoli javaslatára még kirándultunk egyet a közeli Bonchidára, a felújítás alatt lévő Báffy kastélyhoz. Megnéztük a kastély melletti református templomot is. A templomkertben egyik utastársunk, Brozsó András gyakorlati méhészeti szaktanácsadást is adott az egyik ottani méhésznek.

Terényben az utánfutó, a csomagok egy részével a pesti utastársak is csatlakoznak

 

 

 

 

 

 

 

 

A Válaszúti Alapítványi Kollégium a Néprajzi Gyűjtemény épülete előtt, Zoli bácsival

 

 

 

 

 

 

 

 

A bonchidai, felújítás alatti Bánffy kastély, méhészeti szaktanácsadás

április 14.szombat

Reggeli után búcsút vettünk Válaszúttól. Tudtuk, hogy kb. félúton vagyunk Kostelekig. Következő tervezett megállónk Nyárádremete volt – de megint figyeltünk sofőr-idegenvezetőnk útmutatására és megálltunk előtte Pusztakamaráson, Sütő András szülőházánál. Majd útba ejtve Szászrégent, a belvárosi református templomot és a mellette lévő, Makovecz Imre által tervezett DIO házat látogattuk meg, a református lelkipásztor feleségének kalauzolásában.

Sütő András szülőháza Pusztakamaráson, a Szászrégeni Belvárosi Református Templom

Szászrégen DIO-Ház és egyik vendégszobája

(Ez utóbbi képet azért tettük be, mert a DIO – Diakónia; Ifjúság; Oktatás - házat egész évben szálláshelyként igénybe lehet venni. Talán a 2013-as kiránduláson itt lesz a „félutas” szállásunk és a Székelyföld keleti részére teszünk majd kirándulást? Majd kiderül...)

Szászrégen után következő megállónk Nyárádremete volt. Ezt a helységet apósom többször említette. Édesapja itt volt állomásfőnök 1927-1939 között, apósom itt járta az elemi iskolát a nyárádremetei római katolikus iskolában, a katolikus templomban ministrált, majd középiskolás évei alatt, mint cserkész állt őrt a templom - mondhatni, egyedülálló - fekete Krisztus feszülete alatt. Szemből - balról - jobbról nézve ugyanaz a Krisztus arc három arcát mutatja: élő, szenvedő és a már halott.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Nyárádremetei Fekete Corpus, a templombelső, az 1940-es Felszabadulási Emlékmű

Magyarország ezeréves fennállásának emlékműve

A templom előtt áll az 1940-es Visszatérés, felszabadulás emlékmű, a faluközpontban az Ezredévi emlékmű. Ez utóbbit 1896-ban a helybeliek, Magyarország ezeréves fennállásának emlékére állították.

Nyárádremete után a tervezett megállóink Farkaslaka – Tamási Áron szülőháza és sírja, majd Szejkefürdő lett volna (Orbán Balázs sírja). Sajnos, végig esett az eső, így nem álltunk meg. (Farkaslaka után a Gordon tetőn emelt fém szerkezetű PLÉH KRISZTUS-t is csak a buszból láttuk – de onnan is egy monumentális alkotásnak tűnt.)

Székelyudvarhelyen már nem esett. A városközpontban álló Emlékezés Parkban elsétáltunk a 12 történelmi személyiség emléke előtt; tisztelegtünk a tizenharmadik, a Névtelen Vándor Székely emlékének. (A szoborparkot 2004. május 22-én avatták fel.)

(Székelyudvarhelyen) Csaba Királyfi és Vándor Székely Hazatalál

Csíkszeredába érve a Makovecz Imre által tervezett templomot már zárva találtuk – illetve egy esküvői pár és a násznép éppen akkor jött ki a templomból, és zárták utánuk a bejáratot. Bizakodtunk, hátha hazafelé sikerül belülről is megnézni az alkotást. De a csíksomlyói templomlátogatás nem maradt el. Utána a Gyimesi-szoroson át az Ezeréves határ következett – Gyimesnél. A szemerkélő eső ellenére többen a Rákóczi várat is meghódították.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Csíksomlyói Templom a 30-as őrház, a gőzmozdonnyal, és a Rákóczi várral

Ekkor már este 7 óránál jártunk. Nem voltunk messze Kostelektől: kb. 40 km-re. De aki már járt ott, az tudja, hogy időben ez mit jelent. 16 fővel, buszos utánfutóval nekünk ez még két óra volt.

András unokatestvére mobilon elért bennünket Gyimesbükknél – hiszen Kostelekről a mobil hívás elképzelhetetlen. De közben a telefonom lemerült, feleségem a faluközponti telefont hívta: az éppen ügyeletes kocsmai vendég - húsvéti mámorban. - annyit tudott átadni az üzenetből, hogy András keresztszülei (ezek voltunk mi) úton vannak, kb. két óra múlva érkeznek – de nem tudom, hány óra volt, amikor telefonáltak - mondta. (Szóval, ezzel nem lettek okosabbak.)

De odaértünk, szerencsésen. Sem a busz, sem a sofőrünk nem mondott csütörtököt. Persze az ottani tanárok, Imre Éva, Ferencz András és a vendéglátóink nem tudták elképzelni, mi lehet velünk. (Előzőleg késő délutáni érkezésben gondolkodtunk, így küldtük itthonról az utolsó levelet.) Este 9 óra volt ekkor. A „csűr”-ben fogadtak bennünket.

Bemutatkoztak az új keresztszülő látogatók, a már ismerősök kölcsönösen megörülve a találkozásnak, üdvözölték egymást. Személyesen győződtünk meg – gratulálva - Éva és András előreláthatólag július eleji családbővülésének. Szorítunk a szülőknek boldogságuk kiteljesedéséhez.

Előkerültek a köszöntő poharak. Igazi szilvapálinkával öblítettük le az út porát – a fogadó családok, az izgalomban lévő gyerekeik házi aprósüteménnyel kínálgattak.

 

 

 

 

 

 

 

 

A csoport egyik része a kosteleki tanárokkal, a csoport másik része a vendéglátóikkal

Pár mondatban meséltünk az utazási élményekről. Egyeztettük a másnapi programot. Azokat az adományokat, melyek továbbítására a tanárokat kértük meg, azokat az iskolai teremben hagytuk. Ugyancsak azon csomagokat, melyek keresztgyerekeiknek való átadására itthoni keresztszülők bíztak meg bennünket. Megtudtuk, ki-melyik családnál lesz vendégül látva. Ezután elkísértek vendéglátóink, illetve elvittek bennünket vendéglátóinkhoz.

A „saját” családjainknál vacsorával fogadtak, hosszabb beszélgetés után kerültünk ágyba.

április 15. vasárnap

Délelőtt Salamon Antal Atyához mentünk. Már előzőleg egyeztettünk, figyelembe véve a reggeli és a délelőtti mise időpontját. Minden kosteleki látogatásunkon az élelmiszer adományt a parókiára visszük, annak szétosztását az Atyára bízva. Ő tudja, ismeri leginkább a családok helyzetét, ki a legrászorultabb a faluban adományra. Most is köszönetet mondott a fizikai adomány valóságán túl a lelki segítségért, amit tőlünk kapnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élelmiszer adományok a parókiára leadva, Salamon Atyával a templom udvarán

Csoportunk a misén, Salamon Atya a kis ministránsokkal

Salamon Atyánál történt látogatás után a délelőtti szentmisén vettünk részt, melyen a keresztgyermekeink ministráltak.

Mise után a vendéglátóinkhoz mentünk vissza, délutáni programunk már a húsvéti bál jegyében zajlott. A táncosok főpróbája még civil ruhában, de már élő zene mellett történt.

Főpróba civilben, a Művelődési Ház telve érdeklődőkkel

Az esti műsor, majd a bál este 8-kor kezdődött a falu Művelődési Házában. A falu lakosságának kérése volt, hogy az alsósok és a nagyobbak tánca között a „Csíkszentgyörgyi Székely Góbék” is fellépjenek. (Erről az utóbbiról nem küldünk képet – a táncosok fellépését tartottuk inkább megörökítésre méltónak.)

 

 

 

 

 

 

 

 

A kisebbek tánccsoportja, a nagyobbak tánc közben

Kb. kétórányi műsor után a bál hajnalig tartott. Zenélt Bodor Tibor és zenekara, valamint a Zerkula Emlékzenekar. Táncolt a falu lakossága: kicsik és nagyobbak, fiatalok és idősebbek, valamint a vendégek, keresztszülők.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Zerkula Emlékzenekar, táncoló forgatag

Éjfél körül otthagytuk a bálozókat. Az utolsó vendég hajnali öt óra körül távozott. (Ekkor már hétfő volt.)

április 16. hétfő

A keresztszülők délelőttje a fogadó családokkal beszélgetéssel, kisebb kirándulással telt. Ezen a napon volt a locsolkodás: Zsuzsa nejem sem fog elhervadni Kiss Árpika (vendéglátónk kisfia) és barátja, Köne Arnold jóvoltából. A fiúk még locsolóverset is mondtak!

Kirándulás Gyepecén, húsvéti locsolkodás

Ebéd előtt mi még felkerestük a Szőcs családot. Már a karácsonyi csomagok között is küldtünk közös keresztszülői vásárlásból pelenkát, a család mozgássérült kisfia részére. Most is tudtunk vinni, a testápoló-fürdető krémek mellett. A kisfiúnak adtunk csokit – ő állapota miatt nem járhat óvodába. Novemberben egy újabb kisbaba született a családba. Az ötödikes lánytestvér, Beáta, nagy szeretettel, ügyesen istápolja öccseit.

Délután az iskolai „Csűr”-ben folytattunk beszélgetést a gyimesi/moldvai magyar oktatásról.

 

 

 

 

 

 

 

A Szőcs család legidősebb és legfiatalabb gyermeke, kerekasztal beszélgetés

Felolvastuk keresztszülőtársaink véleményező leveleit, melyeket előzetesen küldtek kérésünkre azok közül, akik nem tudtak Kostelekre most eljönni. Köszönjük, hogy válaszoltatok!
Az ott jelenlevők véleményezése után Éva és András is összefoglalta a témában a legfrissebb tudnivalókat. Megköszönték, hogy számíthatnak továbbra is a keresztszülői támogatásra, a gyerekekkel történő levelezésre is. Mivel ekkor még csak április végéig volt biztosított az RMPSZ segítő felügyelete, a továbbiakra vonatkozóakat homály fedte. Úgy határoztunk, hogy majd annak ismeretében és az MCSMSZ küldött közgyűlésén történtek majdani figyelembevételével tudunk a kosteleki magyar oktatás jövőjéről, az esetleges önállósulásról dönteni. (Hiszen még az sem világos, hogy a mindenkori magyar tanárok bérét/járulékokat ki fizetné. És ha esetleges tanárváltás következne be, hogyan alakulna a továbbiakban az ottani oktatás. És a keresztszülői befizetések egyáltalában az üzemeltetést fedeznék-e. És Évának az elkövetkező két év a születendő kisbabával éppen elég feladatot fog adni. Ki lép majd az oktatásban helyére?)

A tanulmányi év hátralevő eseményei:

- a megyei, Bákói – magyar - tanulmányi verseny első helyezettje résztvevője lesz az erdélyi megmérettetésen, Kolozsváron. (Közben lezajlott a verseny, Váta Gabi szépen helytállt a csak magyar nyelven tanuló diákok között: középmezőnyben végzett.)

- frumószai szavalóversenyen Tímár Annamarit indítják az alsósok, Vrencsán Andreát a felsősök között. (Azóta a versenyt megrendezték, Annamari harmadik helyezést ért el, Andrea teljesítményét külön díjjal jutalmazták.

- a tanév június 23.-án zárul. Mindhárom végzős Csíkszeredába készül magyar iskolába és a bentlakásba. (Az ottani nevelők e héten, szerdán látogattak Kostelekre, tájékoztatót tartva.)

- az őszi terényi találkozón már említés történt az egyhetes szoboszlói tábor felajánlásról 18 gyermek és két kísérő tanár részére, július 7-14-ig. A közelgő gyermekáldás miatt Éváék helyett András unokatestvére, Ferencz Éva és Vaszi Levente lesz kísérőjük. Azon tanulók részére, akiknek szüleik az útlevél költségét nem tudják állni, keresztszülői segítséget kérnek. Hogy kik mennek a táborba, kinek kellene besegíteni, mikor lehetséges keresztszülői felkeresésük Szoboszlón, majd írunk – ha biztosat tudunk. (Most már időnként skype-olni is lehet Évával.)

Közel egyórás értekezés közben az óvodás-iskolás gyerekek már gyülekeztek az udvaron. Nagy izgalomban voltak – már második hete tartott a húsvéti szünet. Előző este, a bálon szólt Éva a gyerekeknek, hogy másnap délután 5-re várjuk őket a magyar házba.

Mikor jön már a nyuszi? Na, ki lesz az első?

Nyuszi ül a fűben... majd tojik 1 csokinyulat + 1 Kinder tojást

A megyei tanulmányi versenyen szereplő három tanulót külön könyvvel és csokival jutalmaztuk:

Váta Gábort, Gercuj Szilamért és Kőne Emmát.

Majd megkapták a gyerekek a csokikat. A Kinder tojások bekebelezése után nagy feladat a meglepetés játék összerakása...

Vajon mi lesz belőle? és hogyan működik?

Ezután adtuk át azokat a küldeményeket, melyeket az otthonmaradt keresztszülők általunk küldtek keresztgyermekeiknek és családjaiknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kőne gyerekek, a Vrencsán testvérek és Györgyice Nikó

A gyerekek kísérő keresztszüleikkel hazatértek. Az este vendéglátóinkkal vacsora melletti beszélgetéssel telt; majd csomagoltunk, mert hajnalban ötórai indulást beszéltünk meg.

április 17. kedd

Zoltán sofőrünk kosteleki tiszteletkörrel indult: fentről haladva szedte össze a keresztszülői utastársakat. Mindenki hosszan búcsúzott a vendéglátóiktól; remélve az újabb, 2013-as látogatást. Visszautazásban be tudtuk iktatni Csíkszeredában a Makovecz Imre által tervezett templom belső megtekintését is.

Indulunk hazafelé, a csíkszeredai Milleniumi templom

Körösfői és nagyváradi rövid megálló után ártándi határátlépéssel Szolnokon búcsút vettünk egyik keresztszülőnktől és lányától. Budapesten, a Hősök terénél hatan búcsúztak. Az M2-esen tűztünk Terény felé. Szandán volt az utolsó előtti megálló. Majd a terényieknek a végállomás. Zoltánnal a megtett km szerint fizettük az utazás költségét; megköszöntük az újbóli biztonságos utazásunkat.

Ígérete szerint 2013-ban újra szervezhetünk utazást. Akkor a katolikus húsvét március 31-re, az ortodoxé május 5-re fog esni. Majd időben jelentkezünk...

Hatvan, 2012. május 17.

 

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók