Külsőrekecsin

2015.02.04. | Keresztszülők

Román neve: Fundu Răcăciuni

A XVIII. század végén alapították, írásban először 1845-ben említették.

Lakói székely eredetűek.

Lakossága kb. 1900 fő: többségük katolikus, és ezek 100%-a beszél magyarul.

Régi temploma 1807-ben épült, a mai pedig 1930-ban. 1941-től önálló katolikus plébániája van.Védőszentje: Boldogságos Szűz Mária, Keresztények Segítsége.

 

Plébános: Ciuraru Eugen csángó származású, román öntudatú Nagypatakról (Valea Mare)

Külsőrekecsin híres emberei:    Cochior Petre (Kotyor Péter-48 éves) költő

                                                Sarca Mihai (Szarka Mihály-24 éves) fafaragó, festő
                                                Doboş Roza (Dobos Rózsa-60 éves) népdalénekes
                                                Sarca Maria (Szarka Marika-49 éves) néptáncos
                                                Feer Martin (Fehér Márton nyugalmazott) hegedűs

ÁLLAMI ISKOLA: I-VIII. osztályos általános iskola van a faluban, ahol 260 gyerek tanul.

 

 

ÁLLAMI  ISKOLÁBAN  MAGYAR NYELVET TANULÓK

2003-2004      tanévben          21 gyermek
2004-2005      tanévben          86 gyermek
2005-2006      tanévben         177 gyermek
2006-2007      tanévben         240 gyermek
2007-2008      tanévben         230 gyermek
2008-2009      tanévben         226 gyermek
2009-2010      tanévben         214 gyermek
2011-2012      tanévben         226 gyermek
2012-2013      tanévben         230 gyermek
2012-2013      tanévben         238 gyermek
2013-2014      tanévben         230 gyermek

TANÁROK

Szarka Felicsia (2001-2008)
Gyurka Valentin (2001-2003)
Szász Csilla (2003-2007)
Bende Edit (2005-2006)
Csillag (Ignát) Mónika (2006-2007; 2008 - jelenleg is)
Pajor Andrea (2006-2007)
Trunchi Péter (2007-2008)
Trunchi Ilona (2007-2008)
Csillag Levente (2008-2009)
Divald Borbála (2008 - 2011)
Kovács Melánia (2009 -2012)
Fekete Kászoni Rita (2010-2013)
Ferencz Szőcs Éva (2013-2014)
Földi Mária (2012- jelenleg is)
Gyurka Valentin (2011- jelenleg is)
Miklós Melinda (2014- jelenleg is)

FALUGAZDA 

Lázár Mihályné Borika - borika550328@freemail.hu, M: | +36/30/456-6304

Keresztszülők száma: 70

Táborok:

Budapesti Néptánc és népdal tábor
Erzsébet tábor – Balaton-Zánka
Győrújbaráti tábor
Keresztszülős tábor

FÉNYKÉPEK ÉS ÍRÁSOK A TANÁROKRÓL, AZ OKTATÁSRÓL ÉS A FALURÓL:

Földi Mária

Földi Máriának hívnak, a háromszéki Szentkatolnán születtem. Külsőrekecsinbe 2012-ben jöttem. Az állami iskolában tanítom, a II., III., IV., V., VI. párhuzamos osztályokat. „Tanári pályafutásom” talán akkor kezdődhetett, amikor még hátulgombolósban jártam, és kb. tíz éves koromtól megszállottan naponta székekre ültettem a plüss állataimat, babáimat és tanítóst játszottam velük. Évekig ez volt a legkedveltebb időtöltésem. A középiskolát Kézdivásárhelyen  a Bod Péter Tanítóképzőben végeztem. További tanulmányaimat a Babes Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok karán végeztem. Pedagógusi pályára 2009-be léptem, tanítónőként helyettesítettem, majd később óvónőként dolgoztam. A recept Moldvához: csupán négy összetevő: elhatározás ( ez a legkönnyebb), akarat (enélkül nem megy), kitartás (ez a legfontosabb), hosszan fennálló belső kényszer (ez táplálja a kitartást). A világ amelyben élünk, rengeteg új kihívást és elvárást jelent a felnőttek és a gyermekek számára egyaránt. Ahhoz, hogy a gyermekek neveléséhez a legmegfelelőbb utat megtaláljuk, nyitottnak kell lennünk minden újra.

Bár itt az eredmény nem olyan kézzelfogható, de az örömöd és az elégedettséged sokkal nagyobb lesz. Nincs jelentős eredmény lemondás, áldozat, kitartás nélkül. Mindezek eléréséhez kell a belső erő, amely megalapozza a kitartásomat.

Miklós Melinda

A nevem Miklós Melinda, 1992 május 31.-én születtem Kézdivásárhelyen, és egy környéki faluban, Lemhényben nőttem fel. Középiskolai tanulmányaimat a Nagy Mózes Elméleti Líceumban végeztem Kézdivásárhelyen,  majd Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem  Matematika és Informatika karán voltam egyetemi hallgató. Iskolás éveim alatt mindig külön figyeltem arra, hogy tanáraim mit tesznek azért, hogy megszerettessék az adott tantárgyat, valamint elnyerjék a tanulók tiszteletét és szeretetét. Idővel rájöttem, hogy a jövőben én is ezzel szeretnék foglalkozni. Jó tanár akarok lenni.

A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programról idén nyáron hallottam legelőször, de azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Később egy ismerősöm értesített, hogy szükség van még  magyar tanárra Külsőrekecsinben. Ekkor úgy éreztem, hogy ezt a lehetőséget a sors adta nekem, és azonnal jelentkeztem.

Már egy fél éve vagyok itt, és igen, úgy gondolom, hogy jó döntés volt. Valószínűleg lesznek majd nehézségek, de én azt tartom, hogy akarattal bármit el lehet érni, így állok elébe bármilyen kihívásnak, akadálynak.

Gyurka Valentin

1975 nyár melege meghozta édesanyám számára a születésem nehéz fájdalmait. „Amikor az első sérések (fájdalmak) levettek, az ógredába (udvar) voltam, és hétvége lehetett, mert épp akkor haladt el a házunk előtt az a teherautó, amely a sántérról (munkatelep) hazaszállító munkásokat hozta. Este már hívtuk is a bábaasszonyt, hogy segítsen világra jönnöd”. Én voltam az édesanyám hetedik, megszült gyermeke. Édesanyám szegényes körülmények között, a darabka földjeink megdolgozásával nevelgetett a külsőrekecsini házikónkban. Nyolcéves korunkig a jószágok legeltetése volt a feladatunk, utána már kapanyélre kerültünk. A mezei munka mellett iskolába jártunk és igyekeztünk románul megtanulni, mert a falu határain kívül már románul kellett beszélnünk. Szüleink sose beszéltek Magyarországról, az iskolában tanultunk földrajzot, és tanultunk R.P. Ungariáról mint szomszédos ország, de senki sem említette, hogy az általunk beszélt nyelv Magyarországon hivatalos nyelv. Az iskolában akkoriban egy kis könyvtár működött, ahova ötödikesként léptem be először és néhány barátommal versenyszerűen olvastuk a rendelkezésre álló könyveket. Állandóan olvastam és ennek hatására édesanyám, nehezen, de beleegyezett, hogy középiskolába mehessek. 1989-ben felvételit nyertem Bakóban a 4-es számú Kémiaipari Líceumba.
Ceausescu leverésével a helyzet megváltozott, és édesapám egyre nehezebben tudta fizetni a kollégiumi ellátásom. 1991 júliusában a Rekecsin patak árvize elárasította a falut, többek között, Erdély magyar lakossága és a magyarországiak is, újabb és újabb segélyeket szállítottak a természeti csapás helyszínére. Egy erdélyi fiatal teológus segítségével 1991-ben sikerült a már működő csángó oktatási programba bekerülni. Bákóból a csíkszeredai „Székely Károly” Könnyűipari Szakközépiskolába iratkoztam át, és 1995-ben leérettségiztem. Csíkszeredából az utam Budapestre a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe vezetett, ahol egy évig, bölcsészkarra készültem. 1996-ban a Gödöllői Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kar művelődésszervező szak nappali tagozatára nyertem felvételt, ahol 2000-ben művelődésszervező szakának néprajz és kommunikátor szakirányú képzésnek megfelelő főiskolai oklevelet szereztem. 
Főiskolai éveim alatt és utána, a szervezés (Külsőrekecsini tánctábor és fesztivál, budapesti Csángó Főiskola) mellett, foglalkoztam rádiózással (Budapesti Civil Rádió, főiskolai rádió), újságszerkesztéssel (főiskolai Zsebzsiráf, Külsőrekecsini Curierul Sperantelor Noastre), videotechnikával (szakdolgozat Jászberényi Csángó Fesztivál Története 30p, filmpályázat Sztrigójak 7p), ifjúsági szervezetekkel (Apáczai Csere János Szakkollégium alapítása, Via Spei, MIK, MISZSZ, MCSMSZ)
2000. január 1-én feleségül vettem egy tizenegy gyermekes csángó család egyik lányát, Bálint Krisztinát. 2001 augusztusában megszületett az első fiam Valentin. 2000 decemberében részt vettem az első Csángó Cselekvési Terv összeállításában és ennek következtében 2001-ben az Csángó Oktatási Programhoz csatlakozva, Külsőrekecsinben beindítottuk az iskolán kívüli foglalkozásokat. 
A kis családom gazdasági helyzete miatt 2002 őszén Budapestre költöztünk, ahol 2002 és 2008 között, a többi csángó vendégmunkáshoz hasonlóan dolgoztam mint kőműves, burkoló, kertész, irodavezető illetve takarítóként is. 2003-ban megszületett a második fiam, Sebestyén és a gazdasági helyzetünk továbbra sem igazán javult, de azért igyekeztünk továbbvinni a 2001-ben megkezdett külsőrekecsini házunk építését. 
Családomat Budapesten hagyva, három hónapig  Olaszországban vállaltam munkát, ahonnan visszatérve 2008 nyarán úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Moldvába. A kisebbik fiam óvodás, a nagyobbik már elsős volt, és a román nyelv megtanulásával küszködött. 
2009 megszületett a harmadik fiam is, amely a Sándor nevet kapta. Én Dumbravénben, az 1991-es árvíz következtében alakult újfaluban igyekeztem megalapítani a magyar oktatást a Moldvai Csángó Magyar Szövetsége vezetése alatt, ahol kulturális felelős is voltam. 
2011-ben, néhány lelkes külsőrekecsini fiatallal összefogva, megalapítattuk a Külsőrekecsinért Egyesületet, amely elnöke lettem. A Dumbravénben épülő templom megsegítése mellett, különböző helyi programok szervezésével is foglalkozunk mint például a Somlyói búcsú, helyi magyar feliratú keresztek restaurálása, „Minimaraton” futóverseny, „Boksi” téli verseny,  „Naputánjáró” néptánc együttes működtetése, nyári táborok szervezése, Csángó Népzőiskola felnőttoktatási program szervezése, illetve a faluturizmus beindításához szükséges tevékenységekkel is. 
2012 óta a 2008-ban felavatott külsőrekecsini Gyermekek Házánál dolgozom mint hagyományőrző és több mint kétszáz gyermek foglalkoztatásával örvendeztetem napjaim.
2014-ben megszületett István, a negyedik fiam, és a már nagyra nőtt családommal boldogan élünk míg meg nem halunk a külsőrekecsini erdő aljában, saját kezemmel épített kis házikónkban.

Külsőrekecsin – Székelyes csángók

Külsőrekecsin a Szeret folyó jobboldali mellékvize, a Rekecsin patak völgyében terül el, 11 km-re a Rekecsin nevű faluközponttól, 8 km-re Klézse községtől, és 32 km-re Bákótól, amely északra van tőle. A falut Lujzikalagorral a Szeret-völgyi úttal párhuzamos országút köti össze – ez hajdan Moldva észak-dél irányú főútja volt. A legközelebbi vasútállomás a 8 km-re lévő Forrófalván van.

A falu határában több dombtetőn a Moldva alapítása előtti időkből származó vármaradványok, földsáncok találhatók. A legenda szerint ezeket a tatárok építették. Tudva azonban, hogy a tatárok nem emeltek várakat, joggal feltételezhetjük, hogy ezek az erősségek a Pietricsika dombsor többi hasonló várával a középkori magyar állam védővonalán helyezkedtek el.

   

Külsőrekecsin – panoráma                     Gyermekek Háza

A Rekecsin név első írásos említése a Nagy István vajda (Ştefan Cel Mare) 1481. október 15-én keltezett oklevelében jelent meg. A néphagyomány úgy tartja, hogy a települést több mint 300 évvel ezelőtt az adóterhek szorításából menekült fugárok alapították, akik mind magyarok voltak.

           

Vénice – Pálinkafőzde                         Csángó asszony a csorgónál

Felső-Rekecsin először Imets Fülöp Jákó útinaplójában jelent meg, Klézse fiókegyházaként, 1875-ben. A kutatók szerint Külső (Felső)-Rekecsin a XVIII. századtól létezik önálló településként, és csak a XIX. század óta vált jelentősebbé. Petrás Incze János 1871-ben említette meg a falut az Oltár társulathoz írt levelében. A falu első templomát 1807-ben emelték, és a Boldogságos Szűz Mária, a Keresztények Segítsége tiszteletére szentelték fel. A régi templom helyén 1930-ban új templomot építettek.

A falu lakossága nagyrészt gazdálkodó életmódot folytat. Gyümölcsöseikben alma, körte, szilva és dió terem, a határban szőlősök és szántóföldek vannak. A földeket az asszonyok és öregek művelik, főleg kukoricát, babot, bosztánt (tököt) és burgonyát termelnek. A férfiak eljárnak a faluból dolgozni. Bákóba ingáznak, vagy az ország valamelyik munkatelepén, illetve külföldön keresnek munkát.

      

Külsőrekecsin arról nevezetes, hogy itt őrzik leghívebben a néphagyományokat és a régi magyar népviseletet. Ünnepnapokon legtöbben, a fiatalok és a gyerekek is népviseletbe öltöznek. Az idősebbek hétköznapokon is viselik a hagyományos öltözetet, főleg amikor elhagyják a falut. A girbegurba, sáros utcácskákon felfele haladva található néhány útkereszteződésnél felállított kereszt, amelyeken még magyar felirat olvasható. Talán ezek az utolsó magyar vallásos feliratok Moldvában, amit még nem tüntettek el.

Az oktatásról

A magyar oktatási program beindulása, azaz 2000 előtt a Szarka családnál nyaranta egy-egy hónapig volt magyar nyelvű foglalkozás. Ezeket a pusztinai Szőcs Anna és a magyarországi Dessewffy Anna tartották. 1996-tól ezeken a nyári foglalkozásokon Sólyom Ferenc miskolci tanár és csapata: Egri Piroska, Nagy Marianna, Tündik Tamás, Szász Csilla tanított. 

200l-től indult a szervezett iskolán kívüli magyartanítás.2002-től MCSMSZ Gyermekek Házában folytatódott, jelenleg is, mint bérleményben itt működik.

Az iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás nagyon fontos szerepet játszik a moldvai csángó magyarok életében. Előkészíti, kiegészíti az iskolai magyar órákat, hozzájárul azok megalapozásához, a magyar köznyelv megtanításához.

Az oktatási program egyik célkitűzése a hagyományos népi kultúra értékeinek tudatosítása és visszatanítása a gyermekeknek.  Ezeken a foglalkozásokon, kézműves tevékenységeken természetes a népi mondókák, gyermekjátékok, hujogtatások megtanítása, népdalok, balladák éneklése, a lerajzolt, elkészített tárgyak csángó dialektusban történő bemutatása, a mindennapi események megbeszélése, ahogyan az a hajdani guzsalyosokban is történni szokott.  Az iskolán kívüli oktatás lehetőséget nyújt arra is, hogy a katolikus vallás gyakorlásához szükséges imákat, egyházi énekeket, liturgikus szövegeket magyarul is elsajátítsák a gyermekek.

Külsőrekecsin 2001-ben kapcsolódott be az iskolán kívüli magyar oktatási programba, a foglalkozásokat magánháznál tartották helybéli pedagógusok.

A 2003-as esztendő hozott forradalmi változást, amikortól újra hivatalosan tanulható a magyar nyelv az iskolában. Az állami oktatás keretein belül a gyerekek heti 3 alkalommal tanulnak magyarul. Egy-egy évfolyamon két, 15-20 fős osztály van, összesen több, mint 200 gyerek. Mivel létszámuk meghaladja az iskola befogadó képességét, Külsőrekecsinben két váltásban folyik az oktatás: az óvodások és elemi iskolások délelőtt, a gimnáziumi osztályok délután járnak iskolába.

Bár Külsőrekecsin egy bejáratott helyszín, ahol teljesen elfogadott a magyar-tanulás, a gyerekek szókincse, beszédkészsége változó. Van, aki egyáltalán nem beszél magyarul, vegyes- vagy csonka családból származik, s mivel otthon nem kap segítséget a magyar-tanulásban, lassabban fejlődik. A kiváló képességű tanulók Csíkszeredában, magyar nyelven folytatják tanulmányaikat.

Délutáni foglalkozások a Gyermekek Házában

Ma a külsőrekecsini magyar oktatás két helyszínen zajlik: az állami iskolában fakultatív tantárgyként, a hivatalos iskolai órák előtt és után pedig a Gyermekek Házában magyarul tanulnak,  és hagyományőrző tevékenységeket folytatnak. Az apró parasztházak közül kimagasló, narancssárga épületet számos támogató segítségével építették, avatóünnepségére 2009 szeptember 26-án került sor.    

Az iskolai magyar oktatás

Az oktatási rendszer óvodától az egyetemig átfogja a diákok magyar nyelvi oktatását, segítését. Lényege, hogy 14 éves korig saját településükön iskolai és iskolán kívüli foglalkozások során tanítjuk számukra a nyelvet, az írást, olvasást, majd a legügyesebb diákok számára biztosítják a székelyföldi magyar tannyelvű oktatásban való továbbtanulás lehetőségét.

Az itt zajló oktatást egy meghatározott kerettanterv szerint szerveződik, de ennek a kerettantervnek minden egyes falu esetében a megfelelő stílusát, ritmusát a tanár alakítja ki.

A tanítás kitűzött célja, hogy egy tanév után a gyerekek ismerjék a magyar ábécét, tudjanak maguktól, önállóan írni és olvasni magyarul a maguk szintjén, illetve a megfelelő szinten egy év alatt legyen észlelhető beszédkészségük javulása. Másodlagos cél a tanítás folyamatában az alapfokú hungarológiai ismeretek megtanítása, illetve a magyar nyelvű vallásos nevelés (imaszövegek, miserend, vallásos énekek stb.).

A legfontosabb szempont az, hogy a gyerekekkel a pozitív megerősítést érjük el: legyen kedvük hozzá (játékosság), legyen élmény számukra (felkészültség), meggyőződjenek arról, hogy az általuk beszélt nyelv magyar nyelv (pozitív visszajelzés), megismerjék a magyar kultúrának olyan elemeit is, amelyeket eddig nem ismerhettek (hungarológiaia ismeretek, kirándulások, versenyek stb.), illetve fokozatosan felkészüljenek mindezek által egy teljes magyar nyelvű képzésben való részvételre.

Forrás:  Gazda László: Codex, Hargita Kiadóhivatal, 2005, Csíkszereda

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók