Lenni vagy nem lenni csángó keresztszülőnek

2017.06.19. | Keresztszülők
Keresztszülőnek lenni csángó falvakban, a magyar nyelv őrzését segíti a végeken. Ezért aztán a lenni vagy nem lenni kérdés azonnal elmúlik mindenkiből, aki a Kárpátokon át Lábnyikba vezető utat megjárja - írja Mátyus Aliz, aki nem régen tért vissza moldvai látogatatásáról.
Lábnyikban jártam

Megérkeztem Lábnyikba, megálltunk a magyar iskola előtt, apróbb gyerekek hintáznak, csúszdáznak az udvarán, a tanító nénivel való ismerkedés után már kint is vagyok a gyerekeknél, 5-6 éves lányka, ölében az épp hogy járni tudó kicsivel hintázik, rábízták, mellette kicsit nagyobb lány a másik hintán, fiúk rúgják a labdát, a tavaly még tanító bácsi, ha kinéz, szól, hogy ne rúgják a falhoz. Elkezdem énekelni a Hinta palinta kezdetű gyerekdalt, a két lányka nézi a számat és leolvassa róla a szavakat, próbálkoznak vele ők is. Belekezdenek dalokba ők, ami a legszebben megy, az az anyák napi köszöntő, Rózsafa ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatosan. Sokszor eléneklik, szépen, ha kérdezek valamit és nem értik, megbeszélik egymással, ők igyekeznek kitalálni, én másképp, sokféleképpen mondani. A nagyok, a már végzősök, akikkel először az úton a román és magyar iskola között találkozom, szépen köszönnek, jól beszélnek, ők már megtanultak magyarul az iskolában.

Csongor Attilának és családjának, Kiss Albertnének, a németbányai nyugalmazott tanítónő anyósnak, és Csongor-Kiss Ritának, a feleségének köszönhetem, hogy a Szélesvízben, Pápa város folyóiratában hármuk megjelent tudósításai alapján a csángókról és a csángó keresztszülőségről, felkeltődött a népfőiskolát kezdeményező Pápai Művelődéstörténeti Társaságban az érdeklődés, én pedig eljutottam Lábnyikba, egészen pontosan Csongor Attila lábnyiki falugazda magával vitt, soha nem gondolva elégnek a csángók felé irányuló figyelmet.

Abba a csángó faluba vitt, amelyikben ők keresztszülők, Lábnyikba, az egyik legkeletibb, az egyik legszegényebb magyarul beszélő csángó faluba, a Románia Moldva nevű tartományának közepén folyó Szeret túlpartjára, ahova a XVII. század végén menekültek a Székelyföldről a ma ott élő, „elcsángált” magyarok. A Szeret innenső partján fekvő csángó falvak városnak néznek ki Lábnyikhoz képest, és ott sorakoznak egymás mellett, egymás közelében, ennek minden előnyével. A Szeret lábnyiki oldalán jó lett volna látni Magyarfalut, már csak Iancu Laura miatt is, aki onnan való, de hát az igazsághoz az tartozik, hogy emez oldalon is épp csak bekukkantottam Somoskára, pápai kapcsolatok révén meglátogattam egy ismerős családot, Lészpeden pedig, ahol egy kicsivel több időm volt, a magyar iskolán kívül egy keresztelőt láttam a római katolikus templomban, román nyelven, a mögöttem levő padban úgy énekelték a román énekeket az öregek, ahogy a lábnyiki gyerekek hintázás közben a magyar dalokat, beleért a szavak vége a következő elejébe, nem tudták a jelentését.  

A Lábnyikban töltött napok többre nem adtak lehetőséget, mint a nagykiterjedésű falu egy részének bejárására. Dombok ölelte földjeiken éppen egy kis eső után, mert most nem volt kőkemény a föld, arasznyi kukoricáját kapálta az egész falu, délelőtt a gyerekek is, egész nap a felnőttek, mégpedig nálunk ismeretlen módon, hosszú nyelű kapával, amivel dolgozva, állva maradhat az ember, nem hajlik derékban a test, alig várom, hogy a módot magam is kipróbálhassam. A falusi földek a dombok között nem alkalmasak gépi megművelésre, a falu mai életszínvonalán nem is tudna ilyeneket beszerezni, összefüggőbb földek, gépi megműveléssel a falu bevezető útján, mondhatnám, a falun kívül találhatók, ahol új házakban lakik néhány család, akik külföldön, Németországban, Svájcban, Olaszországban vállalt munkából új házat építettek maguknak.

A falu kékre festett vályogházaiban vályogtűzhelyeken, amelyek a fűtést is szolgálják, fő az étel, a másik helyiség a hálószoba, nagyszámú gyerekkel megáldott családok lévén, nem kevesen lakják. A domboldalakon szőlőt művelnek, a ház melletti kertekben répa, laboda, sokzöldséges leveseikhez kellő növények nőnek. Ünnepi ételük a mi töltött káposztánkra hasonlító Csángó galuska, a töltelék kukoricadarával kevert dinsztelt hagymás zöldség. Amit a föld megterem, hiába a leleménnyel vezetett konyha, csak abból nem élhetnének meg, így az állatok, a tehéntej, a baromfi, a hízó segít az éhes bendőket megtölteni, amelyik családnak van, és amelyiknek elég van.

Ilyen körülmények, adottságok között él a csángó nyelvet idős emberei által őrző falu, a középgeneráció, a szülők gyerekeikkel románul beszélnek, megtapasztalták, az ország nyelvének hiányában mit kínlódtak, a gyerekeknek így lesz anyanyelve a román. A románt erősíti a misék nyelve, a római katolikus vallást Lábnyikban is románul gyakorolják, de a lábnyiki templomban erősen jól szólnak a román énekek, amiknek nincs közük dallamvilágában sem a katolikus misék ismert hangzásvilágához. A falu román iskolájában a falakon román írók, művészek, politikusok ki tudja mikor felrakott képei, a tantermekben ki tudja mikor rakott óriási cserépkályhák, mióta ott álló ócska padok. A falakon a szemléltető képek szegényesek. Ezek közül a tantermek közül kettőben került sor

Keresztszülőnek lenni csángó falvakban, a magyar nyelv őrzését segíti a végeken. Ezért aztán a lenni vagy nem lenni kérdés azonnal elmúlik mindenkiből, aki a Kárpátokon át Lábnyikba vezető utat megjárja, ahol a nagyok gyönyörűen, értelmesen, szépen, átéléssel elmondott versei mellett a kicsik között olyanok is akadtak, akik még csak most ismerkednek a nyelvvel, s mégis kiálltak, népviseletükbe öltözötten, s ha másképp nem, a tanító néni segítségével, de a versével mindenki megbirkózott, senki nem adta fel.  

Az ünnepség megnyitója és a verseny utáni folytatása következett a magyar iskolában, ami fölött a domboldalban már faházsorok is állnak, ennek legfelső része alkalmas volt az íjászat gyakorlására az ebéd után, miközben kézműveskedni is lehetett, részt is vettek benne a gyerekek, nagyszámban. Műsorral, színdarabbal, csángó tánccal és a szavalóverseny díjkiosztásával végződött a nap, szép és értékes ajándékokkal, amiknek előteremtésében a csángó oktatásért sokat végző, lészpedi tanító bácsi, Márton Attila és Csongor Attila is tettek, és nem hiányoztak a biztató, szép szavak sem, már a verseny közbeni értékelésekben sem, és nem az ünnepélyes díjkiosztáson.

A versennyel egy időben zajlottak a művészeti felvételik a magyar nyelvű csíkszeredai középiskolában, ének és rajzra jelentkeztek lányok, tanító nénijük vitte be előző este őket a felvételire, ott aludtak meg, ahol fognak, ha felveszik őket. Ha a művészeti tárgyakból a felvételijük nem sikerül, még mindig jelentkezhetnek és tanulhatnak Csíkszeredában. Ezeket a gyerekeket gyámolítják, támogatják a magyarországi keresztszülők, és tesznek meg mindent annak érdekében, hogy minél több lábnyiki gyerek válassza magának ezt az utat és lehetőséget. A csángó keresztszülőség nem más, mint az állami iskolákból hiányzó anyanyelvi oktatás fakultatív megvalósítását lehetővé tevő anyagi támogatás egyik szép és eredményes formája.

A keresztszülők magyarországi utazási lehetőségekkel, balatoni nyaralással, gondoskodással, figyelemmel és ajándékokkal a nagy ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor, levelek váltásával, benne sok biztatással támogatnak. Ha keresztszülő érkezik, láthattam Lábnyikban, a keresztgyerekek, a testvérek és családjuk rokonként örül neki és akként vendégeli meg, akként beszélik meg közösen a gyerekek jövőjét, kilátásait. A falugazda Csongor Attila a tanító nénivel a magyartanítás folyamatosságának biztosítását is beszélte, Lábnyikban ez aktuális volt.

Keresztszülőnek lenni csángó falvakban, a magyar nyelv őrzését segíti a végeken. Ezért aztán a lenni vagy nem lenni kérdés azonnal elmúlik mindenkiből, aki a Kárpátokon át Lábnyikba vezető utat megjárja.

 

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók