Magyarfalu

2014.02.18. | Keresztszülők

Román neve: Arini (1968-ig Unguri)

Községközpont: Gajcsána (Gáiceana)

A falu első írásos említése 1817. november 8-ról való, lakói más Bákó megyei településekről érkező csángók és erdélyi székelyek.

Lakossága: kb. 1300 fő. Magyarul ért és beszél a katolikusok
100%-a, valamint a nem-katolikusok nagy része is.

Első fatemploma 1844-ből való. 1960-tól kőtemplom épült, amely az 1977-es földrengéskor tönkrement, ezért lebontották, és 1981-ben újra felépítették. 1910-óta önálló katolikus plébánia:

A templom védőszentje: korábban Szent István, magyar király, ma Kisboldogasszony, plébánosa Lucaci Emanuel.

Magyarfalu híres emberei :Iancu Laura költő, Pogár Róbert murakeresztúri plébános, Pogár László községi tanácsos, az első személy a Kárpát-medencén kívül, aki egy magyar párt (az RMDSZ) színeiben lett helyi képviselő

Állami iskola: I-VIII. osztályos általános iskola, kb. 150 gyerekkel

Állami iskolában magyarul tanulók

2003-2004 évben 35 fő
2004-2005 70
2005-2006 90
2006-2007 128
2007-2008 152
2008-2009 148
2009-2010 142
2010-2011 141
2011-2012 98
2013-2014 100

Iskolán kívüli magyar oktatás: 2002-től van a faluban, kezdetben bérelt házban, majd a MCSMSZ Gyermekek Házában

Tanárok

Csoma Gergely (2002-2003)
Bálint Sarolta (2003-2005)
Kővári Júlia (2003-2005)
Kovács Melánia (2005-2007)
Csiszár Júlia (2005-2006)
Gál Veronika (2007 -2013)
Szűcs Tamás (2007-
Zaharia Judit Edit (2006 - jelenleg is az állami iskolában tanító tanár
Molnár Imola (2008-2009)
Komáromi Rebeka (2009 -)
Budán Lina (2008-2012)
Puskás Annamária (2013-jelenleg is
Kiss Csaba 2013-jelenleg is

Falugazda

Ormosy Levente - ormosy.l@freemail.hu | +36/20/222-9642

Keresztszülők száma 88

Táborok

Székelyföldi jutalomtábor 2013

Csobánka, Leányfalu 2013

Jelenlegi tanárok

Puskás Annamária

23 éves vagyok, Gyergyóremetén születtem. Tanulmányaimat Gyergyószentmiklóson, valamint Brassóban végeztem. 2013 februárjában kezdtem el a pályámat Magyarfaluban. Sikerült a gyerekekkel és a falubeliekkel jó kapcsolatot kialakítanom. Kellemes környezetben vagyok, és úgy érzem, hogy a gyerekek szeretnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiss Csaba

25 éves vagyok, Felsőrákoson születtem. Tanulmányaimat Brassóban végeztem. Magyarfaluban 2013 februárja óta tanítok. Könnyen befogadtak a gyerek és a falu is. Délutáni oktatásban tanítom a magyar nyelvet a gyerekeknek. Jól érzem magam Moldvában.

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek a faluról és eseményeiről

Útban Magyarfalu felé, Magyarfalui ház, Magyarfalui templom, Templombelső

Az első iskola, Az utcán, Jön a vihar, Itt laknak a tanárok

Magyarfalui asszony, Magyarfalui utca, Tóth B. Lajos keresztgyermeke családjával

Magyarfaluban
Keresztszülőtársunk, Bernáth Jánosné Pannika 2004 óta segíti a moldvai magyarokat. Adománygyűjtéseket szerveznek Magyarfalu javára, amiket személyesen szállítanak ki. Ezúttal egy fiatal egyetemista is elkísérte őket, aki a tapasztalatait és és fényképeit osztja meg velünk a mellékelt cikkben. Reméljük, hogy az évfolyamtársaival együtt bekapcsolódnak majd ők is a mozgalmunkba. Szeretettel hívjuk őket a sorainkban.
Út Csángóföldre

Néprajzos és nyelvész hallgatóként is nagyon megörültem, mikor Dyekiss Marika és Bartos Panni meghívott engem is Csángóföldre, ahová július 5-10. között vittünk adományokat. Nehéz összefoglalni az eseményeket, annyira tartalmas és sűrű volt a hat nap, ezért csak egyfajta nyers kivonatot írhatok csak le. Jó kis nyolcfős csapat gyűlt össze, szépen elfértünk a buszban (a csomagokkal és adományokkal együtt), oltalmaztak minket az égiek, odafele is, visszafele is könnyen átjutottunk a határon. Odafele és visszafele is a havadtői otthonban szálltunk meg, ahol nagy-nagy szeretettel vettek körül minket.

Ahogy közeledünk Moldvához, szinte fokról-fokra hangolódik rá az ember arra, amivel ott fog találkozni, időigényes lelki folyamat, miközben elveszíti a kis pesti mivoltát, az otthoni körülményeket, a kényelmes életet, megismer igazán nehéz sorsú életeket. Az első két napon valóban szinte csak az élet árnyoldalai bukkantak föl, akárkivel beszéltünk, mégis úgy érzem, a látottak-hallottak csak megerősítettek lelkileg. Ahhoz is idő kellett, hogy a helyszínen bekövetkezett „kulturális sokk” után megszokjam a légkört, a falut, az embereket, a beszédüket, egyszóval belesimuljak a terepbe, mint egy „jó antropológus”. Ugyanakkor folyamatos lehetőség volt Jézust szeretni a körülöttünk lévőkben, Vele fordulni az idősekhez, a gyerekekhez. Magyarfaluban (itt laktunk négy nap s három éjszakán át) is kicsit mintha megállt lenne az üdő, senki sem rohan, senki sem ideges, és a vallásosságnak egy archaikusabb formáját gyakorolják az emberek, sokat imádkoznak, egy nap akár többször is szentmisére mennek. Talán az látszik, hogy a modern világ ide is kezd betörni, és kezdi megpróbálni az itt lakó szüveket is. Furcsa és egyben szomorú, hogy sok az olyan család, ahol a szülők egymással magyarul beszélgetnek, de a gyerekekkel románul, így egymás között ők is a románt használják.

Rendkívüli, ottani viszonylatban szinte luxusnak számító szállásunk volt egy kedves csángó családnál, akik szerencsénkre otthon is magyarul beszéltek. Igazi csángós ételeket ettünk, (folyton csak etetik a vendéget) mindenben igyekeztek a kedvünkre tenni afféle igazi jó házigazdaként. Egy vendégszerető szegény család csak borral tudott minket kínálni (nem jött ugyanis víz a csapból, mert a forrás elapadt a hőségben, hiába vezették be a házukba a vizet). Nem akartam őket megbántani, ezért elfogadtam, pedig soha nem iszom alkoholt, nem is szeretem (nem is ízlett), de örültem, hogy ezzel legalább örömet tudtam szerezni nekik.

Jártunk Pusztinában, Klézsén, Forrófalván és Trunkon, s mindenütt csupa rejtett kincsekre bukkantunk: Nyisztor Ilonka népdalénekesnővel találkoztunk, Nyisztor Tinka néprajzkutató mesélt nekünk a csángó menyecskék hozományáról, Duma András tartott nekünk idegenvezetést és kiselőadást a csángó népművészetből, a magyar „ősvallás” maradványaiból és a forrófalvi híres temetőről, Iancu Laurával vacsorázhattunk, és meghallgathattuk a magyarfalusi asszonyok énekeit, köztük a Csángó Himnuszt és egy híres népballadát.

A Karitasz, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és az adományozók ajándékai célba értek, sok nehéz helyzetű családon segített az adomány. Jó volt látni, hogy számítanak a jöttünkre, örülnek nekünk, pedig akkor is így fogadnának, ha üres kézzel mennénk. Sok szeretet kaptunk, és igyekeztünk mi is adni, valódi feltöltődés volt ez a hosszú és egyben rövid út a csángók között!

Antal Gergely

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók