Mit kell tudnunk, ha Csángóföldre utazunk...

2011.02.28. | Keresztszülők

Ha először indulunk útnak Moldvába, jó tudni, hogy a moldvai magyarság nem rendelkezik polgári magyar identitástudattal: történelmi okokból kifolyólag ők nem a nemzetiséget, hanem vallásukat tartják a legfontosabbnak. Nagyon sok faluban különösen a felnőttek nagyon szépen beszélnek magyarul, a magyar nyelv archaikus, néha román kölcsönszavakkal tűzdelt változatát, melyet biztosan meg fogunk érteni. Ennek ellenére nem lévén e népcsoportnak saját magyar nyelvű értelmiségi rétege szinte semmit se tudnak Magyarországról, a magyar irodalomról, a magyar történelemről, nem ismerik a magyar szakszavakat, neologizmusokat. Moldvában több mint 40 éve nem tanítanak magyarul az iskolákban, nem volt hát ahol megtanulni a szülők generációjának még a magyar betűvetést sem. Tájainkra nem jut el a magyar média se, az írott sajtót nem is tudná senki olvasni, az elektronikus médiákra meg a mai napig ügyelnek a hatóságiak, hogy ne kerüljön be a házakba, így a magyar politikai élet vagy az aktualitások is nyilván ismeretlenek errefelé (sokszor még a magyartanárok is kimaradnak a hírvilágból emiatt).
 

Ha már megérkeztünk a faluba

Tartsuk tiszteletben a hely szellemét, szokásait!Itt nem illik senki udvarára hívatlanul bemenni: “rikótani” kell nevén a gazdát, majd ha ő behív, akkor a kapu küszöbét átléphetjük. Mindenkinek van saját bora, ha azzal “megtisztelnek”, hát fogadjuk el, ne sértsük meg a gazdát! Szombati napon nem ajánlatos vendégeskedni, mert akkor van a “feredő nap”, ilyenkor mindenki szeret magára maradni. A mezei munkák idején gyakori, hogy mezőre megy az egész család, sokszor alig van valaki a faluban. Ilyenkor estére hazaérő családot ne tartsuk fenn túl sokáig. Általában korábban fekszenek, de korábban is kelnek itt az emberek, mint ahogyan azt Magyarországon teszik. Vasárnap és ünnepnapokon munkaszüneti nap van, ezeken a napokon senki nem dolgozik a mezőn vagy nem fog nagy otthoni munkálatokban. Vasárnap illik elmenni misére. A moldvai csángók római katolikus vallásúak, errefelé azonban nincsen magyar nyelvű mise. Természetesen a miserend megegyezik a más vidékeken szokásos renddel.

Ha szeretnénk meglátogatni “keresztgyerekünk” családját, nem árt, ha előtte erről az illető faluban tanító tanárral is konzultálunk, illetve levélben értesítjük a gyereket és szüleit.

Mi lesz, ha a keresztgyerekünk nagy lesz?

Sok “keresztszülő” kérte, hogy számára okos és ügyes gyereket válasszunk ki. Ez igen könnyű volt, hiszen nekünk csak ilyen tanítványaink vannak. Ennek ellenére természetesen egy kisgyerekről nem tudhatjuk, hogy mi lesz, ha nagy lesz. A tanárok és keresztapák dolga az, hogy őket segítsük álmodni, majd segítsük azokat az álmokat valóra váltani. Az eddigi gyakorlat szerint a tanítványaink I-VIII osztályban otthon, saját falujukban járnak román tannyelvű iskolába és e mellett eljárnak heti 3-4 magyar nyelvű foglalkozásra az iskolában vagy azon kívül. A VIII. osztály elvégzése után azok, akik kérik és akiknek a szüleik is úgy akarják, illetve a nyolcadik osztály végén tett vizsgajegyük is megfelelő, elmehetnek Csíkszeredába magyar tannyelvű középiskolába. Számukra oktatási programunk ösztöndíjat biztosít (étkezést és szállást). Természetesen mi azt szeretnénk, hogy a “keresztgyerekek” és “keresztszülők” a tanulmányok befejezéséig maradjanak kapcsolatban, így talán könnyebb lesz a válasz a kérdésre: mi leszel, ha nagy leszel?
 

Milyenek a hivatalos iskolák, mit jelent az, hogy iskolán kívüli foglalkozások?

A hivatalos iskolák 1956-58 óta csakis román nyelven tanítják a gyerekeket, sőt a tanárság 90%-a (vagy több) ortodox vallású, nem helybeli (általában városokból ingázó) pedagógusokból áll. Különösen az eldugottabb, nehezebben megközelíthető falvak esetében nagyon gyakori a tanári kar váltakozása és sajnos elég alacsony az oktatás minősége is.

Magyarórákat heti 3 órában engedélyeztek: ezt is csak azok számára, kiknek szülei ezt írásban kérték. Iskolán kívüli foglalkozások keretében azonban szabadabban tudunk a gyerekekkel foglalkozni, itt nem csak az ábécét, nem csak a nyelvtant és irodalmat tanuljuk, hanem sok-sok játék révén gyakoroljuk a nyelvet, de az iskolán kívüli foglalkozások keretében tanítunk a gyerekeknek csángó énekeket, táncokat, magyar imádságokat, helyi hangszeres népzenét.
 

Hogyan lehet eljutni Moldvába?

A moldvai csángó falvak nagy többsége Bákó megyében van: az általunk szervezett oktatási helyszínek mindegyike (eddig 21 helyszín) Bákó megyében található elszórtan. A Kárpátokon átkelni három helyen lehet és érdemes: az Ojtozi szoroson, a Gyimeseken, illetve a Békási szoroson. Mindhárom út járható autóval, vonat csak a Gyimesi hágónál közlekedik. Buszjáratok, mikrobuszok mindhárom útirányon járnak, azonban Csíkszereda és Gyergyószentmiklós felől általában át kell szállni (Kománfalván – Comanesti, illetve Karácsonkőn – Piatra Neamt), Brassó felől naponta több direkt járat is közlekedik. A megye központi városa Bákó, van repülőtre is, ám Magyarországról nincsenek egyenes járatok. Bákó kb. 900 kilóméterre van Budapesttől, autóval legalább 15 órát kell számolni erre az útra. Két útvonalat ajánlhatunk autósok számára: Budapest – Szeged – Arad – Déva – Brassó – Kézdivásárhely – Ojtozi szoros – Onesti – Bákó (Bacau). A másik útvonal: Budapest – Szolnok – Püspökladány – Nagyvárad – Kolozsvár – Marosvásárhely – Székelyudvarhely – Csíkszereda – Gyimesek – Comanasti – Bákó (Bacau).

Vasúton Csíkszeredáig vagy Brassóig lehet utazni Budapestről, majd át kell szállni egy más szerelvényre, amely Bákó felé megy a következő útvonalon: Brassó – Csíkszereda – Comanesti – Onesti – Adjud – Bákó (Bacau).