Moldvai csángó oktatók Lakitelken, avagy népnevelők a népfőiskolán

2013.04.18. | Keresztszülők

A Magyar Országgyűlés alelnökének Lezsák Sándornak meghívására a moldvai csángók magyar nyelvű oktatását biztosító tanítók, április 5-11 közötti időszakban egy fantasztikus csapatépítő képzésen vehetnek részt a Lakiteleki Népfőiskola szervezésében. Élményeikről a következő naplóban számoltak be.

A csángó népnevelők 32 fős csapata hajnali hat órakor indult neki a közel ezer kilométeres útnak, ahol éjszaka fél egykor is meleg vacsorával várták őket.

Ha tele a has, akkor már nem lehet igaz a mondás, hogy „éhes disznó makkról álmodik”, így mindenki nyugodtan pihenhette az utazás fáradalmait, még ha rövid időintervallum állott is rendelkezésükre.

Szombat reggel mindenki frissen és üdén jelent meg, hogy a megnyitó beszéd után bemutatkozzon, majd feltérképezze a lakiteleki Népfőiskola környékét, Lezsák Sándor elnök úr vezetésével. Ám de ne vágjuk a dolgok elejébe, hisz az egy hetes képzés megnyitóján érdekes és tanulságos dolgokat tudhattunk meg Lezsák Sándor tanító bácsitól, Lászlófy Pál Istvántól, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnökétől vagy Pálinkó Gyuláné Erzsike nénitől, aki a kistelepüléseken tanító pedagógusok egyesületének elnöke. Lezsák Sándor tanító bácsi pályakezdésének élményeit osztotta meg a hallgatókkal, érdekesebbnél-érdekesebb történeteket mesélt a gyerekekkel, kollégákkal, tanfelügyelőkkel megélt történeteiből. Lászlófy Pál István egy Kányádi Sándor idézettel köszöntötte a moldvai oktatókat, ami magába foglalta mondanivalóját, tanácsát, bátorítását:

„Falak omolhatnak,
kövek is váshatnak,
magaslik, nem porlad
a megtartó példa. …”

(Kányádi Sándor: Kós Károly arcképe alá)

A szombati ebéd után kezdetét vette a tulajdonképpeni képzés, mely a hatékony és erőszakmentes kommunikációra irányul, Borsos Annamária (Babi) gyergyószentmikósi pszichológus és Kiss Zsuzsanna gyergyóalfalusi iskolapszichológus vezetésével. Sikeresnek mondhatjuk már az első napi képzést, a foglalkozásvezetők segítségével gyorsan sikerült az elvárások és szabályok megfogalmazása. Este egy teljesen testreszabott kulturális műsorral kedveskedtek nekünk a szervezők, a közelgő frumószai szavalóverseny jutott eszébe mindenkinek a szebbnél-szebb szavalatok hallatán.

Vasárnap reggel szentmisére igyekezett a kis csapat, Lászlófy Pali bácsi vállalta a kántor (ahogyan Moldvában mondják, a deák) szerepét, a moldvai magyar oktatási programban dolgozó pedagógusok pedig a kórust imitálták, hááát moderált sikerrel. Ezután Lakitelek nevezetességeihez kalauzolt minket Lezsák Sándor elnök úr, majd mindenki egy meleg fürdővel, szaunával ellensúlyozta a reggeli megfázást. Délután újabb alkalom nyílt egymás megismerésére, mindenki beszélt, mesélt magáról és a többiek érdeklődve hallgatták a lelkek megnyílását. Fantasztikus délutánunk volt, megismertük egymás apró titkait, kóstolót kaptunk egymás emberségéből, emberi vonásaiból. Az este pedig szépen beteljesítette a vasárnapi örömünnepet, Budai Ilona énekeivel és a moldvai csángó népdalénekesek legszentebb titkaival kényeztette a moldvai magyar oktatásban dolgozó pedagógus-közönséget. A vasárnap teljes ünnep volt mindenki számára, a szentmise utáni séta, majd az őszinte beszélgetés, végül az esti meghitt hangulat, majd az ezt követő és beteljesítő, felszabadult és felhőtlen jókedvvel nótába öntött lelkiállapotban tértünk nyugovóra, hajtottuk álomra fejünket.

A hétfői reggel éppen ezért nem sikerült „morci” hétfőre, kissé álmosan, de bizakodóan vártuk az újabb feladatokat, egy olyan reggelen, amikor a napocska is ránk mosolygott hosszú téli álmából ébredve. Újabb feladatok, újabb kihívások és mindenki megelégedettségére, tökéletes megoldások következtek, büszkén tekintettünk egymásra, bizalmasan meséltünk egymásnak. A fiúk kihasználták az ebédszünetet és még egy focimeccset is lejátszottak ebéd előtt. Most éppen Olajos István iskolaigazgató előadását hallgatjuk nagy érdeklődéssel, hisz a térség bemutatása tág dimenziókban történik. Sokáig nem fogjuk elfelejteni szavait, amikor mély meggyőződéssel idézte:

„A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hová tartoznak, de ugyanúgy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereiről és előítéleteiktől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, vagy inkább repülni.”

Johann Wolfgang von Goethe

Élmény volt az igazgató úr előadását hallgatni, meggyőződése és hite magabiztosságot adott mindenkinek és elgondolkodtunk: mi dolgunk a világban, mekkora a felelősségünk, hogy a több generációs ősöktől kapott egyetlen eséllyel éljünk.

Kedden kirándult a moldvai magyar oktatók csapata: Ópusztaszer, Kiskunfélegyháza, Budapest voltak a látványos célpontok. Feszty-körkép, skanzen, Szeri csárda, Budapest KEMCSE.

Este Polyák Albert előadását hallgathattuk a hungarikumokról, a hungarikum törvény gyakorlatba ültetéséről. Előadónk (Böjte) Csaba testvért idézte:

„nem szeretem, amikor idejönnek, hogy meg akarják menteni a magyarságot, mert én csak ezt a gyereket akarom megmenteni, meg ezt, meg azt…”

Szerdán reggel nyolc órára iskolába siettünk, ahol igazgató bácsi vendégszeretetével élve, óralátogatáson vettünk részt. Innen a lakiteleki piacra siettünk, helyi termékeket keresve. A tulajdonképpeni képzés, mely az erőszakmentes kommunikációra irányult, záró hangulatát írás nem képes hűen rögzíteni, visszaadni. A meghatódástól könnyező arcok, a reszkető ajkak önmagukért beszéltek, próbáltuk megfogalmazni érzéseinket, remegő hangon. Este táncházat tartott számunkra Lezsák Sándorné Sütő Gabriella és a Kösöntyű Néptánceggyüttes.

Fantasztikus hangulatban zárult lakiteleki tartózkodásunk, a hely varázsa, kisugárzása és hangulata, az emberek hozzáállása, a képzést vezetők eredményes munkája és a résztvevő csapat lelkületéből fakadó hangulat a tetőfokára hágott. Levici például már a mennyezetet is elérte.

Lezsák Sándor tanító bácsi, aki most a Magyar Országgyűlés alelnöke, irodájában fogadta a moldvai magyar oktatók csapatát. Miután beengedett minket a szeretet és hazafiság szellemében létrehozott lakiteleki népfőiskolára, most még közelebb invitálta a moldvai magyarság szellemi értékfenntartóit. Mi énekkel kedveskedtünk neki, ő meg a Parlament kiadványával és egy aranyozott golyóstollal ajándékozott meg. Itt volt szerencsénk nekünk is megköszönni a felénk tanúsított jóságát, szeretetét. Egy olyan képzésen vehettünk részt, ahol a hely szelleme, hangulata, lelkülete megérintette a csapatot, aki magyar, az jól érzi magát a lakiteleki népfőiskolán. Egy olyan képzésnek lehettünk részesei neki köszönhetően, ahol nem csak elménket töltöttük meg új ismeretekkel, hanem főképpen a szívünket és lelkünket töltöttük fel szeretettel, tudásban is gyarapodtunk, de lelkiekben csordultig merítettük kicsiny szívünk. Köszönjük szépen, Isten fizesse!

Szeretettel,

Márton Attila, lészpedi tanító bácsi, a moldvai magyar oktatási program koordinátora – RMPSz

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók