Moldvai Magyarság est a Műcsarnokban

2017.05.17. | Keresztszülők
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata Élőfolyóirata 2017. május 4-én a Moldvai Magyarság című közéleti folyóirat tiszteletére estet tartott a Műcsarnokban. Házigazda Iancu Laura József Attila díjas költő, író, néprajzkutató volt, meghívottként közreműködött Mirk Szidónia, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság felelős szerkesztője Csíkszeredából, a lujzikalagori születésű Gábor Felicia író, a somoskai születésű Demse Márton költő, Csoma Gergely fotó- és szobrászművész, író és zenével a Berka Együttes.

Az estet Mezey Katalin, Kossuth- és József Attila díjas prózaíró, költő és műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának vezetője nyitotta meg.

Iancu Laura bemutatta a közreműködők életútját, majd ezután „hangoló” következett, a Berka Együttes előadásában egy csodaszép moldvai balladát hallhattunk.

Csoma Gergely az első híres moldvai csángó költő Lakatos Demeter –, az északi csángó falu, Szabófalva szülötte, az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője ­ legszebb verseit szavalta el északi csángó dialektusban. Előtte elmondta, hogy a költő 1911-ben született, magyar nyelven sohasem tanulhatott, verseit ­ amelyek általában a táj szépségéről, a falusi életről, a mindennapi mezőgazdasági munkáról, a költő  magyarság érzelméről szóltak – román helyesírással írta le. Költői képeit a moldvai tájakról impresszionista bátorsággal festette le. A következő költemények hangzottak el: Az aratás; Napszentület; Molduvának szép tájain.

Iancu Laura  megjegyezte, hogy egyszer hallotta, hogy valaki a csángó nyelvjárást rozsdás villához hasonlította, amivel már nem illik enni a XXI. században, de ezt azonnal meg is cáfolta, mert szerinte mind arannyá változnak az elhangzott csodás költemények által. Ezek után Laura kérdéseket tett fel Mirk Szidóniának a Moldvai Magyarság felelős szerkesztőjének a lap megalakulásáról, ki alapította milyen céllal, stb. Mirk Szidónia elmondta, hogy a lapot Csángó Újság néven 1990 márciusában Sepsiszentgyörgyön, a pusztinai származású tanár, Ősz Erőss Péter szerkesztésében a Székelyföldön élő értelmiségiek és néhány moldvai értelmiség alapította, a moldvai magyarság történelmével, hagyományaival, mindennapi életével foglalkozott. Havonta jelent meg 4 oldalon 10 ezer példányban magyar és román nyelven, azért, hogy a magyarul írni-olvasni nem tudó csángómagyarok is olvashassák. Nagyon sok számról-számra élő, tőkefedezet nélküli lap van Romániában. A Csángó Újság minden hónapban nyolc nagyobb moldvai csángó faluba jutott el, falvanként 80-100 példányban. Fontos szerepe van abban hogy az erdélyi és a magyarországi magyarság megismerje a Moldvában élő magyarok sorsát és hitéletét, valamint valós történelmét. Alapítói: Erőss J. Péter, Nyisztor Tinka, Erőss Péter, Bartos János. Főszerkesztő 1990/91-ben Erőss J. Péter, 1992-ben Ősz Erőss Péter. Kiadta a sepsiszentgyörgyi Csángómagyar Szervezet, későbbi nevén Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége. A Csángó Újság megjelentetéséhez önkéntes anyagi segítséget kértek, noha a lapot ingyen szerkesztették és írták, csak az RMDSZ Szórványbizottsága támogatta a megjelenését. Az anyagi költségek azonban jelentősen nőttek, ezért 1992-től Moldvai Magyarság címen jelent meg. A lap továbbra is Domokos Pál Péter szellemiségét szerette volna megőrizni, kiadását számos magán- és egyházi személy szponzorálta. is. Időközben román részről sok támadás érte a lapot, ezáltal fokozatosan csökkent a példányszám és a támogatók köre. 1996-1998-ig már csak kéthavonta jelent meg, 1998-ban pedig szünetelt a lapkiadás.

Ezt követően Iancu Laura megkérdezte, hogy került a lap kiadása Csíkszeredára, Moldvába kik terjesztették, kik részére szánták? Közben megjegyezte, hogy a lap szülőfalujába, Magyarfaluba is eljutott, azonban ott nem nagyon olvasták, mert nem volt hagyománya annak, hogy egyáltalán bármit is olvassanak, idő sem volt ilyesmire. Ugyan örvendtek annak, hogy már nem kellett kötelezően előfizetniük a kommunista lapokra, és megjelent egy róluk szóló lap, de mivel cikkei román nyelven is megjelentek, nem akarták elolvasni, a magyar nyelvűt pedig nem igen értették, így hát inkább, mint papírt elhasználták a háztartásban, sokat nevettek azon, amikor lapozgatás közben csúf bábák képeit látták. A lap ugyan a csángókról szól, de inkább a világnak, de valamilyen oka van annak, hogy nem terjed a csángók között. A változások után milyen a tartalma? Tisztázni kell a csángókkal kapcsolatos tévhitet, amelyben a pusztinai értelmiségi kör sokat tett. Többek között az erdélyi születésű geográfus-földrajz tanár, Gazda László is, aki a székelyes csángó falvakat kutatta, eredményes terepmunkát végzett Pusztina térségében, helytörténeti írásait a rendszerváltás után 1990-től a Csángó Újság és a Moldvai Magyarság oldalain közölte. Mi más még a szándék?

Mirk Szidónia válaszában elmondta: régebben a 4 oldalas lap a csángókkal kapcsolatos eseményekről, rövid híranyagokkal tájékoztatott, számos képanyaggal, folklór gyűjtésekkel, történelmi, irodalmi forrásmunkákkal, szemelvényekkel gazdagítva. Az volt a törekvés, hogy a lapot nyugaton, vagyis Erdélyben, és Magyarországon is használják. 1999 decemberében változás történt, a lap szerkesztőségébe olyan nagy nevek is bekerültek, mint Ferenczes István erdélyi költő, író, újságíró, a Székelyföld című kulturális folyóirat megalapítója, akinek szívügye volt a moldvai magyarság sorsa, valamint a szintén erdélyi születésű Farkas Árpád író, költő, műfordító. Az új szerkesztőség a lap kiadásához támogatókat keresett, az volt az elképzelésük, hogy a lapot Moldvában kéne szerkeszteni. 2000 januárjától a Székelyföld folyóirat mellett a Székelyföld Alapítvány segítségével folyóirattá vált, az újság jelleget fel kellett adni, a román és magyar olvasók érdeklődésére arculatot kellett váltani.  Havonta kisebb formában jelent meg, Ádám Gyula fotóművész képeivel gazdagítva. Egy évszázadnyi nyelvi asszimiláció ellen kellett küzdeni, a román nyelvészek, kutatók nem ismerik a csángókkal kapcsolatosan közölt magyar szakirodalmat, de ugyanakkor közölni kellett a másik oldal ezzel kapcsolatos véleményét is.

Iancu Laura megjegyezte, nem véletlen, hogy nem Moldvában született meg ez a lap, talán nem is politikai okok miatt, hanem ­ Ősz Erőss Péter véleménye szerint – a régebbi időkben ott  lévő szellemi, kulturális közeg nélküli  kulturális sivárságban ez nem adathatott meg. Ma már talán nem lehetetlen, hogy Moldvában is szülessenek folyóiratok, hiszen az internet elterjedésével a moldvai magyarok számára is kinyílt a világ. A mostan, új sorozatú, negyedévente megjelenő folyóirat mit tartalmaz?

Szidónia mikor került a laphoz? Mint a Székelyföld c. kulturális folyóirat szerkesztőjének mi volt a késztetése arra, hogy a moldvai magyarsággal foglalkozzon?

A kérdésekre Mirk Szidónia így válaszolt: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz-szociológia szakán végeztem 1998-ban. A Székelyföld. című. folyóiratba a belépőm a „Beszélgetés  90 éves Lükő Gáborral néprajzkutatóval” című. írásom volt, ami megnyerte Ferenczes István tetszését és onnantól kezdve  én lettem a kulturális lap szerkesztője. Már édesapám is érdeklődött a moldvai csángók iránt. A kapcsolatom velük a Csíksomlyói Búcsún kezdődött, ahol láttam őket a templomban a matracaikon aludni, ott voltam velük a hajnali Napba nézéskor, akkor még nem lehetett keresztaljákkal  felvonulni Csíksomlyón, ma már lehet, de mostanában már a Csíksomyói Búcsú jellege erősen megváltozott, nem a mienk.

Ezután Gábor Felicia felolvasta a Csángó élet című. második könyvéből az „Édesanyám” elnevezésű, szívet szorongató, csodálatos írását, amely a kis gyerekkorban az anyai háztól az óvodába kerülő gyermek, majd a teljes otthontól elszakadó, édesanyja szeretete iránti állandó vágyát fejezi ki.

Demse Márton felolvasta a most ősszel megjelent 1956. és a Csángó halotti beszéd című, mély érzelmeket kifejező verseit.

A Berka Együttes vezetője pedig elmondta, hogy az elmúlt évben moldvai csángók költők verseit adták ki egy újabb korongon, ami a külföldi magyarok körében is nagy sikert aratott. Ebből most bemutattak nekünk egy kis ízelítőt, Duma András „Én országom Moldova” és Lakatos Demeter „Csángó imádság”, valamint „Szép a falum” c. megzenésített verseit.

Ezt követően Iancu Laura tovább kérdezett: milyen a mai arculata a lapnak, ki dönt és miről?

Mirk Szidónia válasza: a kiadásért felelős Ferenczes István létrehozta az anyagi hátteret, új szerkesztői gárdát hozott létre, csak hogy neveket említsek, Halász Péter, Tánczos Vilmos néprajzkutatók, Sántha Attila író, Borbáth Erzsébet, csíkszeredai nyugalmazott igazgató, Iancu Laura költő, író, néprajzkutató írásai rendszeresen jelennek meg a lapban. Állandó rovatai, a hírek, beszámolók, külső terepmunkák, riportok, események. A terv az, hogy a lap mindig bemutasson egy-egy csángó falut, ez az első szám Külsőrekecsint mutatja be. A lap 360 könyvtárba jut el 160 előfizetője van, 120 példány jut el az oktatásba, különböző székelyföldi városokba, román előfizetők is vannak, és moldvai kispapok is igényt tartanak rá, jó a kapcsolat a Bákói Néprajzi Múzeummal is. 2000-ben összegyűltek az oktatási és egyházi civil szervezetek Duma Andrásnál abból a célból, hogy az erdélyi városokban tartsanak ún. „Csángó Napot”, hogy az erdélyi magyarság is jobban megismerje a moldvai csángómagyarok életét, ezáltal felkeltve a székelység csángók iránti „nemtörődömségét”.

Általános tény az, hogy a tudomány kevés információt juttat el a csángókról, az embereknek nagyon hiányosak az információjuk velük kapcsolatban.

Lejegyezte:
László Ildikó

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók