Múlt, jelen, jövő

2017.06.19. | Keresztszülők
Beszámoló a júniusi klubnapról
Júniusi összejövetelünkön Horváth Zoltánné elnök asszony számolt be a közelmúlt eseményeiről. Vendégünk volt dr. Lakatos Zoltán orvos, aki „A moldvai csángó magyarok jövője, ahogy én látom” címmel tartott előadást. Ezután ünnepélyesen elbúcsúztattuk Albertné Révay Ritát, megköszönve az Egyesület Vallási csoportjának vezetőjeként végzett sok-sok éves odaadó munkáját. Végül levetítettük Vujity Tvrtko riportfilmjét a Fekete Tenger mellett élő csángómagyarokról.

A klubprogramot ezúttal is László Ildikó egy szép csángó dallal vezette be. Ezt követően elnökünk, Horváth Zoltánné számolt be az Egyesületet érintő eseményekről, az oktatási programunkban részt vevő gyerekek számára szervezett táborozások előkészületeiről majd felkérte dr. Lakatos Zoltánt, hogy tartsa meg előadását.

Vendégünk egy kis visszaemlékezéssel kezdte „A moldvai csángó magyarok jövője, ahogy én látom" című  értekezését. „Huszonegy éves, orvostanhallgató koromban hallottam először a csángókról. Pedig anyai ágon erdélyi felmenőim vannak, a csángók mégis kimaradtak a családi emlékezetből. Egy akkori idős bácsi, aki megjárta az I. világháborút és Besszarábiában harcolt az orosz fronton, ő mesélt arról hogy jóval a Kárpátokon túl csángó magyaroknál voltak elszállásolva. Akkori létszámukat 300-400 ezer főre becsülték. Nem akartam hinni neki, váltig bizonygatta.

De elkezdtem kutatni utána, akkoriban ez még nem ment könnyen. Morzsákat gyűjtögettem, egyre többet. Egyik pedagógus barátom - már a rendszerváltás után - évekig járt ki két lelkes tanítónővel illetve. óvónővel nyaranta három hétre Külsőrekecsinbe, ahol afféle napközi tábort szerveztek ottani gyerekek számára. Akkortájt jutott a kezembe Lakatos Demeter verseskötete is. Egynémely versétől elámultam. Megismertem Petrás Mária, Nyisztor Ilona és mások művészetét.

Divatba jöttek a csángó táncok a magyarországi táncházakban, egyre erősebben belém ivódott a csángó kultúra, az az érték, ami vonzott, és amiről úgy vélekedtem, mindent meg kell tennünk hogy ne tűnjön el végleg a történelem temetőjében.

A keresztszülői hálózatról is régóta tudok, egy festő-orvosnő baráti házaspár aktív részt vállalt ebben, talán három csángó gyereket is kitaníttattak. Feleségem betegsége és viszonylag korai halála megakadályozott abban, hogy vállaljunk ilyen szerepet. Végül legkisebb keresztlányom (az ELTE-n most végez) csángó kutató lett, sokat járt kint, szakdolgozatát ebből írta, sőt doktorira készül, ő is sokat mesélt a tapasztalatairól. Én mindezek ellenére csak tavaly nyáron jártam ott először. Egy hagyományőrző csapattal, vezetőjük régi barátom. Jurtát állítottunk, foglalkozásokat tartottunk, de hamar rájöttem, ez nem járható út. Az alapoknál kell kezdeni mindent, újra kell építeni a házat, mint Gyurka Valentinék leégett otthonukat, de mézeskalács ház helyett, erős "várat" kell építeni.. De hogyan?” Vetített képekkel kísért előadásának második részében erre igyekezett választ adni. Egy biztos: az élő kapcsolat mindennél fontosabb – fogalmazta meg elsőként.

A múltat elemezve azt mondta: „többféle magyarázat létezik a csángók eredetét illetően. Két új oldalról fogom megközelíteni a kérdést, hivatkozással a Képes Krónikára és az Arvisurára. Bármilyen megközelítésben ők magyarok. Csángó magyarok”

A jelenről így foglalta össze mondanivalóját: „Sokak szerint a csángóság mint önálló és életképes etnikum léte a 24. órát is meghaladta. A nyelvvesztés tekintetében valóban aggasztó a helyzet, ám véleményem szerint nem reménytelen. Száz év alatt tizedére csökkent a magukat csángónak vallók száma. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban az identitás egy esetleges nyelvvesztés után is nagyon sokáig megmarad. Hagyományos paraszti gazdálkodás folyik, akik nem ebből élnek, külföldön vállalnak munkát. A végleges elvándorlás kevesebb, mint a románság körében.

A gyermekáldás még hagyományosan magas szinten áll.

A jövőről bizakodóan fogalmazott: „a  revitalizáció nem reménytelen. Az élet minden területén kell foglalkozni a kérdéssel. Nem elég csak a nyelvi és kulturális területen. Gazdasági téren átfogó program kidolgozása szükséges a csángó magyarok magyarság-tudatának erősítésére, illetve helyreállítására. Legyenek büszkék Magyarországra.

A kultúra területén valamelyest működik a magyar iskolák szerepe a nyelvi revitalizációban, de ezen lehet javítani. Jól működnek a hagyományőrző csoportok, főleg a népzene és a néptánc területén, de a kultúra teljes területén a kapcsolatok bővítése itt is nélkülözhetetlen. Hasonló kezdeményezések rengeteget javíthatnak, mint például  Röpülj páva vetélkedő”

A véleménye szerint legfontosabb teendőket így foglalta össze:

„A katolikus egyház szerepe megkerülhetetlen.
Keresztszülői hálózat kapjon nagyobb támogatást.
Gazdasági szempontok a legfontosabbak.
A magyarországi vállalkozások számára lehetőséget és támogatást kell találni a helyi munkaerő felszívására.
A külföldi munkavállalók körében népszerűsíteni kell a magyarországi munkavállalást.

Végleges elvándorlás esetében előnyt kell biztosítani a magyarországi letelepedéshez a magas népszaporulatra alapozva a „jut is marad is” elv alapján. Magyarország számára egyfajta utánpótlást is jelent.

A politika direkt módon nem avatkozhat be a folyamatba. De a háttérben az élet minden területén támogatnia kell ezt a kérdést. Ehhez kell a már említett átfogó program.”

Előadását elnök asszony megköszönte, majd Jolanda Willemse alelnök következett, aki meleg szavakkal értékelte Albertné Révay Rita munkáját a KEMCSE Vallási csoportjának vezetőjeként. Az Egyesület elismerését, köszönetét tolmácsolta, és kifejezte azt a reményét, hogy Rita továbbra is a barátunk és segítőnk marad. Befejezésül Gondos Béla felhívta a figyelmet Trunki Péter „ A tanfelügyelő jelenti” című, most megjelent dokumentum kötetére.

Végül sor került a Vujity Tvrtko riporter „Egy falu a Fekete-tenger mellett, ahol mindenki magyarul beszél” című filmjének lejátszására, melyet a TV2 Napló című műsorában vetítettek. Ez a megdöbbentő beszámoló egy, Budapesttől 1000 kilométerre lévő településről szól, ahol mind a mai  napig élnek Moldvából áttelepült csángómagyarok.

Minden kedves keresztszülő társunknak jó pihenést, pozitív energiával való feltöltődét kívánunk a nyárra. Szeptemberben ismét találkozunk!

Büttner Sarolta programszervező

Képek: Prekrit Judit

 

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók