Örményekkel Kiss Ernő nyomában

2017.04.03. | Keresztszülők
Egyesületünk és a XII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat együttműködési szerződés alapján kölcsönösen részt vesznek egymás rendezvényein, jelentős eseményein. Legutóbb az Önkormányzat szervezésében az örmény felmenőkkel rendelkező Kiss Ernő altábornagy, aradi vértanú végső nyughelyét koszorúztuk meg a Vajdaságban.

Március 22-én több mint negyvenen, – örmények és barátaik – rész vettünk egy rövid körúton a Vajdaságban. A KEMCSÉ-t Willemse Jolanda alelnök és Pákozdi Judit tiszteletbeli elnök képviselte. Elsőként Nagykikindán álltunk meg, ahol az Egység elnevezésű művelődési szervezet és református közösség tagjai fogadtak minket nagy szeretettel. Egy kis ünnepséget is rendeztek a csoport tiszteletére, képes bemutatót tartottak a város történelméről, beszámoltak a helyi magyarság életéről, tevékenységükről, majd megmutatták Nagykikinda. nevezetességeit. Meglátogattuk a katolikus, görög katolikus és a református templomot. Rövid sétát tettünk a város központjában.

Délután Elemérbe utaztunk, ahol megkoszorúztuk Kiss Ernő altábornagy, aradi vértanú nyughelyéjét, a katolikus templom alatt található család kriptában. A Himnusz eléneklését követően megemlékeztünk kivételes pályafutásáról, életéről, aminek sok részletével mi, résztvevők, is csak ott ismerkedtünk meg. (Kiss Ernő részletes életrajza a cikkünk után olvasható.)

Útban hazafelé megálltunk a Feketetó nevű városkában, ahol leróttuk tiszteletünket a közelmúltban boldoggá avatott Bogdánffy Szilárd püspök és vértanú szülőhelyén létesített emlékháznál. Szomorú tény, hogy róla is kevés ismerettel rendelkeztünk. (Életrajzát a cikk végén olvashatják.)

Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a XII. kerületi Nemzetiségi Örmény Önkormányzat milyen fontos küldetést teljesít azzal, hogy igyekszik minél több embernek bemutatni a történelmünkben jelentős szerepe játszó örmény személyiségeket.

Lejegyezte Pákozdi Judit

Kiss Ernő altábornagy, aradi vértanú

Kiss Ernő gazdag, örmény eredetű családban született. Nagyapja Kiss Izsák volt, aki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, és ezért 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál megyében két uradalmat szerzett, amit csak halála után, 1807-ben kapott meg a család. Édesapja eleméri és ittebei Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki korán özvegységre jutván Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül. Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon,1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett.

Kiss Ernő a kivégzésekor már özvegyember volt. Feleségétől, egy, Horváth Krisztinától három leánya született, közülük

• Ernesztin, 7 évesen meghalt,

• Kiss Auguszta (1822-1900) március; a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, ahol a korona hol létéről akartak tőle többet megtudni. Miután elengedték, még két évig megfigyelés alatt tartották Férje Dániel János, Torontál vármegye alispánja volt, aki 1888-ban halt meg. Házasságukból született a későbbi kereskedelemügyi miniszter, Dániel Ernő.

• Kiss Róza (1823-1900), aki Bobor György (1819-1879) felesége lett.

Kiss Ernőnek volt egy természetes fia is, Turati Ernő, aki Olaszországban élt.

Katonai pályafutását bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án.

A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jelasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én a honvéd hadseregben elsőként – honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.

December 12-én – ismét elsőként – honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az 1849. január 2-ai pancsovai ütközet után lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba.

Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott „kegyelmet”.) Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.

A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalin falván újratemették, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban nyugossza örök álmát. (Forrás: Wikipedia)

Boldog Bogdánfy Szilárd püspök és vértanú

Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én született az akkor a Torontál vármegyéhez, ma a szerbiai Vajdasághoz tartozó Feketetón. Édesapja, Bogdánffy Ignác kántortanító, édesanyja Welebny Aranka. Elemi iskoláit a ma Romániához tartozó Torontálkeresztesen (Cruceni) végezte, a gimnáziumot pedig a Temesvári Piarista Gimnáziumban, ahol 1929-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait a nagyváradi Teológiai Akadémián kezdte meg. Két év múlva, kiválói eredményei láttán, elöljárói Magyarországra, a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, hogy ott magasabb szintű tanulmányokkal készüljön fel a neki szánt tanári pályára. 1934 nyarán tért vissza Nagyváradra, ahol megyés püspöke, Fiedler István június 29-én pappá szentelte.

Felszentelése évében a szatmári papnevelő intézetben kezdte meg szolgálatát helyettes tanárként és tanulmányi felügyelőként. Egy évvel később hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, ezzel egyidejűleg pedig a püspökség által fenntartott konviktus, a Szent József Intézet hittanára és lelkésze is volt. 1937-ben, hogy a román előírásoknak megfeleljen és továbbra is tanárként működhessen, a balázsfalvi görög katolikus teológián licenciátust szerzett. 1938-tól az Orsolya-rend által vezetett Tanítóképző Intézetben is elvállalta a lelki vezetői és hittanári feladatot. E sokrétű munkája következtében kapcsolatba került szinte az egész város fiatalságával, és nagy népszerűségre tett szert körükben.

A fiatal magyar pap fokozódó népszerűségét a román hatóságok nem nézték jó szemmel, ezért 1939-ben koholt váddal (részvétel Rongyos Gárda szervezésében) letartóztatták, majd román állampolgárságától megfosztva, kitoloncolták Magyarországra. Itt a második bécsi döntésig az Intézet hitoktatója volt, majd 1940 szeptemberében visszatért az újra Magyarországhoz csatolt Nagyváradra.

Márton Áron gyulafehérvári püspök 1940. szeptember 15-ével kinevezte teológiai tanárnak a nagyváradi Papnevelő Intézetbe. A papi szeminárium lelki vezetésével, valamint az erkölcstan oktatásával bízták meg. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán megvédte „A szinoptikus apokalipszis” címen benyújtott doktori értekezését. A negyvenes évek első felében részt vett a váradi katolikus középiskolai oktatási rendszer újjászervezésében: szerepe volt a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újraindításában. A nyilas hatalomátvételt követően részt vett az üldözöttek mentésében. A volt orsolyita-növendékek számára 1945-ben megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. 1945 és 1947 között, a háborút követő tanárhiány miatt, nem csak hittant, latint, franciát és matematikát is tanított.

1947 tavaszán elfogadta Scheffler János püspök hívását, és Szatmáron a püspök titkára lett. Miután Romániában 1948-ban államosították az egyházi középiskolákat és bezáratták a helyi papnevelő intézetet, Felsőbányán és Szinfaluban titkos szemináriumokat szervezett a papi utánpótlás biztosítására.

Az egyre fokozódó egyházüldözés miatt, számítva arra, hogy a püspököket a román hatóságok letartóztatják, 1949. február 14-én, a bukaresti nunciatúrán titokban püspökké szentelte Gerald Patrick Aloysius O'Hara nuncius érsek. Amikor a nacionalista-kommunista rezsim a római katolikus egyházat be akarta olvasztani a nemzeti egyházba, ezáltal elszakítva a Rómától és a pápától, Bogdánffy Szilárd bátran szembefordult ezzel a szándékkal, és megtagadta a kért együttműködést. 1949. április 5-én az állambiztonsági szervek letartóztatták.

Négy év alatt, ítélet nélkül, megjárta Románia több rettegett börtönét (Jilava, Capul Midia, Máramarossziget). Koncepciós perére 1953-ban került sor. 12 évnyi kényszermunkára ítélték. Bár védőinek sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, de a per újratárgyalására már nem került sor, mivel az elszenvedett kínzások és egy súlyos tüdőgyulladás következtében, amelyre nem kapott gyógyszert, a nagyenyedi börtönben 1953. október 2-án elhunyt. Holttestét egy rabtemetőbe temették, melynek helyét később beépítették. Sírhelye így ismeretlen.

2010. október 30-án boldoggá avatták a nagyváradi székesegyházban. A boldoggá avatási dekrétumot XVI. Benedek pápa küldötteként Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta. (Forrás: Wikipedia)

Bogdánffy aláírása és fényképe 1940 körül

 

 

 

 Adományozzon telefonja segítségével! Hívja az adományvonalat (13600) előszám nélkül, majd üsse be a 47-es kódszámot! A hívás ára bruttó 250 Ft. Köszönjük támogatását!
Facebook
erdély.ma
Nyitólap | A csángók | Az egyesület | Keresztszülővé válni | Kapcsolat
Hírek, események | Klubdélutánok | Szociális tevékenység | Vallás, hagyományőrzés | Nyaralás, táboroztatás | Oktatás, továbbképzés | Falugazdák | Segítséget kérünk | Utazás Moldvába | Naputánjáró | Könyvek, kisfilmek, videók