|
 Magyar
sors Moldvában
60 év
Kerek hatvan éve jelenik meg Bukarestben magyar napilap: 1947. szeptember
1-jén alapították a Romániai Magyar Szót. Ez a hatvan év nem múlt el események –
kitelepítések, lázadások, börtön, diktatúra, beolvasztási kísérletek – nélkül.
Ezeket az eseményeket követi végig az ÚMSZ évfordulós sorozata. A
közölt dokumentumok rendelkezésünkre bocsátásáért ezúton is köszönetet mondunk
Varga Andrea és Vincze Gábor történészeknek.
Magyar nemzeti kisebbségként a csángók sorsa az erdélyi magyarokéhoz hasonló,
ám esetükben a beolvasztási törekvések még hangsúlyosabban jelentkeztek. A
helyzetet az is súlyosbította, hogy a kommunista időkben az állambiztonsági
szervek tevékenységére támaszkodó beolvasztási stratégiákat maga a moldvai
katolikus egyház is segítette. Az állambiztonság az egyház törekvéseire, az
egyház pedig az állambiztonsági szervek céljaira épített, így használták egymást
abból a célból, hogy elérjék a Moldvában évszázadok óta élő magyar ajkúak
asszimilációját.
►
Csángók és katolikusok Moldvában
Akarva vagy akaratlanul a csángók és a katolikusok közé gyakran
egyenlőségjelet tesznek. Azonban a moldvai katolikusok csak egy része csángó. A
két fogalom összemosása nem más, mint a történelmi igazság leplezési kísérlete,
és a csángók beolvasztására irányult koncentrált akció elfedése.
A katolikus csángók, akik egy régi magyar dialektust beszélnek, a 19. század
elején (1859-es moldvai népszámlálási adatok szerint) mintegy 18 ezren voltak. A
katolikus hívek száma ugyanakkor Moldvában 22-23 ezerre volt tehető, és a
csángók mellett kis számban ugyan, de cseh, olasz, orosz és német katolikusok is
alkották.
►
Elméletek a csángók román eredetéről
Dumitru Mărtinaş romántanár, aki Moldvában született, de Marosvásárhelyen élt
1935 és 1940 közötti kutatásaira alapozva könyvet írt, amelyben a csángók román
eredetét próbálja bizonyítani. Kutatásai időszakában a román közgondolkodást az
ultranacionalizmus jellemezte (ekkor is könyv jelent meg a csángók román
eredetéről, ennek szerzője Iosif M. Pal), akárcsak a könyv kiadási időszakát.
A hetvenes években, a román nacionalizmus újabb fénykorában történészek egész
sorát mozgósították a román történelem kozmetikázására. Ekkor került sor
Mărtinaş könyvének kiadására is, ami a kézirathoz viszonyítva néhány ponton meg
lett változtatva annak érdekében, hogy teljesen megfeleljen az akkori hatalom
szájízének. Ugyanakkor szakértők szerint ez a történelem hamisító offenzíva a
Szekuritáté 0544-es katonai alakulatának és a félretájékoztatással foglalkozó D
osztályának műve, amihez nyilvánvalóan egyházi vezetők is hozzájárultak.
►
Az egyház érdeke is az asszimiláció volt
Az egyházak általában a kommunizmus hatalomra jutásával nehéz időknek néztek
elébe: a görög katolikus felekezet felszámolásával több mint 800 templomot és
több mint másfél millió hívőt nyer az ortodox egyház, ugyanis az elkobzott
javakat ők kapják meg. A Vatikán ugyanakkor tisztában volt azokkal a
nehézségekkel, amelyekkel egy katolikus szórvány szembesül ortodox területen. Az
„univerzalitási” misszióban meghatározták, hogy minden Missziónak a terület
sajátosságaihoz való alkalmazkodási képessége a siker egyik feltétele, ezért ők
is részt vettek az asszimilációs törekvések támogatásában. Ezért nem tartottak
magyarul miséket, a templomban csak a latin és a román nyelvet használták.
►
A beszervezés eredményei
A beolvasztási stratégia eredményes kivitelezése érdekében a Szekuritáté a
klérus soraiba beszervezett informátorokból álló aktív és nagy létszámú
hálózattal dolgozott. A Szekuritáté irattárát vizsgáló történészek szerint a
dokumentumokból kiderül, hogy minden negyedik pap (államvédelmi szakszóval
kultuszkiszolgáló) „minősített informátorként” be volt szervezve.
Eleinte a bebörtönzött papokat szervezték be, nyomásgyakorlással vagy
ígéretekkel nagyszámú nyilatkozatot sikerült begyűjteni a szabadulás utáni
együttműködésről. 1964 után az együttműködési nyilatkozatokat önkéntes alapon
íratták alá, ezek nagy része előjogok (külföldi utak, jobb parókia vagy
tisztség, személyes vagy a parókiának kedvező anyagi előnyök) ígérete ellenében
született.
►
Lemondtak híveik egy részéről
Következésképp elmondható, hogy a moldvai katolikus egyház 1857 óta
folyamatosan, több-kevesebb engedmény és adomány fejében – így például a
katolikus egyház hivatalos elismerése az ortodox mellett, számos, az államtól
kapott birtokok és egyéb javak megszerzése érdekében – lemondott híveinek egy
jelentős részéről: a csángókról és a XVIII. század folyamán Moldvában letelepült
székelyekről.
Erről a helyzetről tanúskodik
az
alábbi dokumentum is, valamint a holnap bemutatásra kerülő dokumentumok is.
| 
