|
A Széchenyi Társaság díját kapta Hegyeli Attila
Széchenyi István születésének 216. évfordulóján, 2007. szeptember 21.én,
pénteken délután a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében a Széchenyi
Társaság díját vette át Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének
oktatási felelőse.
A díjátadó ünnepség előtt a Lánchíd előtt álló Széchenyi István szobornál
koszorút helyezett el a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nevében Hegyeli
Attila, két magyarországi társszervezet, a Keresztszülők a Moldvai
Csángómagyarokért Egyesület és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány nevében
pedig Hegedüs Dóra és Márkusfalvi-Tóth Ádám elnök a következő felirattal:
"A Kárpátokon túli legnagyobb magyar népcsoport a legnagyobb magyarnak."
 
Hegyeli Attila laudációja
(Széchenyi Társaság Díja 2007. szeptember 21.)
Hegyeli Attila Sepsiszentgyörgyön született 1977-ben. Az iskoláit Kovásznán
és Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte. Szerkesztője volt az
iskola lapjának és aktív tagja a Diáktanácsnak.
Nagy hatással volt rá Kakas Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa,
akivel 15 éves korában járt először a csángó falvakban. A néprajzi terepmunka
gyakorlata és fogalma ekkor körvonalazódott számára, s ezek a tapasztalatok
jelentették az alapokat az egyetemi évek alatt.
1996-2000-ig a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-egyetem Filológia karán a
magyar–néprajz szakot végezte. Filológus, etnográfus, és magyartanári pedagógiai
diplomával rendelkezik.
A 96/97-es tanévben a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Néprajz Szakosztályát
vezeti, tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak. 1998 óta részt vesz egy
szegedi etnológusokból álló kutatócsoport Dobrudzsa-kutatásaiban is, amely az
ottani nemzetiségek eddig leíratlan néprajzának kutatására vállalkozott.
Érdeklődése fokozatosan a moldvai csángók irányába terelődött. Kutatóutat
szervezett főleg a déli és a székelyes csángóknál.
Több dolgozata született, melyek a moldvai csángók hagyományos társadalmának
változását, jellegzetes identitásuk mozzanatait vizsgálják. 1994-től publikál
magyar és román nyelven.
A tudományos kutatás mellett egyre többet foglalkozik a moldvai magyarság
civil szerveződéseinek segítésével is. Két évig tagja volt a Szeret-Klézse
Alapítványnak, amelynek alapításánál is bábáskodott.
2000-ben átköltözött feleségével Moldvában és – az 1958 óta megszüntetett
magyar nyelvű oktatás újra indításáért – a csángó gyerekek magyar nyelvű
oktatására általuk kidolgozott Csángó Oktatási Program végrehajtásán dolgozik.
Magyartanárként Klézsén majd Bákóban tanított. Vezeti a Romániai Magyar
Pedagógusok Szövetsége Csángómagyar Pedagógusok Testületét. Jelenleg a Moldvai
Csángó-magyarok Szövetsége főállású oktatási felelőse.
2000 óta életét a csángóföldi oktatásszervezés határozza meg. Sok faluban a
gyerekek is értenek, beszélnek még magyarul, azaz „csángósan”, ahogyan ők
nevezik a magyar nyelvnek az arrafelé hallható számunkra nagyon értékes és szép
dialektusát.
Kezdetben egyesek kivitelezhetetlennek, mások vakmerőségnek vagy éppen
szélmalomharcnak tartották azt a koncepciót, hogy a moldvai csángó falvakban
először az iskolán kívül kezdődjön el a magyar nyelvű foglalkozás, majd az
iskolákban kell megszervezni, kiharcolni az anyanyelvi órákat. Akkoriban még nem
is lehetett látni a feladat nagyságát.
Az oktatási program elvi alapjainak helyességét a gyakorlat bizonyította,
mára a mennyiségi növekedés a jellemző. Hét év alatt 17 településre kiterjedő,
30 pedagógust foglalkoztató 992 gyermeket tanító civil „nagyvállalkozásról”
beszélhetünk.
Az is látható, hogy a hátralévő feladat többszöröse az eddig elvégzettnek.
A tanárok mostoha körülmények között tevékenykednek. A magyar nyelv
tanításának ügyéhez kezdetektől negatívan viszonyul a média is, de a helyi
„hírközlésért” felelős papság is.
Így nem, vagy csak torzítva jut el a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos
információ egy-egy moldvai csángó faluba, közösségbe, családba.
Röviden bemutatva a programot, a taníttatást három csoportba lehet sorolni
ú.m. az iskolán kívüli foglalkozások, az iskolai tanítás, valamint a
továbbtanulás menedzselése.
Az iskolán kívüli tevékenységek nagy előnye, hogy az anyanyelvoktatás mellett
átadható a moldvai csángók hagyományos táncai, énekei, muzsikája is, hiszen ma
már ez sem történik meg automatikusan úgy, ahogyan egy-két generációval ezelőtt.
Ahogy a nyelv esetében a tanárok fokozott figyelmet fordítanak az illető falu
nyelvjárásának megőrzésére, úgy a táncban, énekben is ügyelnek arra, hogy a
szellemi kultúra átadására elsősorban helybelieket vegyenek igénybe.
Iskolán kívül válik lehetségessé a magyar nyelvű imádságok, egyházi szövegek
és énekek tanítása is. A csángók mind katolikusok, vallásosak. Általános a
sokgyerekes család.
Jelenleg sehol nincsen Moldvában magyar nyelvű mise, de a vallási téren való
előrelépésnek egyik alapvető feltétele a liturgikus szövegek ismerete a fiatalok
körében.
Közösségteremtő a különböző falvak gyerekeinek összehozása, a közös
rendezvények és „erőpróbák” szervezése, melyek a közösségi tudatnak, az
összetartozás élményének egyik legfontosabb eszköze.
Rendszeres rendezvények, kiemelkedő események kísérik az oktatási programot,
mely részben a tanároknak szakmai felkészítést, szervezési útmutatást, másrészt
a diákoknak együttlétet, összetartozás-érzést sugároz.
Ezek a versenyek vagy rendezvények jó alkalmak arra, hogy felmutassák
létüket, eredményeiket. Ilyen például a Szeret-menti Népdalvetélkedő, a
Frumószai Szavalóverseny, az Anyanyelvi Tantárgyverseny, valamint a nyári
táboroztatás úgy Magyarországon mint Erdélyben, de újabban Moldvában is.
Hasonlóan közösségkovácsoló a Reverinda nevű gyereklap készítése, melyet
gyerekek írnak, a tanáraik csupán szerkesztik és eljuttatják mindazok számára,
akik magyarórákra járnak. A második éve megjelenő gyereklapot havonta 700
példányban, lapszámonként 12 oldalon adják ki. Minden lapszámban vannak olyan
feladatok kezdőknek és haladóknak, melyek jól használhatók a magyar nyelvű
foglalkozásokon.
Az iskolai magyarórák Moldvában az érvényben levő oktatási rendelkezések
szerint történhet. A román tannyelvű iskolában is tanítható az „anyanyelv” nevű
tantárgy, amelynek órakerete heti 3-4 órában van meghatározva.
Mindez azonban csak azokra a gyerekekre vonatkozik, kiknek a szülei az előző
tanév folyamán írásban kérték a magyar nyelv anyanyelvkénti tanítását.
Bizonyos településeken már több mint 50%-os a beiratkozottak aránya, mégis
sok család idegenkedik, fél, vagy egyszerűen közömbös a gyerek anyanyelvi
oktatásával szemben.
Sajnos nem konfliktusmentes az állami iskolák tanárai és magyartanárok
közötti viszony. Szinte „megszokottá” vált az, hogy egyes tanárok megszégyenítik
a magyar órára járó diákokat,
negatívan beszélnek a szülőknek osztályfőnökök, tanítónők, igazgatók a magyar
nyelvórákról, illetve megpróbálják lebeszélni őket az újabb kérvények
benyújtásáról.
Mindezekkel magyarázható az is, hogy a tanévet kezdő diáklétszámból év közben
is lemorzsolódnak.
A továbbtanulás Moldvában nem egyszerű. Nincsen egyetlen magyar tannyelvű
középiskola, szakközépiskola vagy szakiskola sem. Így biztosítani kell a 14.
életévüket betöltött tehetséges diákok továbbtanulási lehetőségét is.
A tanárok minden évben kiválasztják, és magyar középiskolába továbbtanulni
küldik azokat a diákokat, akiknek a családjuk ezzel egyetért. Így a Csángó
Oktatási Program égisze alatt Csíkszeredában, Bukarestben és Udvarhelyen
tanulhat az idén összesen 53 ösztöndíjas.
A végső cél a Csángó Oktatási Program hivatalossá tétele, az anyanyelvi
oktatás államosítása lehet. Amíg ez el nem érhető, addig pengeélen táncolnak a
szervezők, és naponta emberfeletti erővel kell biztosítani az oktatási
feltételeket
az Európai Unióban való lobbyzástól a táblakrétáig a teljes vertikumban.
Hegyeli Attila tudja, hogy nem lehet leállni! Minden egyes gyereket végig kell
kísérni.
Nem tudni viszont, hogy hol van egy civil szervezet teherviselésének a
határa, és milyen új tényezőkkel szembesülnek holnap.
Csekély vigasz, hogy nem azok a népcsoportok teremtettek kiemelkedő kultúrát,
akik jó adottságok között éltek.
A financiális problémák enyhítésére meghirdették a „Legyen Ön is
keresztszülő!” programot, mely részben az oktatási program finanszírozása, de
még inkább a moldvai és Kárpát-medencei magyarság közti kapcsolatok erősítését
szolgálja.
Ennek keretében bárki jelképes keresztszülőséget fogadhat egy moldvai magyar
gyerek taníttatása érdekében, vállalva az egy gyerekre eső oktatási költségek
fedezését (tanári bérek, tanszerek, terembérek, rezsiköltségek az oktatási
helyszíneken, továbbtanulók kollégiumi költségei, táboroztatási költségek stb.),
illetve vállalva a gyerekkel és/vagy a családdal való kapcsolattartást.
E program keretében közel ezer, többnyire magyarországi „keresztszülő”
ismerkedett meg kis moldvai pártfogoltjával levélben, személyesen vagy más
módon, elősegítve a munkájukat is úgy anyagilag mint a gyerekek biztatásával, a
szülők bátorításával.
A kapcsolatok érdekében létrejött Magyarországon a Moldvai Magyar Oktatásért
Alapítvány majd a KEMCSE, azaz a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért
Egyesülete is.
Az előző években folyamatosan támogatta a Csángó Oktatási Programot a
magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium.
Ehhez adódnak a „keresztszülők” támogatásai. Ezek a bevételek tették
lehetővé, hogy mára egy átfogó oktatási rendszerük van, amely rendelkezik
szakemberekkel és egy olyan szervezeti kerettel, amely képes a magyarul tanulni
vágyó Bákó megyei gyerekeket integrálni az első osztálytól az érettségiig.
Az oktatási program civil kezdeményezés! A csángók negyede, mintegy 60 ezren
őrizgették magyarságukat. Több száz éves állami, egyházi közömbösség
következményeit nem hagyhatjuk pár ember vállán.
Ez a Csángó Oktatási Program nagyobb elismerést és sokkal több segítséget
érdemel tőlünk magyar emberektől, és az intézményektől.
A Kárpátokon túli moldvai csángó gyerekek magyar nyelvű oktatási programjának
kidolgozását, megszervezését és gyakorlati megvalósítását, valamint a moldvai
magyarság civil szerveződéseinek segítését a Széchenyi Társaság gróf Széchenyi
István szellemi öröksége folytatásaként értékeli és ezért nevesítve Hegyeli
Attilát, és rajta keresztül a program kidolgozóit és munkatársait a Széchenyi
Társaság Díja kitüntető elismerésben részesíti.
Kísérje munkájukat továbbra is az Isten áldása!
Buday Miklós
| 
