Szavazás!

Diószén - Gioseni

Diószénben már 2000-től folyik az iskolán kívüli magyar tanítás. A 2004-2005 tanévtől az állami iskolában is van egy magyar nyelvet tanuló csoport. Itt, utólagos visszavonások miatt most kilenc gyermek tanul. Valószínű, ősztől ez a létszám is duzzadni fog. Iskolán kívüli magyarórákra körülbelül ötvenen járnak. Ez a szám ingadozó: az épp aktuális mezei- és házimunkák, valamint a hol erősödő, hol gyengülő pszichikai nyomás miatt. A gyerekek szívesen jönnek, márcsak a kikapcsolódás végett is, ám azért néha megpirongatom őket, ha nem tudnak felelni a tanult dolgokra. Az iskolában tanuló nebulókon kívül, csupa kezdővel foglalkozom. A kezdő itt azt jelenti, hogy ez az első év, amikor magyar nyelvre járnak. A családi háttér (szociális és nyelvi) eltérő, ezért a gyerekek is eltérő ismeretekkel és képességekkel rendelkeznek. Van, aki nagyon ügyesen mer és beszél is magyarul, van, aki csak érti, de bizonytalan vagy egyáltalán nem mer megszólalni, és van, aki szinte idegen nyelvként tanulja a magyart. Elsődleges célom az élménynyújtás: ének, vers, mondóka, mesefilm, élvezhető óra, amivel továbbfejleszthetőek/kialakíthatóak az alapvető készségek. A gyerekek nagyon szeretnek rajzolni és énekelni, ha lehetne, csak ezt tennék. Ezekkel a tevékenységekkel közvetve arra akarom őket rávezetni, hogy a tanulás érték, hogy van egy más lehetőségük is, és ez a világ nem záródik le a falujuk határában. Alakítani lehet és kell is életüket. A másmódú nyelv elsajátításával, másmódú gondolkodásmód is kialakul, így esélyük van felfedezni és leélni egy jobb, tartalmasabb, emberibb életet.

Tanárok:     Kiss Emese  és Salak Attila        dioszen@csango.ro

Kapcsolattartó keresztszülő:

Király Lajos     sztirol@t-online.hu     20/ 981-2841

Újabb tanévkezdés, újabb magyar ház

 A 2008-2009-es tanévet szeptember 15-én 12 órától nyitottuk meg a magyar háznál, ahol a gyerekekkel énekeltünk, beszélgettünk a nyári táborokról és élményeikről.

Egy hét eltelte után, úgy döntöttünk, hogy átköltözünk egy másik, nagyobb házba. Ez jónak bizonyult, mivel így nagyobb lett a tantermünk, aminek a gyerekek is nagyon örültek.
Örömmel látjuk, hogy a gyerekek boldogan és kíváncsian jönnek az új magyar házba magyarórára, tanulni és játszani. (Ami a játékot illeti, eddig a tanteremben nem volt rá lehetőség a hely kicsisége miatt.)
Új házban, új tanteremben és egyre több érdeklődő gyerekkel folynak a magyarórák itt, Diószénben.

Salak Attila és Emese

Keresztszülők, avagy őrző angyalok?

Ha álom nehezedik szemeidre, lassan lehunyod, és álomba merülsz, de az őrzőangyalod sohasem hagy el, ő vigyáz rád, és nem engedi, hogy a gonosz rád törjön! Ezt szoktuk mondogatni a kisgyerekeknek.

De vajon most mi történt? Február közepén még úgy festett, hogy a diószéni gyerekek nem fognak részt venni a csíksomlyói búcsún. Anyagi okokból kifolyólag, nem lehetett megszervezni a várva-várt szent alkalmat. De a csodák nem szűnnek meg! A komáromi keresztszülők lelkes utána járásának és fáradozásának köszönhetően, valamint minden egyes diószéni keresztszülő hozzájárulásával, Diószénnek a Húsvéti nyuszi egy nagy ajándékot hozott! Megkapta azt az ajándékot, amire oly vágyott és óhajtozott! A csíksomlyói búcsút! Egy héttel a búcsú előtt, nagyjából összeállt a műsor! Amint teltek a napok, úgy hosszabbodott és bővült a műsor is. Péntek estére valahogy sikerült a műsort összeállítani.

Hajnal 2, 30 órakor, már mindenki a megbeszélt találkahelyen volt. Az út hosszú volt Csiksomlyóig.

A Szentmise, valamint ezt követő csángómise után a gyermekek szereplésére került a sor! Mindezt a keresztszülőknek akarták ajándékul adni, cserébe, hogy ők a búcsút ajándékozták. Nem volt sok keresztszülő jelen, de voltak más vendégek, valamint szülők, akik nagy szeretettel hallgatták végig az alig félórás műsort.

"Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt, csángó magyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem."

[Domokos Pál Péter Csíksomlyó, 1931. június 23.]

Újabb tanévkezdés, újabb tanárok Diószénben!

Új tanév indult Diószénben is, mely kisebb-nagyobb változást is hozott a falubeli tanulók számára. A már megszokott kétévenkénti tanárváltás itt is megtörtént.Nem hagyomány, de az előző magyartanárok két-két évig oktattak e faluban. Idéntől immár két tanár kezd neki annak az oktatásnak, amit eddig egy végzett. Hogy miért? A válasz egyszerű: megnőtt a magyar nyelvet tanulók létszáma. Vajon ez a tanár-pár is két évet fog oktatni Diószénben, vagy 2 x 2 évet? Ez már a jövő titka. Amint az ismeretlen faluba érkezett a két tanár, az úton járók kíváncsian fürkészték őket, de az autók fölverte hatalmas porfelhőn át csak sejteni vélhették, hogy a két idegen nem más, mint a "magyarok". Az első két nap a költözéssel, rendezgetéssel telt, csak ezután jutott idő a faluval, a benne lakókkal, ill. a leendő tanítványokkal való találkozásra, ismerkedésre. Pár nap eltelte után, mint eső után a gombák, úgy bukkantak elő a szerény tekintetű gyermekek. Azok, akik a nyári szovátai táborban részt vettek, már tudták, hogy új magyartanáraik lesznek. Korábbi magyartanárukat sem feledték, azt a pedagógust, aki eddig teljes odaadással nevelte, oktatta őket arra a nyelvre, amely valaha őseik szájából úgy áradt, mint Istenfélő ember szájából a jó beszéd. Ennek ellenére a hagyomány szerint a kapuban a már megszokott nevet rikoltották : Ti-mmi, élesen, mintha valaki ostorral csapná őket. Nem kellett több mint három nap, s mindegyikük tudta, hogy a tanár bácsi neve Attila, a tanárnő nevét, Emeséét viszont hosszú ideig nem tudták még megjegyezni. Mintha tüntetni indult volna a sereg, úgy érkeztek abba a zsákutcába a gyerekek a magyaróráknak otthont adó szerény falusi ház elé. Egy bátrabb leányzó az 1, 2, 3 számolása után, mint egy karvezető pontos beintésére, úgy kezdték kiáltani Ti-mmi időt nem hagyva, hogy valaki kimozduljon a házból, levegővétel után újra és újra. Első kérésük az volt, hogy közösen kiránduljanak egyet. A fiatal tanárok minden további nélkül beleegyeztek. Ez kitűnő alkalom volt az ismerkedésre, barátkozásra. E pillanattól kezdve nem volt olyan nap, hogy valaki ne járt volna a "magyar háznál", de most már nem a Ti- mmi, hanem meglepetés szerűen az O-ti-lo hangzott el édes kis szájukból. Azt is meg kellett tanulniuk, hogy ha órára mennek, akkor nem kell kiabálni a kapuban, hanem csendesen be lehet menni a tanterembe. Ennek ellenére, amikor más okból kifolyólag akarnak beszélni a tanárokkal, a falu hagyományához híven kell eljárni, azaz a kapu előtt kiabálva szólítani a háziakat. Mint a karikacsapás, problémamenetesen kezdődtek a délutáni magyarórák is Diószénben az állami iskola tanévkezdését követően. Attól a naptól mintha beleszülettek volna, mintha az élet rendjéhez tartozó lenne a magyarórára való járás, panasz vagy zokszó nélkül tanár és diákjai teljes odaadással látják el feladatukat, megkezdődtek tehát a diószéni magyarórák a 2006/2007-es tanévben. Az állami iskolában heti 9 magyaróra zajlik 40 gyerek részvételével, délutáninként pedig 50 gyerek látogatja jelenleg a fakultatív anyanyelvi foglalkozásokat, számukra a két pedagógus, Salak Attila és Kiss Emese összesen heti 23 ilyen órát tart. Óvodások, általános iskolások látogatják az órákat rendszeresen. Salak Attila tartja a trunki iskolai és délutáni magyarórákat is. Hivatalos, iskolai órákat az idén sikerült először szervezni ebben a faluban, heti 3 alkalommal van erre lehetőség a délutáni foglalkozások mellett.

Diószén, 2006. okt. 1.

Észervételeit, javaslatait várjuk az info_kukac_keresztszulok.hu e-mail címen.
Copyright © 2006 KERESZTSZÜLÕK A MOLDVAI CSÁNGÓMAGYAROKÉRT Egyesület
Legutóbb módosítva: 2009. november 23.