|
|
|
|
Kerékpárok a kosteleki magyar oktatásnakA kosteleki keresztszülők összefogása igen gyümölcsözőnek bizonyult. Ennek eredményeképpen ősszel új fénymásolóval gazdagodott a faluban a magyar oktatás. Karácsonykor pedig csoportunk segítségével ajándékokhoz jutottak azok a gyerekek is, akiknek keresztszülei most nem tudtak csomagot küldeni. Igen fontosnak tartjuk, hogy közvetlen és folyamatos kapcsolat legyen köztünk és a kinti tanárok között, hiszen csak így tudjuk ténylegesen nyomon követni, hogy mi éppen a legfontosabb egy adott időszakban a kosteleki magyar oktatás számára. Még novemberben egyeztettem telefonon Ferencz András kosteleki magyartanárral, és megkérdeztem tőle, hogy mire lenne éppen szükségük, miben tudnának segíteni a keresztszülők. Bandi egy remek ötlettel állt elő, amit szeretnék a többi, magyar oktatásba bevont csángó település faluklubjainak is követendő példaként elmondani. Azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy tudnánk-e a kosteleki gyerekeknek 4-5 használt biciklit beszerezni, ami nagyon megkönnyítené az iskolába járásukat. Kostelek egy eléggé kiterjedt, kb. 8 km hosszúságú település. Főleg a falu felső végéből érkező gyerekeknek kell naponta több kilométert gyalogolniuk csak azért, hogy eljussanak az iskolába. A délutáni magyar oktatások miatt néha többször is. Főleg a kisebb gyerekeknek, de természetesen a nagyobbaknak is jelentős segítség lenne egy-egy bicikli, amit Bandiék kiosztanának közöttük rászorultságuk alapján. A kerékpárokat, miután kinőtték őket, egy következő gyerek kapná meg. Így folyamatosan ki lennének használva, és sok gyerek iskolába járásában tudnának segíteni. Amikor meghallottam Bandi ötletét, igazán megtetszett és rövid idő alatt sikerült megszereztem a többi kosteleki keresztszülő támogatását is az akcióhoz. Először is kerestem egy olyan kerékpárboltot, amelynek tulajdonosa, akciónk célját meghallva, nyitott volt arra, hogy segítsen nekünk. Használt, de jó minőségű, elsősorban gyermek kerékpárokat kerestünk, amelyek alkalmasak földutakon is a használatra. Elsődleges szempont volt az is, hogy mindegyik bicikli jó első és hátsó fékkel rendelkezzen, mivel Kostelek hegyi falu. A településen nincs közvilágítás, ezért lehetőleg olyan járműveket szerettünk volna, ami lámpával is fel van szerelve. És természetesen nem volt mellékes az ár sem. Szerencsére sikerült is találnunk egy olyan üzletvezetőt, aki tulajdonképpen beszerzési áron adott tovább nekünk első fordulóban egy 18"-os (colos), egy 20"-os és két 26"-os kerékpárt. A bicikliket Járai Zsolt keresztszülőtársunk vitte haza kocsijával otthoni tárolásra, amíg nem sikerül kijuttatnunk őket. Második fordulóban a boltban vásároltunk egy megrendelt 20"-os használt kerékpárt, valamint adományként kaptunk az üzletvezetőtől egy 28"-os, kisebb javításra szoruló járművet is, amit ők is ingyen kaptak. Ezekért szintén Zsolt ment el a kocsijával. Pár nappal később egyik régi munkatársam felajánlott egy 20"-os, igen jó minőségű biciklit, majd Zsolt szomszédjától kaptunk ajándékként egy kempingkerékpárt, és később, szintén Zsolton keresztül érkezett még egy 28"-os bicikli. Összesen így 9 kerékpárunk lett, aminek helyhiány miatt a tárolása már gondot okozott. De szerencsére besegítettek a szomszédok és így minden kerékpár fedél alá került. Azt hittük, hogy a nehezén már túl vagyunk, hiszen "csak" Csángóföldre való kijuttatásuk volt hátra. Körlevelekben megkérdeztem csángó témákban jártas ismerőseimet és tanácsot kértem tőlük, mikor és hogyan lehetne ezeket a járműveket kiszállítani. Ugyanis 9 kerékpárt nem lehet már úgy kezelni, mint egy keresztgyereknek szóló csomagot, amit bárki ki tud vinni személygépkocsival vagy busszal. Ennyi jármű igen nagy helyet foglal el, tehát egyedi megoldást kellett kitalálni. Először arra volt ötlet, hogy egy kamionos teherszállítmánnyal együtt elmehetnének. Sajnos ez nem jött össze, mert nem érkezett meg a kamion. Következő javaslat egy Magyarországon dolgozó, de kint lakó munkatársamtól jött, hogy egy olyan román személyszállító autóbuszon lehetne őket kivinni, amelyen ismerős a sofőr, és ezt természetesen több fuvarral lehetne megvalósítani. Ez a megoldás sem lett végül járható út. Gondoltunk a karácsonyi keresztszülői ajándékok kivitelére is, hiszen tervbe volt véve, hogy a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége mikrobuszt küld a csomagokért. De amikor láttuk később a több száz ajándékcsomagot, ami a nagy mikrobusz belső terét szinte teljesen kitöltötte, le kellett mondanunk erről a lehetőségről is. Mivel egyelőre nem érkezett a kijuttatási módra több javaslat, már csak az a lehetőség látszott megvalósíthatónak, amit Ferencz Bandi javasolt egy telefonon történt beszélgetésünk alkalmával. Tervbe volt véve, hogy a februári KEMCSE (Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület) összejövetelre kinti magyartanárok érkeznek Budapestre. Ők képviselnék azt a falut, ahol tanítanak és találkozva a keresztszülőkkel, válaszolni tudnának minden feltett kérdésre, ami a keresztgyerekekkel kapcsolatos. Bandi azt mondta, hogy a tanárokat szállító autóbusz utánfutóval fog érkezni, az időközben összegyűlt keresztszülői csomagok számára, de valószínűleg beférnének a mi biciklijeink is. Indulásuk előtt kb. egy héttel végre tisztázódtak a dolgok, hogy két busz fog Budapestre érkezni és az egyiken lesz csak utánfutó. Szerettük volna, ha biciklijeink nem veszik el más, kijuttatásra szánt hasznos csomagoktól a helyet, ezért megkérdeztem a kosteleki keresztszülőket, hogy mit szólnának hozzá, ha a szállító céget anyagilag is "ösztönöznénk" arra, hogy a kerékpárokat kiszállítsák. Így azok biztosabban kijuthatnának. Sokan egyetértettek velem, ezért írtam Hegyeli Attilának, aki a buszok bérlését intézte. Megkértem szóljon a szállító cégnek, hogy a lehető legnagyobb utánfutót küldjék, amibe beférnének kerékpárjaink is. A tervezett és a legnagyobb utánfutó közötti árkülönbséget, mondtam neki, a keresztszülők kifizetnék. Hamarosan meg is érkezett Attila válasza. Ebben javasolta, hogy a biciklik kiszállítására szánt összeget fizessük be az AMMOA (A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány) számlájára, hiszen a buszt ők amúgy is lejben kell fizetniük, és az alapítványtól majd megkapják a pénzt, ha átutalják. Kérte, hogy az üzenet rovatba tüntessük fel: hozzájárulás a szállítási költséghez február 9. Közben elgondolkodtam azon, hogy a pénz átutalásának ez a módja, milyen nagyszerű lehetőségeket rejt magában. Hiszen az AMMOA tulajdonképpen "konvertálja" a kinti Szövetség számára az általunk befizetett forintokat, így ők ottani valutában tudnak fizetni szolgáltatásokért. Így mindenki jól jár és teljesen hivatalos az egész dolog. Valamint az sem mellékes, hogy közhasznú alapítványról lévén szó, jövő januárban adóigazolást tudnak küldeni a befizetett összegről (ha megadjuk befizetéskor az adószámunkat is), ami adóvisszatérítésre jogosít. A visszakapott összeget pedig fel tudjuk használni egy következő adományozásnál. A buszok indulása előtt pár nappal megtudtam, hogy két busz fog érkezni Budapestre. Az egyik a Csángó Bálon résztvevőket szállítja Ferencz Éva csíkszeredai tanárnő vezetésével, a másik pedig a tanárokat, és ez a jármű fogja hozni az utánfutót is. Az indulás előtti napon Évától megtudtam, hogy az egyik busz a bál utáni napon hazaviszi a résztvevőket, szereplőket, és magával viszi az utánfutót is, amibe bepakolhatjuk a kerékpárokat . Ez örömhír volt a számunkra, hiszen végre megoldódott kijuttatásuk. Miután elindultak hozzánk a buszok, felhívtam Évát, hogy mikor és hová érkeznek be Budapestre. Így reggel 9-kor már ott vártam őket a népligeti buszpályaudvar mögötti parkolóban, hogy elkísérjem az utánfutós buszt a sofőrök szálláshelyére. A parkolóba való megérkezésük után kiszálltak az utasok, akik rövid eligazításon vettek részt. Megbeszélték és egyeztették heti programjaikat, aminek a végén kerül majd sor a keresztszülőkkel való találkozásra. Ezután a sofőrrel a Griff Junior szálló parkolójába hajtottunk, ahol le lett kapcsolva az utánfutó, hogy szabadon bepakolhassuk a bicikliket, amíg a busz újabb személyforgalmat bonyolít le. Végre eljött a mi időnk! Telefonon egyből hívtam Járai Zsoltot, akinek sikerült mind a 9 biciklit egy fuvarral! elhoznia a parkolóba. Bepakolásuk előtt még készítettem róluk fényképeket. Nagyon féltünk, hogy kicsi lesz az utánfutó, de végül minden biciklit sikerült bepakolni. Egy dologra viszont nem gondoltunk. Arra, hogy a kerékpárok közé valamit kellene tennünk, hiszen a több száz kilométeres úton egymáshoz dörzsölődhetnek, lejöhet a festék, kiszakadhatnak a küllők a mellettük lévő bicikli pedáljától, eltörhetnek a lámpák. Szerencsére volt Zsolt kocsijában egy nagy szőnyeg és két pokróc, amit közéjük tettünk, de a 9 biciklit nem tudtuk velük rendesen szétválasztani egymástól. Ezért elmentem néhány boltba, hogy nagyobb kartonpapírokat kérjek közéjük, de sajnos nem jártam szerencsével. Ekkor a Junior szálló gondnoknőjéhez fordultam segítségül, elmondva a problémát. Nagyon készséges volt, úgyhogy végül kaptam 10-12 leselejtezésre váró lepedőt, amivel már rendesen be lehetett takarni az összes biciklit. Még egy probléma azért akadt. Az utánfutó nem volt zárható. Csak egy rozsdás és bekapcsolhatatlan lakat lógott rajta. Igaz, hogy a sofőr azt mondta, senki nem fogja kivenni belőle a kerékpárokat a hotel parkolójában, de azért féltettem a nehezen megszerzett járműveket. Így elmentem és vettem egy rendes lakatot, bízva abban, hogy nem tűnik el semmi visszaérkezésemig (Zsoltnak közben el kellett mennie és egyedül maradtam a parkolóban). Szerencsére minden rendben volt, amikor visszajöttem, így az új lakattal lezártam az utánfutót, a kulcsokat pedig átadtam a sofőrnek. Másnap el is indult a mikrobusz a hazafelé tartó utasokkal, és magával vitte a számunkra, valamint hamarosan most már a kosteleki gyerekek számára is kedves ajándékainkat. Bandiék hazaérkezéséig, akik a tanár-keresztszülő találkozó után este indulnak vissza Csángóföldre, a bicikliket kint tárolják. A raktározás helyszínéről Kostelekre való szállításukat már ők fogják megoldani. A kosteleki keresztszülők bicikligyűjtését és a kerékpárok kijuttatását azért meséltem el ilyen részletesen, hogy példánkkal segítsük azokat, akik ezt meg szeretnék ismételni saját falujukban is. Gondolom, hogy problémáinkat megismerve ők már sokkal jobban meg tudják szervezni saját akciójukat. Nagyszerűnek és követésre méltónak tartom azt az ötletet, hogy a csángó gyerekeknek használt kerékpárokat juttassunk ki iskolába járásuk megkönnyítésére, ezért remélem számos helyen követni fogják példánkat. Köszönettel tartozom a bicikliakcióban nyújtott segítségükért a következőknek: - Ferencz András kosteleki magyartanárnak a remek ötletért és a szállításban nyújtott segítségéért - Járai Zsolt keresztszülőnek a biciklik megvételében, szállításában és tárolásában nyújtott segítségéért - Azoknak a kosteleki keresztszülőknek és támogatóknak, akik adományaikkal lehetővé tették a kerékpárok megvételét, valamint segítettek a szállítási költségben - Hegyeli Attilának az utánfutó szervezéséért és az AMMOA javaslatért - Ferencz Éva tanárnőnek a kapcsolattartásért - A kerékpárbolt vezetőjének hozzáállásáért és a remek biciklikért - A Griff Junior hotel gondnoknőjének a lepedőkért Deli Károly E-mail cím: bukfenc1@freemail.hu Lőrinci, 2008-02-08
|
Észervételeit, javaslatait várjuk az
info_kukac_keresztszulok.hu e-mail
címen.
|
