|
|
|
|
Lábnyik - VladnicMoldva közepén, a Szerettől keletre, Magyarfalu szomszédságában találjuk Lábnyikot, a legkeletebbi székely falut. A települést a madéfalvi veszedelem után a Kárpátokon túl új hazát kereső csíkiak, gyergyóiak és háromszékiek alapították, az eredeteket jelzik a leggyakrabban előforduló Lackó és Polgár családnevek, valamint a falu főutcája amely máig a Gyergyó nevet viseli. A falubeliek máig őrzik anyanyelvüket, a gyerekek szinte kivétel nélkül ismerik a székelyes csángó nyelvjárás egyik legtisztább változatát. A 40-es évek végén és az 50-es évek elején Lábnyikon magyar iskola működött, később az iskola román tanyelvűvé alakult és így működött napjainkig. A kilencvenes évek derekán lelkes magyarországi fiatalok megkezdték nyaranta betűvetésre, énekekre, olvasásra tanítani a gyerekeket, jó pár diák az elemi, vagy a VIII. osztály elvégzése után tanulmányait csíkszeredai magyar tannyelvű iskolákban folytathatta. 2003 szeptemberétől megkezdődött a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása. Tanárok: Orbán Attila András labnik@csango.ro Kapcsolattartó keresztszülő: Böröcz Gergely gborocz@filtermax.hu 20/ 315-7528
Így telt az ősz a lábnyiki iskolábanMegérkezésemkor az első utunk az épülő új iskolához vezetett. Azóta is 2-3 naponta elmegyünk és megnézzük, hogy halad az építkezés. A gyerekek mindig azt mondják: "milyen szép", de csodálkozó tekintetükből pontosan látni, hogy nem tudják elképzelni, milyen lesz a magyar iskola, pedig már be is vakolták. Azt biztosan tudják, hogy nagyon jó lesz, hogy nem kell majd annyit gyalogolniuk, hiszen most elég messze lakunk a falutól. A fogadtatás megható volt, a homokkupacok közül egyszer csak előugrott három kislány hatalmas virágcsokrokkal, pedig ők csak annyit tudtak, hogy valamikor egyszer jön majd egy tanító néni. Megláttak az iskolánál, hazamentek, leszedték azt, amit a kertben találtak, és már futottak is. Azóta megtanultam, hogy itt az emberek nem készülnek hosszasan az ünnepekre, hanem megragadnak minden alkalmat arra, hogy jól érezzék magukat együtt. Mindig szívesen látják a betérő vendéget, és amijük van, azt nagyon nagy szeretettel osztják meg vele. Jelenleg több mint 100 gyerek van beiratkozva hivatalosan a magyarórákra, ami elődeim és kollégám, Orbán Attila áldozatos és szeretetteljes munkájának köszönhető. A tanítás menetét elég nehéz elképzelni egy hagyományos magyarországi iskolában dolgozó tanárnak. A gyerekek a román iskola végeztével vagy éppen előtte, reggel 0. órára jönnek hozzánk azért, hogy magyarul tanulhassanak. Mivel sokaknak több mint fél órát is kell gyalogolniuk, csoportosan vagy a kistestvérükkel együtt jönnek. Van, hogy óra előtt egy órával, de előfordul, hogy fél órával később érkeznek. Az iskolalátogatást nagymértékben befolyásolja a mezőgazdasági munkák menete, szüretkor vagy kukoricaszedéskor szükség van minden családban a dolgos kézre, sőt a gyermekek még napszámba is el-elmennek. Sokszor a 7-10 éves gyerekek mennek a csordával és vigyáznak 30-40 tehénre egész nap. Ilyenkor persze nincs idejük még iskolába is eljönni. Az ősz nagy eseményei közé tartozik még, hogy új papja lett a falunak a lujzikalagori születésű és Szegeden is tanuló Péter atya, fiatal, lendületes személyiség. Isten áldását kérem munkájára. Hosszas és lelkes készülődés után fogadták a gyerekek Imre bácsit, Varga Imrét és barátait, aki egy meseszép nyári táborral ajándékozta meg őket Balatonalmádiban. A gyerekek még most is sokat emlegetik azt a sok élményt, amiben ott volt részük. Én az óvodásokat és az I-IV. osztályt tanítom iskolán kívüli órákon. Egyik vasárnap a mise végén odaszaladt hozzám egy kislány, megfogta a kezem, mosolygott, és nem szólt egy szót sem. Először lázasan kutattam az emlékeimben, hogy ez a leányka vajon melyik lenne, Annamária, Madalina vagy Alina? Végül arra jutottam, hogy nem ismerem a leányzót. Hiába szóltam hozzá, nem válaszolt. Estefelé megismétlődött a szituáció az utcán, kisvártatva előkerült az édesanyja is, akitől megtudtuk, hogy Petruca szeretne járni a "magyarokhoz�", csak ő még nem engedi el, mert kicsi. Az elsős leányka azóta lelkes tanítványom. Hát így lesznek az embernek Moldvában diákjai. Egy hetedikes lány azzal lepett meg egyszer, hogy azt mondta, ?én olyan szeretnék lenni, mint Kend�. Hamar kiderült, hogy ez azt jelenti, tanítónő szeretne lenni. Hihetetlen nagy dolog lenne a faluban, ha egyszer olyan tanítóik lehetnének, akik közülük valók. Ha a tanult emberek nem máshol keresnének boldogulást. El kell még mesélni egy kisfiú történetét, aki nyitott gerinccel született, és egy púp is volt a hátán. Szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen komoly sérüléssel egy gyermek egy ilyen szegény faluban megéri a 7 esztendőt. És most csoda történt: a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Moldvai csángó magyarok Szövetségének szervezésében Debrecenben "levágták a csomót" Róbert hátáról. Pár hét múlva már iskolába is mehet. Sütő Zsuzsa Lábnyik, 2006 novembere |
Észervételeit, javaslatait várjuk az
info_kukac_keresztszulok.hu e-mail
címen.
|
