|
|
|
|
Pusztina -PusztianaA Keleti-Kárpátok karéján túl - a mai Moldvában, az egykori Etelköz nyugati peremén, ahonnan a honfoglaló magyarok 1100 évvel ezelőtt útnak indultak - mindmáig él egy magyar népcsoport: a moldvai magyarok. Jelenlegi lé-lekszámukat 250-300 ezerre becsülik. Közülük már csak mintegy 62 ezren beszélik vagy értik őseik nyelvét. Etnikai tudatában és nyelvében erősen meggyötört népcsoport ez, mely életvitelében és körülményeiben messze elmarad a kívánatos civilizációs szinttől. Annyira elesettek, értelmiségüktől megfosztottak, hogy erejük sincs jajszavukat belekiáltani a nagyvilágba. A több mint 80 csángó falu közül Bogdánfalva, Diószén, Forrófalva, Frumosza, Klézse, Külsőrekecsin, Lészped, Magyrfalu, Nagypatak, Pokolpatak, Pusztina, Somoska, Trunk települések, ahol még napjainkban is, szinte 100%-ban értik és beszélik a magyar nyelvet, a fiatalok is. A Tázló (Tazlău) - Nagy Tázló (Tazlău Mare) - bal partján és a Magura (Măgura) nevű domb oldalán fekvő Pusztina (Pustiana) Moldva legfiatalabb magyar települései közé tartozik, hiszen a madéfalvi vérengzést követően, de valószínűleg valamivel annál is később, a XVIII. század utolsó évtizedeiben alapították. Ennek ellenére a falu településének körülményeit csak a szájhagyomány tartja nyilván, mégpedig úgy, hogy az Erdélyből, közelebbről Csíkból bejött menekültek először egy közeli román faluba, Blegyestbe mentek, s ott cséplést vállaltak, majd ezek a cséplők jöttek a mai Pusztina helyére, amikor azt egy magyar ember, bizonyos Nemes nevezetű kibérelte. Az elsőként érkezők puszta helyet találtak itt, innen kapta volna a falu a Pusztina nevet.
Tanárok: Vajda Éva és Szabó László pusztina@csango.ro Nyisztor Ilona nistor_ilona@yahoo.com Kapcsolattartó keresztszülő: Muhy András muhy.andras@pr.hu 20/ 3516-724 Pusztinán dolgozunkNapok óta csak ülök és várom az ihletet, vagy inkább azt, hogy hátha helyettem valaki leírná a benyomásaimat, az érzéseimet azzal kapcsolatban, hogy hazajöttem. Nem tévedés, tényleg ezt érzem, hazajöttem, itthon vagyok. Ismerős a táj, a "Jóreggelt"-re a " Jó reggelt adjon a Mária", az idős asszonyok meggörbült háta, a fiatal legények hetykesége, a lányok elnéző mosolya. Amikor először jöttünk el Pusztinára, úgy éreztem, hogy a legjobb helyre kerültünk és ez azóta sem változott. Gyors döntés volt, bár már nyáron latolgattuk, hogy a moldvai magyar tanításnak tán több értelme lenne, mint a pesti futkorászásnak, aztán sok apró véletlen is hozzáadódott a vágyunkhoz, és egy hét alatt kiköltöztünk Pusztinára. A tanításban volt ugyan gyakorlatom, mégis nagyon izgultam, mert rövid idő alatt is hallottam mindenfélét a moldvai magyar oktatásról. Kellemes meglepetés volt a kollégák barátságossága, hogy melegen el- és befogadtak már az első pillanatban, a segítség a Szövetség részéről és nem utolsó sorban az önzetlen segítsége a frumószai tanároknak, akik átsegítettek az első nehézségeken. Az iskolában, úgy érzem, mára elfogadtak, az órák a felső tagozatnak reggel héttől vannak, a kicsiknek órák után, aztán irány a Magyar Házba délutáni foglalkozásra. A korai sötétedésre való tekintettel igyekeztünk az órákat úgy beosztani, hogy a távol lakó gyerekeknek se kelljen késő este hazabotorkálniuk, majd tavasszal készítünk egy másik órarendet, addig leginkább órák után jönnek a gyerekek a házba, ahol a férjem, Szabó László tartja a foglalkozásokat. Nekem az iskolai foglakozások miatt a házban csak hat óra jut :. Most éppen nagy vázlatolásban vannak, ugyanis izgalomban tartja a csapatot a bákói Kisebbségi Napok kiállítása. Mostanában kaptunk öt számítógépet egy szegedi klubtól, amiből egy, sajnos, szállítás közben tönkrement, de négy géppel elkezdhettük az ismerkedést az informatika világával is. Nagyon-nagyon nagy segítség nekünk Nistor Ilona, aki hétvégén tart foglalkozásokat a gyerekeknek, itt is szeretném neki hálásan megköszönni a hozzánk való jóságát, segítő ötleteit, odaadását. Közösen sütöttünk kürtőskalácsot, két nagyot és a gyerekek sok kicsikét :, nagy sikere volt, még megismételjük. A faluban mindenki, akivel eddig találkoztunk, nagyon kedves és segítőkész, ezt szeretném megköszönni a pusztinaiaknak, hogy megmaradtak ilyen vendégszeretőknek és segítőkészeknek. Szeretném, ha közösen jó munkát végeznénk, hogy mindenki szívesen emlékezzen az együtt töltött időre, és remélem még sok szép beszámolót írhatok a közös munkánkról. Itt utolsó sorokban idézném a lábnyiki kollégát, remélem, nem veszi rossz néven: a foglalkozásokhoz szívesen vesszük a munkafüzeteket, színesceruzákat, festékeket, üvegfestéket, gyöngyöt, ragasztót, füzeteket, fénymásolópapírt, tisztítószereket és ami elengedhetetlen a gyerekek szellemi és lelki fejlődéséhez, egy két jó szót, egy kedves levelet, egy feledhetetlen látogatást a mi falunkban, Pusztinán. Vajda Éva és Szabó László - Pusztina, 2007. november 6.
|
Észervételeit, javaslatait várjuk az
info_kukac_keresztszulok.hu e-mail
címen.
|
