Szavazás!

Diószeg - Tuta

Magyarórák Diószegen

Diószeg (Tuta) falu a Tatros folyó jobb oldalán, Tatrosvásártól délkeletre fekszik. Lakói székelyes jellegű csángó nyelvjárást beszélnek. A leírások szerint valószínűleg a XIX. század elején keletkezett, bár van olyan föltevés is, hogy lakosai a XVII. század második felétől a XIX. század közepéig érkeztek ide. 1842-ben említik a feljegyzések először. A lakók a mai napig magyarul elég jól beszélnek, katolikus vallásúak.

2007 augusztusába költöztünk Diószegre, miután kalandos úton sikerült kibérelni egy viszonylag nagy házat. Azóta folynak a felújítási munkálatok, hisz a ház teljesen üresen, víz és fűtési lehetőség nélkül áll a rendelkezésünkre. A házban van két nagyobb szoba, melyet szeretnénk a tanításra felhasználni, ez is felújításra szorul. A fűtés és vízszerelés már jó úton halad, látjuk a végét, hisz a munkálatok nyolcvan százalékban készen vannak. Közben festünk, takarítunk, szépítgetünk, vagyis nagy erőkkel készülünk a gyermekek fogadására. Csak sajnos még mindig sok dolog van hátra, hogy végre elkezdhessünk foglalkozni a gyermekekkel, akik igen szép számban vannak a faluban. A nyelvállapot sem rossz, hisz szüleik elég jól beszélik a magyar nyelvet. Felméréseink szerint min. 500 fő körül lehet az iskoláskorú gyermekek száma a faluban.

Tanárok: Nemes Anna Borbála és Bogos Zoltán     dioszeg@csango.ro

Diószegi hírek

Decemberben az Angyaljárás előtt végre mi is elkezdhetünk a gyermekekkel foglalkozni, magunk mögött tudva a hosszas házfelújítást.

A vakáció után már csoportokra osztottuk a gyermekeket, akik lelkesen jöttek, hogy a szép új termekben magyarul tanulhassanak. Jelenleg 52 gyermek iratkozott be hozzánk, és több mint a fele rendszeresen jön is az órákra. Egy gyermek számára hetente kétszer tartunk órát, de nem csak ekkor jöhet el hozzánk. Bevezettük az ún. számítógépes órákat is, ami azt jelenti, hogy a Beszédmester szoftver segítségével a gyermekek a helyes magyar kiejtést gyakorolhatják a számítógépen. Ez a program, mely nagyon ötletesen és a gyermekek számára élvezetesen van elkészítve, nagy segítség a helyes kiejtés gyakorlásában. A nagyobbacskákkal is kipróbáltattuk, és azt mondhatjuk, hogy még ők is élvezik. Péntekenként kézműves órákat tartunk, ahol különböző technikák kipróbálásával próbáljuk fejleszteni a gyermekek kézügyességét.

Összegezve: ha a kezdet oly nehéz is volt, a folytatás korántsem ígérkezik annak, hogyha csak a gyermekek hozzáállásán múlik.

Számítunk a segítségre

Napról napra egyre több gyermek iratkozik fel hozzánk, ezért nagy szükségünk lenne egy fénymásolóra, hogy mindenki kezébe tudjuk adni az aznapi tananyagot, vagy kifestőt stb. Emellett a kézműves órákra bármilyen felhasználható anyagot (üvegfesték, tempera, szalag, gipszöntéshez formák, lufik, ragasztó, olló, ecsetek, gyurma stb.), vagy ötletekkel teli kiadványokat várunk, melyet felhasználhatunk a pénteki órákon.

Nemes Anna Borbála és Bogos Zoltán

Diószegi történet

2007. augusztusában költöztünk Diószegre, miután kalandos úton sikerült kibérelni egy viszonylag nagy házat. Önerőből és a keresztszülők hozzájárulásából nekilátunk szépítgetni a kibérelt házat, melyben két tanterem is kialakítható volt. A felújítási munkálatok, az elénk gördülő akadályok és természeti csapások miatt elhúzódtak december közepéig, de az angyaljárás előtt végre mi is nekiláthatunk annak a munkának, amiért Csángóföldre jöttünk. 2008. januárjában, már 55 gyermek iratkozott be hozzánk, akiket csoportokra osztva hetente háromszor vártunk az órákra. Az első két hétben lelkesen és stabilan jött mintegy 30 gyermek, amikor is egyik hétfői napon igencsak kevesen (2-3 fő) jöttek el az órarend szerinti órára. Nem értettük, hogy mi történt, de hamarosan kiderült, hogy a helyi iskola tanárai fenyegették meg a gyermekeket, hogy ne járjanak hozzánk magyar órára. Elmondták a szülőknek, hogy a gyermekek számára a magyar nyelv tanulása nem tesz jót, hisz így a román nyelvet nem tudják kellőképpen elsajátítani, valamint a délutáni magyar órák miatt nem tanulják meg a házi feladatot. A gyermekeket azzal fenyegették, hogy ha továbbra is hozzánk járnak, akkor a félévi átlagukon fog meglátszani az eredmény. Elmentünk néhány szülőhöz családlátogatásra, ahol olyan híreket is hallhatunk, hogy a tanárok megfigyeltetik a kapunkat, és amelyik gyermek mégis eljön hozzánk, másnap azonnal megrovásba részesül, valamint jóval több házi feladatot kap, mint egyébként szokás. Az is kiderült, hogy sok szülő nem is ment el az iskolai szülői értekezletre, mert attól féltek, hogy kitámadják őket. Ennek ellenére 15-16 gyermek továbbra is jött az órákra, folyt a tanítás tovább.

Egészen 2008. március 6-ig. Ekkor kaptuk a hírt, hogy a helyi templomban, a római katolikus pap, a szerda délutáni misén kihirdette, hogy többet senkinek keresnivalója a magyar iskolában nincs.

A misén a következőket mondta híveknek: ő most kellett, hogy meghallja, hisz mostanáig nem tudta, hogy a faluban, a tavalyi év decemberre óta, magyar nyelvű fogalkozások vannak. "Ki tudja, hogy milyen szekta ez? Az idegenek jöjjenek fel hozzám, hogy beszéljek velük, nehogy arról kapjunk hírt, hogy a vallásunktól el akarnak tiltani.
Azt is hallottam, hogy a gyermekeknek könyveket adtak, azt is hozzák ide, hogy olvassam el mit ír benne. Mégha nem is tudok magyarul olvasni, lefordítatom xy-nal. Xy házát akarják megvenni és nem lehet tudni, hogy mi folyik ott, milyen szekta működik. A gyermekeket csalják cukorkával, üdítővel és 2000 eurót is ígértek nekik � ezt a gyermekektől hallottam. Tehát, nehogy egy gyermeket is megfogjak, hogy megy a magyar iskolába!"- méltatlankodott az oltárról.
(Magyarázat a papi szöveghez: A könyv, amiről a pap beszélt a Reverinda című újság, mely Szövetségünk ingyenes gyereklapja. A 2000 euró a magyar állam 20.000. Ft-os támogatása, melyben részesülhet minden Romániában tanuló gyermek, aki magyar nyelven tanul.)
Jó szomszédjaink még szerda este bejöttek hozzánk, hogy tudjuk meg, holnaptól nem lesz gyermek, aki hozzánk jöjjön, és hogy a pap azt üzente jelenjünk meg nála, igazoljuk magunkat, vigyünk aktákat, hogy kik vagyunk és magyarázzuk meg mit miért csinálunk. Elmesélték a misén hallottakat és, hogy a pap háromszor is felszólította a gyermekeket és szülőket, hogy ne jöjjenek hozzánk.
Csütörtök délután felmentünk a paphoz, aki udvariasan fogadott bennünket.
Beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy számon kért minket, hogy amikor ide jöttünk, miért nem mentünk el a polgármesterhez, a rendőrségre, és hozzá, hogy számoljunk be arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk. Hol van az engedélyünk arra a tevékenységre, amit itt akarunk folytatni? Ő, hogy a faluban tevékenykedjünk, azt nem fogja megengedni. Nem fogja megengedni, hogy a falut ketté válasszuk, nem fogja megengedni, hogy a hitüket, a vallásukat megrontsuk. S mindezt azért mondta, mert tudomása van arról, hogy ahova a Szövetségünk a lábát betette ott abból csak baj származott, csak rosszat tett a falunak, és a falu ?kettévált�. Különböző példákkal jött, 10 évvel ezelőtti dolgokról mesélt, amihez a Szövetség nevét kötötte. (Klézse 1995 stb.) Mikor rákérdeztünk, arra, hogy miért jelentette ki a szószékről, hogy mi szektások vagyunk, ezt a választ kaptuk: ő úgy értette ezt, hogy minden olyan személy, vagy szervezet, aki beköltözik és tevékenységet folytat (csoportokat gyűjt maga köré) a faluba, anélkül, hogy bárkit is megkérdezzen, vagy engedélyt kérjen, azt nevezi ő szektának, szektásnak. Azt mondta, hogy menjünk el minden olyan helyszínre, ahol a Csángószövetség keretein belül magyar oktatás folyik. Ott is elsősorban a helybeli papokhoz és kérjünk tőlük, egy lepecsételt papírt, amiben az áll, hogy az egyháznak nem volt soha semmi gondja a faluban működő magyar oktatási pontokkal. Mert ő tudja, hogy sok helyen gond van, vagy volt és a mi tevékenységünk sokat árt a falvaknak, amikről a mi feletteseink nem is számolnak be nekünk, tanároknak. Felkért, hogy azokban a falvakban ahol gondok vannak és voltak, (amióta a Csángószövetség ott tevékenykedik) azokat tisztázzuk és tegyük jóvá, hogy ne legyenek ellentétek. Csak ezután, - miután minden, mindenhol jól működik, és nincsenek gondok - jöjjünk vissza, és ekkor fogja engedélyezni itt is a foglalkozásokat a gyerekekkel. Elmondta még azt is, hogy ő, be kell számoljon a püspöknek, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Szerinte a püspök engedélyére is szükség lesz, hisz ő arra esküdött, hogy azt teszi, amit a püspökség mond. Ha a püspök azt válaszolja, hogy folytathatjuk a tevékenységünket, akkor ezt kihirdeti a templomban is. Még hozzátette, hogy a papnak a nép előtt, a keresztények előtt egy ösvénye van, egy lépéssel előbbre van, ezért kell ő mindent tudjon és mindent engedélyezzen. Elmondta, hogy sem a magyar s még a csángó nyelv sem tesz jót a gyermekeknek, mert még az egyetemen sem tudnak helyesen írni, gondolkodni románul, mert keverik a két nyelvet. Megnyugtatott, hogy a csángó nyelvjárás max. 40 éven belül úgyis ki fog halni, és hogy ameddig ő nem engedi, hozzánk senki nem fog jönni.
Csütörtök este is rólunk beszélt a pap a délutáni misén. Beszámolt a híveknek arról, hogy elmentünk hozzá, és szépen beszélgetünk. Elmondta, hogy várja az írásos igazolásokat a többi papoktól, de addig senki ne jöjjön hozzánk.

Helyzetkép: csütörtökön 1 gyermek, péntek délelőtt 2 gyermek, majd délután már 8.
S hogy miért épp most történik mindez?
A magyarázat egyszerű: Szövetségünk a jövő hét folyamán köti meg az adásvételi szerződést a diószegi házra és emiatt indultak be a támadások, hisz számukra is valósággá vált, hogy nem csak egy átmeneti állapotról van szó és nem áll szándékunkban kicsit itt lenni, majd elmenni innen. A ház megvételét azért látjuk fontosnak, mert Diószegen a nyelvállapot nagyon jó, ahogy a környékbeli falvakban is (Szitás, Szőlőhegy, Újfalú, Bahána stb.), és szándékunkban áll egy bázist kiépíteni itt, hogy ebben a régióban is beindulhassanak a foglalkozások és még több helyszínen lehetővé tegyük a magyar nyelvtanítást.

Szövetségünk határozottan elutasítja a moldvai katolikus egyház ezen középkorias beavatkozását a civil szervezetek jogos és törvényes tevékenységeibe. Sajnos ez esetben sem maradt távol a történtektől az állami iskola és a helyi önkormányzat sem, bátorították a magyarellenes hangulat kialakulását.

 Diószeg, 2008. március 7-én

 Nemes Anna Borbála és Bogos Zoltán
diószegi magyartanárok

Észervételeit, javaslatait várjuk az info_kukac_keresztszulok.hu e-mail címen.
Copyright © 2006 KERESZTSZÜLÕK A MOLDVAI CSÁNGÓMAGYAROKÉRT Egyesület
Legutóbb módosítva: 2009. november 23.