|
|
|
|
Beszámoló a csiki kis KALÁKÁRÓLA húsvéti szél is vitte 2 autóban azt a 7 fős kaláka csapatot, amelyik a csiki és kászoni „feredők” fűzépítményének felújítására indult április 11-én a korareggeli órákban Hargita és Kovászna megyékbe. Milyen is a KALÁKA csapat tehetjük föl a kérdést? Röviden: önkéntes munkára lelkes és tettre kész!!! A helybéliekkel közösséget vállaló alkotó csoport, amelyik az ősi hagyományok felélesztője, megvalósítója és ápolója. A cél eredetileg és mind máig az, hogy összefogva a helybéliekkel visszaállítsák a természet adta vizeket, gázokat az egészség szolgálatába. Mivel a használat következtében minden kopik, romlik, ezért kellett most a fűzépítmények felújításának megszervezésével „kiskalákában” munkálkodni. Utunk első állomása Csíkszentkirály volt, ahol a helyi alpolgármesterék szállást adtak nekünk 2 napra és a Polgármesteri Hivatal pedig megszervezte számunkra az étkezést és a terjedelmesebb szerszámokkal (létra, ásó stb), a helyi munkaerővel való ellátást. Itt egy korona építmény készült eredetileg fűzből a SÁRFEREDŐ területén. Ezt kellet sűríteni és a meg nem eredt részeket cserélni. 1,5 nap alatt – a csapatot megosztva - végeztünk is a munkával. Közben látogatóink is érkeztek, bukaresti terepgyakorlatos környezetvédő egyetemi hallgatók. Csíkkozmás volt a második helyszín, ahol munkálkodtunk. Mivel ez is községi fürdő, itt is a Polgármesteri Hivatal – egészen pontosan a POLGÁRMESTER – segítségével láttunk munkához. A bőséges reggelit egy kis helyben főzött székelyköményessel ágyaztuk meg, amit aztán csomagoltak is a helyi vágásból kikerült kolbászhoz, szalonnához és retekhez, hagymához. Estére meleg vacsora várt minket, hogy nehogy korgó gyomorral menjünk Csíkszeredába Berecz András „mesemondó” műsorát meghallgatni. Ekkor csak azért nem a kozmásiak vendégszeretetét élveztük alvásilag, mert szerettünk volna beszélgetni is a helyi kalákásokkal, meg nem akartuk felverni az éjszak közepén szállásadóinkat. Közben már csatlakoztak hozzánk Szentkirályon csíkszeredai és éppen csíkban tartózkodó magyarországi kalákások is. Éppen a magyarországi társ szervezte meg a Csíksomlyón való alvásunkat erre az estére. Ez jól jött nekünk, mert a „Somlyói napfelkeltét” meg szerettük volna egyébként is tekinteni. Ez meg is történt, bár az időjárás kissé megtréfált minket. hiszen a keleti égbolt inkább felhős mint tiszta volt ezen a reggelen. Az égbolt színei viszont csodálatosak voltak és végül is a felhők fölött egyszer csak megjelent a napocska is. Ezután siettünk vissza Kozmásra a SÁRFEREDŐhöz, mert előző nap nem sikerült végezni minden munkával a FŰZSZENTÉLYnél és közben ebédre már vártak minket Kászonújfalu magántulajdonú, de igen látogatott SÁROSFEREDŐjénél. Itt a gazda finom pityókástokánya és saját főzetű pálinkája csillapította éhségünket és a helyi borvizek és a gazda által biztosított Hargita sör oltották szomjunkat. Itt két fűzépítménnyel is kellett foglalkoznunk. Az egyik a bejárót díszítette – ez volt a rosszabb állapotú, ezt ki is cseréltük -, a másik pedig a bejáró közepén, mint egy sátor fogadta a fürdőbe igyekvőket. Ezt csak dúsítani kellett, hogy némi árnyékot is adjon az arra járóknak. Itt a gazda vadászháza szolgáltatta a szállásunkat. Az esti ennivalót frissen főzött teával és a még mindig bőségesen lévő Hargita sörrel locsoltuk meg. Másnap kora reggel a hegyek hidegét forró teával és kávéval enyhítettük, hogy a főszervező javaslatának megfelelően munka megosztásban a lányok früstököt készítsenek a fiúk pedig fejezzék be az útépítők által kivágott és többletként kiszedett füzekből a közös ötletű játszóházat. El is készült a HÁROMFEJŰSÁRKÁNY fűzjátszóka a gyerekek számára. Már majdnem dél lett, amikor kirándulással tarkított visszaútra indultunk. Először megtekintettük és leróttuk tiszteletünket a Nyergestetőn a 48-as csata emlékére emelt obeliszknél és az utókor által kialakított hősi temetőnél, majd meglátogattuk újra a kozmási feredőt – ahol két fiúnk meg is mártózott a kénes vízben a hideg szeles idő ellenére –. Ezután a lázárfalvi NYÍRESFEREDŐbe mentünk, ahol a fürdő medecén kívül még MOFETTA is van. Ezt mindannyian ki is próbáltuk. Ekkor már nem volt igazán kegyes hozzánk az időjárás, mert igazi áprilisi szeszélyességgel hol esett, hol sütött a nap de a szél állandóan fújt. Kirándulási kedvünket azonban ez nem befolyásolta. Közben újra találkoztunk két szeredai barátunkkal – akik kint voltak nekünk segíteni a kászoni fűzfelújításban is és ők kerékpárral közlekedtek a hegyek között - Lázárfalván, akik aztán elvittek a szeredaiak által szervezett néptáncos-kézműves kaláka helyszínére, hogy megmutassák mi épül alapítványi keretek között kalákában! Innen már csak egy kirándulási célunk volt, mert erősen a délután végébe hajlott az idő. Ez a helyszín pedig a tusnádi BORVÍZMÚZEUM volt. Mivel az eredeti terv szerint még a Szent Anna tóhoz is el szerettünk volna jutni – de ezt az oda vezető autós út (suvadása)leszakadása miatt nem lehetett megvalósítani - mégiscsak beiktattunk egy utolsó látnivalót, a Csíkszentimréhez tartozó – a falu határában lévő - árpádkori Szent Imre kápolnát. Az estét ekkor újra a somlyói vendéglátóknál illetve szeredai barátoknál töltöttük, mivel másnap már végleg hazafelé tartottunk. Hétfőn – 16-án – kora délelőtt, somlyói, szeredai látványosságok és sajt vásárlások után elindultunk a Hargitán – a Szent Hegyen” – keresztül hazafelé. Székelyudvarhelyi kalandozások – egy magyar útvonal tervező „jóvoltából” sok-sok egyirányú utca lett itt – és kürtőskalács vásárlás után, végre kijutottunk a Szejkefürdő felé vezető útra. Szejkefürdőn megcsodáltuk az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapu sort, majd tisztelegtünk a nagy „Erdélyszerető” és leíró sírjánál. Innen Farkaslakán keresztül Korond volt a következő megállónk. Az ajándékvásárlás - az otthoniakra is kell gondolni alapon – után a parajdi sóbánya megtekintése volt az úti cél. Erről csak azért maradtunk le, mert – nem lévén még turista szezon – 13 órakor indul az utolsó „bányanéző” busz, mi pedig fél három körülre értünk ide. Kárpótlásul a mintaboltban viszont vehettünk 5 kilónyi kősót 1 leiért! Az így megmaradt időt szovátafürdői nézelődésre használtuk fel. Ez sem volt ám semmi! Fantasztikus látvány volt a lecsupaszodott „só sziklák” látványa a Medvetó környéki sétányon. Kolozsvárra érvén az utolsó pénzünkön, meg a kapott benzinjegyeken – a két önkormányzat így járult hozzá a segítségünkhöz – megitattuk a két autót és mi magunk is étkezési pihenőt tartottunk a velünk utazó egyik szeredai segítőnk lakásán. Este lévén, már csak egy célunk volt: elérni minél hamarabb a határt, illetve kinek-kinek az otthonát. Ez szerencsésen meg is történt a hajnali órákra. Ezzel a beszámolóval az a célom, hogy kedvet csináljak a jövő kalákásainak – hiszen én is most voltam először „kalákázni” – és a keresztszülői mozgalomban résztvevőknek! Az év folyamán Hegyeli Melinda és Istók Bálint segítségével KERESZTSZÜLŐ KALÁKA-t szeretnék szervezni a moldvai falvak házépítéseihez, a csíkszeredai bentlakás felújításához, a külsőrekecsini iskola építéséhez. A részletek egyeztetése után hasonló formában fogom felhívásomat közzé tenni. Almássyné Vali „kalákás” és keresztszülő |
Észervételeit, javaslatait várjuk az
info_kukac_keresztszulok.hu e-mail
címen.
|
