Bartók Béla, a népzenekutató

A csángó népzene nyomában

"Sajnos a háborús zavarok megakadályozták tervezett utamat Moldvába a csángók közé; talán jövõre megvalósíthatom, ez

esetben kérni fogom az Önnél lévõ, idevágó kérelmem kedvezõ elintézését." (Bartók levele I. Bianunak Bukarestbe, 1913

novemberében)

"Pár hét múlva hazajövök; itthon pihenek 2-3 hétig, és csak aztán megyek Moldvába 3-4 hétre. Bukarestbõl már ígértek

ajánlólevelet. Remélem, lesz foganatja. Ott Moldvában van vagy 20 magyar falu. Talán el sem jutok valamennyibe!" (Bartók

levele édesanyának, 1914. június 2.)

"Augusztusban pedig megyek Moldvába (csak meg ne verjenek aztán ott azért, mert magyar vagyok!). Ha esetleg olvassa majd,

hogy egy magyar kémet elfogtak Bacãu környékén, akkor az én leszek!" (Bartók levele Buºiþia Jánosnak, 1914. július 18.)

"Az 1919-ben Magyarországra bevonult román hadsereg több katonáját beszállásolták hozzánk és köztük volt egy Csicsó Mihály

nevû moldvai csángó, aki több bajtársát is elhozta. Ezekkel apám nagy kedvvel foglalkozott, és régies magyar nyelvüket,

valamint népdalismeretüket rögtön tanulmányozni kezdte." (ifj. Bartók Béla: Apámról, 1955)

"...a román csapatok bevonulása augusztus elsõ napjaiban Rákoskeresztúron éri. - Az átvonuló csapatok tagjai után a Rákoskeresztúron

maradt egység, egy Bákó (Moldva) környéki zászlóalj 6 katonája megszáll Bartókéknál. A katonák közt lévõ csángóktól Bartók több moldvai

népdalt gyûjt." (ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája napról napra, 1981)

"Tegnap és tegnapelõtt két szép napom volt: két ún. >csángó< asszony volt itt Moldvából (Kelet-Románia): a csángók a létezõ legkeletibb

magyarok, akik sohasem tartoztak Magyarországhoz, kb. 20 000 lelket számolnak, rettenetesen el vannak nyomva (nyelvileg és politikailag

is), de egy egészen különleges régies nyelvet õriztek meg. Éppen a románok hihetetlen politikai elnyomása miatt lehetetlen õket Budapestre

hozni; most is csak az eucharisztikus világkongresszus alkalmából volt lehetséges.

Itt remek hanglemezfelvételeket csináltak velük: a két asszony (analfabéták!) dalokat énekelt, meséket mondott, különleges kiejtésével és

régies viseletével elbájoló volt. Egyelõre azonban titokban kell tartani a történetet, és késõbb is név nélkül kell nyilvánosságra hozni, egyébként

megtörténhetik, hogy a szegény, ártatlan teremtéseket a román rendõrség a dutyiba dugja, csupán azért, mert itt az anyanyelvükön dalokat

és meséket adtak elõ. Szép a világ, ugye?!" (Bartók levele Müller- Widmann asszonynak, 1938. május 29.)

"Abszolút" hangszeres zene "...abszolút, vagyis speciálisan hangszeres zenét magyaroknál nem találunk. Amit hangszeren elõadnak, az mind

többé-kevésbé ismert szöveges népdaloknak cifrázott elõadása. Igaz, hogy a dudások néha valóságos hosszúra toldott rapszódiákat

fújnak egy-egy népdalról, mely aztán jóformán önálló zeneszámba mehet. De speciálisan hangszeres zenének csak a szöveg nélküli, tehát

nem énekelhetõ, rendesen népies táncokat nevezhetjük (mint például a norvégek slatter-jei vagy a románok joc-jai) ... megpróbálunk ... a

magyar dudálás egynéhány közös sajátságára rámutatni. Egyike ezeknek az az aprázás ... 1-2 taktusnyi motívumnak szakadatlan ismétlése,

keverése tulajdonképpeni zenei forma nélkül... Lehetséges, hogy ez az aprázás tulajdonképpen nem énekelt dallamból [...] keletkezett,

hanem valami önálló abszolút hangszeres tánczenének maradványa.

[...] Ipolyságon b. Szokolay Alajos, megyei levéltáros tette lehetõvé a gyûjtést nagy áldozatkészséggel. Kanásztülökversenyt és még külön

dudaversenyt is rendezett számukra ... I., II. és III. díjjal. Csakis az õ fáradozásának köszönhetõ, hogy rövid egy délután alatt a nagymegyerinél

sokkal értékesebb zsákmányra tettünk szert. Mert hívására össze is gyûlt vagy 10 tülkös és 5 dudás - egynémelyikük egy személyben mind a

kettõ. Micsoda látvány: amint összes kanászkészségeikkel felszerelve vonulnak fel: cifra szûr a vállukon, hónuk alatt a díszes duda, kezükben a

tülök, a remekbe kivert kanászustor. Aligha fogunk még valaha együtt 5 dudást látni; és Ipolyság piactere sem fog egyhamar olyan dudálást

hallani, amilyet ezek akkor rendeztek. - A munka komolyabb része természetesen a verseny után következett, amikor a tülkösök és dudások

egyenként kerültek a fonográf elé." (Bartók Béla: A hangszeres zene folklórja Magyarországon. 1911-1912)

Forrás: FOLKMAGAZIN
2007 / 2.
XIV. évfolyam
2. szám