A Moldvai csángó magyarok Szövetése és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által megálmodott moldvai magyar iskolaközpontnak május 15-én Rekecsinben számos hivatalosság jelenlétében tették le és szentelték meg az alapkövét.

Az események a pünkösdi csíksomlyói zarándoklattal kezdődtek, amelyen az idén is ötszáznál több csángó magyar gyerek és felnőtt vett részt. Az ünnepség vasárnap Gyimesfelsőlokon folytatódott, az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium udvarán Böjte Csaba testvér celebrált szentmisét. Ezt követően a mise résztvevői a Bákó melletti Rekecsin községbe utaztak, arra a telekre, ahová a Regina Pacis - Béke Királynője magyar iskolaközpontot építjük .

A rendezvényen felszólalt Róka Szilvia, az MCSMSZ elnöke, Benke Pál, a bákói RMDSZ elnöke, Ichim Vasile, Rekecsin község polgármestere, Berca Gabriel Bákó megye prefektusa, Mádl Dalma asszony, a Magyar Köztársaság elnökének felesége, valamint Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Felolvasták Tytti Isohookana-Asunmaa volt európa tanácsi képviselő levelét, végezetül Böjte Csaba, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke modott köszöntőt.

A Regina Pacis Iskolaközpont alapkövét Böjte Csaba és Vladimir Peterca professzor, a bukaresti katolikus teológia rektora közösen szentelte meg.
Vendégeink közt volt Sorin Bereş a iaşi-i római katolikus püspökség képviseletében, Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Terényi János, bukaresti magyar nagykövet, Beke Mihály, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója, Kallós Zoltán és Pozsony Ferenc néprajzkutatók, Szép Gyula, RMDSZ alelnök, Asztalos Ferenc és Márton Árpád RMDSZ képviselők, a Bákó megyei tanács képviselői, és nem utolsó sorban számos magyarul is tanuló csángó kisdiákunk jelképes keresztapja, keresztanyja.

Az alapkőletétel ünnepsége kulturális programmal, folklórműsorral folytatódott, melynek szereplői a csángó magyar közösségek képviselői voltak, gyerek és felnőtt tánccsoportok szórakoztatták az egybegyűlteket.

Dalma asszony és kísérete az MCSMSZ vezetőivel együtt meglátogatott egy külsőrekecsini családot.
Az ünneplő közönség megcsodálhatta Petrás Mária, csángó származású szobrásznő Mária-szobrát, máris fölcsendült a leendő iskola harangja, melyet ifj. Farkas Titusz adományozott.

Nemzetünk legkeletibb hídfője a csángó népcsoport, akik a Kárpátokon is túl, Moldvában, illetve az ezeréves határ mentén, a Gyimesekben élnek. Lélekszámuk megközelítőleg háromszázezerre tehető. Különlegességük még, hogy kimaradván a Kazinczy-féle nyelvújításból, archaikus magyar nyelvet beszélnek! Bár a magyarság egészét nézve sem mondhatjuk el, hogy manapság éljük történelmünk legvirágzóbb korszakát, csángó testvéreinknek – közülük is főleg a Moldvában élőknek – az összes magyar ember közül is a legsanyarúbb sors jutott osztályrészül! Színromán területen – valódi nemzetszigetként – kell őrizniök származásukat, hitüket, nyelvüket hosszú-hosszú évszázadok óta. Teszik mindezt úgy, hogy anyanyelvükön nincs módjuk sem a tanulásra, sem pedig katolikus vallásuk gyakorlására. Éppen ezért számít ragyogó hírnek, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége összefogásából magyar iskola épül Moldvában. Mindez remélhetőleg jelentősen növeli majd a csángók magyar identitásának megőrzési esélyeit! Lapunk a csángó magyar Oktatási Program vezetőjét, Hegyeli Attilát kereste meg.

- A dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal és annak vezetőjével, Böjte Csaba testvérrel közösen vágtak bele a gigantikus feladatba. Mikor merült fel Önökben az iskolaalapítás gondolata?

- Tavaly októberben mondtuk ki először nyíltan megfogalmazva, hogy jó volna, hogy kellene végre egy iskola. Csaba testvér pedig meghallotta a hívó szót, a kérelmet. Ezután a rá jellemző hittel és lelkesedéssel fogott a munkához, magával sodorva bennünket is. Röviddel később meg is vásároltuk a szükséges telkeket, ily módon most már tudjuk, hogy a Szűzanya tiszteletére épülő csángóföldi iskolaközpont Rekecsinben lesz, Bákó városától délre 25 km távolságban. Így közös összefogásunkkal megépülhet a Kárpátoktól keletre is egy magyar iskola, egy kollégium, ahová a csángó falvak diákjait befogadhatjuk, egy olyan intézmény, ahol használható szaktudást, érettségi oklevelet adhatunk diákjainknak. A megvásárolt telek elég nagy ahhoz, hogy azon elférjen az iskola, a kollégium, az étkezde, a tornaterem, a játszótér, a focipálya és minden, ami az iskolaközpontban tanuló diákok számára szükséges. Egy közeli telken pedig tanári lakások épülhetnek, hiszen szüksége lesz ennek az intézménynek minél felkészültebb pedagógusokra is.

- A telek megvásárlásával véglegessé vált-e, hogy lesz magyar iskola Csángóföldön?

- Igen. Biztosak vagyunk benne, hogy meg fogjuk ezt valósítani, inkább az a kérdés, hogy mikorra sikerül összegyűjteni a szükséges anyagiakat, mikor kapunk építkezési- és mikor működési engedélyt mindehhez. Sok munka van még előttünk, de a csapatunk minden tagja úgy gondolja, hogy ezért érdemes lesz dolgozni az elkövetkező években. Sokaknak ez a projekt ad erőt arra, hogy hazatérjenek szülőföldjükre, hiszen így már látnak fantáziát saját jövőjük tekintetében! Eddig magyar diplomával nem igazán tudták elképzelni saját szerepüket, a beruházással azonban ez megváltozhat majd.

- Milyen visszajelzések vannak a román hatalom részéről? Korábban mindig, minden csángó kezdeményezést megfúrtak, gátolták, ahol csak lehetett!

- Egyelőre csak jót mondhatunk: senki nem tiltakozott, sőt több hatósági helyen támogatásukról biztosítottak bennünket. Hisszük, hogy az ET 1521-es (2001. május 23.) ajánlás, amely a csángó kultúra megőrzésére biztat mindenkit, halló fülekre talál majd Csángóföldön is.

- Hogyan reagáltak a szülők erre a remek elképzelésre?

- A szülők nagyon szeretnék, hogy gyermekeiknek ne kelljen elmenni távoli helyekre tanulni! Eleddig ugyanis Csíkszeredába, Gyimesfelsőlokra vagy éppen Bukarestbe(!) kellett elmenniük, ha magyar nyelven akarták folytatni tanulmányaikat. Ugyanakkor nagyon örülnek annak, hogy ösztöndíjazás által olyan gyermekeket is be tudunk fogadni, akiknek szülei különben – saját erőből – nem tudnák a taníttatás költségét fedezni. Sajnos a moldvai csángó szülők nagyobbik része ilyen helyzetben van, ezért is van az, hogy a csángó gyermekek többsége jelenleg nem tanul tovább. Nemcsak hogy magyarul nem, de még román nyelven sem...

- Milyen lesz az iskola szervezeti felépítése?

- Iskolánk a román oktatási rendszer "iskolaközpont" kategóriájába fog tartozni: ez azt jelenti, hogy első osztálytól az érettségiig foglalkozunk majd a gyermekekkel, illetve azt is jelenti, hogy az általános iskolai szakasz után több opciót is szeretnénk felajánlani tanítványainknak: szakiskolait, szakközépiskolait, ezeket is több szakban.

- A fentiek tükrében pontosan hány éves kortól hány éves korig tanulhatnak majd itt a csángó gyermekek?

- Szükség lesz óvodai csoportokra is, hiszen ha másnak nem, hát az itt dolgozó tanároknak a gyermekei biztosan igénylik majd ezt. Az I-IV osztály esetében csak nagyon indokolt esetben fogadunk be gyermekeket: a kicsiket ugyanis szeretnénk minél tovább a szülők mellett megtartani, hogy ne kelljen se ingázniuk, se a kollégiumban lakniuk. Az V-VIII esetében is leginkább szociális gondokkal küszködő kollégistákat, illetve a környező falvakból ingázó diákokat fogadunk majd. Az iskola legnépesebb szekciója a IX-XII osztály lesz, hiszen ez lesz egyelőre az egyetlen Moldvában működő magyar középiskola.

- Minden tanóra magyar nyelven zajlik majd?

- Igen! Létezik azonban egy olyan kitétel a román tanügyi törvényben, amely szerint heti négy „román nyelv és irodalom” órát, a románok történelmét, illetve Románia földrajzát kötelesek vagyunk román nyelven tanítani. Minden egyéb tanóra, szakkör és különóra azonban magyar nyelven zajlik majd!

- A hit mennyire lesz jelen az intézményben? Örökös – és sajnos jogos – panaszuk a moldvai magyaroknak, hogy a vallásukat sem gyakorolhatják az anyanyelvükön. Elképzelhető-e, hogy itt rendszeres magyar nyelvű miséken vehessenek részt a magyar gyermekek és esetleg tanítóik is?

- Az iskola a Szűzanya nevét fogja viselni, ez által is jelezve, hogy bár alapítványi fenntartású intézményről van szó, és nem egyházi iskoláról, mégis nagy hangsúlyt szeretnénk a hitre, a katolikus szellemiségre fektetni. Mi is érezzük ennek kiemelt fontosságát. Emiatt kérni fogjuk mind a jászvásári-, mind pedig a gyulafehérvári püspökséget, hogy egyezzenek meg és küldjenek az iskola számára szolgáló magyar ajkú papot vagy papokat, akik misézhetnek is majd az iskola kápolnájában, de a gyerekek lelki életével is foglalkozni tudnak majd. Ebbe a hittanórák és esetleg a lelkigyakorlatok is beletartoznának majd.

- Tudnak-e már valamit az egyház álláspontjáról?

- Őszintén szólva magunk is kíváncsian várjuk az egyház hozzáállását. Hivatalos véleményt ugyanis annak ellenére sem kaptunk tőlük eddig, hogy terveinket, elképzeléseinket szóban és írásban egyaránt tudomásukra hoztuk. Bízunk benne, hogy ez nagy a csend felőlük nem a terveink ellenzését jelzik.

- Hány fős lesz a befogadóképessége a kollégiumnak, és hány az iskolának?

- Az előzetes tervek szerint az iskola 400 fős lesz majd, és az átadást követően 300 fő számára tudunk majd kollégiumi férőhelyet biztosítani. Megítélésem szerint ez eléggé szép szám! Úgy kell megépítenünk ezt az iskolát, hogy a Kárpátokon kívül a magyarságot jelképezze, hogy büszke lehessen rá mindenki, de ugyanakkor egy olyan helynek kell lennie, ahol a csángóföldi gyerekek jó körülmények közt tanulhatnak, ahol jól érzik magukat és tarsolyukban egész életükben használható tudást vihetnek haza!