Könyv

Könyv a zarándoklatról

Kedves Ismerősöm!

Megjelenés előtt áll könyvem, a moldvai csángómagyarok anyanyelvi vallásgyakorlásáért indított zarándoklatunk krónikája. Mint bizonyára tudsz róla, a nyár elején kerékpáros zarándoklatot szerveztünk Budapestről Rómába, majd onnan tovább Moldvába, hogy felhívjuk a figyelmet arra: hiába élünk a XXI. században, hiába tagja immár Románia is az Európai Uniónak, a moldvai csángók mégsem hallgathatják Isten igéjét anyanyelvükön. Ez súlyosan veszélyezteti identitásuk megmaradását. Ha záros határidőn belül nem sikerül csángó testvéreink életvitelét alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 18 faluban működő magyar oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást. Azért indultunk útnak, mert hiszünk benne: még megállítható az asszimiláció.

Zarándoklatunk során megtettünk két keréken 4000 km-t, áthaladtunk 8 ország 370 településén és találkoztunk több ezer emberrel. Ha érdekel, mi minden történt a zarándokút 45 napja alatt, miről tárgyaltunk a Vatikán külügyminiszterével, mit mondott Déván Böjte Csaba testvér a moldvai magyar mise kérdéséről, hogyan bíztatott bennünket Tőkés László Csíksomlyón, milyen trükköt eszelt ki Jászvásáron Petru Gherghel püspök a csángó küldöttségnek, vagy hogy miért tart Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök a dolgozószobájában futball labdákat, érdemes elolvasnod ezt a könyvet.

A könyv ára előreláthatólag 2.500 Ft körül lesz. Mivel a Szent Gellért Kiadótól nyomdaköltségre csak bizonyos számú megrendelés esetén kapunk hitelígérvényt, kérlek a példányszámot megadva jelezd elővételi szándékodat a következő e-mail címek valamelyikén: info@keresztszulok.hu, ammoa@csango.ro, zarandoklat@glia.hu (itt további információt is kaphatsz) és küldd tovább ezt az ajánlót annak, akit szerinted érdekelhet a moldvai magyarok sorsa. A könyv szép karácsonyi is lehet.

A zarándoklatról Polgár Ferenc barátunk jóvoltából zenés Power Point prezentáció is készült, letölthetitek a http://www.erdely.ma főoldaláról is a jobb oldalon lévő banner oszlopból, vagy kérésre e-mailben is el tudom küldeni (6,4 mega).

Köszönöm előre is:

Ferkó Zoltán zarándok, a szerző

Megrendelőlap

Alulírott: ………………………………………………………………………………………

Cím:………………………………………………………..…………………………………..

utánvétellel megrendelem Ferkó Zoltán Zarándoklat a moldvai magyar miséért című könyvét …… pld-ban.

A könyv darabonkénti ára 2500 Ft.

Postacím:………………………………………………………………………………………

Dátum:

Aláírás (ha villámpostán érkezik, ez szükségtelen):

Megjegyzés (ajánló sorok kinek szóljanak):

A könyv szereplői:

Sarusi-Kiss István, Bagyinszkiné Anna, Beke László, Bruni-Babucs család, Balázs Tivadar, Bogdán Tibor, Cseh János, Domokos Endre, Dávid Szaniszla, Dr. Orosz Imre, Erőss Péter, Faragó család, Fehér György Miklós, Fodor István, Földeák Miklós, Fenyősi Zoltán, Gonda István, Gyöngyössy Lajos, Hegyeli Attila, Honyák Ágnes, Hegedűs Dóra, Hegyeli Melinda, Horváth Szilárd, Ica néni, Jani, Jablánczy Sándor, Kozonithy, Kővári Annamária, Kövér Csaba, Komáromi Erzsébet Katalin, Kerekes Márton, Lénárd és Zsófi, Lázár Mihályné, Manninger fiúk, Manninger Gábor, Madeleine Glover, Manningerék, Nagy Gábor, Polgár Éva, Pozsgai Emília, Polgár Ferenc, Polgárné Laszlovszky Katalin, Remény, Rádics József és Ágnes, Sigmond Júlia, Sch. György, Szabó Istvánné Katalin, Tibor, Tálas Péter, Vigh Miklós, Winke Henriette

1. nap: Kónya Attila, Kovács Krisztián, Németh László, Horváth Gyula, Petrás Mária, Hegedűs Dóra, Nyisztor Tinka, Autós kísérettel: Barkóczy Zsolt és Barkóczy Borbála, valamint Fenyvesi László. Kerékpárral: Balázs Tivadar, Bodrogi Miklós, Horváth Szilárd, Istók Róbert, Kapócs Kristóf, Kováts Tamás, Kovátsné Schönauer Nóra, Kováts Levente, Kováts Réka, Kováts Luca, Kováts Sára, Kővári Annamária, Manninger Mátyás, Manninger Miklós, Manninger Marcell, Manninger Gábor, Monostori Attila, Ollé Tibor, Pintér András, Sárközy Zsófia, Sárközy Borbála, Schön György, Schön Boldizsár és Tóth Csaba.

Alsógödön a kísérethez csatlakozott: Csizmadia Károly, Frey István, Horváth Hanga, Horváth Csenge, Horváth Judit, Horváth Tibor, Hubayné Horváth Nóra, Mészáros Erika Szilárda, Mikesy Márta, Mokos Béla, Mokosné Zakar Eszter, Mokos Zalán, Mokos Csongor, Nagy Levente, Nagyné Bernolák Dóra, Nagy Réka, Nagy Márton, Nagy Benedek, Oláh Gábor, Sápi Zoltán, ifj. Sápi Zoltán, Sápi Hajnalka, Schronk László, Schronk Tamás, Schronk Máté, Szabó Emese, Vasvári Ferenc, Vasváriné Pálfai Kinga, Vida Ákos, Wagner László és Zólyomi Attila.

Sződligeten csatlakozott hozzánk: Berki Tibor és Berkiné Hanzlik Mária.

2. nap: Vác-Esztergom: Beer Miklós püspök, Kucsák Gábor és még 9 kerékpáros, Michels Antal atya

3. nap: Esztergom-Pannonhalma: Dormán Berci, Stubendek László, Koscsa János és Bató János, Lázár Levente és barátja, Hardi Titusz atya, a Hír TV stábja, Simek Sándor, a Szent András templom plébánosa, Stubendek László, a CSEMADOK komáromi vezetője

4. nap: Pannonhalma-Győr-Pápa-Béb: Boros Zoltán történelemtanár, Lendvai Dávid, Kovács Lóránt, Daróczy Gábor, Horváth Szilveszter és Lázár Levente, dr. Pápai Lajos püspök, Salgó Ferenc plébános úr és Gombásiné Takács Györgyi igazgató, Fenyvesi Laci édesanyja, Polgár Ferenc és Laszlovszky Katalin,

5. nap: Béb-Szombathely: a Duna Tv stábja, Pehi Barbara riporterrel, dr. Veres András püspök.

6. nap: Szombathely-Hartberg: Bognárné Varga Hedvig, Varga Béla, Fekete Attila, Jenaki László, Kosztolányi István és Balogh Lajos kerékpárral, Rajczi János, Mayer Rudolf.

7. nap: Hartberg-Graz: Horváth Szilárd, Komon Erika, Harsányi Eszter, Fodor János atya, Zichy grófnő, Szádeczky-Kardos Géza,

8. nap: Graz-Klagenfurt: Borza Péter.

9. nap: Solomon Adrián

11. nap: Tarcento-Udine: Honti László, Vincenzo Orioles dékán, Giulio Gerbezza vicario generale, Paolo, a tolmácsunk,

12. nap: Udine-Velence: Bruni-Babucs család: Babucs Gabriella, Franco Bruni s fiaik, Dani és Krisztián, Pogár Róbert.

13. nap: Velence-Bologna: Orlando Barbaro püspöki helynök

14.nap: Medicina-Poppi: Szűcs Jenő és családja

17. nap: Siena-Vetralla: Gecsei Zita és férje

18. nap: Vetralla-Róma: Szent István Ház, Bernadett nővér

19. nap: Róma-Vatikán: don Roberto Raedelli, msgr. Pietro Parolin, Téglásy Márk MTV

21. nap: Zágráb-Bélavár: Németh László, Czellár Gabriella, Molnár Előd, Likó János, Franjo Prstec plébános, Strillich János Pál atya

22. nap: Bélavár-Szlatina: Vladimir Skrinjaric

23. nap: Szlatina-Pécs: Éva Ferenc alpolgármester, Pongrácz László, Kövesdi László, Radasnai Levente, Bács Benjámin, Kecskeméthy Ricsi, Vecsernik Valentin, Stölkler Dávid, Nagy Róbert, Koza Zorán, Kucska Nóra, Schmidt Tamás, Arató Csongor, Várnagy Judit és férje, dr. Fulmer Gábor; Székely Géza, az MVSZ baranyai alelnöke; Hurton Györgyné a túrakerékpárosoktól; Kiss Zoltán (mint mondta: "mezei matematika tanár"); dr, Barton Attila radiológus, szintén túrakerékpáros; dr. Barton Attiláné; Sárszegi Attila, a Magyar Kerékpáros Klubtól; Czopf János és Czopf Jánosné, Nóra keresztszülők Pécsről; dr, Novotny Iván, a Pécsi Túrakerékpáros Klub elnöke; Bálint Tamás, felesége és kisfia, Keményfi Gáspár, Zsuzsanna, Márti, és még a helyiek. Kispál Istvánné, Sixtus atya, s az igazgató úr, Páva Péter, Hirth István, Barton Klára, Mayer Mihály püspök

24. nap: Pécs-Baja: Farkas Imre, Novotny Iván, Ivasivka Mátyás, Markovits Pál, Fulmer Gábor, Székely Géza, dr. Simon Péter mérnök, író, Rádics József és felesége, Ági; Knollmayer János mérnök és felesége, Zita; Farkas György vállalkozó; Keszthelyi János és Jánosné, Katika, tanító, a Mohácsi Polgári Kör vezetője; dr, Kresz Antal sebészorvos és felesége, Vali; Reiter Jánsoné banktisztviselő; Szabadosné dr. Vargaity Ágnes jegyző; Csery Katalin razjtanárnő; Kuti Ferenc mérnök, mohácsi cserkészparancsnok és felesége, Erzsike; Kolep Gyuláné, Zsuzsa; dr. Bede Anikó gyógyszerész; Kovács Győzőné zongoratanárnő, Csősz István kanonok, Némethné Tóth Ildikó, Szekó József polgármester, Fenyősi Laci, Farkas György vállalkozó, dr. Révfy Zoltán, Schindler Mátyás plébános

25. nap: Baja-Szeged: Szélinger Ágnes, Bogdán Tibor, Bogdán Áron, Didák testvérrel, Csaba László, Böröczki Ágnes, Marosán István, Szalma László, Siklósi Gergő, Kiss Rigó László püspök, Bábszki Zoltán

27. nap: Szeged-Arad: Székely Anna, Kószó Tibor, Pálfi Sándor, Nagy István, Jurcsisin Attila, Nagy Gergő, Szandics András, Bacsilla Sándor, Baracsiné Dávid Zsuzsanna, Király Árpád,

28. nap: Arad-Zám : Endreffy Lajos és Czinczér Attila, Bimbó Rozália

29. nap: Zám-Déva: Csaba testvér és paptársai, Hegyeli Attila

30. nap Gyulafehérvár: Oláh Zoltán, papnövendékek, Ozsváth József

31. nap: Dicsőszentmárton: Csala László atya, György István plébános,

32. nap: Marosvásárhely: Kiss Dénes, Dr. Koffol Károly Róbert, fogorvos, Maros TV és a Krónika munkatársai, Csató Béla főesperes, Kiss Dénes, Antal László és Tóth Levente, Dr. Barabás László néprajzkutató, Kásler Magda, az Öves együttes, Dr. Gazda Klára, Dr. Pozsony Ferenc, anyósom, Gyöngyvér és férje, András

33. nap: Homoródszentpál: Kerekes Károly, Nt. Botár Gábor szentszéki tanácsos, Csedő Attila és felesége, Koffol Alfréd, András Zoltán, Fülöp Attila, Koffol Tamás, Koffol Gábor, Fülöp Sándor, Benkő Levente, Hajdú Attila, Nisztor Zoltán, Szász Jenő, Botár plébános, Kovács Sándor, T. Sajgó Balázs, Szabó M. Attila és felesége, Anikó, Csedő Attilának, Tódor Csaba, Forrai Tibor.

34. nap: Csíkcsicsó: Márton Attila, T. Egyed Gábor plébános, György Ida, Haáz Sándor, Egyed Zsolt, Ferencz Éva, Gável testvérek,

35. nap: Csíksomlyó: Boér Károly, Dombóvári Gábor, Hegyeli Melinda és Bende Edit, dr. Terényi János, dr. Szabó Béla, Tőkés László, Lázár Borika és férje, Mihály, Fodor Imre, Berszán Lajos, Gergely István plébános, Oláh Gál Elvira, Száva Csanád,

36. nap: Csíksomlyó-Gyimesfelsőlok: Pusztinai Gyula, Turbuk Gyula, László Gabriella, Maties Mónika.

38. nap: Gyimesfelsőlok-Pusztina: Nyisztor Ilonáék, Nyisztor Béla, Benke Ágoston plébános,

40. nap: Szabófalva-Jászvásár-Moldávia-Jászvásár: Perka Mihály

41. nap: Jászvásár-Románvásár: Istók Bálint, Benke Pál, Duma Dániel, Csurály Ferenc, Cornel Cadar, Petru Gherghel

42. nap: Románvásár-Bákó-Klézse-Somoska: Petrás Róbert, Legedi László István, Istók Gyurka bácsi, néne Lina, Szász Csilla, Pajor Andi, Benke Pali és felesége, Paulin, fiuk, Benke Robi, Budó Fábián

43. nap: Klézse-Magyarfalu-Lábnyik: Pogár Laci, Istók Pali, Pógár Pali, Pógár Szebi, Bogdán Eduárd, Budó Tibi, Budó Cătălin, Budó Robi, Gusa Robi, Avadani Maximilian, Gál Koszmin, Rotaru Ciprián, Rotaru Máriusz, Turbuk Laci, Zsigmond Robi, Cimpoieşu Klaudiu, Gál Julián, Táláz Nárcisz, Gyurka Gábriel, Táláz Sergiu, Bíró Jani, Janku Emilián, Jákob Jani, Kovács Melánia, Orbán Attila, Sütő Zsuzsa, Compu Péter,

44. nap: Lábnyik-Bákó-Gyimesbükk: Salamon József, Bálint Lajos

45. nap: Gyimesbükk-Csíkszereda-Szováta: Kovács Csaba, Ráduly Róbert, Márton Zoltán, Vera és Gabi Notre Dame nővérek, Nagy László, Ebneth Frigyes

Kézről-kézre: Interjú Ferkó Zoltánnal

Magyar Nemzet

Tavasszal negyvenöt nap alatt négyezer kilométert kerékpározott, hogy ezzel

a különleges zarándoklattal hívja fel a világ figyelmét a csángómagyarok

anyanyelvi vallásgyakorlásának nehézségeire. A Vatikántól a jászvárosi

püspökségig tartó élményeirol, találkozásairól könyvet írt a harmincegy éves

fiatalember, akivel a csángók anyanyelvi oktatását segíto szimbolikus

keresztapaságról, a hit erejérol és az akció eredményeirol beszélgettünk.

Lukács Csaba

- Budapestrol elkarikázott Rómába, onnan vissza Jászvárosba. Miért csapott

hozzá egy közel ezer kilométeres kitérot a Felvidékre?

- Hírét vették a zarándoklatnak és meghívtak Észak-Komáromba, hiszen ott is

ugyanaz a probléma: tizennyolc éve hiába kérnek maguknak magyar püspököt,

nem hallja meg senki a kérésüket. Három hetente tartanak imanapokat, és

ezeken azokért a színmagyar falvakért is könyörögnek, ahol nincs magyar

nyelvu mise. Érdekes, hogy az út során több helyen kiderült, hogy hasonló

gondokkal küzdenek: nem csak a moldvai csángók esetében volna szükség az

anyanyelven elhangzó igére - bár kétségkívül ott a legsúlyosabb a helyzet -,

hanem például Horvátországban is.

- Amikor elindult, mi volt az elképzelése: magányosan végigkerekezi az utat

vagy számított arra, hogy sokan csatlakoznak és tömegmozgalommá válik az út?

- Az nyilvánvaló volt, hogy egyedül kell végigcsinálnom, de kezdettol a

végégig úgy szerveztük, hogy minden szakaszra lehetett csatlakozni. Ez meg

is történt, az út során körülbelül ezer ember csatlakozott hozzám

rövidebb-hosszabb távokra. Végig volt velem autós kíséret, az útról vezetett

blogot pedig nagyon sokan kísérték figyelemmel. Azóta sokan felismernek az

utcán, az új munkahelyemen is azzal fogadtak, hogy a zarándoklat idején

szurkoltak nekem.

- Amikor elindult, még nem volt egy éves a gyereke. A családot mivel gyozte

meg, hogy mindenképpen mennie kell?

- Az apósom már a hetvenes években is a moldvai csángókkal foglalkozott

népzenekutatóként. A feleségem a csángóknál ismertem meg, amikor

magyartanárként kimentem részt venni az oktatási programban - o két évet

tanított kint. Amikor eloször beszéltem vele az útról, azt mondta,

megvalósíthatatlan ötlet. Ettol kicsit elbizonytalanodtam, de rá pár hónapra

olvastam egy román nyelvu blogbejegyzést arról, hogy a heti pár órás magyar

oktatási program "szerencsére" nem elég az asszimiláció megállítására

(ráadásul nincs is mindenik faluban) - amíg a vallásos csángók románul

imádkoznak, addig a folyamat nem megfordítható. A cél nagyon világos - írta

a szerzo - ezért magyar nyelvu mise soha nem lesz Moldvában. Szíven ütött a

dolog, fel is háborodtam, és elkezdtem szervezni az utat úgy idozítve, hogy

a csíksomlyói búcsúra Székelyföldre érjek. Különben én is úgy gondolom, hogy

ha nem sikerül a dolgokon változtatni, legkésobb két-három nemzedék múlva

bekövetkezik a teljes nyelvváltás, és erre a magam eszközeivel próbáltam

felhívni a figyelmet.

- Kik segítették?

- Nagyon lelkes csapatom volt, ok nagyjából a Keresztszülok a Moldvai Csángó

Magyarokért Egyesület - melynek magam is tagja és alelnöke vagyok - körül

lévo emberek. Két hónapunk volt a szervezésre, a szállások hetven százalékát

például elore lefoglaltuk, többnyire magyarok adtak kézrol-kézre.

- Sokat edzett az út elott?

- Van sportolói múltam, hiszen régen versenyszeruen kerékpároztam és több

maratont is lefutottam. Nyolcvankét kilósan kezdtem el a felkészülést, az út

végére hatvanötre fogytam, tehát fitnesszprogramnak sem volt rossz a

vállalkozás. Konditeremben és hétvégi kerékpározásokkal készültem fel,

szerencsére jól visszajött a formám - az elso komoly emelkedokön, az osztrák

hegyekben már jól bírtam az iramot.

- Mennyi volt a napi adag?

- Átlag száz-száztíz kilométert tekertem naponta, a leghosszabb szakasz

százhetvenkét kilométer volt. Minden megállóban találkoztam lehetoség

szerint a legmagasabb rangú egyházi elöljáróval és átadtam neki az elore

elkészített, az illeto ország nyelvére lefordított zarándoklevelet, ami

tartalmazta az út célját. Magyarországon öt püspökkel találkoztam, Udinében

az egyetem dékánjával beszélgethettem, Velencében bementünk a Püspöki

Tanácsba. Romában fogadott a Püspöki Kongregáció titkára, Don Roberto

Raedelli, valamint találkozhattam a katolikus világ harmadik emberével,

Msgr. Pietro Parolinnal, aki azóta a Vatikán külügyminisztere lett. Hazafele

Erdélyben három foesperes fogadott és bementünk a jászvásári püspökhöz,

Petru Gerghelhez is.

- Gondolom, az utóbbival való tárgyalás volt a legkiélezettebb. Mirol

beszélgettek?

- Nagyon udvarias volt, még arra is figyelmeztetett, hogy vigyem be a

kerékpáromat a püspökség udvarára, nehogy ellopja valaki. Az elozetesen fél

órára tervezett találkozóból végül két óra lett - közös imádsággal kezdtünk,

aztán elmondtam a jövetelem célját. Velem volt Nyisztor Tinka és más csángók

is, o hozta pedig hozta a saját embereit. Fölrakta a régi lemezeket, tehát

például azt, hogy azért nincsen magyar mise, mert nem kérik a csángók. Erre

Tinka elovette a pusztinai hívek két évvel ezelotti, több mint háromszáz

ember által aláírt alázatos kérését. Különben az anyanyelvi misét nem

kellene kérni, az jár.

- Utazásának mottója is egy erre vonatkozó bibliai idézet volt: az Apostolok

Cselekedeteiben le van írva, hogy az apostolok minden népnek a saját nyelvén

hirdették az Isten igéjét.

- Gerghel szerint ez egy egyedi csoda volt, és a Szentírás sem azt mondja,

hogy a pap mindenkinek az anyanyelvén beszélt, hanem azt, hogy mindenki az

anyanyelvén értette a prédikációt. A mai napi gyakorlatban ez szerintem azt

jelentené, hogy anyanyelven kell prédikálni, de ebben nem értettünk egyet a

püspökkel. Abban viszont van igaza, hogy a csángók kérhetnék keményebben is

a misét, de hát ez egy megfélemlített közösség, évtizedek óta

alkalmazkodásra kényszerített, értelmiségét vesztett nép. Azt is mondta a

püspök, hogy ha lenne magyar mise, akkor a falvak ketté szakadnának.

Szerintem ez nem igaz, ráadásul épp az egyház feladata a megértésrol,

felebaráti szeretetrol beszélni az embereknek. A legcinikusabb érve viszont

az volt, hogy ha már hiába lenne magyar nyelvu mise, azt az emberek már nem

értenék meg. Lehet, hogy ma már helyenként tényleg így van, de ez egy

következménye annak, ami ellen küzdünk - ha elfogadjuk az érvet, akkor

belenyugszunk a románosításba. Gerghel szerint az egész csupán másodlagos

kérdés, hiszen a hit mindennél fontosabb - de ha ennyire lényegtelen a

nyelv, akkor miért ilyen nagy az ellenállás?

- A jászvárosi püspök nevezte fegyvernek az Ön kerékpárját?

- Igen, a békés zarándoklat során egyetlen egyszer vádoltak harciassággal, a

jászvárosi püspökségen, ahol azt mondta: nem eroszakosan, külföldön

panaszkodva kell errol tárgyalni és egy olyan fegyverrel nyomást gyakorolni,

mint a kerékpárom. Mindezek ellenére nem volt haszontalan a találkozás,

hiszen érdemben tudtunk beszégetni dolgokról, megemlítve, hogy a román

alkotmány is elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó

személyek számára az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás

megorzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez való jogát. Felemlegettem az

Európa Tanács Parlamenti Közgyulésének határozatát, amelyben kifejtik,

lehetoséget kell nyújtani arra, hogy a csángó falvak templomaiban a római

katolikus szertartásokat csángó nyelven tarthassák, valamint tegyék lehetové

a csángók részére, hogy a vallásos énekeket saját anyanyelvükön énekeljék.

Szóba került a tavalyi Tismaneani jelentés is, amelyben eloször ismerte be

hivatalos állami román szerv a csángók eroszakos asszimilációját és elemzi a

katolikus egyháznak ebben játszott szerepét.

- Csángó falvakban találkozott a plébánosokkal?

- Elmentem jó pár faluba és a lakosok mindenhol nagy örömmel fogadtak -

népviseletbe öltözve várták, hogy odaérkezzünk, énekeltek, közösen

imádkoztunk. Megkerestük a papokat is, Pusztinán például magyarul

beszélgettünk a pappal, de mindig kitért a komolyabb kérdések elol - a

magyar mise esetében azt mondta, hogy a "nagyoktól" függ, de a Vatikánban

ugyanerre a kérdésre azt a választ kaptuk, hogy ez helyi szinten megoldandó

ügy. Egy órát beszélgettünk, de a végén még arra sem volt hajlandó, hogy

beírjon az útikönyvbe. Lábnyikban, ahol korábban tanítottam, a pap

kikötötte, hogy ami nála elhangzik, arról semmi nem mehet ki a sajtónak.

Magyarfaluban például nem fértek be az emberek a templomba - el lehet

képzelni, hogy ha magyarul celebrálnák legalább egy misét a vasárnapi

három-négybol, mekkora volna az öröm.

- Fél éve volt a zarándoklat, talán lehet már egy gyors leltárt készíteni

arról, hogy mi lett az eredménye.

- Nem hittem azt, hogy ettol egy csapásra minden megváltozik. Vannak

eredmények: felfigyeltek az ügyre politikusok, személyes kapcsolatok révén

sikerült elérni, hogy a Szentatya asztalára kerüljön a zarándoklevelem.

Július elején négy csángóföldi származású pap magyar nyelvu misét tartott

Lujzikalagorban, a templom zsúfolásig tele volt. Somoskáról elmozdították

azt a papot, aki kiprédikálta az egyik csángó vezetot. Gyulafehérváron

megalakult a moldvai származású papok köre. Tizennyolc faluban van magyar

nyelvu oktatási program, a tanárok vállalták az alapimádságok megtanítását.

Elkészült a három nyelvu (román, magyar és latin) miserend. A Keresztszülok

Egyesületében alakult egy vallásügyi csoport, azzal a céllal, hogy románul

is tudó magyar papokat vigyünk csángóföldre.

- Mi volt az út legfontosabb tanulsága?

- Az, hogy nem kell félni. Én is tartottam tole egy kicsit, hogy "baleset"

ér az út közben, aztán gond nélkül végigmentem a távon. Ugyanezt tudom

mondani a csángóknak is: egyéni felelosségvállalás, a jogaink melletti

határozott kiállás nélkül nincs elorelépés. Betörhetik ugyan a fejünket, de

vállalni kell a kockázatot. Ezért volna fontos könyvben kiadni az út

tapasztalatait, mert így lehet hatékonyan eljutni ezekhez az emberekhez, és

talán az én példámból erot tudnak meríteni. A teljes krónika elkészült, a

Szent Gellért Kiadó adja ki, amennyiben legalább ötszáz példányos

elorendelést tudunk biztosítani. Akit érdekel a kiadvány, vagy anyagilag is

tudná támogatni a megjelenést, az jelentkezhet a info@keresztszulok.hu

emailcímen vagy a www.keresztszulok.hu oldalon megtalálható elérhetoségeken.

- Említette a Keresztszülok a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesületet. Mi

célból jött létre ez a szervezet?

- Több mint ezer keresztszülonk van, akik anyagilag támogatják egy-egy

moldvai csángó gyerek anyanyelvi oktatását. Ennek két módja van: ha a saját

falujában tanul a gyerek, az évi negyven ezer forintos költséget jelent.

Középiskolás diák esetében - mivel nekik kollégiumba kell menniük

Csíkszeredára vagy Gyímesközéplokra - az összeg jóval nagyobb, évi százötven

ezer forint. Tizenhat faluban van most délutáni, iskolán kívüli magyar

nyelvu oktatás heti három-öt órában, ez nagyjából ezernyolcszáz gyereket ér

el. Még itt sem értünk el az út végére, további húsz-harminc faluban volna

igény az ilyen jellegu oktatásra. A szervezet tagjainak életében nagy

szerepe van a csíksomylói búcsúnak - különben az én zarándoklatomnak is ez

volt a hivatalos végállomása -, hiszen a támogatott diákok itt találkoznak a

tanulmányaikat segíto magyaroszági keresztszülokkel.

- Ön most mivel foglalkozik, mibol él?

- Egy multinál dolgozom a személyzeti osztályon. Meggyozodésem, hogy ha az

ember áldozatot hoz, lemond valamirol a közösség és Isten javára, akkor azt

többszörösen visszakapja. Az út elott egy másik multinál dolgoztam, és nem

engedtek el fizetés nélküli szabadsága, ezért az út miatt ki kellett lépnem.

Most sokkal jobb állásom van. Azt hittem, hogy a zarándoklattal én adok

valamit az embereknek, aztán rengeteg szeretetet, pozitív energiát,

barátságot kaptam vissza. Naponta volt torokszorító áélmányben részem, sokat

változtam, átformált az út, megerosített és bizalmat adott.

KERETBE:

Részletek a blogból

(a tervezett könyv tartalmazza az összes blogbejegyzést)

"Ardevántól az egyik kanyarban bontakozik ki az utazó elott teljes

szépségében a Keleti-Kárpátok hegyvonulata. Innen érkezve szembesül azzal az

ember, hogy milyen áthatolhatatlan védogát lehetett a Kárpátok minden

keletrol érkezo támadás és rossz ellen. S védte az értékeket is: a brassói

Fekete-templom a gótika legkeletibb elofordulási helye Európában.

Székelyföldön van a nyugati civilizáció keleti vége. Ma nem kelünk még át a

Kárpátokon. Távolról néztük, hogy magasan az égen hegy vagy felho az a

távolban, no, közelebb érve kiderült, hogy hegy bizony. Van valami különös

abban, hogy a moldvai magyar mise ügyében járva éppen június 4-én lépem át a

régi magyar határt, azon a napon, amikor 1920-ban Magyarországot Trianonban

kivégezték. Az évforduló napján haladtam el a Rákóczi vár elott, s aznap

készítettünk fényképet a régi vámház elott, amely ma Gyimesbükk

túlméretezett vasútállomásaként szolgál."

(...)

"Salamon atya elmondta, hogy gyermekkorában, jó 30 évvel ezelott

Lujzikalagorban csak magyar szót lehetett hallani az utcán, ma pedig már

mindenki románul beszél. Itt, Gyimesbükkön is egyre nagyobb a szorítás.

1950-ban a közigazgatási "reform" részeként a színmagyar Hargita megyétol

Gyimesbükk környékének tömbmagyar területét Bákó megyéhez csatolták, nyilván

beolvasztási céllal. Azóta lényegében minden románul intézheto el, az

iskolában mindent románul tanítanak, a hivatalos ügyeket is románul kell

intézni Bákóban, s nem magyarul, Hargita megyében. Szóval ez a döntés, a

"reform" is a beolvasztás egyik lépése volt, s ezer ilyen ötlet szegélyezi a

csángómagyarok életét. Salamon atya szerint a döntés Petru Ghergel püspök úr

kezében van. Közben a szentmisérol kijövo gyerekek bizony, már itt,

Gyimesbükkön is magyar-román keverék nyelven hívták egymást focizni a közeli

pályára."