Szavazás!

Dr. Nyisztor Tinka 2008 őszén, amint arról hírportálunk is beszámolt, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen summa cum laude minősítéssel védte meg doktori disszertációját. A moldvai Pusztinában élő néprajzkutatóról, a Pusztinai Szent István Egyesület alapító elnökéről és polgárjogi harcosról Made in Romania címen filmet forgattak, Szent István gyermekei címen könyvet írtak, illetve számtalan újságcikket és interjút jelentettek meg, de szókimondó mivolta, a magyarság melletti elkötelezettsége miatt munkahelyet sem Romániában, sem az anyaországban nem kap.

Az ismert hovatartozású Törzsök Erikától (Kókához hasonlóan ő is volt ferences diák volt!) viszont megkapta a szélsőséges minősítést.

Dr. Nyisztor Tinka a Keleti-Kárpátokon túli, a Tázló patak partján fekvő Pusztina székelyes csángó faluban él, s március hónapban néhány napra ismét ellátogatott Budapestre, egykori tanulmányainak és tudományos kutatásainak színhelyére. A főváros minden utcáját, terét ismeri, még a szocializmus korabeli elnevezéseiket is. Legutóbbi itt tartózkodása idején, állandó rózsadombi vendéglátóinak lakásán utolsó simításokat végezte a moldvai csángók ételeit bemutató szakácskönyvön. Dr. Nyisztor Tinka 2006 őszén harmadmagával ellátogatott a Vatikánba, ahol azt kérte a Szentszék magas beosztású személyiségeitől, hogy engedélyezzék a magyar nyelvű szentmisék celebrálását Pusztinában. A Szentszék illetékesei természetesen hangos áment mondtak Tinka és társai kérésére. Hazatérésük után Petru Gherghel, avagy Gergely Péter, ez a furcsa lelkületű és identitású jászvásári püspök szóban szintén beleegyezett a magyar nyelvű misézésbe, de a helyszínen, Pusztinában a valóság egészen másképpen fest. A jászvásári püspök a cigánykodás magasiskoláját bemutatva nyilvánosan ugyan nem tiltja, de egyértelmű engedélyt, vagy ha úgy tetszik, utasítást sem ad a falu plébánosainak a magyar nyelvű szentmisék celebrálására. Nyisztor Tinka szomorúan meséli, hogy ez a játék azóta is folyik, mert a pusztinai plébánosok valahogyan sosem "értesülnek' a püspöki jóváhagyásról. A huzavona odáig fajult, hogy a magyarul egyébként kitűnően beszélő, s az anyaországból Pusztinába ellátogatókkal már szinte nemzeti stílusban társalgó Daradics István kántor Nyisztor Tinkát a templomban (!) fizikailag is bántalmazva számon kérte, hogy miért nem felel meg neki a román nyelvű mise.

- Pusztinában milyen módszerekkel szabotálják a magyar nyelvű szentmiséket a plébánosok?

- Én nem beszélnék szabotálásról, mert ehhez a plébánosoknak nincs elég erejük. Amikor 2006-ban a Vatikánban jártam, azt mondták nekem magasrangú tisztségviselők, hogy a szentszéki bíboros ráhatására Petru Gherghel jászvásári püspök már lecserélte a korábbi plébánost és helyette magyarul tudó papokat küldött Pusztinába. Hazatértem a Vatikánból és elmentem ezekhez az új papokhoz, akiknek magyarul köszöntem, mire üdvözlésemre románul válaszoltak.

- Küldtek vagy nem küldtek magyar papokat Pusztinába?

- A Vatikánban nekem azt mondták, hogy igen. Ebből csak annyi igaz, hogy a kettő közül az egyik tud magyarul, míg a másik kezdetben hónapokon keresztül azon pityergett, hogy szeretne megtanulni. A jászvásári püspökségen a Vatikánnak nyilván azt hazudták, hogy a két plébános tud magyarul.

- Végül megtanult magyarul a pityergő plébános?

- Dehogy. Alig telt el két hónap, s ez a kispap, a káplán 2006 karácsonyán már azt is megtiltotta nekem, hogy a gyerekekhez magyarul szóljak a templomban.

- Azt mondja, hogy nem helybeli plébánosok szabotálják a magyar nyelvű szentmiséket Pusztinában. Hát akkor kik?

- A moldvai vagy a romániai római katolikus egyház legfelsőbb vezetősége. Neveket azért nem említek, mert lehet, hogy nem a jászvásári püspök, hanem a bukaresti érsek nem engedélyezi a magyar miséket. A római katolikus egyház vezetői és a helybeli plébánosok állandóan azt hangsúlyozzák, hogy a román nyelv elterjesztésével ők civilizálják a moldvai csángókat. Kell ehhez hozzátennem valamit?

- Akkor most van, vagy lesz magyar nyelvű szentmise Pusztinában?

- Magyar nyelvű szentmise 1990 óta van, de nem a templomban, mert oda nem engednek be bennünket. A 2000-2004 között tartott első jászvásári zsinaton az általam alapított és vezetett Pusztinai Szent István Egyesület is képviseltette magát és kérte a magyar nyelvű misézés engedélyezését. A zsinat jegyzőkönyvébe szabályként végül csak az került bele, hogy ha magyar csoport érkezik Pusztinába és visz magával papot, akkor lehet misézni magyarul a templomban. A vatikáni utunk után gyorsan kiderült, hogy a magyar nyelvű misézést nem nekünk, hanem csak a Moldván kívülről hozzánk ellátogató turistáknak engedélyezik.

- Tartottak már ilyen miséket?

- Például 2008. májusban, amikor Bákó városában rendezték meg a nemzetközi csángó konferenciát. Diószegi László, a konferencia budapesti szervezője előzőleg elintézte a jászvásári püspökkel, hogy az esemény idején Pusztinában lehessen magyar nyelvű szentmisét tartani. Az volt az ára az engedélynek, hogy a budapesti szervező megígérte a püspöknek, hogy engem, Nyisztor Tinkát távol tartanak a miséről. Így is történt. Később Diószegi azt hazudta Budapesten, hogy ilyesmiről neki nincs tudomása.

- Közeleg a húsvét. Lesz-e magyar nyelvű mise az ünnep idején Pusztinában?

- A Szent István Egyesület asszonyai már kifejezték azon vágyukat, hogy legyen magyar mise a templomban vagy a Magyar Házban. A kérést már benyújtottuk Nyisztor Ilonának, a Pusztinai Magyar Ház igazgatójának. Természetesen a helybeli papokkal is tárgyalunk, s ha megengedik, hogy a templomban misézzünk, az még jobb lesz, de ha nem, akkor a Magyar Házban imádkozunk. Ha kettő közül egyik helyen sem engedik meg, akkor a Szent István Egyesület székhelyén, azaz a saját portámon misézünk majd magyarul.

- Civilizált országokban van olyan lehetőség, hogy egy bizonyos település templomában különböző időpontban más-más nyelven tartják a szentmisét. Mondjuk, vasárnap délelőtt 9 órakor magyarul, míg 11 órakor románul. S mindenki arra megy el, amelyikre akar.

- Ne keserítsen el! Húsz esztendeje kínlódunk, ostromoljuk a papjainkat és az egyház magasabb köreit ezzel a kéréssel. Nem kell messzebb menni, mint Brassó városa, ahol szintén több nyelven folynak a misék. Csak nálunk, Moldvában nem szabad. Ebben az ügyben csak a levelezés két tömött dossziét tesz ki, de hiába. Az egyik pusztinai pap azt mondta nekem, hogy küszködhetek én amennyit csak akarok a magyar nyelvű misézésért. S ha elérem is a célomat, megkapjuk az engedélyt, ő megígéri nekem, hogy egy esztendőn belül kiüríti a templomot. Magyarán, mindenkit elriaszt attól, hogy eljárjon a magyar misére.

- Van-e remény arra, hogy ilyen körülmények között Pusztinában 20-30 esztendő múlva még hallhatunk majd magyar szót?

- Az elrománosodás 1990 óta jóval erőteljesebb, mint a szocializmusban volt. Az iskolában mostanában figyelmeztetik a gyerekeket, hogy ne beszéljenek magyarul. Az én időmben ilyent nem mertek volna mondani a tanárok. De ennek ellenére, ha Moldvába is eljönne egy normálisabb világ, azt gondolom, hogy nálunk is megmaradna a magyar szó. Rubinyi Mózes nyelvész lassan száz esztendővel ezelőtt azt mondta, hogy ötven év múlva teljesen kihal a magyar nyelv a moldvai csángók körében. Nos, ehhez képest most, 2009-ben még mindig sok helyen hallunk magyar szót Moldvában.

Szöveg és képek: Hering József - Kuruc.info

Közlemény a román-magyar püspöki konferenciák delegációinak találkozójáról

A román és a magyar püspöki konferenciák delegációi Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke és Ioan Robu bukaresti érsek, a Román Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezetésével szeptember 16-án találkoztak Budapesten az MKPK székházában. A megbeszélés az egyházi életnek és az Egyház társadalmi jelenlétének számos kérdését érintette, az Egyház szervezetét, a szerzetesrendeket, a papságot, a katolikus iskolákat, a hitoktatást és az egyházfinanszírozást. A magyar püspökök ismertették a magyarországi egyházmegyék lelkipásztori helyzetét, tapasztalataikat az oktatás, a papnevelés és a kisebbségi pasztoráció terén. A felek külön figyelmet szenteltek az egyházi ingatlanok restitúciójának és azoknak a különböző megoldásoknak, amelyek a két országban ezen a területen megvalósultak. Beszámoló hangzott el a romániai görög katolikus egyház különleges helyzetéről ebben a tekintetben.

Szó esett a nemzeti kisebbségek anyanyelvi lelkipásztori gondozásáról is. Ennek a témának különböző szempontjai merültek fel az egyes egyházmegyék etnikai összetételének és történelmi helyzetének megfelelően. A Temesvári Egyházmegyében például a német ajkú katolikusok kivándorlása után a magyar anyanyelvű hívek kerültek többségbe. Az igényeknek megfelelően különböző nyelveken tartanak szentmiséket. A Szatmári Egyházmegyében a katolikusok többsége magyar nemzetiségű, de a román és németajkú híveknek is biztosítják az anyanyelvi lelki gondozást. A Iasi Egyházmegyében a különböző anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátása különböző feladatokat jelent, keresik a megoldás lehetőségeit. Ennek érdekében két fiatal csángó papot küldött a megyéspüspök Budapestre tanulmányaik folytatására. Ők három év múlva visszatérnek egyházmegyéjükbe. A mai találkozó folytatása azoknak a megbeszéléseknek, melyeket az MKPK az utóbbi években a környező országok katolikus püspöki konferenciáival elkezdett. A magyar és a román katolikus püspöki konferenciák képviselőinek következő találkozására a jövő évben Romániában kerül sor.

Budapest, 2008. szeptember 16.

Közös magyar-román házelnöki levél a csángók anyanyelvű misézéséért

Budapest, 2008. október 10., péntek (MTI) - A moldvai csángók magyar nyelvű misézéséről szóló, XVI. Benedek pápának címzett levelet adott át Szili Katalin házelnök Juliusz Janusz apostoli nunciusnak, akit pénteken fogadott dolgozószobájában - közölte az Országgyűlés sajtóosztálya az MTI-vel. A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke szerint történelmi pillanatnak lehetünk szemtanúi a moldvai magyar misézésért folytatott küzdelemben. A csángó magyarok szövetsége is örvendetesnek tartja a magyar és a román házelnök levelét.

Szili Katalin és Bogdan Olteanu román házelnök azt kéri levelében XVI. Benedek pápától, hogy tegye lehetővé a romániai Iasi Püspökség területén élő magyar ajkú csángók magyar nyelvű misézését. Erről a két házelnök még áprilisi, csángóföldi hivatalos találkozójukon állapodott meg, ennek eredményeként közös levélben fordultak a pápához. Szili Katalin áprilisi látogatása "diplomáciai premier" is volt, mert nem volt még példa arra, hogy e Kárpátokon túli régióban bármikor is hivatalos látogatást tett volna magas rangú parlamenti delegáció.

A magyar házelnök akkor az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a magyar nyelv ma már hivatalos európai nyelv, amelyet érdemes tanulni és terjeszteni, Csángóföldön pedig különösen fontos ennek a nyelvnek az oktatása. Szili Katalin a román képviselőházi elnök fontos gesztusaként értékelte továbbá, hogy hajlandó segíteni a csángóföldi magyar nyelvű misézés lehetővé tételében. A találkozón akkor arról is megállapodtak, hogy közösen írnak levelet a Vatikánnak. A magyar, román és olasz nyelven írt levelet Bodgan Olteanu október eleji hivatalos budapesti látogatásán írta alá, ezután adták át a Szentszék magyarországi, illetve romániai képviselőjének.

Hegedűs Dóra, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az MTI-nek úgy fogalmazott: kulcsfontosságú, történelmi pillanatnak lehetünk szemtanúi a moldvai magyar nyelvű miséért folytatott küzdelemben. A történtek diplomáciai szempontból is kiemelkedő jelentőségűek - tette hozzá. Az elnök nagyon fontosnak tartotta, hogy éppen a román házelnök kezdeményezte a levelet. Nagyon fontos lépés, hogy nem egyoldalúan, Magyarországról indított kérésről van szó csupán, hanem a két állam egyik legnagyobb közjogi méltósága együtt lépett e kérdésben - emelte ki. Mint elmondta: az anyanyelvű mise soha nem adatott meg a Kárpátokon túli magyarságnak. Utalt arra, hogy eredetileg latin, majd olasz nyelvű, napjainkban pedig román nyelvű liturgiát hallgathatnak csak a moldvai csángók a templomaikban. A csángók számára ugyanakkor a legnagyobb összetartó, közösségformáló erő a hitük, a római katolikus vallásuk, amit az is jól mutat, hogy naponta egyszer vagy kétszer járnak templomba - mondta. Hozzátette: a nyelvi megmaradás egyik kulcsa épp azért az lehetne, ha naponta egyszer vagy kétszer magyar nyelven hangozhatna el a liturgia. Ez már önmagában is megtartó ereje lehetne a nyelvnek, s nemcsak a magyar oktatási programban résztvevő gyermekeket, hanem az idősebbeket is elérhetné. Az Európai Unión belül, amelynek Románia is tagja, természetes állapot lenne, hogy az anyanyelvhez való jog az ügyintézésben és a hit gyakorlásában is érvényesül - jegyezte meg a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke.

Az Európa Tanács 2001-ben elfogadott, 1521-es számú ajánlása - felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában - kimondta: a csángók "római katolikus vallású, nem homogén csoportot" alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő. Sólyom László köztársasági elnök 2006 novemberében vatikáni látogatása során a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésén jogi megoldást is javasolt arra, hogy a moldvai csángók magyar nyelven misézhessenek. A moldvai csángók anyanyelvű misézéséért indított 4.000 kilométeres kerékpáros zarándoklatot 2007-ben Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke is, aki útja során a Vatikánban petíciót adott át.

A moldvai csángók Románia Moldva tartományában élnek, s a negyedmilliós moldvai katolikus lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsoportnak csak mintegy egynegyede. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ)oktatási felelőse pénteken azt MTI-nek azt mondta: a szövetség örvendetesnek tartja, hogy a magyar és a román házelnök betartotta ígéretét, és közös levelet intézett a Vatikánhoz. Emlékeztetett: a szövetség korábban maga kérte levélben a magyar és a román házelnököt, hogy közösen lépjenek fel az ügy érdekében. Ehhez a levélhez akkor Nyisztor Tinka, a szövetség vallási képviselője csatolta a Pusztinán élő emberek magyar misézéssel kapcsolatos kérvényeinek csomagját. A csángó magyarok szövetségében dolgozók remélik, hogy a mostani levélnek nagyobb hatása lesz, mint a Szentszékhez korábban eljuttatott leveleknek. Ilyen magas rangú politikusok ugyanis még nem fordultak a Vatikánhoz ezzel a kéréssel. Maguk a csángók hiába fordultak, eddig nem találtak meghallgatásra. "A Szentszéknek főképpen a csángók szavára kellene hallgatnia, de ezt nem tette az elmúlt húsz esztendőben. Remélem, hogy most végre kimozdulhatunk a holtpontról" - mondta Hegyeli Attila.

Továbbra sem érdekli a csángó kérdés a katolikus egyházat

Erdő Péter tudomásul vette, hogy Petru Gerghel ezután is románosít, de Schönberger bízik a jászvásári püspökben

Nem kívánta kommentálni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) azokat a sajtóban megjelent állításokat, amelyek szerint Erdő Péter bíboros személyesen is asszisztál a román katolikus egyház elrománosító törekvéseihez.

A sajtóban a transpost.ro elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy a hét elejei román-magyar püspöki találkozón Erdő sorra kerülte a kényelmetlen kérdéseket, lényegében napirendre se vették például a csángóföldi magyar anyanyelvű misézést. Mindez jól jelzi annak a magyarországi katolikus diplomáciai irányvonalnak a folytatását, amely teljes elhallgatással és érzéketlenséggel szemléli továbbra is a nemzetpolitikát érintő egyházi kérdéseket és teljes érdektelenséget tanúsít a konfliktusos ügyekben.

 A magyar gyűlölő Ioan Robu bukaresti érsek és Petru Gherghel jászvásári püspök (fenti kép) eddig minden szinten megakadályozta azt, hogy magyarul imádkozhassanak a csángók. A sajtóban számtalanszor xenofób és idegengyűlölő kijelentéseket tettek. A csángók az elmúlt 19 évben folyamatosan harcolnak azért, hogy magyar mise legyen a templomaikban. A kérdés megoldását már a román diplomácia is meg szeretné oldani, Bogdan Olteanu a román képviselőház elnöke a Szili Katalinnal folytatott csángóföldi tárgyalásain a közelmúltban arra kérte a magyar Országgyűlés elnökét, hogy közösen lobbizzanak a Vatikánban.

 Amire hajlandó lenne Bogdan Olteanu, abban nem akar előre lépni Erdő Péter, aki nyilvánvalóan szándékosan nem vette napirendre a kérdést. Az MKPK illetékese az Új Magyar Szó (ÚMSZ) mai számában azt mondta: a magyar-román püspöki találkozó gesztus értékű volt, és minden bizonnyal lesz majd pozitív hozadéka, de most csak az általános kérdések kerültek szóba és egyáltalán nem biztos, hogy apróbb részletekbe is belementek.

Schönberger Jenő szatmári katolikus püspök - aki jelen volt a találkozón - az ÚMSZ-nek úgy fogalmazott: „a csángók anyanyelvi lelkipásztori gondozása kapcsán elhangzott, a kurzív magyar nyelvet nem beszélő közösségnek igencsak nehéz lelkipásztort biztosítani”. Ez az állítás nyilván nem igaz, hiszen a csángó papok többsége beszél magyarul, épp úgy mint Ioan Robu (Rab János) és Petru Gherghel (Gergely Péter). A szatmári püspök felhívja ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy „a második vatikáni zsinat előírja, hogy a híveknek jogában áll saját anyanyelvűkön imádkozni, és ezt az egyháznak biztosítani kell”.

A találkozón Schönberger szerint Petru Gherghel jászvásári püspök azt mondta: „szívesen együtt dolgozik a magyar püspöki karral mindaddig, amíg nem csinálnak a felekezeti problémákból politikai ügyet, és amíg nem cselekednek ellene”. Ezt Schönberger úgy értékelte, hogy „Petru Gherghel iaşi-i püspök is közreműködőnek bizonyult.” Ez egyértelműen képtelenség, hiszen köztudott, hogy Gherghel politikai ügyként kezeli a magyar misézést. Vagyis ezzel a magyar gyűlölő jászvásári püspök lényegében arra tett ígéretet Erdő Péternek, hogy továbbra is tilos lesz magyarul imádkozni Csángóföldön.

Román-magyar püspöki találkozó

Ősszel Budapesten találkoznak a magyar és a román püspökök, erről a két püspöki konferencia állapodott meg - közölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) üléséről tartott csütörtöki sajtótájékoztatón Német László, az MKPK titkára.

Az MKPK titkára történelminek nevezte az eseményt, utalva arra, hogy a két testület még soha nem találkozott egymással.

Mint mondta, a találkozón előreláthatóan foglalkoznak többi között a Romániában élő csángók magyar nyelvű lelkipásztori gondozásával.

Valószínűleg a csángó kérdésről szó esett a múlt héten Bukarestben megtartott egyházi konferencián is, melyen részt vett Erdő Péter bíboros is Petru Gherghel Iasi-i püspök társaságában. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége írásban tájékoztatta Erdő Pétert a legutóbbi időkben előfordult egyházi visszásságokról, s kérte a bíborost, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy békés megoldás szülessen a magyar nyelvet és kultúrát és saját anyanyelvüket egyaránt ápolni, őrízni akaró moldvai csángók ügyében.

Vatikáni lépések a csángók anyanyelvi miséjéért

Gyakorlatilag minden kérdésben egyetértett vagy egymáshoz nagyon közel álló véleményt képviselt a magyar és a vatikáni diplomácia vezetője. Göncz Kinga magyar külügyminiszter június 23-án, hétfőn, a Vatikánban találkozott partnerével, Dominique Mambertivel valamint Tarcisio Bertone bíboros államtitkárral.

Göncz Kinga a vatikáni külügyminiszternek felvetette a határon túli magyar közösségek, különösen a csángók segítésének kérdését, többek között a csángó magyarok anyanyelvű misézésének problémáját. A vatikáni diplomácia vezetőinek ismert volt a probléma. Mamberti és Bertone bíboros megerősítette, hogy már tettek "aktív lépéseket" ez ügyben, elsősorban a magyar nyelvű misézés biztosítása érdekében. Egyetértettek abban is, hogy ezt a munkát, ezt a támogatást folytatni kell, kiterjesztve általában az anyanyelv, az anyanyelvi oktatás és a kultúra megőrzésének területeire is.

Pápalátogatás és a csángók ügye

Végül ejtsünk szót egy olyan egyházpolitikai kérdésről, amiben sokan a Szentszék erőteljesebb érdekérvényesítését várják! Ősszel esedékes egy román-magyar püspöki találkozó, és itt a hírek szerint szó esik majd a csángók anyanyelvi misézéshez való jogáról is, aminek megvalósulását sokan a Vatikánon kérik számon.

A katolikus egyházról sokan gondolják, hogy egy nagyon hierarchikus és antidemokratikus szerveződés. Ennek az ellenkezője igaz, hiszen a csángók esetében is az a kérdés, hogy a lelkipásztori munka milyen nyelven folyik, az adott ország, jelen esetben Románia püspökeinek a hatásköre. Ezzel a Vatikán nem akar és nem is tud foglalkozni. A helyi püspökök kötelessége és felelőssége a hívekről legjobb tudásuk szerint gondoskodni. A csángók anyanyelvi pasztorizációjában a román-magyar püspöki találkozó előrelépés lesz, ám a Vatikán bevonása nélkül. A román püspöki kar belátta, hogy a csángók kérése jogos, és amennyiben a magyar nyelvű misézés megvalósul, az pozitív hatással lesz a két Püspöki Konferencia kapcsolatára is. Ne feledjük, ez az első olyan kétoldalú találkozó, ahol kényesebb kérdések megvitatására sor kerülhet! Az előzetes tárgyalások pedig feljogosítanak minket a bizakodásra, hogy lesz tényleges fejlemény a csángók ügyében.

Magyar mise Csángóföldön (Egyszer megengedték)

Nem az a kérdés, hogy magyar, román, német vagy más nemzetiségűek vagyunk-e, hanem az a fontos, hogy amibe beleszülettünk, azért felelősek vagyunk. Ilyen egyszerűen és tömören fogalmazta meg a pusztinai templomban tartott első magyar nyelvű mise legelején Pogár Róbert, jelenleg Murakeresztúron szolgáló magyarfalusi csángó pap, hogy mi a dolgunk a világban.

Mondta ezt annak a soknemzetiségű néprajzos, nyelvész-, történész-, szociológustársaságnak, amely Bákóból, a Veszélyeztetett kultúrák — veszélyeztetett örökség elnevezésű konferenciáról érkezett Pusztinába, és amelynek tiszteletére engedélyezték, egyszeri alkalomként, a magyar nyelvű misét; mondta a pusztinaiaknak, akik hívatlanul is tömegesen érkeztek a templomba a nagy eseményre, és üzente mindazoknak, akik a csángó közösség több mint évtizedes kérését megtagadva megakadályozzák, hogy moldvai magyar testvéreink anyanyelvükön imádkozzanak saját templomukban.

 Moldovától Szerbiáig

A veszélyeztetett kultúrák helyzetével foglalkozó konferencia fő szervezője, az állami támogatás megvonása után újjászervezett budapesti Teleki László Alapítvány elnöke szerint a csángókérdésről nem szabad csupán magyar—román vonatkozásban tárgyalni, ilyen mintára leszűkítve nem lehet eredményt elérni.

Diószegi László lapunknak elmondta, hogy többek között ezért hívtak meg Bákóba olyan előadókat is, akik Moldova Köztársaságban élő gagauzok, Timok-völgyi románok, a romániai lengyelek helyzetét is jól ismerik. James Kapalo londoni történész, vallástörténet-kutató szerint nemcsak nyelvhasználati jogaik gyakorlásának korlátozása tekintetében hasonló a moldovai gagauzok és a csángók helyzete, hanem az identitás kérdé­sében is.

James Kapalo: Az igaz, hogy a gagauzoknak nagyon erős az identitásuk, de ez nem feltétlenül kapcsolódik a nyelvhez, lehet gagauznak lenni és oroszul beszélni. Csak egy bizonyos réteg akarja, hogy a gagauz legyen a nép nyelve, legtöbben oroszul beszélnek, mert ennek van presztízse, úgy tartják, ezzel a nyelvvel lehet érvényesülni. A csángóknál a román nyelvnek van presztízse, s bár létezik csángó identitás, ez nem a nyelvhez kötődik.

A Timok-völgyi (Szerbia) románok helyzetét a csángókénál is rosszabbnak tartja Slavoljub Gaćović, a zajećari regionális könyvtár munkatársa, aki főbenjáró bűnnek tartja, hogy Románia nem törődik velük, nem épít templomokat, művelődési házakat számukra, és anyagi támogatást sem nyújt közösségüknek.

Slavoljub Gaćović: Nincsenek anyanyelvű iskoláink, nincs román nyelvű templomozás, nincsen saját újságunk, bár ha lenne, akkor sem tudnák az emberek elolvasni, mert anyanyelvi analfabéták. És ez a sok probléma mind összefügg. Tavaly létrehoztuk a saját nemzeti tanácsunkat, azt szeretnénk elérni többek között, a szerb állam ismerje el, hogy mi románok vagyunk, mert folyton abba kapaszkodnak, hogy a 2002-es népszámláláskor sokan azt vallották magukról, hogy vláhok, de ilyen nyelv nincs, és mi a román nyelvet akarjuk bevezetni az iskolában. Százötvennégy faluban csak románok élnek, negyvennyolc településen vegyes a lakosság, szerb, román és roma nemzetiségűek élnek együtt. Egy háromszázezer főnyi közösségnek csak lehetnének jogai, nem?

,,Mintha lehetünk lenne mennyekbe"

Tamás Magdolnát régóta ismerem, nem csak Pusztinán találkoztunk az elmúlt esztendőkben, hanem állandó visszajáró volt a sepsiszentgyörgyi csángó napokra. A magyar miséről kijövet öröm és könny volt szemében. Kérdésemre azt mondta, nagyon, de nagyon szeret imádkozni és énekelni.

— Én az egy, mikor leghamarább, erőst nagyon rég, húsz éve es, vagy még több es, leghamarább a somolyóira búcsúra elmentem, én azt gondoltam, hogy a mennyországban vagyok. Nem es tudtam, hogy sírjak-e, örvendjek-e. Olyan szép volt és nekem úgy béesett a szűvemen. Mert amikor én kicsike leányka voltam, meddig első gyónást csináltuk, anyámnál magyarul imádkoztunk. De osztán rományul sirítettek, úgy tanyítottak, s eddig mind románul, románul, s aztán kezdtem felejteni.

S aztán férjhez mentem, aztán mondom, amikor leghamarább Somolyóra elmentem, én amikor meghallottam, nekem csak szűvembe esett, én ilyent nem es hallottam. S akkor nem bíztam én soha, hogy ezt meg tudok lesz tanulni, meg tudok lesz tanulni magyarul sok imádságokat. S eljött az üdő, hogy miután itt mi történt nálunk a nyolcvankilenctől erre, s hatalmas voltam, hogy megtanuljak énekelni és imádkozni. És én mindig, ahová mentem, s mit hallottam, ha ének volt, ha imádság, akkor én azt ide hoztam...

Kirakatmise

Ez a mise nem az a mise, amit mi kérünk annyi ideje — állapítja meg Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke, aki több mint tíz éve harcol az anyanyelvű templomi imáért. Aláírásokat gyűjtött, majd a jászvásári római katolikus püspökhöz, a bukaresti pápai nunciushoz, magához a pápához is elvitte a pusztinaiak kérését, mindeddig eredménytelenül, de nem hiábavalóan. Hisz a május 9-i magyar misére minden bizonnyal nem kerülhetett volna sor Nyisztor Tinka és asszonytársai kitartó harca nélkül, s bár egyszeri alkalomról van szó, amit a jászvásári püspök olyan feltétellel engedélyezett, hogy azt a bákói konferencia résztvevői számára tartják legtöbb tíz pusztinai ember jelenlétében, de Nyisztor Tinka nélkül, mégis egy lépés a templomi magyar mise felé. Fontos hangsúlyozni a templomot, hisz Pusztinán korábban is tartottak magyar misét, de csak udvaron, magánháznál, illetve a csángó közösségi háznál. Az is nagy dolog, hogy az utóbbi időben bemehetett a rózsafüzér-társaság imádkozni a templomba, és az is, hogy a püspök tiltása ellenére, amelynek betartásával az egyházfő a helyi plébánost bízta meg, a pusztinaiak nem ijedtek meg, nem is csináltak világraszóló nagy dolgot az eseményből, hanem legalább másfél százan csendben bejöttek a magyar misére, imádkoztak és énekeltek.

Erőst szépen volt

Nem is lehet kimondani, milyen erőst szépen volt — mondja Anika néni, Scripcaru Anica a mise után, és kihasználja az alkalmat, hogy a régi időkről beszéljen.

— A mi anyáink, annyónk, nagyanyáink mind csak így beszéltek, így imádkoztak magyarul es, nem volt román. De aztán lassan-lassan eljött, hogy román lett belőle, mert béjött a kommunisták. S akkor többet nem engedték meg. Én es tanultam magyar osztályt, igen, kettőt. Volt egy tanárnő, Oti, mind csak onnan Szentgyörgyről való volt, még volt egy Mátyás, aztán még egy, de azt megfelejtettem, hogy minek hívták. Szép volt. De aztán reánk jött a kommunisták, úgy elpallta, hogy többet nem lehetett beszélni még magyarul es. Nem engedték el, kellett csak rományul beszélni. Mi nem tudtunk, mert öregek voltunk, hanem aztán tanyították a gyermekeinket, s aztán beléjövődtek ők es, mind aztán mi. Elkezdettük rományul, mert nem lehetett magyarul. Vittek csenderek, ha beszéltünk így, magyarul. Nem lehetett, nem, nem, nem engedték. S aztán így Pusztina elvesztette a magyar nyelvet. Lassacskán aztán el kellett veszetni. De most immár akármilyen nyelvet lehet. S mi magyarok vajunk, magyarok.

Lehet ez egy lépés

Azt nem tudom, mi volt a szándéka a szervezőknek ezzel a kirakatmisével, hisz két napig éppen eme nyelvi jogfosztásról szóltak, ezt tárták az angol, lengyel, finn, német, román, hazai és magyarországi magyar néprajzosok, történészek, nyelvészek, szociológusok elé, s lám, olyasmit mutattak be Pusztinán, ami a valóságban nincsen. Hacsak nem főpróbája volt ez annak, amiben bíznak, amiért a pusztinaiak és más csángó közösségek imádkoznak, amiért Tőkés László és más magyar EP-képviselők felemelik szavukat a nemzetközi fórumokon.

Tamás Magdi mondása cseng a fülemben, aki szerint lehet ez egy jó lépés. Tudom, hogy az ő és még sok más csángó ember esti imája nem csak arról szól, amit a szavak hordoznak, hanem arról is, ami a lelkükben van. Ez valahogy így hangzana: Anyámnál magyarul imádkoztunk, és én ezt akarom megtartani.

Szerző: Fekete Réka

Magyar mise lesz Pusztinán

A budapesti székhelyű Teleki László Alapítvány 2008. május 8-9-én a moldvai csángómagyarokkal kapcsolatos nemzetközi tudományos konferenciát szervez Bákóban. A konferencia résztvevői május 9-én Pusztinára utaznak, ahol délután 6 órától a helyi Szent István király templomban magyar szentmisét fognak celebrálni.

A Magyarok Világszövetsége úgy tudja, hogy a pusztinai plébános korábban sem emelt kifogást az ellen, hogy a településre érkező magyar csoportok, amennyiben papjuk is van, magyar misét tartsanak a templomban.

A misére más településekről is szeretettel várnak mindenkit.

Dicsértessék Izus neve

Vasárnap 2007. május 13-a a betegek napja volt Pusztinán. Minden beteget elhoztak a templomba, kit szekerkébe, kit oda vezettek. A szent misét három pap mondta, két helybeli (a vikár és a plébános), a harmadik pedig Berszán Lajos atya Gyimesfelsőlokról. A szent misét, mint szokás, románul tartották. Nekem, mivel ismerem nagyon jól Berszán atyát, olyan furcsa volt a román szó az atya szájába, de örültem, hagy legalább megengedték neki, hagy a nagy misén az oltáron legyen. Berszán atya a pusztinai tanítványait is hozta magával, és a közönség előtt köszöntötte őket, milyen jó tanuló gyerekek, és meghívót is kaptunk a kicsengetésikre. Nagyon szépen énekelték latinul a Dona pace éneket, a betegeknek már hullott a könnyik. Mindig gondoltam magamba, vajon a Lajos atya a pusztinai Szent István templomban nem fog megszólalni magyarul? De igen, a mise végin, miután elmondta a köszöntőit románul, megszólalt magyarul is, és olyan jól esett nekem mikor a "Dicsértessék Izus neve" bételt a templom a közönség hangjával: "Midörökké ámen" és nagy tapsat kapatt.

Adja a jó Isten, hagy a templomunkba legyen már végre magyar mise is!

Tisztelettel, Nyisztor Ilona

Néhány magyar mondattal is elégedettek a pusztinai csángók

[ 2007. május 13., 22:24 ]

Magyar szó nem hangzott el ugyan a pusztinai templomban a tegnapi misén, a szertartás befejeztével azonban Berszán Lajos gyimesfelsõloki plébános, az Árpád-házi Szt. Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatója elõbb románul, majd magyarul is megköszönte a pusztinaiaknak, hogy jó keresztény és jó katolikus gyermekeket írattak az általa vezetett iskolába. Így hosszú évtizedek óta elõször történt meg, hogy - bár a szentmise szertartásán kívül - felszentelt pap, hivatalos minõségében magyarul szólhatott a hívekhez a pusztinai templomban.

A tizenegy órakor kezdõdött, a betegek gyógyulásának szentelt ünnepi misét közösen celebrálta román nyelven Augustin Benchea helyi plébános, Marius Sabãu vikárius és Berszán Lajos. A helybéliek elmondása szerint arra sem volt eddig példa, hogy magyar papot román nyelven engedjenek misézni. "Magyar szót a templomban utoljára leánykakoromban hallottam, pedig elmúltam már nyolcvanéves" - válaszolta kérdésünkre egy botra támaszkodva tipegõ idõs néni. A pusztinaiak évek óta kérik a magyar misét a iaºi-i püspökségtõl és a Vatikántól, egyelõre azonban a háromszáz aláírással hitelesített kérvények nem jártak eredménnyel. A kétezer pusztinai katolikusból ugyanis csupán 350-en vallják magukat magyarnak.

"A faluban mindenkinek magyar az anyanyelve, mégis többen románnak tartják magukat. A fiatalokat csak románul tanítják, ezért sokan vannak, akik nem szeretik az anyanyelvüket" - mondta Bálint Marika, akinek az unokahúga érettségizik az idén. A pusztinaiak sajátos nyelvi önazonosságához legújabban a tömeges külföldi munkavállalás hozott újabb adalékot: 23 szülõ az olasz nyelv anyanyelvként való oktatását kérte nemrég a megyei tanfelügyelõségtõl, arra hivatkozva, hogy õk Olaszországban dolgoznak, és szeretnék magukkal vinni majd a gyerekeiket is. A Bákó megyei román lapok már azt sem tartják kizártnak, hogy hamarosan spanyol nyelvû oktatást is kérnek Pusztinán, hiszen Spanyolországban is sok helybéli dolgozik.

Az ünnepi misérõl távozók azonban többnyire egyszerre beszéltek magyarul és románul. A templomkert elõtti kis téren furgonokról kenyeret, személyautókból juhsajtot kínáltak; a szomszédos kisbolt egyben cukrászda és kocsma is, ki fagylalttal, ki sörrel a kezében nézelõdött a tornácán. "Sajtot is vegyél, ne csak kenyeret" - szólt a férje után magyarul egy fiatalasszony, majd a gyerekeihez fordulva románul próbálta meggyõzni õket, legyen elég kettõjüknek egy üveg üdítõ.

A templomban magyar nyelven elhangzott beszéd kapcsán többen elmondták: többet, esetleg magyar-román vegyes nyelvû misét vártak, de a mai napot is eredménynek tartják. Hangjukon nem a meghatódottság érzõdik: büszkék voltak arra, hogy a Gyimesközéplokon tanuló diákok jól teljesítettek, és arra, hogy ez magyarul is elhangozhatott a templomban. Idén hat pusztinai diák érettségizik Gyimesközéplokon. Néhány éve honosodott meg az a szokás, hogy a plébános-igazgató sorra felkeresi a ballagás elõtt álló diákok településeit, és ünnepi mise keretében búcsúztatja õket iskolájuktól. "Imádkozni jöttem a gyermekekért. Büszkék lehetnek rájuk a szüleik és a falu, jól tanulnak és hitben is erõsek, ezért szeretjük és becsüljük õket mi is" - mondta Berszán Lajos.

www.kronika.ro

Kétnyelvű prédikációt terveznek május 13-án a pusztinai templomban

[ 2007. május 02., 23:25 ]

„Nem akarom elkiabálni. Előbb történjen meg, utána majd beszélünk bővebben” – válaszolt Berszán Lajos gyimesfelsőloki római katolikus lelkész kérdésünkre a jövő vasárnapra tervezett, magyar nyelvű pusztinai miséről. A Bákó megyei településen ugyanis még mindig népes azok tábora, akik előítéleteket táplálnak a magyar nyelvű misével szemben.

A tervek szerint Berszán a helyi plébánossal, Benchea Augustinnal celebrálná május 13-án a vasárnap délelőtti, 11 órai misét. A rendkívüli eseményre egy néhány éves gyimesfelsőloki hagyomány ad alkalmat. A Berszán által vezetett Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban ugyanis az a szokás, hogy a lelkész-igazgató sorra felkeresi a ballagás előtt álló diákok településeit, ahol ünnepi mise keretében búcsúztatja őket iskolájuktól.

Benchea Augustin pusztinai plébános hajlik arra, hogy erdélyi kollégájával együtt misézzen. Míg tíz nappal ezelőtt nem látta kivitelezhetőnek Berszán Lajos tervét, kettőjük hétvégi találkozóján sikerült tisztázni a kérdést. Bár a gyimesfelsőloki pap jelezte, hogy ő beérné egy, a misézési renden kívüli időponttal is, a helyi plébános felajánlotta, hogy celebrálják együtt a vasárnap délelőtti szentmisét. „Szerintem természetes lenne, hogy azt, aki magyarul akar imádkozni a templomban, más ne akadályozza” – vélekedett a plébános. Aki Pusztinán anyanyelvű misét akart hallgatni, eddig Dani Péterné Nyisztor Ilona udvarára szorult. Legutóbb, húsvétkor több mint százan gyűltek össze az idős özvegyasszony portáján, hogy meghallgassák Palkó Ágoston gyimesbükki káplán prédikációját.

A faluban mind a magyar misét követelők, mind a kezdeményezést ellenzők táborában akadnak olyanok, akik kételkednek abban, hogy néhány nap múlva a templomban magyarul is felcsendülhet a szertartás. Benchea atya szerint a hívek között olyan is akad, aki a délutáni imádságról is kiűzné a magyarul fohászkodókat a templomból. Nyisztor Tinka, a Moldvai csángó magyarok Szövetsége vallási ügyekért felelős vezetője szerint ég és föld a különbség Benchea tisztelendő és elődje, Deac Eugen között. „Ha töri is a nyelvet, Benchea atya akkor is többnyire magyarul beszél a hívekkel. Ezzel szemben a régi káplán, Sabău Marius még azt is megtiltotta, hogy anyanyelvemen szóljak a gyermekekhez a templomban. Hasonlóan szélsőséges nézeteket vallott felettese, Deac is” – meséli a csángó magyar szervezet vezetője. A pozitív előjelek ellenére Nyisztor Tinka mégsem hiszi, hogy megvalósulhat Berszán atya terve. „Minden a bukaresti érsektől függ. Ioan Robu sajnos szélsőséges, nacionalista ember, aki hallani sem akar a magyar nyelvű misézésről” – állítja Nyisztor Tinka.

Szucher Ervin, Krónika

Erdély Ma

Mártírhalált halt egy csángó asszony a magyar imádságért
[ 2007-01-10]

Pusztinai öröm

"1990 óta kérjük, 2006-ban végre tejesült.
Vasárnap, 2006 október 15-én már elmondtuk a rózsafűzért magyarul, a pusztinai templomban, a mise kezdése előtt. A rózsafűzér után elénekeltók "Nem vagyunk árvák" kezdetű éneket, és én elénekeltem a "Boldog Aszan Anyánkat". Végre megengedték az újonnan helyezett papok, hogy magyarul imádkozzunk a templomban. Csak arra gondolok, hogy milyen szép lesz a karácsonyi koncertünk a magyarul tanuló gyermekekkel és a felnőttekkel!!! A szép magyar karácsonyi énekeink, felajánlásaink újra fognak  csengeni Pusztinában!!! Végre nem járt hiába a Szent István egyesület delegációja a Vatikánban!!

Tisztelettel
Nyisztor Ilona"

forrás: http://www.devaigyerekek.hu/news/news_482.html

Észervételeit, javaslatait várjuk az info_kukac_keresztszulok.hu e-mail címen.
Copyright © 2006 KERESZTSZÜLÕK A MOLDVAI CSÁNGÓMAGYAROKÉRT Egyesület
Legutóbb módosítva: 2009. november 23.