Rövid beszámoló Moldvából

Vasárnap este érkeztünk meg Pusztinába. Mivel már jó ideje nem jártunk erre, ezért nagy izgalommal és kíváncsisággal vártuk a találkozást a gyerekekkel és a jó barátokkal, ismerősökkel.

Nagyon készültünk erre a pár napos tevékenységre, meghánytuk-vetettük, hogy mi volt az, amit a gyerekek a legjobban szerettek, ami lekötötte őket és megmozgatta a fantáziájukat. Laci a maszk készítés és erre rímelő dolgok megtervezésére, kivitelezésére összpontosított, különböző anyagok felhasználásával, mint agyag, gipsz, papírmasé, viasz, falap.

Kicsiktől nagyokig mintegy 80 gyerek vett részt a foglalkozásokon, gyönyörű munkák születtek, amit a csütörtöki kiállításon bemutattak a gyerekek. Mi viszont egy előadással leptük meg a nézősereget, amihez magunk készítettük el a díszleteket, kellékeket, illusztrációkat. A paraszt legény meséjét választottuk bemutatásra.

Kicsiktől nagyokig mintegy 80 gyerek vett részt a foglalkozásokon, gyönyörű munkák születtek, amit a csütörtöki kiállításon bemutattak a gyerekek. Mi viszont egy előadással leptük meg a nézősereget, amihez magunk készítettük el a díszleteket, kellékeket, illusztrációkat. A paraszt legény meséjét választottuk bemutatásra.

Csütörtökön délután közös nagy kürtőskalács-sütést rendeztünk, kicsik, nagyok gyúrták, tekerték a tésztát, sütötték a kalácsot, majd a kiállítás megnyitó és előadás után rázendítettek a legények, ettük a kalácsot, énekeltünk, táncoltunk, méltó bezárása volt ennek a pár napnak.

Külön köszönettel tartozunk Nyisztor Ilonának, Bodó Judit és Veres Kinga magyartanároknak, illetve Nyisztor Demeternek és Bartha Andrásnak, valamint az MCSMSZ munkatársainak, hogy ilyen jól sikerült az idei Kézműves Napok Pusztinában, köszönjük az asszonyoknak, gyerekeknek a hozzánk való jóságot és a lelkes részvételt. Távozáskor ígéretet tettünk a gyerekeknek, hogy jövőben is eljövünk és újra együtt leszünk, immár negyedik alkalommal.

Innen az utunk Borospatakra vezetett, ahol megünnepeltük az oktatási program 10 éves évfordulóját. Sok minden történt a 10 év alatt, nagy élmény volt végighallgatni és szinte újraélni a kollégák beszámolóit. Jó volt beszélgetni a múltról, jelenről, jövőről. Jó volt látni és érezni, hogy amikor egyikünk elfárad, mindig van, aki a helyére áll. Mindig van olyan, aki átveszi a stafétát és továbbviszi. Büszke vagyok arra, hogy ennek a programnak a részese lehettem, hogy ezekkel az emberekkel együtt dolgozhattam és nem keveset közülük mára barátomnak is mondhatok. Sok sikert kívánok a jövőben, sok csillogó gyerekszemet, sok szép sikerélményt és várjuk a következő találkozót.

Viszontlátásra Pusztina! A viszontlátásig sok széppel és jóval gyarapodjál!

Szeretettel:
Vajda Éva és Szabó László