A Várjuk történeteiket! felhívásra érkezett legújabb írás

Frissítve: máj 26



Találkozásaim


Számomra nagy érzelmi töltöttséget adott az a személyes, baráti kapcsolat, amely a moldvai Pusztinában élő és Székesfehérvárhoz ezer szállal kötődő Nyisztor Ilonával és Mátyás Mónikával alakult ki az elmúlt 7-8 év során. Ennek révén juthattam el Pusztinába eleddig két alkalommal, s ott gyűjthettem népdalokat. Itt megismerkedhettem minden korosztállyal, aki a faluban él és valamilyen szálon kötődik a Pusztinai Magyar Házhoz.



Gyűjtéseim között nemcsak népdalok, népénekek, hanem szokások, jóvarázsló és rontáselűző rigmusok, még népi ételek, azok elkészítési módjai, csángómagyar népmesék szerepelnek. Úgyszólván minden, amivel a hétköznapjaikban találkoztam. Megismerhettem az öltözékük mellett olyan szavakat, kifejezéseket, amelyek még a nyelvújítás előtti időszakból valók. Ennek feltárásához és ismereteim elmélyítéséhez nagyban hozzájárult Domokos Pál Péter összeállításában készült „...édes Hazámnak akartam szolgálni...”című kötete, amely aprólékos részletességgel mutatja be a 19. századi moldvai, pusztinai magyar emberek mindennapjait. Ez egyben összehasonlítási alapot is ad a jelen helyzetük bemutatásához, a két évszázad alatti a változások követéséhez.

Itt fedeztem fel (bár eddig is tudtam és értettem) és itt ért az a megvilágosodás, amelyet Bartók Béla egy budapesti előadásában a „parasztzene” és a népies műzene közti különbség folytán említ értékítéletként, kiemelve a parasztzene tisztaforrás jellegét: paraszti és primitív, azaz salaktól mentes, ősi és ideálisan egyszerű. Bartók Bélát idézve:„Szűkebb értelemben vett parasztzenének azokat a dallamokat nevezhetjük, amelyek egy vagy több egységes stílushoz tartoznak, más szóval: egyforma karakterű és szerkezetű dallamok nagy tömege szolgáltatja a szűkebb értelemben vett parasztzenét. Az egész parasztzenének ez a része a legfontosabb, ez az a parasztzene-fajta, amely a népies műzene termékeitől élesen megkülönböztethető. Értéke hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a népies műzenéé. Ez az oka annak, hogy éppen a szűkebb értelemben vett parasztzene gyakorolt egynehány országban újabban oly nagy hatást a magasabb műzenére. Hogy mi a különbség a szűkebb értelemben vett parasztzene és a népies műzene közt, azt én most nem mutathatom ki, arról sem beszélhetek bővebben, miért is annyival értékesebb a szűkebb értelemben vett parasztzene. Itt elég legyen arra rámutatnom, hogy ez a fajta zene tulajdonképpen nem más, mint városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye. Ezért ezek a dallamok a legmagasabb művészi tökéletesség megtestesítői. Valósággal példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni. Azt persze nem hallgathatom el, hogy aránylag kevesen becsülik ennyire ezeket a dallamokat. Éppen a tanult zenészek nagy része –valljuk be: a konzervatív hajlamú része –nemhogy becsülné, hanem egyenesen megveti ezt a zenét. Ami nagyon természetes is. Mert aki megszokott sablonoknak a rabja, az persze hogy érthetetlennek és értelmetlennek fog minősíteni mindent, ami ettől a sablontól akár csak egy szemernyire is eltér. Nem fogja az megérteni a mégolyan egyszerű, világos és közvetlen dallamot sem, ha nem illik bele az ő elképzelésébe. Amelyik muzsikusnak vagy amatőrnek zenei gondolkodása egyes-egyedül a tonika és domináns-hármas változására támaszkodik, ugyan hogyan tudna az ilyen ember ezeken a primitív dallamokon eligazodni, olyan dallamokon, amelyekből például az összhangzattani értelemben vett domináns egyáltalán hiányzik. Ezeknek lelki világához sokkal közelebb áll a népies műzene; mert a népies műzene szerzői közhelyektől és elcsépelt sablonoktól egyáltalán sohasem idegenkedtek. Eddig többször használtam ezt a két jelzőt: paraszti és primitív. Nehogy félreértsenek, én ezt a két jelzőt egyáltalán nem lekicsinylő értelemben használom. Sőt éppen ellenkezőleg: mind a kettővel valami salaktól mentes, ősi, ideális egyszerűségre akarok rámutatni.”


A 2018-2019-es évben megrendezett Pesovár Ferenc Gyermek-és Ifjúsági Népdaléneklési és Népzenei Versenyre ebből a pusztinai gyűjtésből merítettem, s eredményeket tekintve tanítványaim az arany és kiemelt arany minősítéssel gazdagodhattak.

Nagy szeretettel emlékezek vissza a 2019 tavaszán tartott VIII. Pusztinai Kézműves Napokra. A foglalkozásokat mi, a székesfehérvári kézművesek, tanítók és tanárok vezettük: dr. Gulyás Antal, dr. Gulyás Antalné, Gelencsér Julianna mellett Nagy Gyöngyi, Fux István, Pokrovenszki László, Pokrovenszki Lászlóné.

A Magyar Házban a csoportok forgószínpad szerűen dolgoztunk. Elképesztően sok energiát, megerősödést adott nekünk az az egy hét közös munka.A hét folyamán sok-sok alkotást készítettünk: kulcstartót filcből, telefontokot, tűtartót textilből, rongybabát, filcházikót, szalag hímzéssel rózsát A háromféle pom-pom nyuszi, süni, madár, karmantyúfán baba és táska, kistáska, tarisznya szövőkereten készültek. Gyertyát díszítettünk, jéggyertyát, dekupázs képet, darócbárányt is.

Az asszonyok csíkos szőnyeget, kiskereten csángó mintás táskákat, szatyrokat. Sokféle saját mintás bernyészt szőttek. A süni csutkából és mácsonyából, tojásberzselés, bürökből, a duda bambuszból készült, a csutkamadarat, kukoricaszár csigát csutkából és csuhéból pólyás babát.

Imádták a gyerekek a mézeskalács sütést, majd díszítést, a lótusz száraz termésének festését és díszítését, baba- és az articsóka készítést. Bőrből kulcstartó és fityegő, bodzasíp, szalvétatartó rétegelt lemezből készült.

Az udvaron és a sportpályán kisebb-nagyobb csoportokban népi eredetű játékokat játszottunk. A pünkösdi király- és királynéválasztás játékai kiváló lehetőségeket nyújtottak a tábor során az egyes foglalkozások közé iktatott versenyek során, kiemelten a testi képességek fejlesztésére.

Kapcsolódott hozzá a verstanulás, énektanulás. Ezeket egy-egy szünetben elő is adták a gyermekek. Fontos színfolt volt a darócbárány készítés. Ők szereplői voltak a mesemondás részének is.





Az irodalmi- és népzenei művek, dalok, gyermekjátékok felolvasása, előadása a szókincsfejlesztés, és az anyanyelvhasználat elengedhetetlen része. Nagy nehézséget okozott az olvasástechnika fejlesztése, hiszen a román nyelvű olvasásban és írásban gyökerezik az alapvető szövegértő tudásuk. Nyelvhasználatuk fejlettebb olvasás- és írástudásukhoz képest. Ezesetben az Ilók és Mihók című magyar népmese, valamint Kányádi Sándor és Weöres Sándor néhány versének megismerése mellett a művek többszöri bemutatása, értelmezése és előadása segíti aktivizálni meglévő magyar nyelvű szókincsüket.

A tábor ideje alatt sokat fejlődött a gyermekek magyar nyelvű értése, bővült kifejező képességük. Ez különösen a versek, a dunántúli dalok, valamint a mesék során előkerült szó és fogalom magyarázatnál volt érzékelhető.

A foglalkozások közé iktatott népi- és gyermekjátékok során a gyermekek megismerkedtek a dunántúli dalos gyermekjátékokkal is.

A foglalkozásokat a helyi pedagógusok is aktívan segítették nemcsak jelenlétükkel, hanem minden nap részt vettek ebben: Bilibók Jenő, Bilibók Loredana, Mátyás Mónika, Becze Anna, aki egyben évközben is ellátja a Magyar Házban a magyar nyelvtanítási feladatait.

Az utóbbi években, de a jelen tanévi tábor során is éreztette hatását a fiatal anyák jelenléte és részvétele a foglalkozásokon. Ők megkezdték visszatanulni a szüleik szövőszéken végzett alkotásaik tudását. Ez biztosíték arra, hogy majd gyermekeiknek is tovább adják a széken szövés tudományát! A személyes példa elemi erővel hatott a gyermekek kézműves foglalkozásaira. Bízunk benne, hogy ez a jövőben is tovább fog fejlődni!

A székesfehérváriak részéről dr. Gulyás Antal és dr. Gulyás Antalné szervezték a programokat, akik nyolcadik éve voltak itt és egyben utoljára is. Ők mindvégig élvezték Székesfehérvár város polgármesterének dr. Cser-Palkovics Andrásnak és két képviselőnek (Deák Lajosné, Östör Annamária) támogatását, melyből az utazási költséget és a foglalkozások anyagát biztosították s mindez kiválóan szolgálta a pusztinai gyermekek magyar nyelvű fejlődését. Hála és köszönet érte.

Ezt az utat szeretnénk a pandémia után folytatni a Moldvai Magyarságért Székesfehérvári Egyesület szervezésében és vezetésével.



S egyben egy szomorú aktualitása is van e gondolatoknak: egyik oszlopos tagunk, Gulyás Antalné Ági néni az elmúlt napokban visszaadta lelkét Teremtőjének. Ági és Tóni bácsi voltak azok, akik 2010-től elindították a Pusztina Kézműves Napok évről-évre visszatérő programsorozatát. Nemcsak mi, székesfehérváriak, hanem a pusztinaiak is érzik hiányát, azt a szeretetet, tudást és bölcs előrelátó figyelmet amely nemcsak kezeiből, annak munkájából, hanem szívéből is áradt. Isten Veled Ági néni!



A viszontlátás örömében bízva:


Fux István, a Moldvai Magyarságért Székesfehérvári Egyesület elnöke







Az Erdély.ma és Pusztinai Magyar Oktatás facebook oldalán olvashatnak részletesen az eseményről, illetve AHOL további képeket iS találhatnak.