Novemberi összejövetelünket is a klézsei László Ciprián autentikus, csángó dialektusban előadott énekével kezdtük. Egy somoskai népdalt hallottunk: Ahol én elmenek még a fák is sírnak.
Ezt követően elnökünk, Jolanda ismertette az MCSMSZ oktatási felelősének tájékoztatását arról, hogy az egyes falvakban hány tanuló vesz részt a magyar oktatásban, és megküldték a tanárok névsorát. Ezek az adatok a karácsonyi csomagok elkészítéséhez, kijuttatásához fontosak. A csomaggyűjtéssel kapcsolatos felhívásunk eljutott a keresztszülőkhöz, néhányan, akik nem tudták személyesen kivinni ajándékukat a Smart telephelyére, éltek a lehetőséggel, hogy a klubnapon leadhassák.
Amire előadónk, dr. Seres Attila történész elkezdte előadását, megtelt a terem érdeklődő hallgatósággal. Kifejtette, hogy milyen nehézségeket okoz egy-egy tudományos munka elkészítésében a forráshiány, illetve milyen fontos szerep jut a vakszerencsének. Példaként bemutatta egyik munkáját: ”Egy bukovinai székely „misszionárius” a moldvai csángók között; Péter Gergely kántortanító portréja a levéltári források és a családi emlékezet tükrében.” címmel. A munka elején a rendelkezésére álló hivatalos anyagokból még az sem derült ki, hogy mikor élt Péter Gergely. Nevével a Szent László Társulat archívumában végzett kutatásai során találkozott. Az itt fellelhető kevés információt Péter Gergely unokája egészítette ki. Péter Gergely egyszerű kántortanító volt, a nép fia, hozzá hasonlót valószínűleg a két világháború között Erdélyben száz számra lehetett volna találni. Őt az tette különlegessé, hogy hányatott élete során akárhová került, a gyermekeket és a felnőtt híveket nemcsak a magyar nyelvre tanította, de megszervezte a közösségüket is: dalköröket, szakköröket hozott létre, ezáltal megbecsülést vívott ki magának, inspirálta a közösségteremtés.
Életének legfontosabb időszaka a moldvai magyarok szempontjából az 1937-40 közötti időszak volt, amikor Bogdánfalván és Trunkon tevékenykedett. Ő maga ezt a munkát nemzetmentő misszióként határozta meg. Az itt élő, archaikus dialektust beszélő, magyar ajkú katolikus népesség közösségének megőrzése érdekében dolgozott. A magyarul beszélő kántorok (deákok) fontos szerepet játszottak a moldvai magyarok életében, egyensúlyt képeztek a csak románul beszélő helyi papokkal szemben. Munkájának és kapcsolatainak köszönhetően a 30-as években Bogdánfalva és vonzáskörzete egyfajta „magyar szigetté” változott. A hagyományos kántorkodáson jóval túlmutató tevékenysége szemet szúrt a román hatóságoknak, így távoznia kellett Moldvából. A későbbiekben Erdélyben tanítóként dolgozott. Életét Magyarországon fejezte be.
Az érdekfeszítő előadást a résztvevők nagy elismeréssel és tapssal jutalmazták
A rendkívül érdekes előadás anyaga megtalálható honlapunkon „Tanulmányok Domokos Pál Péter tiszteletére” összeállított kiadványban, és a net-en is megtalálható.
Büttner Sarolta
KEMCSE programszervező
Comments