Őszi összejöveteleink rendszeres vendége Márton Attila, a moldvai oktatási program koordinátora. Idén is eljött és beszámolt a tanév indulásával kapcsolatos tapasztalatokról. Elbúcsúztattuk régi vezetőségei tagjainkat, majd Csongor Attila, lábnyiki falugazda beszámolt a nyári táborukról és a faluban zajló eseményekről.
Októberi klubunkat Kaszap Johanna és Gyúr Klaudia énekével kezdtük. Nagyon örülünk, hogy a Budapesten tanuló moldvai egyetemistáink szívesen jönnek el hozzánk és szép énekükkel emlékezetessé teszik összejöveteleinket.
Ezt követően elnökünk, Jolanda Willemse elbúcsuztatta a lemondott Lázár Mihályné Sereg Borbálát és Felföldi Eleket. Mindketten az elmúlt 12 évben rengeteget dolgoztak az oktatási program kis diákjaiért, számos alkalommal utaztak Moldvába, hogy személyes jelenlétükkel is erősítsék a kapcsolatot a gyerekekkel és családjukkal, ahogy ezt a múltkori előadásában dr. Pozsony Ferenc professzor úr is kifejtette: nagyon fontos a „népi diplomácia”.
Csongor Attila, lábnyiki falugazda, beszámolt a faluban folyó magyar oktatási program legügyesebb gyerekeinek balatoni nyaralásáról. Öröm volt látni, hogy a helyi gyerekekhez kapcsolódva egyre többet beszéltek magyarul a vendégek. Az V. és a XXII. kerületi önkormányzat, valamint a keresztszülők támogatásával sikerült a kéthetes nyaraláshoz és a rengeteg szép programhoz a pénzt összeszedni. Attila úgy látja, hogy jobban fel lehetne használni ezt az összeget, ha a jövőben a táborokat Erdélyben szerveznénk. Véleményéhez többen is csatlakoztak, ezért át kell gondolnunk az új helyszínek felkutatását. Büszkén említette, hogy a csíkszeredai középiskolában továbbtanuló 16 első osztályos közül 10 diák Lábnyikból érkezett. Több összetevője van annak, hogy egy-egy faluban hányan választják a Csíkszeredában való továbbtanulást: fontos a tanár munkája, mennyire engedik el a szülők a gyermeküket a távoli városba. Nagyon meghatározó a már az ott tanuló diákok beszámolója is.
Szép példája a szoros keresztszülő-keresztgyermek kapcsolatnak, hogy Attila kiutazott a Barcelonában dolgozó keresztlánya gyermekének keresztelőjére. Ez az apróság lett az első unokája. Az ünnepségen sok csángó vendéggel beszélgetett, akiktől megérdeklődte, hogy milyen nemzetiségűnek tartják magukat. A válaszok megdöbbentőek voltak. Szó szerint így hangzott el, egy Spanyolországban élő csángó elmondása alapján: "Amikor Parincseában voltam, magyar voltam, amikor Bákóban voltam, magyar voltam, amikor Bukarestben voltam, moldvai voltam, amikor Kovásznán voltam, csángó voltam, amikor Budapesten voltam, román voltam, amikor Spanyolországba jöttem, román voltam és amikor most haza megyek a faluba, spanyol vagyok!" Megdöbbentő az identitásuk zavarossága, amely összecseng dr. Pozsony Ferenc professzor úr megállapításaival.
Mivel a magyar oktatás egyre jobban beépül a falu életébe, (a magyarországi nyaralásról megérkezett lányokat így fogadták: megjöttek a magyar cinkák!) a magyar tanárokat jobban befogadják, úgy tűnik, hogy a magyar identitásnak jobbak a kilátásai. Az MCSMSZ-el jók a tanárok a kapcsolatai.
Márton Attila, a Moldvai Oktatási Program koordinátoraként a hagyományoknak megfelelően beszámolt az oktatási év indításáról. (Attila részletes beszámolóját a honlapunkon olvashatják.) Az idei oktatási év kezdésekor viszonylag kevés probléma merült fel. Egyetlen helyszínen (Újfalu) nincs tanár, de még várnak jelentkezőket. A csángó falvakban is csökken a gyereklétszám, iskolákat vonnak össze. Ez egyelőre kedvez a magyar oktatásnak, mert a falvakban élő magyar tanárok továbbra is tanítanak. Említésre került, hogy Kosteleken is egyre kevesebb a gyerek, előfordul, hogy összevonják az osztályokat, csökkentik az óraszámokat. Csíkszeredába az idén viszonylag sokan (16 gyermek) jelentkeztek, elég hely van, nincs korlátozva a tanulók létszáma. Pontozási rendszert vezettek be a kollégiumban, hogy motiválják a tanulókat. Ha valaki nem teljesíti a megkívánt szintet, saját magának kell fizetnie a költségeit.
Elindult a falvakban a Magyar Kormány által bőkezűen támogatott magyar nyelvű bölcsőde- és óvoda program megvalósítása. Lészpeden már van néhány gyermek a bölcsődében, akik első szavaikat magyarul ejtik ki. Úgy tanulják a nyelvet, mint az anyanyelvet. Ők szüleiket is megtanítják a bölcsődében megismert magyar szavakra. Attiláék remélik, hogy most indul el a magyar nyelv igazi visszatanítása.
Márton Attilát elkísérte Hermann Bianka, aki Petőfi ösztöndíjasként már második éve dolgozik Rácsilában. Ő a pótmamájuk a kis bölcsődéseknek, nemcsak mesél a kicsiknek, de finom ebédet is főz számukra. Reméljük, a jövőben is lesz megfelelő óvó néni, aki elvégzi ezt a szép feladatot.
Klubunk végén hosszasan beszélgettünk még Márton Attilával, aki türelmesen válaszolt érdeklődő kérdéseinkre.
Büttner Sarolta programkoordinátor
Képek Prekrit Judit
Comments